Norvégia – amely jelentős tengeri (offshore) olaj- és gáztartalékairól ismert – 2021-ben váratlanul az óceán bajnokának kiáltotta ki magát. Ez a cím azonban vitás lehet, mivel a kormány folytatja az ipari bányászatot az ország kiterjedt tengerfenéki területein, valamint az új olaj- és gázmezők felkutatását is. Amikor ígéretet tett arra, hogy 2025-re part menti vizeit teljesen fenntarthatóan fogja kezelni, más országokat is arra buzdított, tegyenek ugyanígy, amit a High-Level Panel for a Sustainable Ocean Economy (magyarul a Fenntartható óceángazdálkodás magas szintű fóruma) elnevezésű globális kezdeményezés által kívántak elérni. Az egyezményt 2022-ig 17 ország írta alá, amelyek együtt a világ vízparti területeinek 46 százalékát fedik le. 

Az óceánról való megfelelőbb gondoskodás irányát egy kétéves tudományos összefoglalóban jelölték ki, amelyet 250 szakértő készített. A fórum több mint 135 szervezettel áll kapcsolatban, az ipari, befektetési és civil szférából, és ezek tanácsait is meghallgatja. Azt, hogy egyes tevékenységek, különösen az olaj- és gázkitermelés, valamint a mélytengeri bányászat „nehezen összeegyeztethető a fenntartható óceángazdasággal” egy 2020-as jelentésben jelezték a szakértő tanácsadók. Arra biztatnak, hogy a fenntartható iparágakba fektessenek komolyabb összegeket, mint például a szénmegkötés és a megújuló óceán alapú energiatermelés. 

Norvégia azonban ettől eltérve folytatja a tengerfenéki ásványok, olaj- és gáztartalékok kitermelését. Tavaly júniusban 18,5 milliárd dollár értékben bocsátottak ki új engedélyeket, hogy kiterjesszék az offshore olaj- és gázkitermelést.  

Ugyanebben a hónapban javaslat született 280 ezer négyzetkilométernyi tengerfenéknek a mélytengeri bányászat számára való megnyitásáról – ez megfelel Írország és az Egyesült Királyság együttes területének. A mélytengeri bányászat egy még formálódó, születőben lévő iparág, amely ismeretlen és potenciálisan katasztrofális hatásokat eredményezhet a tengeri élővilágra. A parlamentben január 9-én szavaznak a javaslat elfogadásáról, amely után 

Norvégia valószínűleg a legnagyobb volumenben fogja megkezdeni a ritkafémek kitermelését az óceánból. 

A kritikusabb nyersanyagok biztosításáért folytatott versenyben az olyan országoknak, mint Norvégia, egyre inkább a figyelmük középpontjába kerül a mélytengeri bányászat, amely alternatívája lehet a szárazföldi bányászatnak, mivel az a helyi közösségek heves ellenállásába ütközik. Az ottani parlament várhatóan ezen a héten hagyja jóvá az erre vonatkozó első terveket.  

A Norvég-tenger feneke, amelynek a területe akkora, mint Olaszország, nemesfémekben, többek között 38 millió tonna rézben gazdag. Ez a duplája annak, amit évente az egész világon kitermelnek. 

A környezetvédők szerint fontos területek kerültek veszélybe 

Eddig egyetlen szervezetnek sem sikerült a mélytengeri ásványkincsek kereskedelmi célú, nagyüzemi kiaknázása. A Kőolajért és Energiáért Felelős Minisztérium szerint több, leginkább az offshore olaj- és gázkiaknázásra specializálódott norvég vállalat jelezte érdeklődését a tengerfenéki bányászattal kapcsolatban, és ezek valószínűleg be is jelentkeznek a szükséges engedélyekért. 

A UK Seabed Resources (amelyet az amerikai fegyvergyártó vállalat, a Lockheed Martin tavaly márciusban vásárolt fel) norvég Loke Marine Minerals nevű startupja szintén esélyes a mélytengeri bányászati engedély megszerzésére. 

Forrás: Norwegian Offshore Directorate, World Database on Protected Areas 

A javasolt bányászati terület nagy része a sarkvidéki vizeken található, ahol Norvégia kiterjedt kontinentális tengerfenékkel rendelkezik, így joghatósága van ezen erőforrások felhasználására 

 – jelezte Fredrik Myhre, a WWF norvégiai, óceánokért felelős vezetője. A Norvég Tengeri Igazgatóság friss felmérése szerint ez a terület jelentős mennyiségű rezet, kobaltot, magnéziumot és ritka ásványokat rejt a mangánkéreg, valamint inaktív hidrotermikus források formájában. Az ásványi anyagokban gazdag kéreg sziklaképződményeket fed, és hosszú idő alatt akkor rakódik le, ha a tengerfenéken található forró források kicsapják a kioldott fémeket és ásványi anyagokat. 

Bár náluk a mélytengeri bányászat technológiája még mindig fejlesztés alatt áll, más országokban egyes vállalatok úgynevezett mamut kotrógépeket fejlesztettek ki – ezek 15 méter hosszúak, 4 méter szélesek és körülbelül 270 tonnát nyomnak –, hogy ezek segítségével ássák ki az ásványokat tartalmazó kőzeteket. 

A norvég kormány azt reméli, hogy ezen források kiaknázásával képes lesz biztosítani az ércszükségleteit az olyan zöldenergiára épülő technológiákhoz, mint az energiatároló rendszerek, a szélturbinák vagy a napelemek. „A tengerfenéki ásványok kitermelését körültekintően és biztonságosan kell végezni, az környezetre való tekintettel” – írta a Kőolajért és Energiáért Felelős Minisztérium. 

Csakhogy a természetvédők szerint a kijelölt területek közül sok olyan érzékeny ökoszisztémának és fajnak ad otthont, amelyre a bányászat valószínűleg rossz hatással lesz.

Daniel Bengtsson, a Greenpeace Nordic képviselője szerint az egyik ilyen a sarkvidéki Jan Mayen-sziget közelében található, amely biológiai sokféleségéről ismert. „Ez a terület a bálnák táplálkozóhelye és fontos a tengeri madarak számára is. Vagyis nagyon is érzékeny térség” – mondja Bengtsson, hozzátéve, hogy egyre nagyobb az aggodalom amiatt is, hogy a bányászat hatással lehet az óceán szén-dioxid-tároló képességére. A kormány jelenleg is vizsgálja a bányászatra kijelölt területeket, hogy megállapítsa, találhatók-e ott sérülékeny tengeri ökoszisztémák, amelyek a tengerfenéki állatok, például mélytengeri szivacsok és hidegvízi korallok által alkotott víz alatti erdőknek adnak otthont. 

Ha bebizonyosodik, hogy ilyenekről van szó a bányászatra kijelölt területeken, a környezetvédők kampányolni fognak ezen ökoszisztémák megvédése érdekében.

Fredrik Myhre, a WWF norvégiai képviselője figyelmeztet, nem áll rendelkezésre megfelelő tudás ahhoz, hogy képesek legyenek felmérni a bányászat káros hatásait ezeken a területeken. „Egy ekkora térség megnyitása a bányászatra a mélytengerről és az ökoszisztémájának működéséről való tudás nélkül a legnagyobb gyalázat, amelyet az elmúlt időszakban a norvég óceánkezeléstől valaha láttam” – mondta. 

A mélytengeri bányászatot világszerte egyre többen ellenzik. A környezeti hatásokkal kapcsolatos aggodalmát 44 ország 750 tudósa fejezte ki, jelezve, hogy rengeteg élőhely veszhet el visszafordíthatatlanul, fajok pusztulhatnak ki az érintett területeken és a zajszennyezés is komoly probléma. A bányászat által felkavart üledék az élővilágot és az ipari halászatot is kedvezőtlenül befolyásolhatja. Legalább 20 kormány, köztük Brazília, Kanada, az Egyesült Királyság, Franciaország és Svédország emelt hangot a tengerfenéki bányászat globális beszüntetésére. Számos nagyvállalat pedig, többek között a BMW, a Google és a Samsung, megfogadta, hogy nem használ mélytengeri bányászatból származó anyagokat a termékeiben. 

A tudósok és a politikusok is döbbenten nézik a fejleményeket 

Beleértve a mélytengeri bányászatról szóló javaslatot, Norvégia közelmúltbeli politikája az óceán erőforrásainak kiaknázása terén megdöbbentette azokat a szakértőket, akik hónapokat töltöttek azzal, hogy a Fenntartható óceángazdálkodás magas szintű fórumának a fenntartható óceángazdaság megteremtésének módjairól adjanak tanácsot. 

„Elég dühös vagyok – mondta Henrik Österblom, a stockholmi „Rugalmassági Központ” környezettudósa, a fórum egyik tanácsadó szakértője. –

Rendkívül izgatottak voltunk ezzel a lehetőséggel kapcsolatban, de most egy ország az összes tanáccsal szembemegy. Ez így időpocsékolás, mintha gyalogok lennénk valakinek a politikai játszmájában.” 

Vidar Helgesen szerint, aki Erna Solberg volt norvég miniszterelnök mellett Norvégia különmegbízottja és a testület egyik tervezője, a kötelezettségvállalások nyomon követésére hivatalos mechanizmust kellett volna kialakítani. Helgesen (aki a Nobel Alap ügyvezetőjeként dolgozik) azt javasolta, hogy legyen egy független testület, amely rendszeresen értékeli a nemzeteknek a 2025-ös célok elérése felé vezető lépéseit. Az aláíró államok azonban nem vették napirendre ezt a javaslatot, ugyanis néhányan közülük „lazább” megközelítést szeretnének alkalmazni. Egy 2022-es Tracking Blue nevű jelentés, amely a kitűzött célok érdekében tett lépéseket elemzi, Norvégia részéről kevés kézzelfogható eredményről számol be. A következő ilyen beszámoló idén várható. 

Többen osztják Österblom aggodalmait. „A válasz sajnos egyáltalán nem az, amire számítottam – mondja a vancouveri British Columbia Egyetem halászati gazdaságért kutatásáért felelős igazgatója, Rashid Sumaila – Nem volt tudományos elköteleződés az óceángazdálkodás terén.” Peter Haugan, a Bergeni Egyetem egyik halászati tudósa, aki a fórum szakértői csoportjának a vezetője és a 2020-as jelentés társszerzője volt, szintén kiábrándult, főleg a legújabb, olaj-, gáz- és ásványkitermelésről szóló norvég döntés miatt. 

Az ország a saját vizei védelmében tett lépések terén is elmarad. „Mi egy hatalmas óceánokkal büszkélkedő nemzet vagyunk” – mondja Myhre, utalva arra, hogy Norvégia óceáni területe hatszor akkora, mint a szárazföldje. A nemzeti vizeknek azonban kevesebb mint 1 százaléka fokozottan védett az ipari halászattól és más kitermelő iparágaktól. Máskor a környezetvédő csoportok bírálták az országot, amiért továbbra is engedélyezi a bányahulladék óceánba történő lerakását – ezt a gyakorlatot a legtöbb tengerparti államban betiltották –, valamint a lazactenyésztés ötszörösére növelésének a tervét, mivel ez az iparág a vádak szerint a komoly halpusztulásért és a part menti szennyezésért is felelős. 

A tengerentúlon Norvégia hírneve jobb volt. Szeptemberben aláírta a nyílt tengeri szerződést, egy új ENSZ-megállapodást a tengeri élővilág védelméről a saját ellenőrzésen kívüli eső vizeken. 

Colette Wabniz, a Fenntartható óceángazdálkodás magas szintű fórum szakértői tanácsadója, a Stanford Egyetem tengerbiológusa szerint az északi országot dicséret illeti azért is, mert a tanzániai kisüzemi halászat irányításának és méltányosságának javítására irányuló erőfeszítéseket finanszírozza. Sumaila egyetért azzal, hogy Norvégia számos halászati tudós képzésébe fektetett be Afrikában. „De a példamutatás arról szól, hogy amit mondunk, azt meg is kell valósítani. Sajnálatos, hogy Norvégia bizonyos szempontból példamutató, de otthon, a saját politikájában nem.” 

Amikor a Külügyminisztérium szóvivőjét arról kérdezték, hogy mi az ellentmondás az ország óceáni szerepvállalása és jelenlegi politikája között, ő erre azt válaszolta: „Norvégiának nagy hagyománya van a körültekintő, felelős és fenntartható erőforrás-gazdálkodásban”, amelyet a jövőbeni olaj-, gáz- és ásványkincs-kitermelésre is alkalmazni kíván. 

Hozzátette: „az Óceánügyi Testület ambiciózus menetrendjének végrehajtása természetesen kihívásokkal jár majd, és ezek országonként eltérők lesznek”, de úgy vélte, hogy országa teljes mértékben elkötelezett a testület kötelezettségvállalásainak végrehajtása és a vezető szerep folytatása mellett. Csakhogy nincs mindenki meggyőződve arról, hogy Norvégia képes összehangolni ezeket az elképzeléseket. „Amit most teszünk, hogy a tengerfeneket megnyitjuk a bányászat előtt, az valóban szöget üt Norvégia mint felelős óceáni nemzet koporsójába – mondja Myhre. – Irányt kell váltanunk, ha fenntartható óceángazdálkodást szeretnénk.” 

Forrás: China Dialogue Ocean.

Címlapfotó: Shutterstock