A demográfiai mérföldkövek évtizede 

Szerző: | 2023. december. 31. | Kiemelt, Világgazdaság

Világszerte problémákat okoz a nyugdíjrendszerek működése, a munkaerőpiac és a szociális ellátórendszerek is kihívásokkal küzdenek. Mindez demográfiai problémákra vezethető vissza. Az elmúlt évtized hangos volt a demográfiai mérföldkövektől, és semmi nem támasztja alá, hogy az előttünk álló évtized nem lesz hasonló. 

Mihálovics Zoltán politológus a Makronóm Intézet elemzőjének írása  

A nemzetközi és hazai demográfiai adatok sokat elárulnak nem csupán a mögöttünk hagyott, de a jelenlegi és a jövőben várható állapotokról is. Az elmúlt szűk egy évben demográfiai mérföldkövek, trendfordulók szemtanúi lehettünk, az adatok tanulságos összefüggésekre engednek következtetni. Tavaly novemberben a világ népessége elérte a nyolcmilliárd főt. Trendfordító tény, hogy 2023 áprilisa óta új ország áll a népesség szerinti ranglista élén. Rengetegen úgy nőttünk fel, és már az általános iskolában is illett tudni, hogy a világ legnépesebb országa Kína. Ez április óta már történelem, ugyanis ekkor India megelőzte, jelenleg már 1,431 milliárd indiai él a földön.  

Az tény, hogy a népesség bővül, de ha félredobjuk a felszínes vizsgálódást és mélyebbre ásunk, akkor azt látjuk, hogy a növekedés üteme a valóságban egyre lassul. Ennek az okát kereshetjük Ázsiában: Dél-Korea termékenységi rátája negatív rekordot döntött, így már a világon náluk a legalacsonyabb ez a mutatószám. Japán és már a hatalmas népességgel bíró Kína sem teljesít fényesen ezen a területen.  

Öregszik a fejlett világ 

Érdemes 1955-ig visszamenni, amikor még a világ népessége megegyezett a két gigász – India és Kína – összesített népességszámával, azaz 2,8 milliárddal. Ezt összevetve a mostani nyolcmilliárddal, a differencia 5,2 milliárd: azaz 67 év alatt ennyivel nőtt a világ népessége. Ha pedig még öt évet visszamegyünk, 1950-be, amikor a világ összlakossága 2,5 milliárd volt, akkor szépen kirajzolódik, hogy 2022-re megtriplázódott a föld lakóinak száma. Bár a növekedés üteme lassul, maga a bővülés nem áll meg, amire az ENSZ Népesedési Osztályának becslése is rávilágít: jelen folyamatok mellett a világ népessége 2050-re elérheti a 9,7 milliárd főt, a várakozások szerint pedig ekkorra India és Kína után Nigéria lesz a legnépesebb állam a földön. 

  

Egy ország népességét alapvetően négy tényező befolyásolja: a születések, a halálozások, a be- és a kivándorlás, tehát a szóban forgó országot elhagyók. Ezekből egyszerűen következik, hogy ha a megszületett gyermekek, valamint az országba bevándoroltak száma nagyobb, mint a halálozások és a kivándorlás összesített értéke, akkor a szóban forgó ország népessége növekszik, ellenkező esetben csökken – sajnos ez utóbbi tendencia a jellemző a fejlett világ országaiban.  

Az egy ország népességében végbemenő folyamatokat jól leírja a Teljes termékenységi arányszám (a továbbiakban: TFR), amely azt fejezi ki, hogy egy nő az élete folyamán hány gyermeknek adna életet az adott év kor szerinti születési gyakorisága mellett.  

A TFR szerint hét csoportot határoztunk meg a tisztább kép érdekében. Az elsőben azok az országok szerepelnek, ahol az érték 0 és 1,3 közötti. Ennek oka, hogy ha az adott állam tartósan az 1,3 alatt teljesít, akkor nagy esélye van arra, hogy a népessége gyors ütemben fogyásnak indul, de radikális esetben az adott népesség el is tűnhet – teljes asszimiláció esetén. Ez jelen állás szerint Európában reális veszély az olyan országok számára, mint Ukrajna (TFR: 1,25) – ami a háború miatt nem meglepő –, valamint a mediterrán országok számára is, mint Olaszország és Spanyolország (TFR: 1,28-1,28). Ázsiára visszatérve pedig a fent említett három állam néz szembe komoly demográfiai problémákkal: Kína (1,16), Japán (1,3) és a legsúlyosabban Dél-Korea (0,88).  

A soron következő csoportba azokat az országokat osztottuk, ahol a TFR 1,3 és 2,1 közötti. Ezekre az jellemző, hogy középtávon nem tudják fenntartani az éppen aktuális népességüket – hiszen a 2,1-es helyettesítési szint alatt teljesítenek. Ebben a csoportban szinte csak és kizárólag a fejlett világ országai találhatók meg. Így Európa közel összes állama, az Egyesült Államok és Kanada. 

Észak-Amerika, Európa, Kelet-Ázsia – tehát a fejlett világ – már régóta küzd azzal a problémával, hogy a termékenysége a helyettesítési szint alatt van.  

Ennek az oka kézenfekvő. A nyugati ember többsége gondolkodásának a centrumában többnyire az én áll, ami egy individualista szemléletmód. Ebből pedig olyan dolgok következnek, mint az egyéni jólét előtérbe helyezése. Ám okként jelölhetjük meg az alacsonyabb halálozási ráta és a születésszabályozás együttesen kifejtett hatásait is. Ha pedig egyszerűen egy közgazdasági költség-haszon elemzésen keresztül közelítünk a gyermekvállaláshoz, akkor az kétségtelen, hogy a gyermek a költségoldalon jelenik meg: az oktatása, a taníttatása súlyos összegeket ró a szülőkre. Végül pedig a felsőfokú tanulmányok, a karrierszemlélet hódítása is az okozója annak, hogy kitolódik vagy akár ki is oltódik a gyermekvállalás igénye.  

A következő, harmadik csoportba azokat az országokat soroljuk, amelyek elérik a 2,1-es értéket. A világ népességnövekedésének eloszlása éppen azért aggasztó, mert ezen államok fűtik a bővülést. Ebben a csoportban kizárólag afrikai, ázsiai, közép- és dél-amerikai országokat találunk. 

Maradt még négy csoport, amelynél a TFR olyan magas, hogy biztosított a népesség növekedése, de az arányszámok miatt érdemes volt négy további csoportra osztani őket. Ezek a csoportok már szinte csak afrikai és ázsiai országokat foglalnak magukban. Ezeken a területeken a mezőgazdaság továbbra is nagyon kezdetleges stádiumban van, ami igényli a termőföldeken a gyermekmunka alkalmazását. Ezt egyrészt több gyermek születésével igyekeznek fenntartani, másrészt ezekben a fejlődő, többnyire elszegényedő országokban hiány van a fogamzásgátló eszközökből, így a túlzott gyermekáldásnak nincs szabályozó eszköze. Összegezve:  

Afrika változatlanul a népességnövekedés motorja, ahol a termékenység több esetben duplája az európai országok értékeinek.  

A másik szélsőérték a fejlett világ, főként Európa és Kelet-Ázsia, ahol a leggyorsabban csökken a népességszám. Ezt a tartósan érvényesülő tendenciát érzékelték a kormányok. Igyekeztek különböző pénzügyi ösztönzőkkel és támogatásokkal segíteni a gyermekvállalást – lehetőleg minél korábban. Magyarországon a minél korábbi gyermekvállalás érdekében a kormány újabb anyagi ösztönzőket vezetett be. Dél-Koreában a friss szülők 10 500 dollár készpénzt kapnak. A szöuli kormány ezzel igyekszik megelőzni a demográfiai katasztrófát.  

  

A jövő kihívásai  

A jövőre tekintettel a demográfiai kihívásra a fejlett világ kormányainak minél előbb kielégítő választ kell kidolgozniuk. A nemzetállamok egyedül nem képesek megoldani a problémát : ezen a szinten csak a problémák kezelése lehetséges. A megoldást nemzetközi fórumokon lehet elérni, globális szintű összefogással. A csökkenő és egyre inkább elöregedő népesség kiemelt probléma, mivel hatással van a munkaerőpiacoktól kezdve a nyugdíjrendszerek fenntarthatóságán keresztül egészen a gazdasági növekedésig. Mivel meredeken csökken a munkaképes korúak száma, könnyen lehet, hogy nem lesznek elegendőek az állami szintű parametrikus reformok, inkább paradigmatikus megoldásokra lesz szükség.  

Az elöregedést legalább olyan hasznos nyomon követni, mint a termékenységet. Ehhez a legjobb mérőszám az átlagéletkor, amely azt a kort jelenti, amikor az adott népesség fele idősebb, fele pedig fiatalabb. Itt ismét megemlíthetünk egy demográfiai fordulópontot, mivel eddig még sosem fordult elő, hogy a globális átlagéletkor 30 év feletti legyen.  

Átlagéletkor alapján négy csoportot érdemes megkülönböztetni a könnyebb áttekinthetőség érdekében. Az elsőben az átlagéletkor 45 és 55 év között van, ami csupán négy államot érint: Monacót (54,5), Japánt (48,4), Olaszországot (46,8) és Portugáliát (45). Ezeknek a népessége öregszik a leggyorsabban.   

A következő csoportban az átlagéletkor szintén viszonylag magas és elöregedő korfákat jelez. Itt az átlagéletkor 35 és 45 év közötti, ami lényegében a fejlett világ országaira jellemző.  

A következő kettő lefedi a fejlődő országokat. Egy részükben az átlagéletkor 25 és 35 év közötti, ami leginkább Közép- és Dél-Amerikában igaz, de vannak ázsiai és afrikai országok is. A másik részükre 19 és 25 év közötti átlagéletkor jellemző, ami a leginkább az elszegényedő afrikai államokra jellemző.  

Végeredményben a demográfiai trendvonal, ami jelen állás szerint kirajzolódni látszik, aggodalomra ad okot és a mostaninál is egészségtelenebb struktúra kialakulásával fenyeget. Arról nem is beszélve, hogy ez milyen hatással lenne az egyes nemzeti munkaerőpiaci szerkezet átalakulására, a nyugdíj- és szociális ellátórendszerek fenntarthatóságára, valamint a gazdasági növekedés alakulására.  

Borítókép: MTI/EPA/Divjakant Szolanki

Eredetileg megjelent a Mandiner hetilapban

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn