Nemrég megjelent elemzésében a brit kutató arra ösztönzi a Nyugatot, hogy az idén töltse fel a bukott ellentámadásban kimerült ukrán készleteket, pénzelje tovább Kijevet, és… töröltesse a nagyobb hadműveletek terveit. Aztán 2025-ben újra jöhet a csodavárás.

Kivételesen abszurd ötlettel állt elő Jack Watling, a Royal United Services Institute (RUSI) védelmi és biztonsági agytröszt elemzője, amikor azt javasolja, hogy 2024-ben az ukránok gyakorlatilag ne csináljanak semmit.

A szerző a Foreign Affairs oldalán megjelentetett esszéjében arra mutat rá, hogy 2024 első fele Ukrajna és Oroszország számára is a veszteségek pótlásával és a fegyverek felhalmozásával, egyszóval a támadóerő újjáépítésével telik, éppen ezért a fronton zajló események alig fognak alakítani valamit a helyzeten.

Ugyanakkor a „feltöltődési” időt Oroszország sokkal eredményesebben fogja kihasználni, ha a Nyugat továbbra is sokat vacillál a fegyversegélyek kapcsán. Mindamellett, hogy azonnal meg kell indítani Kijev felé a fegyverszállítmányokat, hosszú távú kötelezettségvállalásokat szükséges tenni Ukrajna irányába, mielőtt Oroszország valóban elhiszi, hogy egyszerűen időhúzással várja meg, amíg a szövetségesek elfordulása miatt Ukrajna elvérzik.

Mint írja: Ukrajnát vagy leigázzák, vagy képes lesz a nyugati segélyek révén addig támadni az orosz erőket, ameddig Putyin be nem látja, hogy nem győzhet, és tárgyalóasztalhoz nem ül. Egy orosz győzelem az Egyesült Államokat azzal fenyegetné, hogy azon túl már a NATO határait kellene védenie, így ahelyett, hogy Tajvan biztonságának garantálására készülne, erői és energiájának nagy részét az európai terület köti majd le.

Háború feltételes módban

Watling sorra veszi az okokat (immár több száz verzió létezik), hogy miért fulladt teljes kudarcba rekordgyorsasággal az ukrán ellenoffenzíva. A kiképzési idő rövidsége mellett a földrajzi adottságokat (túl sok a fa), az orosz tüzérséget, valamint a szakképzett tisztek hiányát jelöli meg a sikertelenség fő okaként. Ha ezek az akadályozó tényezők nem lettek volna, akkor szerinte az ukránok már a Krímben harcolnának.

A kiképzési idő mint legfőbb akadályozó tényező meghosszabbítható – állítja írásában az elemző –,

ha a teljes idei évet a Nyugat arra szánja, hogy felkészíti Ukrajnát egy következő, 2025-ös ellenoffenzívára.

Amennyiben az idei esztendő a felkészítésről és a fegyverzet (főként a tüzérségi lövedékek és az új, egyelőre csupán ígéret szintjén létező nagy hatótávolságú rakéták) pótlásáról és beszerzéséről szólna, a szövetségeseknek „csupán” abban kell segítenie Ukrajnát, hogy végig tudja védekezni 2024-et, vagyis ne csináljon semmit, csupán ne engedje az oroszokat további területeket elfoglalni.

Saját véleménye szerint ez azért is lehetséges lesz, mert (a hírek szerint) az orosz erőknek már akkora veszteségei vannak, amelyeket a hadvezetés csupán alulképzett állománnyal tud pótolni, azok pedig nem valószínű, hogy komolyabb támadásokat tudnának indítani – megpróbálhatják ugyan, de hatékonyság hiányában nem lesz sok eredménye.

A RUSI kutatója rámutat: Ukrajnának az idén az lenne a dolga, hogy próbálja maximalizálni az orosz veszteségeket, vagyis miközben készleteket halmoz fel, vegye át a kezdeményezést az ellenség fegyverzetének és emberállományának minél nagyobb mértékű pusztításában, megakadályozva, hogy az oroszok is rendezzék soraikat.

Mindenki téved, még Zelenszkij is

Ahogyan Watling írja: a jelenlegi álláspontokban több hiba is van. Az egyik, hogy Zelenszkij elnök – tartva az eredménytelenséget látó és valószínűleg új elnököt választó USA forrásainak elapadásától – ismét beígérte a lehetetlent, vagyis Ukrajna teljes megtisztítását az orosz haderőtől 2024-ben. A másik, hogy a Nyugat hosszú távú, részletes terveket akar látni az ukrán hadműveletekről, mindezt azonban úgy, hogy Kijevnek jelen állás szerint fogalma sincs, mekkora segéllyel és milyen fegyverzettel számolhat.

A szerző rámutat az egyik legnépszerűbb és legnaivabb érvre is: az Ukrajnát támogató 54 ország teljes védelmi költségvetése jóval meghaladja a havi 100 milliárd dollárt. Ezzel szemben az Ukrajnának nyújtott jelenlegi támogatás ezeknek az államoknak kevesebb, mint havi 6 milliárd dollárjába kerül.

Ez igaz, ám azt nem teszi hozzá, hogy az Európában uralkodó narratíva megváltozásával a tagállamok egyre inkább nem Ukrajna, hanem a NATO-határok védelméről beszélnek, azaz máris egy a mostani konfliktus utáni helyzetre készülnek – amely természetesen azt is jelenti, hogy védelmi költségvetésüket immár nem egy harmadik ország vég nélküli fegyverkezésére, hanem saját potenciáljuk növelésére kívánják elsősorban felhasználni.

Végtelen háború

A RUSI elemzője szerint tehát csak egy út lehetséges: készülni a végtelen háborúra, amelynek első lépéseként 2024-et teljes egészében pusztán védekezésre és a lemorzsolódási háborúra szánná az ukrán hadsereg, bár parancsa értelmében már az idén el kellene foglalnia az összes Oroszországhoz csatolt területet. Szerinte egy év alatt kiképzik az ukrán katonákat egy 2025-ös nagy, mindent elsöprő ellenoffenzívára, és a várakozás erőteljes jelzés is lenne a Kreml felé: az időhúzása hiábavaló, a Nyugat addig támogatja Ukrajnát, amíg meg nem nyeri a háborút. Idő és pénz nem számít, mind az ukrán állam működtetése, mind a konfliktus finanszírozása megoldható nyugati forrásokból úgy, hogy közben – Watling ötlete szerint – egy klasszikus állóháborút betonoznak be az ukránok, amelyben csak a fegyverzet és az emberek pusztulnak, a frontvonalak azonban nem változnak. Legalább egy éven keresztül.

***

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA/Jakiv Liasenko