Kína könnyen csapdába eshet a fejlődő országoknak nyújtott hiteleivel 

Szerző: | 2024. január. 10. | Geopolitika, Világgazdaság

Az új selyemutak finanszírozása révén Kína számos kölcsönt nyújtott fejlődő országoknak. Ha a nagy ázsiai óriás a hitelek visszafizetésének kockázatával szembesül, akkor annak jelentős hatása lehet a saját gazdaságára is.  

Kína nem a megszokott módon fedezi fel hitelezői túlzott eladósodásának másik oldalát. Az elmúlt húsz évben az ázsiai ország tovább szőtte nemzetközi gazdasági hálóját, különösen az új selyemutak keretében. A Világbank által alacsony és közepes jövedelműnek minősített országok legnagyobb hitelezőjévé vált. Főleg nagy összegű infrastrukturális beruházásokat eszközölt és valósított meg ezekben az államokban: országutak, vasutak, hidak, repülőterek, kikötők kivitelezése mögött Peking állt. A fogadó országnak jól jöttek ezek a létfontosságú fejlesztések, hiszen neki akkor „semmibe sem került”, de ma már meg kellene kezdeni a visszafizetést. 

A kínai állam e kezdeményezés 2013-as elindítása óta 2016-ig évente átlagosan 16,3 milliárd dollárnyi új kötelezettségvállalást mozgósított. A szegény országoknak tett kétoldalú kötelezettségvállalások 53 százalékát tette ki. 2022 végére ezen államok Kínával szemben fennálló külső államadóssága 180 milliárd dollárt tett ki. 

Fókuszban Afrika 

Ez messze nem elhanyagolható összeg ahhoz képest, amennyivel ugyanezek az országok tartoznak a Nemzetközi Újjáépítési és Fejlesztési Banknak (223 milliárd dollár) és a Nemzetközi Fejlesztési Szövetségnek (IDA), a Világbank egyik, a nagyon szegény országoknak nyújtott segélyekre szakosodott leányvállalatának (183 milliárd dollár, ebből 16 milliárd Kínától). E hivatalos adatokon kívül  

az ázsiai nagyhatalom állami garancia nélkül is nyújtott kölcsönöket a magánszektornak ezekben a fejlődő országokban. 

2012 és 2022 között Kína 254 milliárd dollárt vállalt ezeknek a szegény államoknak az adósságállományából. A hitelek – főként az infrastruktúra és a nyersanyag-kitermelő iparágak területén – elsősorban az olajtermelő országokat, Kína szomszédait, az új selyemút folyosó mentén fekvőket és az ásványkincsekben gazdag államokat célozták meg.  

A szubszaharai afrikai országoknak nyújtott kölcsönök 2012 óta a legnagyobb mértékben nőttek, olyannyira, hogy 2022 végére a Kínával szembeni kötelezettségek 44 százalékát ezek az országok tették ki. Zimbabwe adósságának a 43, Zambiáénak a 24, Etiópiáénak a 20, míg Kenya adósságának a 18 százaléka mögött Peking áll. 

Határozott csökkenés 

Az elmúlt években azonban kevesebb kínai hitel érkezett. A kötelezettségvállalások meredeken csökkentek, 2022-ben 5,4 milliárd dollárra, amelynek a 80 százalékát Kína szomszédai és a dél-ázsiai régió országai kapták. A szubszaharai afrikai államoknak nyújtott új hitelkötelezettségek elhanyagolható összeget, 145 millió dollárt tettek ki” – jegyezte meg egyik jelentésében a Világbank. 

Az ázsiai nagyhatalom folyó fizetésimérleg-többletének erőteljes csökkenése, egyes külföldi projektek kudarca és a fejlődő országok túlzott eladósodásának kockázata összefügg. Pekingnek napjainkban több esetben is szembe kell néznie a külföldi adósságok kifizetésének elmaradásával. Csád, Ghána, Zambia és Etiópia mind figyelmeztető jel Kína számára, amely kénytelen inkább átstrukturálásról beszélni, mint új hitelekről az afrikai országoknak. Máshol is vannak törékeny helyzetben lévő államok, például Srí Lanka. 

Kína a vádlottak padján 

A feltörekvő és fejlődő országok új adósságválságának a kockázata egyre nő, mivel Kína hitelezési politikáját továbbra is homály övezi.

Peking gyakorlata reflektorfénybe került. Három évvel az után, hogy a G20-ak elindították a nehéz helyzetben lévő országok adósságainak átstrukturálására vonatkozó közös keretet, kiderült, hogy a siker korántsem biztos. Csád, Etiópia és Zambia már évek óta kérte az adósságátütemezést. A felhők tovább gyülekeznek. 

A közelmúltban a Peterson Institute for International Economics által szervezett washingtoni konferencián Brent Neiman, Janet Yellen pénzügyminiszter tanácsadója is Kínára mutogatott. A szegény és fejlődő országok egyik legnagyobb hitelezőjeként Pekingnek aktívabban kell fellépnie a fenyegető adósságválság elkerülése érdekében.  

„Kína részvétele elengedhetetlen – hangsúlyozta a pénzügyi tanácsadó. – Gyakorlatilag a G20-ak kezdeményezésének a célja az volt, hogy az ázsiai nagyhatalmat az asztalhoz ültessék. Az adatok szerint a fennálló hivatalos kínai hitelek teljes összege 500 és 1000 milliárd dollár között van, és az az alacsony, valamint a közepes jövedelmű országokban összpontosul.” 

Mintegy negyven feltörekvő állam tartozott a kínai hitelezőknek a nemzeti össztermékük több mint 8 százalékával

– állította Gabriel Sterne, az IMF volt közgazdásza, aki jelenleg az Oxford Economics feltörekvő piacok kutatásának vezetője. A Világbank szerint az ázsiai nagyhatalom adja a kétoldalú adósságok és magánhitelezők közel 40 százalékát, amelynek a visszafizetését a világ legszegényebb országainak az idén kell megkezdeniük.  

Az adósságátütemezés évek óta a Párizsi Klubon keresztül történik. Ez egy nyugati dominanciájú fórum, amelynek Kína nem tagja. Gabriel Sterne rámutatott: a G20-ak kezdeményezése az IMF végső kísérletét tükrözi arra, hogy Peking masszív hitelprogramjait a feltörekvő piacokon jobban összhangba hozza a hivatalos Párizsi Klub hitelezőinek szabályaival. Ám ez pusztába kiáltott szó maradt. 

Peking mentőterve 

Kína a közelmúltban több tíz milliárd dollárnyi titkos „sürgősségi kölcsönt” osztott szét a pénzügyi válságok által fenyegetett országok között. Peking bejelentette, hogy 17 afrikai ország számára 23 kamatmentes hitelt töröl, ugyanakkor 10 milliárd dollárt csoportosít át IMF-tartalékaiból az afrikai államokba. 

Amint az AidData, a virginiai William & Mary Egyetem kutatólaboratóriumának statisztikáiból kiderült, 2017 óta Pakisztán, Srí Lanka és Argentína a három legnagyobb kedvezményezettje a kínai mentőkölcsönöknek, az elmúlt években együttesen 32,83 milliárd dollárt kaptak.  

Az ilyen mentőhiteleket kapó országok között van Kenya, Venezuela, Ecuador, Angola, Laosz, Egyiptom és Mongólia is.  

Peking úgy próbálta ezeket az államokat a felszínen tartani, hogy vészhitelt vészhitel után nyújtott, anélkül, hogy megkérte volna kölcsönfelvevőit, hogy állítsák helyre a gazdaságpolitikai fegyelmet,  

vagy hogy az összes fő hitelezővel összehangolt szerkezetátalakítási folyamat révén adósságkönnyítésre törekedjenek” – panaszolta a Financial Timesban Bradley Parks, az AidData ügyvezető igazgatója. Peking így az IMF félelmetes versenytársa lett, anélkül, hogy a Valutaalap kiigazítási terveinek strukturális korlátai érvényesülnének. 

Több mint 80 ország helyzete ingatag 
A horizont már nem olyan ragyogó, mint korábban. 2024-ben ismét számos fejlődő ország által kibocsátott adósság nem teljesítése következhet be. Ez a tendencia felgyorsulhat, tekintettel az elkövetkező hónapokban visszafizetendő összegekre. A helyzetet tovább rontja, hogy a nemzetközi magánbefektetők egyre kevésbé hajlanak arra, hogy megvásárolják a kibocsátandó deviza- vagy helyi valutás kötvényeket, már csak a meglévő adósságok refinanszírozása érdekében is.

Államcsődök
Amint arra a Világbank vezető közgazdásza, Indermit Gill a közelmúltban a francia Les Echosnak adott interjújában rámutatott, számos eseménytől kell tartani. Az elmúlt három évben a világon tíz fejlődő országban 18 államcsődöt regisztráltak. A legutóbbi az volt, hogy Etiópia tavaly december 11-én nem fizette ki 33 millió dollárnyi adósságának kamatát. Ezzel a legutóbbi nemfizetéssel Etiópia is azon fejlődő országok közé tartozik, amelyek az elmúlt években egyre nagyobb számban nem teljesítették a külső adósságukat, Zambia, Ghána és Srí Lanka példáját követve. 
Jelenleg az alacsony jövedelmű államok mintegy 60 százaléka van kitéve az adósságválság magas kockázatának, vagy már most is ebben a helyzetben van – olvasható a Világbanknak a fejlődő országok adósságairól szóló legutóbbi jelentésében. A Global Sovereign Advisory által készített kutatási jelentés szerint a vizsgált 85 fejlődő állam esetében „a kötvénypiacokon a refinanszírozási kockázatok 2024-ben növekedni fognak, összhangban a lejáró összegek emelkedésével”.  
Julien Marcilly, a szervezet vezető közgazdásza szerint „az idén és a jövő évben visszafizetendő összegek különösen jelentősek lesznek Egyiptomban, Jordániában, Namíbiában, Pakisztánban, Srí Lankán, Albániában, Argentínában és Thaiföldön. Ezek közül az első három tűnik a legsebezhetőbbnek: a 2024-ben és 2025-ben refinanszírozandó pénzek kumulált összege meghaladja a GDP-jük 20 százalékát”. 

Súlyos pénzügyi teher 
A 85 vizsgált ország közül hétnek kell majd ebben az időszakban az adósságának több mint a felét refinanszírozni. Ezek közé tartozik Etiópia (97 százalék), Gambia (78,8), Csád (76) és Zimbabwe (58). A Világbank szerint az állami és államilag garantált adósságszolgálat költségei a 2023–2024 közötti időszakban valamennyi fejlődő országnál 10, a legszegényebb államok esetében pedig közel 40 százalékkal fognak emelkedni.  
„Ezek a kifizetések az exportbevételek egyre nagyobb részét emésztik fel, ami az egyes országokat az adósságválság veszélyének teszi ki. Ezen adósság több mint egyharmada változó kamatlábakkal jár, amelyek meredeken emelkedhetnek” – mutatott rá a pénzügyi intézmény. 2022-ben sok ország jelentős exportbevételeket mozgósított az adósságának törlesztésére. Ezek közé tartozik Mozambik (a bevételek 63 százaléka), Pakisztán (42), Kolumbia (34), Argentína (32), Kenya (24) és Egyiptom (23). 

A magánbefektetők sem lelkesednek 
Egy másik probléma, hogy a magánbefektetők távolodnak ezektől a piacoktól. Philippe Dauba-Pantanacce, a Standard Chartered vezető közgazdásza két okot lát e mögött. A tőkefelvétel a gazdag országokban, ahol a kamatlábak nagyon alacsonyak voltak, a fejlődő államok magasabb hozamú kötvényeinek megvásárlására kevésbé vonzó, mivel a tehetős országokban is emelkednek a kamatlábak. „A befektetők inkább az utóbbi, biztonságosabbnak tartott piacokat részesítik előnyben, még akkor is, ha ott kevesebb hasznot érhetnek el” – magyarázta. A másik ok szerinte az, hogy a magánbefektetők felfelé értékelik a fejlődő országok kockázatát. A közelmúlt számos államcsínye Afrikában csak tovább erősítette ezt a megítélést. 

Címlapfotó: Shutterstock 

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn