Ahogy nő Azerbajdzsán geopolitikai szerepe a Kaukázusban és azon is túl, úgy erősödik rajta az Egyesült Államok nyomása. Washington új jó barátja Örményország lett, és annak megsegítésének leple alatt egyre világosabb, hogy az amerikai machinációk valójában a két, Azerbajdzsán határán fekvő országra, Oroszországra és Iránra, pontosabban azok összekapcsolódása ellen irányulnak.
Novemberben az Egyesült Államok szenátusa egyhangúlag megszavazta az Azerbajdzsánnak nyújtott segélyek leállítását a következő két évre. A rendelkezés még kongresszusi jóváhagyásra vár, de a külügyminisztérium már jelezte, hogy ettől függetlenül szünetelteti a katonai támogatás folyósítását.
A támogatás alapja egy 1992-es törvény, amely azt díjazta, hogy a szeptember 11. után Azerbajdzsán megengedte az Egyesült Államoknak, hogy a területét felhasználva csapatokat küldjön Afganisztánba. Az USA azóta minden évben segélyt küldött. A segítség egyik feltétele az volt, hogy mindaddig folyósítják, amíg azt nem használják fel Örményország ellen. Persze az elmúlt kilenc évben az amerikai külügy láthatóan nem törődött azzal, hogy ezeket az összegeket mire használták fel.
Emellett nem elégedtek meg az azeriek támogatásának felfüggesztésével, egy 60 főből álló, szenátorokból és képviselőből álló csoport fokozott katonai segélyt kér Örményországnak. Franciaország már növeli katonai támogatását Örményországnak, 50 Arquus Bastion páncélozott szállítójárművet, Thales gyártmányú GM 200 radarokat és Mistral 3 légvédelmi rendszereket küld. Tárgyalások folynak a Caesar önjáró tarackok küldéséről is.
Azerbajdzsán pedig meg van győződve arról, hogy hibrid háborús taktikákat alkalmaznak az ország destabilizálására.
Az Egyesült Államok bakui nagykövetsége lemondta az amerikai egyetemeken végzett hallgatókkal való november 27-i találkozóját, miután azerbajdzsáni források széles körben elterjesztették: a nagykövetség találkozót szándékozott szervezni azerbajdzsánokból álló „kémhálózatával”, akiket állítólag az USA-ban „a tanulmányi időszak alatt amerikai ügynökként toboroztak be”.
Függetlenül attól, hogy a szóban forgó emberek kémek voltak-e vagy sem, mindez azt mutatja, hogy a bakui kormány figyeli a Washingtonból érkező növekvő nyomást. Azzal vádolták meg Samatha Powert, az USAID (Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Ügynöksége) adminisztrátorát, hogy megpróbált zavargásokat szervezni a kormány ellen.
Azerbajdzsán röviddel a lemondott amerikai nagykövetségi összejövetel után bejelentette, hogy beidézte az Egyesült Államok, Németország és Franciaország küldötteit a helyi sajtó „illegális finanszírozása” miatt.
Az Egyesült Államok hibrid háborús erőfeszítéseket indít
Az ilyen típusú nyomásgyakorlási kampányokban és rendszerváltási erőfeszítésekben megszokott módon az USA úgynevezett hibrid háborús erőfeszítéseket indít, a megcélzott kormány pedig kemény biztonsági intézkedésekkel válaszol. A nyugati média eközben az emberi jogok megsértése miatt kardoskodik, és a hatalomra gyakorolt nyomás felerősödik.
December 2-án a The Washington Postban megjelent egy cikk: „Az igazat közölték az azerbajdzsáni korrupcióról. Most börtönben vannak.” Tartalmazza a szokásos vádakat egy olyan ország ellen, amely nem úgy viselkedik, ahogyan azt az USA szeretné: egy tekintélyelvű rezsim lecsap a sajtóra.
Fel kell tételeznünk, hogy a „rezsim” éppen az elmúlt hetekben vált „tekintélyelvűvé”- eddig, az elmúlt 21 év alatt,-míg az Egyesült Államok katonai támogatást küldött, nem volt az.
Persze az azeriek úgy vélik, hogy a The Washington Post csupán azért piszkálja az azerbajdzsáni hatóságokat, hogy fellazítsa a terepet az érkező új amerikai nagykövetnek. Mark Libby,-aki korábban Bagdadban dolgozott,illetve az Egyesült Államok EU-missziójának misszióvezető-helyetteseként, ügyvivőjeként tevékenykedett-most otthagyta a washingtoni National War College kar kényelmes tanácsadói állását, hogy elfoglalhassa ezt a pozíciót.
A felszínen úgy tűnik, hogy az USA megpróbálja kihámozni Örményországot Oroszország mancsai közül. Azaz Washington leváltaná Moszkvát Örményország biztonsági garanciájának szerepéből. Ebben az esetben Azerbajdzsánnak le kellene állítania a folyamatos konfrontációt a nyugati szomszédjával.
Persze ismerve az amerikai külügyet, mindaddig készek lesznek kockára tenni Örményország biztonságát, amíg az elősegíti céljaikat a régióban. Jelenleg Örményország veszélyesen elszigetelődött, miután felrúgta a kapcsolatait Oroszországgal.
A nagyobb ok, amiért az USA fokozza az Azerbajdzsánra nehezedő nyomást, inkább Oroszországgal, valamint Iránnal kapcsolatos, illetve kettejük bimbózó integrációjával, ami kívül esik a nyugati ellenőrzésen.
Azerbajdzsán elhelyezkedésének kulcsszerepe van a régión áthaladó, meglévő és tervezett fő kereskedelmi útvonalak számára. Márpedig ez Moszkva számára döntő jelentőségűvé vált, hogy ki tudjon szabadulni a nyugati elszigetelésre irányuló erőfeszítések alól. Ugyanez elmondható Teheránról is. És persze hasonlóan fontos szerepe van Azerbajdzsánnak az Új Selyemúton belül is.
Mehrdad Bazrpash iráni útügyi és városfejlesztési miniszter, még idén október 6-án találkozott Sahin Musztafajev azerbajdzsáni miniszterelnök-helyettessel, hogy megvitassák a kétoldalú koordinációt, valamint a szállítási útvonalak fejlesztését.
Ezzel mintha jelezte volna, hogy a vitatott Hegyi-Karabah régió Örményországtól való ingatag azerbajdzsáni annektálása gyakorlatilag véget ért, és most már sor kerülhet a térség újrafejlesztésére.
Ennek nyomán megnyílhat egy keleti kereskedelmi folyosó, amely Oroszországtól Iránig fog húzódni.
Anemzetközi észak–déli közlekedési folyosóOroszországot és Iránt, a kelet–nyugati irányú pedig Kínát és Európát köti össze, és jól látható, hogy Azerbajdzsán az a fókuszpont, ahol a kettő metszi egymást.
Az iráni kapcsolat megkönnyíti a kereskedelmet délen Iránon át a Perzsa-öbölig, valamint a további elosztást a Közel-Keletre, Kelet-Afrikára és Dél-Ázsiára, beleértve India nyugati parti kikötőit.
Az energetikai fronton pedig érdemes megjegyezni, hogy az orosz vállalatok sokat fektettek be az azeri olaj- és gázszektorba. Ebből adódóan most kihasználják Brüsszel érdeklődését az azeri energiahordozók iránt. Azerbajdzsán ennek tudatában maga is több orosz gázt importál, hogy teljesíteni tudja Európával szembeni kötelezettségeit.
Mik Amerika tervei?
James O’Brien amerikai külügyminiszter-helyettes egy képviselőházi bizottsági meghallgatáson kifejtette, hogy a dél-kaukázusi térség biztonsága Oroszországra és Iránra épül, ami instabil és nem kívánatos. Most van lehetőség más döntést hozni. Tehát
Washington előnyben részesíti az Azerbajdzsán és nahicseváni exklávéja közötti szárazföldi folyosót, amely Örményországon haladna keresztül.
Amerika tehát azt reméli, hogy Azerbajdzsánt és Örményországot, valamint az országokon áthaladó szállítási útvonalakat felhasználva tudja majd lebonyolítani azokat az orosz és iráni terveket, amelyek a Nyugat ellenőrzésén kívül eső kereskedelmi folyosók továbbfejlesztésére irányulnak. Lényegében Örményország mint amerikai meghatalmazott hatékonyan eltömítheti a kelet–nyugati és az észak–déli forgalmat az egyre fontosabb kaukázusi kereszteződésekben.
Az Egyesült Államok problémája azonban az, hogy amikor Örményországban kitűzte az új zászlaját, azzal gyakorlatilag elszigetelte az országot, miközben egyesítette a régió többi részének nagy részét.
Nem sokkal az után, hogy az Egyesült Államok közös hadgyakorlatot tartott Örményországban, Baku és Teherán bejelentette, hogy folyosót építenek Iránon keresztül, amely összeköti Azerbajdzsánt az Örményország, Törökország és Irán közé ékelődő Nahicseván exklávéjával. Ez azt jelenti, hogy a Kaszpi- és a Földközi-tenger közötti út az egyre inkább globálisan összekapcsolódó kereskedelmi útvonalakon most tesz egy kis kitérőt, hogy teljesen elkerülje Örményországot.
A Dél-Örményországon átvezető folyosó szerepe fokozódik
Ez talán nem tűnik soknak, de
Azerbajdzsán és Törökország évek óta szorgalmazta a Dél-Örményországon átvezető folyosót. Sőt, az is felmerült, hogy az Örményországon átvezetőt erőszakkal hozzák létre.
Ez persze feszültséget okozott Iránnal, amely nem akarta, hogy egy török–azerbajdzsáni vonal vágja át a térséget. Teherán és Baku már 2022-ben tárgyalt egy olyan megoldásról, amely több közvetlen szállítási útvonalat tartalmazott Iránon keresztül, de az egyezkedés megtorpant, amikor az év elején egy fegyveres támadást indított Azerbajdzsán teheráni nagykövetsége ellen.
A két ország közötti kapcsolatok ezután lefelé íveltek, reményt adva a washingtoniak számára, hogy ki tudják játszani a feleket egymással szemben, Irán destabilizálása és a térség integrációs projektjeinek kisiklatása érdekében. Az USA azonban túljátszotta a szerepét azzal, hogy Örményországot az új utakra vezette. Szeptemberben-közvetlenül az Egyesült Államok és Örményország közös hadgyakorlatának befejezése után- Azerbajdzsán megkezdte a vitatott terület, Hegyi-Karabah átvételét. Vélhetően Irántól és a kaukázusi főhatalmat gyakorló Oroszországtól kapott rá zöld utat.
Több érdeklődő is van az értékes kereskedelmi folyosóra
Emellett nemcsak Azerbajdzsán és Irán indította újra a tárgyalásokat a folyosói együttműködésről, hanem gyors egymásutánban megkezdték a megállapodások megkötését. Azóta, az iráni területen átvezető folyosó kiépítéséről szóló megállapodással a Teherán–Baku kapcsolatai felfelé ívelnek. Hosszein Amir-Abdollahian iráni külügyminiszter a közelmúltban kijelentette, hogy országa eltökélt szándéka, hogy minden területen bővítse kapcsolatait Azerbajdzsánnal.
Örményország vezetése viszont úgy pozicionálta az országot, hogy bármi is legyen a végkimenet, ő lesz a vesztes, mivel továbbra is mérgezi a kapcsolatokat regionális támogatóival, Iránnal és Oroszországgal. Ha nem tudja megfordítani az irányt, és a több évtizedes ellenségeskedést legyűrve nem próbálja javítani a szomszédaival fennálló kapcsolatait, nehéz elképzelni, hogy Örményország jó helyzetben tudjon kijönni ebből a szituációból.
A kapcsolatok normalizálódhatnak?
O’Brien külügyminiszter-helyettes december 6-án találkozott Alijevvel Bakuban, majd másnap Örményország és Azerbajdzsán váratlanul közös nyilatkozatot adott ki, amelyben megerősítették „a kapcsolatok normalizálására és a békeszerződés megkötésére irányuló szándékukat az állam elveinek, a szuverenitás és területi integritás tiszteletben tartása alapján”.
A két fél azonban nem ért egyet abban, hogy ki közvetítsen a béketárgyalásokon. A 2020-as háború óta az örmény–azerbajdzsáni béketárgyalások két külön pályán haladtak, az egyiket Oroszország, a másikat pedig az EU és az Egyesült Államok közvetíti. Örményország pedig Moszkvát elkeserítve elfordul Oroszországtól a Nyugat felé. Pedig nemrég Maria Zaharova orosz külügyminiszteri szóvivő is megmondta:
„Hányszor kell még bizonyítaniuk a nyugatiaknak, hogy kiderüljön, soha nem fognak más országok lakosságának érdekében fellépni?”
Azerbajdzsán továbbra is támogatja a regionális kérdések regionális rendezését, például a 3+2 formátumot (Törökország, Oroszország és Irán plusz Azerbajdzsán és Örményország). Ezt persze ellenzi az USA, amely a Kaukázus jövőjének az eldöntésében is előretolná magát.
Kapcsolódó:
