Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása 

A Dél-kínai-tengeren Kína és Fülöp-szigetek között egyre nő a feszültség. Ez szélesebb körű figyelmet érdemel, tekintettel a víziút jelentőségére a globális kereskedelemben. Ráadásul ez a terület az Egyesült Államok és Kína közötti kiéleződő versengésben egyre inkább felértékelődik és elő-előkerülnek a korábban nem, vagy csak nyíltan meg nem kérdőjelezett nemzetközi jogi alapelvek. Felvetődik a kérdés, hogy aManila és Peking közötti kapcsolatok hogyan alakulnak az elkövetkező években. Mert a jelenlegi feszült kapcsolat számos vitához vezetett a Dél-kínai-tengeren. Peking agresszív álláspontja nézeteltéréseket váltott ki a Fülöp-szigeteken túl Bruneivel, Malajziával, Vietnammal és legfőképpen Tajvannal. 

Melyek a jelenlegi konfliktus történelmi alapjai? 

Érdemes visszamenni az 1990-es évekig, mikor Kína konfliktust robbantott ki azzal, hogy elfoglalta a Manila kizárólagos gazdasági övezetében lévő Mischief-zátonyt, miután az Egyesült Államok bezárta a Fülöp-szigeteki katonai bázisokat. A helyzet a 2010-es évek elején ismét romlani kezdett, amikor az ázsiai nagyhatalom elfoglalta a Scarborough-zátonyt a Fülöp-szigetektől. Manila válaszul nemzetközi jogi eljárást indított Peking ellen, és új védelmi paktumot írt alá Washingtonnal. 

Bár Rodrigo Duterte elnök (2016–2022) kezdetben megpróbálta Manilát közelebb vinni Kínához, egyúttal pedig hűteni az amerikai–filippínó együttműködést, Peking folytatta a Fülöp-szigeteki halászhajók és biztonsági erők zaklatását. A helyzet azóta sem javult, hogy Duterte utódja, Ferdinand Marcos (a megbuktatott diktátor fia) tavaly hivatalba lépett. 

Hidegháború 2.0: a történelem mintha megismételné önmagát a világ vezető két nagyhatalmának szembenállása kapcsán, de az alaphelyzet mégis más. A második világháború lezárásával az Egyesült Államok és a Szovjetunió között hidegháború alakult, amely egészen az utóbbi 1991-es bukásáig tartott. Most hasonló elhidegülésnek lehetünk szemtanúi a jelenlegi hegemón szuperhatalom, az USA és a második vonalból felemelkedő új kihívó, Kína között. Mi, a Makronóm Intézetben a hidegháború 2.0 alatt többek között a Kína és az Egyesült Államok közötti fegyverkezési, technológiai és űrversenyt, a befolyási övezetek és szövetséges blokkok létrejöttét, a kulturális és ideológiai szembenállást, a proxyháborúkat, valamint a kereskedelmi korlátok és a protekcionizmus új korszakát értjük. Ezeken a diemenziókon keresztül fog eldőlni az USA hegemón szerepének fennmaradása vagy bukása. 

A délkelet-ázsiai országok Kínára figyelnek  

Az aktuális geopolitikai dinamikába jól illeszkedik a szingapúri Yusof Ishak Institute (ISEAS) felmérése, amely 6 területet vizsgálva 54 kérdést tett fel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségéhez tartozó 10 ország polgáraihoz. Az alábbi térkép azt szemlélteti, hogy ez 10 állam szerint mely hatalmak milyen mértékben képesek a régiót befolyásolni politikai és stratégiai értelemben. 

Sok éve elítélték a kínai törekvéseket  

A Kína és a Fülöp-szigetek közötti közelmúltbeli fellángolások a Dél-kínai-tengeren, a növekvő kínai agresszió egy szélesebb stratégia része, ugyanis Peking a térség nagy részét a sajátjának vallja a „Nine-dash line” szerint. Az ENSZ Tengerjogi Egyezményének hágai választott bírósága 2016-ban úgy döntött, hogy a kilences sávon belüli kínai követelések jogellenesek. Hszi Csin-ping elnök azonban elutasította a testület azon megállapítását, hogy a tenger Kína által áhított részei semleges nemzetközi vizek vagy más nemzetek kizárólagos gazdasági övezetének részei. 

A két ország közötti feszültségek nagyrészt a Second Thomas-zátonyra összpontosulnak, amely a víz alatt található. Ez a vitatott Spratly-szigetek részét képezi, amelyre több ország, köztük Kína és a Fülöp-szigetek is igényt tart. Az elmúlt évben kínai hajók rendszeresen blokkolták a Fülöp-szigeteki vízi járműveket, hogy aláássák Manila pozícióját a Dél-kínai-tengeren. Peking a taktikája részeként vízágyúkat és vakító lézereket is használt. 

A Dél-kínai-tengerben fekvő és vitatott hovatartozású Spratly-szigetekhez tartozó Csupi (Subi)-zátonyon létrehozott kínai mesterséges sziget látképe a Fülöp-szigetek felügyelete álló Thitu-sziget közelében 2017. április 21-én. Ezen a napon a Fülöp-szigeteki védelmi miniszter és vezérkari főnök Thitura látogatott, hogy hangsúlyozza a manilai kormány igényét a Spratly-szigetcsoportra, amelyet a magáénak tekint a Fülöp-szigetek mellett Kína és Vietnam is. (MTI/EPA/Francis Malasig)

Hasonló incidensek korábban is előfordultak, de a Fülöp-szigetek most jobban nyilvánosságra hozza az eseteket, mint a Duterte-kormány idején. Ez a fajta kínai viselkedés az elmúlt években a Dél-kínai-tengeren is megszokottá vált: a Vietnam kizárólagos gazdasági övezetébe hosszú szakaszokon behatoló hajók, a Malajzia és Fülöp-szigetek által az energiafeltárás ellen regisztrált tiltakozások stb. 

A Fülöp-szigetek Washington felé veszi az irányt 

Az első, kicsinek és jelentéktelennek látszó incidensek tágabb geopolitikai jelentőségük miatt fontosak. Marcos távolról sem folytatva Duterte Kína-barát irányvonalát, inkább az Egyesült Államokhoz irányította a Fülöp-szigeteket. Hozzájárult új amerikai védelmi létesítményekhez, Manilát biztonsági gyakorlatokba vonta be, nukleáris energiaügyi együttműködési megállapodást írt alá, emellett még hangosabban kommunikálja országa tajvani érdekeit. Ez felbosszantotta Pekinget, de hozzájárult az Egyesült Államok azon erőfeszítéseihez is, hogy szorosabb partnerséget építsen ki a Kínával folytatott versenyben. Joe Biden kormánya megismételte, hogy a Fülöp-szigetek elleni katonai megmozdulások amerikai választ váltanának ki. 

Kína fellépése a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségének (ASEAN) előretekintőbb tagjai között is új lendületet adott a régión belüli diksurzusnak arról, hogyan kezeljék Peking fellépését.  

Augusztusban, amikor Kína egy új, 10 pontos vonallal jelölt térképet adott ki, amely tovább bővítette a területi igényeit Tajvan körül, sőt még indiai területre is kiterjedt. E lépés épp az ASEAN-csúcstalálkozó előtt történt, ami Brunei, Indonézia, Malajzia, a Fülöp-szigetek, valamint Vietnam gyors és egységes diplomáciai tiltakozását váltotta ki. 

A jövőre nézve a kérdés az, hogy miként alakulhatnak a Kína és Fülöp-szigetek közti kapcsolatok a Dél-kínai-tengeri feszültségekkel a háttérben Marcos hatéves elnöki ciklusának hátralévő részében, amely 2028 közepéig tart.  

Mindez más hazai, regionális és globális realitások közepette fog eldőlni.  

• Belföldön, miközben Marcos ellenzéke most nagyrészt a megélhetési költségekkel és a Marcos család múltjával van elfoglalva 
• A kormánynak kihívást jelent majd a Pekinggel szembeni keményebb magatartás fenntartása, hiszen néhányan a kockázatok ellenére még mindig hasznot látnak a Kínával való gazdasági elkötelezettségben.  
• Manilában és néhány más délkelet-ázsiai fővárosban aggódnak amiatt, hogy a dél-kínai-tengeri kérdés 2024-ben hol kap helyet az ASEAN napirendjén belül, mivel a testület évente rotációs rendszerben változó elnöksége jövőre Indonéziából Laoszba kerül, majd ismét azokhoz az országokhoz (2025-ben Malajzia, 2026-ban a Fülöp-szigetek), amelyek általában az erősebb álláspontot képviselik. Globális szinten a 2024. novemberi választások után egy esetlegesen új amerikai elnök megválasztása szintén befolyásolhatja a kapcsolatok és az indo-csendes-óceáni politika alakulását, még akkor is, ha azok általános pályája változatlan marad. 

A délkelet-ázsiai térség országai döntően Kínát nevezik gazdasági befolyással rendelkező hatalomként. A már hivatkozott a szingapúri Yusof Ishak Institute felmérése szerint az ASEAN-országok döntően Kínát tekintik gazdasági hatalomnak. Az alábbi térkép azt szemlélteti, hogy ez 10 állam szerint mely hatalmak milyen mértékben képesek a régiót befolyásolni gazdasági értelemben. 

Az időszakos kényszerítés status quója 

A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy Kína időszakos kényszerítést alkalmaz a Fülöp-szigetekkel szemben. Peking azonban óvakodni fog attól, hogy olyan katonai akciókat hajtson végre, amelyek közvetlen amerikai beavatkozást válthatnak ki. Mindeközben a Fülöp-szigetek, amely katonailag sokkal gyengébb, mint Kína, továbbra is folytatja az általa rutinszerűnek tekintett tevékenységeit, például az utánpótlási műveleteket, miközben segítséget kér a hasonlóan gondolkodó partnerektől, például Ausztráliától, Japántól és az Egyesült Államoktól, hogy kiszúrja és ellensúlyozza az agresszív kínai tevékenységeket. Manila továbbra is felvetheti ezt a kérdést az ASEAN fórumain. Azt mindenképp el akarja kerülni, hogy túlságosan kockázatos lépéseket tegyen Pekinggel szemben. Az ő szempontjukból a kínai akciókra adott, mások szemében meggondolatlannak tűnő válaszok vagy a kínai érveknek kedveznének, miszerint a Fülöp-szigetek megváltoztatja a status quót, vagy gyengítené az Egyesült Államok hozzáállását Manila teljes körű támogatása mellett a Dél-kínai-tengeren. 

Eszkaláció a Dél-kínai-tengeren 

Az is lehetséges kimenetel, hogy a helyzet eszkalálódik. Megeshet, hogy a Kína és a Fülöp-szigetek közötti akció-reakció dinamika nemcsak folytatódik, hanem potenciális válsággá alakul. Peking kényszerítő lépései egyre merészebbek lehetnek, ahogy fogy a türelme. Nemcsak akadályozná és zaklatná a Fülöp-szigeteki hajókat, hanem akár kisebb ütközéseket is előidézhetne, a fedélzetre léphetne, esetleg valódi vagy hamis ürüggyel őrizetbe vehetné a legénység egy részét.  

Válaszul a Fülöp-szigetek és partnerei is kénytelenek lennének fokozni a reakciójukat. Ez különböző formákat ölthet, beleértve a Fülöp-szigeteki utánpótlási missziók rendszeresített támogatását a Second Thomas-zátonyhoz. Az ország a jövőben megpróbálhatja megerősíteni a zátonyon lévő előőrsét is, hogy megerősítse a területre vonatkozó igényét. A lépések bármelyike növelné annak a kockázatát, hogy Peking akadályozása valamelyik misszióban balesethez, félrekalkulációhoz vagy szándékos konfliktus kirobbantásához vezetne. 

A Fülöp-szigeteki parti őrség által közzétett felvételen a kínai parti őrség egyik hajója vízágyúval támadja a Fülöp-szigeteki haditengerészet utánpótlást szállító Kalayaan ellátóhajóját a vitatott hovatartozású Dél-kínai-tengeren, az Ayungin-zátony közelében 2023. december 10-én. Kína nem először vetett be vízágyúkat Fülöp-szigeteki hajók ellen, amelyek a Manila által a Dél-kínai-tengeren ellenőrzött területeken lévő csapatok utánpótlását végezték. Kína a nyersanyagokban gazdag, 3,5 millió négyzetkilométernyi Dél-kínai-tenger szinte egészét magának követeli, és több, hadi célokra kiépített szigetet hozott létre a vitatott területen. MTI/AP/Fülöp-szigeteki parti őrség

Álomenyhülés 

Jelenleg minimális esély mutatkozik az enyhülésre, de a korábbi hullámzás, ahogyan Kína, a Fülöp-szigetek és más külső szereplők, például az USA viselkedtek a dél-kínai-tengeri kérdésben, azt sugallja, hogy ezzel is számolni kell.  

Amennyiben ez a forgatókönyv mégis bekövetkezik, akkor sem beszélhetnénk teljesen békés időszakról, feszültségek ígyis úgyis megmaradnának, de az intenzitásuk kisebb lenne. Ez esetben azonban Peking és Manila legalább megtalálná a módját annak, hogy rutinszerűen kezelje ezeknek a ciklusait. valószínű, hogy ezek olyan érzékeny területeken lobbannának fel időnként, mint a Fülöp-szigeteki utánpótlási missziók a Second Thomas-zátonyhoz vagy a halászok mozgása a Scarborough-zátonyon. A korábbi kínai–filippínó dél-kínai-tengeri feszültségek azt is jelzik, hogy bár az enyhítő intézkedések egy ideig működhetnek, nehéz fenntartani őket, amikor a feszültségek ismét fokozódnak. 

Borítókép: