Az árak emelkednek, amit egyáltalán nem nehéz észrevenni, azonban bizonyára kevesen értjük, hogy mik az e mögött meghúzódó okok. Sebestyén Géza közgazdász bemutatja a 2022-es árelmelkedések négy fő okát és munkanélküliségi mutatók segítségével azt, hogy hogyan kezeltük a 21. század két világválságos időszakait, mindezt ábrákkal kiegészítve.
Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhely vezetőjének írása a Makronómon.
Az eredeti cikkek megjelentek a Makronóm Mandiner rovatában 2022. március 7-én. Az írás az akkori események és információk birtokában született.
Az olaj ára hihetetlen hullámvasutat járt be az elmúlt két évben. A koronavírus taszította a mélybe 2020-ban az értékét, az ezt megelőzően hordónként 60 és 80 dollár közötti áron kereskedett fekete arany árfolyama április végére 9 dollárra esett.
Azonban mára a helyzet teljesen megváltozott. Az újjáéledő globális gazdaságok, ami az olaj iránti kereslet növekedéséhez vezetett, valamint az olajtermelő országok által 2020-ban elnapolt beruházásokból adódó viszonylag alacsony kínálat együttesen egy olyan gyors és számottevő áremelkedést eredményezett, amire az elmúlt 150 év során nem volt példa.
Az 1. ábra alapján látható, hogy a 2020-as év alacsony pontja óta a Brent olaj ára hordónként több mint tizenegyszeres növekedést mutatott. De az egész évre vonatkozó átlagárak megváltozásának a mértéke is szédületes. Míg 2020 egészét tekintve 42 dollár volt az olaj hordónkénti ára, addig 2021-ben már ennél 69 százalékkal magasabb, 71 dollár volt az átlagos beszerzési ár. A 2022-es évben pedig már 90 dollár környékén van az éves átlagos olajár. Ez azt jelenti, hogy idén a 2020-as átlagár több mint duplájába kerül az energiahordozó.
Mindebből arra a következtetésre jutunk, hogy az olaj ára több mint évi 50 százalékkal drágult két év alatt. Ez a növekedés pedig megjelent a nemzetközi energiaárakban, a benzinköltségek és a szállítási díjak területén is, tehát gyakorlatilag minden termék árában érezhető ez a költségnövekedés. Az ábra azonban két jó hírrel is szolgál.
Ez az áremelkedés részben ciklikus jelenség, amely nagyban a 2020-as év visszaeséseinek kiigazításával magyarázható.
A másik jó hír, hogy míg a 2020-as mélypontnál az árak emelkedése a historikus szinten is nagyon alacsony értékek miatt borítékolható volt, addig a mai árak már közel sem nevezhetőek alacsonynak.
A gáz ára is azonos jellegű pályát járt be, mint az olaj. Az általában 3 és 6 dollár közötti sávban mozgó földgáz ára 2020 áprilisában 1,8 dollár alá csökkent. Az újraindulás pedig átbillentette az árakat a korábbi tartomány magas végébe.
Ahogyan az a 2. ábra is mutatja, a földgáz ára 2022 elején több mint háromszorosa volt a lezárások alatti mélypontban mért szintnek.
Az éves átlagárak szempontjából is hasonlóan drasztikus áremelkedéseket tapasztalhatunk. A 2020-as évben a földgáz átlagára 2,22 dollár volt, míg 2021-ben ez 75 százalékos növekedéssel 3,88 dollárra emelkedett, ami jelentős többletköltséget jelentett a vásárlók számára. Az idei év elején pedig még ennél is 27 százalékkal magasabb, 4,94 dollár volt az átlagár.
Alkatrészhiány
A globális ellátási láncokban bekövetkezett zavarok is jelentős szerepet játszanak az áremelkedésben, amelyek elsősorban a tartós fogyasztási cikkek piacát érintik, különösen az alkatrészhiánnyal küzdő autóipart. Azonban ha valamiből kevesebb van, mint amennyi kellene, akkor a potenciális fogyasztóknak versenyeznie kell a limitált mennyiségért, ez pedig fel fogja hajtani az árakat.
Ahogyan azt a 3. ábra is szemlélteti, az amerikai autógyártók előzőleg 2 körüli készlet/árbevétel mutatója 2022 áprilisára 1 közelébe esett. Ez annyit jelent, hogy ezek a vállalkozások a koronavírus előtt kétszer annyi alkatrészt tartottak készleten a termelés arányában, mint most. Bár a készletek alacsony szinten tartása akár kedvező is lehet egy vállalatnak a költségek csökkenése okán, egy a mostanihoz hasonlóan drasztikus és gyors zuhanás egyértelműen komoly beszerzési problémákat jelez.
A jelenlegi állapot fenntartása egyetlen szereplőnek sem érdeke. A piac most is tenni fogja a dolgát, a hiány pedig ha nem is azonnal, de remélhetőleg nemsokára a múlté lehet. Így az inflációs körkép ezen komponense sem fenyeget tartós áremelkedéssel.
Inflációs dinamika
Milton Friedman, aki egy Nobel-emlékdíjas közgazdász, úgy véli az infláció mindig és mindenhol monetáris jelenség. Ezzel a kijelentésével azt hangsúlyozta, hogy az inflációt általában a pénzmennyiség túlzottan gyors növekedése okozza.
A 4. ábra az Egyesült Államok M1 pénzmennyiségének jelentős és gyors növekedését szemlélteti az elmúlt körülbelül két év során. A gazdaságban keringő pénz mennyisége sosem nőtt ilyen mértékben korábban.
A 2022-es adatok alapján a forgalomban lévő dollárok mennyisége több mint négyszerese a koronavírus válság előtti szintnek. Ez a megnövekedett pénzmennyiség természetesen felhasználásra vár. Egy részét a tulajdonosok befektetésekbe helyezték, míg más része költekezésre került.
Ez utóbbi folyamat hozzájárult a kereslet növekedéséhez, ami viszont az árak emelkedését eredményezte.
Ez a pénz pedig próbálja megtalálni a helyét a gazdaságban. Egy részét befektették a tulajdonosok, egy másik része viszont elköltésre került, ami pedig hozzájárult a kereslet és az árak növekedéséhez is.
Szerencsére a jövőben nem számíthatunk a pénzmennyiség ilyen szélsőséges mértékű növekedésének további folytatódására.
Ráadásul, az amerikai infláció gyors növekedése egyre inkább arra ösztönzi a Federal Reserve-t, mint a jegybankot, hogy megszigorítsa monetáris politikáját, ami már el is kezdődött. Emiatt hosszú távú inflációs nyomásra ebből a forrásból sem kell számítanunk.
A globális árak emelkedésének főbb tényezői
– Az olaj és a gáz árnövekedése ciklikus jellegű. Ezen inflációs faktorok a jövőben minden bizonnyal veszíteni fognak a dinamikájukból.
– Amint megáll az energiahordozók áremelkedése, az árnövekedés ezen tényezője is meg fog szűnni.
– Az ellátási láncok sérüléseiből fakadó hiány felszámolása folyamatban van, így ez a faktor sem fog permanens áremelkedést okozni.
– Az amerikai pénzmennyiség egyszeri megugrása pedig egyértelműen a múlté, a jövőben ezen a téren sokkal inkább árcsökkentő, deflációs folyamatok várhatóak.
Munkanélküliség, mint a kormányzati teljesítmény mérője
A híres közgazdász, Milton Friedman híres idézete szerint:
a magas munkanélküliség majdnem mindig rossz kormányzás következménye, nem pedig gazdasági egyensúlytalanság miatt történik.
Tehát, ha meg akarjuk határozni, hogy melyik válságkezelési időszak volt eredményesebb – a balliberális kormányok 2008-2009-es kezdeményezései vagy a jobbközép kormány 2020-2021-es erőfeszítései –, akkor érdemes a munkanélküliségi ráta alakulására összpontosítanunk.
A két válságidőszak alatt az állással nem rendelkezőket három csoportba lehetett sorolni. Amikor a munkavállalók elveszítették állásukat, az azt követő három hónapban jogosultak voltak az álláskeresési járulék teljes összegének igénylésére. 2009-ben ennek a járuléknak a maximális összege havi 85800 forint volt, míg 2022-ben ez elérte a 200000 forintot. Volt egy másik csoportja a munkavállalóknak, akik nem kaptak ilyen járulékot. Végül egy harmadik csoport 2011 előtt a teljes ellátás felére, 42900 forintra volt jogosult az állás elveszítése utáni 5-6. hónapban. A három csoport létszámának időbeni alakulását mutatja az 5. ábra.
Az ábra számos érdekes megállapítást tesz lehetővé. Egyértelműen bemutatja, hogy a munkanélküliség számának drasztikus növekedése a 2010-es kormányváltás hatására állt meg.
Az is észrevehető, hogy a nemzeti bank összetételében megújult monetáris tanácsának 2012-ben elkezdett, és a 2013 utáni jegybanki vezetés által végigvitt kamatcsökkentése jelentős csökkenést hozott a mutatóban.
A kedvező trend fő nyertesei az állami támogatásban nem részesülők, azaz a több mint 3 hónapja állás nélkül lévők voltak.
A monetáris és fiskális politika 2012. augusztus 29-i összehangolása előtt olyan időszak is volt, amikor közel 400 ezer magyar állampolgár sem munkabérben, sem álláskeresési támogatásban nem részesült. 2020 júniusában, a koronavírus-válság idején, ez a szám 90 ezerre csökkent.
Egy csakugyan meghatározó javulást tapasztalhattak az ellátásban részesülők is, ha az arányukat vesszük figyelembe. Míg a fiskális és monetáris politika egységesítése előtt volt olyan időszak, amikor a munkanélküliek több mint 80 százaléka nem részesült semmilyen támogatásban, addig 2020-ra ez az arány 50 százalék alá csökkent. Ez azt jelenti, hogy korábban gyakran előfordult, hogy tíz munkanélküli közül csak ketten részesültek állami segítségben.
A fenti grafikon végül szemléletesen mutatja be, hogy mennyire volt sikeres a 2008-09-es és 2020-21-es válságkezelés. 2009 vége és 2010 eleje között több mint 320 ezer magyar állampolgár volt munka nélkül, és munkanélküli támogatást sem kapott, míg 2020 végére ez a szám 60 százalékkal csökkent, és csak körülbelül 130 ezer munkaképes korú magyar volt hasonló helyzetben.
A munkanélküli támogatások növekedése
Nem csak az fontos– ha a munkájukat elveszítők szempontjából közelítjük meg a dolgokat–, hogy minél kevesebb időt töltsenek el bevétel nélkül, hanem az is, hogy az álláskeresés időszaka alatt mennyi bevételre számíthatnak. És e tekintetben is jelentős különbség van 2022 és 2009 között. Ahogyan azt a 6. ábra is mutatja, 2009-ben a munkanélküliség első három hónapjában a segélyösszeg havi 85800 forint volt, míg 2022-ben ez az összeg emelkedett 200000 forintra. Ez a két adat nem csak névleges, hanem valós értékben is jelentős eltérést mutat.
Ám nem csupán azok kapnak több állami segítséget 2022-ben, akik az első három hónap során el tudnak helyezkedni. Hiszen a teljes járadék összege és reálértéke is magasabb 2022-ben, mint 2009-ben volt.
Míg 2009-ben legfeljebb 386100 forintot kapott csak egy álláskereső, azt is hat hónapra elosztva, addig 2022-ben 600000 forint a teljes összeg,
amelyet ráadásul a munkáját elveszítő személyek sokkal gyorsabban meg is kapnak.
Következtetésképp
Milton Friedman szempontjából nézve
az 2008-09-es gazdasági válság kezelése kudarcot vallott, míg a 2020-21-es koronavírus válság kezelése sikeres volt.
2008 után a magyar munkanélküliségi arány gyorsan elérte az ötszázezer főt. Ebből a csoportból sokan hosszú távon veszítették el munkájukat, anélkül, hogy állami segítséget kaptak volna. A negatív tendenciát csak a 2010-es kormányváltás állította meg, és a helyzet javításához a 2012-es monetáris politikai változások is hozzájárultak.
A 2020-21-es válság súlyosságát jól mutatja, hogy 2020-ban néhány hónap alatt egy kifejezetten kedvező szintről a korábbi maximum közelébe ugrott az álláskeresési járadékban részesülő magyarok száma.
Azonban a gyors és hatékony kormányzati intézkedések képesek voltak azonnal leállítani és megfordítani a helyzet rosszabbodását. Talán még ennél is fontosabb, hogy sikerült elkerülni a hosszú távú munkanélküliség kialakulását. Annak ellenére, hogy rövid távon sokan veszítették el állásukat, az álláskeresési járadékot nem kapó magyar állampolgárok száma 2020-ban folyamatosan alacsony maradt az elmúlt 12 év többségéhez képest.
A 2010 utáni kormányok munkahelyteremtési erőfeszítéseinek, illetve a koronavírus válság hatékony kezelésének hála a magyar munkaerőpiac felvevőképessége ma historikus tekintetben is kiemelkedően jó.
Mint láthattuk, a koronavírussal járó válság során az állásukat elvesztők többsége gyorsan vissza tudott térni a munkaerőpiacra. Ebben a kontextusban a jelenlegi álláskeresési támogatási rendszer, amely rövid távon jóval több segítséget nyújt, mint a 2010 előtti szabályozás, különösen előnyös a munkát vesztők számára.
Címlapfotó: shutterstock
