A Panama-csatorna Hatóság (ACP) decemberben drasztikusan csökkentette azoknak a hajóknak a számát, amelyek naponta áthaladhatnak az Atlanti- és a Csendes-óceánt elválasztó gigantikus zsilipeken. Felhők ugyan gyülekeznek a világ hajózási társaságai felett, de sajnos ezek nem hordoznak esőt.  

A világkereskedelem öt százaléka itt halad át  

Miközben a jemeni húszi lázadók támadásai miatt akadozik a forgalom a vörös-tengeri útvonalon, súlyosak a késések az óriáshajók másik kulcsfontosságú átjáróján, a Panama-csatornán is, amelyen általában a világ tengeri forgalmának öt százaléka halad át. Ezúttal azonban nem a nemzetközi politikai szembenállás, hanem a globális felmelegedés a hibás, amelyet az El Niño jelenség tovább súlyosbít.  

Az esős évszak szokásos csapadéközönére tavaly nem került sor, legalábbis nem annyira, mint ahogy azt várták: az országot sújtó súlyos szárazsággal szembesülve a Panama-csatorna Hatóságnak meg kellett hosszabbítania, sőt fokoznia a 2023 nyarán hozott korlátozó intézkedéseket. 

Katasztrofális következmények 

A panamai útvonalon évente több mint 270 milliárd dollárnyi áru halad át. A klímaváltozás és a nem kellően előrelátó fejlesztések azonban fokozatosan csak gondokat termelnek a globális kereskedelemnek. 

A csatorna elvesztése katasztrofális következményekkel járna a világgazdaság számára, ami által elzáródhat a világ egyik legfontosabb kereskedelmi útvonala. A válság megoldható, ám ehhez a civil és a politikai ellenállást, a pénzügyi problémákat és az időt is le kell győzni

– írta minapi cikkében az amerikai Bloomberg.  

Szokatlan jelenség 

A vízszint jelenleg közel két méterrel a megszokott alatt van, így a panamai csatornahatóság kénytelen volt szigorú forgalomkorlátozásokat bevezetni.

A napi forgalom csökkentése miatt a fuvarozóknak dollármilliókat kell fizetniük azért, hogy az egyre növekvő sorok elejére kerüljenek, míg mások inkább költségesebb útvonalakat választanak Afrika vagy Dél-Amerika megkerülésével. 

A csatorna vízszintje az esős évszak végén sem állt helyre, ezért az alacsony vízállás miatt a napi átkelésekre és a hajók merülésére vonatkozó korlátozások 2024-ben is érvényben maradnak – közölték a helyi vízügyi hatóságok. A panamai üzemeltetők az év elején víztakarékossági okokból vezették be a korlátozásokat, hogy az elhúzódó aszály miatt ne torlódjanak fel még jobban a hajók a kulcsfontosságú vízi útvonalon.  

A Csendes- és az Atlanti-óceánt összekötő csatornán az elmúlt időszakban néhány hajótípus esetében a várakozási idő a duplájára nőtt júliushoz képest.

Sok hajótulajdonos alternatív útvonalakat választott a költséges szállítási késedelmek elkerülése érdekében.  

A Gatún-tó a gyenge láncszem 

Az ottani hatóság tájékoztatása szerint a 2023-as pénzügyi év vége előtt a csatornán áthaladó hajók száma már mintegy nyolcszázzal több, de ezek az eredetileg tervezettnél kisebb testű vízi járművek, mint amennyit a hatóság költségvetése előre jelzett. Az átkelésre továbbra is nagy a kereslet, a tavalyi pénzügyi évben már több mint 13 ezer hajó haladt át rajta.  

Az elégtelen csapadékmennyiség azonban továbbra is kedvezőtlenül hat a csatornát tápláló Gatún-tóra, amelynek a vízszintje 24,2 méterre csökkent, szemben az elmúlt évek azonos időszakában mért 26,6 méteres vízállásával.

Minden egyes hajó, amely áthalad a 82 kilométeres mesterséges szoroson, mintegy 51 millió gallon (193 millió liter) vizet használ fel a tóból.  

A csatornahivatal szerint az esős évszak végén, novemberben a tó vízszintje általában eléri a 27 métert, majd a száraz évszak végeztével, áprilisban valamivel 26 alá csökken. Szakértők már most a tengeri kereskedelem zavaraira figyelmeztetnek az idei évre várható még szárazabb időszak miatt. Szerintük a panamai száraz időszak esetleges korai kezdete és az átlagosnál magasabb hőmérséklet fokozhatja a párolgást, ami áprilisra újabb rekordalacsony vízszintet eredményezhet.  

Az 1881-től épült – de a műszaki és pénzügyi Panama-botrány miatt csak 1915-ben átadott –, 2016-ban megújított vízi útnak az Atlanti-óceánhoz közeli részét a világtengerek szintjénél 26 méterrel magasabbra duzzasztott felszínű, mintegy 40 kilométer hosszú Gatún-tó alkotja. Az Egyesült Államok, Kína és Japán a Panama-csatorna legfőbb használója. 

Csapadékosabb volt tavaly a november 

A vártnál csapadékosabb novembernek köszönhetően a korlátozások most átmenetileg enyhültek, azonban a napi 24 hajó még mindig jóval az aszály előtti 38-as kapacitás alatt van. A megengedhető merülés mélységét nyáron 13,4 méterre csökkentették. Azóta az október volt az elmúlt 73 év legszárazabb hónapja. A korlátozások miatt a hajók áthaladásának a késése robbanásszerűen megnőtt, augusztusban 163-an voltak késésben, az átkelő két oldalán heteket várakoztak a zöld jelzésre. 

„Egyre sürgetőbb feladat, hogy megoldást találjunk a csatorna kiszáradására. Itt nemcsak hazánkról, Panamáról, hanem a globális gazdaságról van szó, és ha kell, ehhez az egész rendszert újra fogjuk tervezni”

– jelentette ki Erick Córdoba, az ACP vízügyi részlegének vezetője. Ez az ország legnagyobb bevételi forrása – 2022-ben például 4,3 milliárd dollárt hozott a konyhára. 

Jelenleg egy új víztározó kialakításának a tervein dolgoznak, de olyan ötletek is felmerültek, hogy mesterséges felhőképzéssel kellene növelni a csapadékmennyiséget. Ahhoz, hogy a száraz évszakban is akadálymentes legyen a közlekedés, a csatorna közepét alkotó Gatún-tavat az Alajuela-víztározóból kell ellátni édesvízzel, azonban a tartós aszály mellett ez egyre kevésbé fenntartható megoldás.  

Hosszú távon egy második mesterséges tó kialakítására lesz szükség: Córdoba szerint ezt az Indio folyó felduzzasztásával lehetne elérni, amely egy a hegyeken átvezető nyolc kilométeres alagúton keresztül látná el a csatornát vízzel. A becslések szerint a projekt és az azt körülvevő természetvédelmi intézkedések mintegy kétmilliárd dollárba kerülnének. Ha holnap nekifognának a munkának, a kivitelezés legalább hat évig tartana, amíg a területet gátakkal is meg tudnák erősíteni. 

Nem csak a természet, az ember is felelős 

Az Indio folyón kialakított víztározó napi 10-15 hajóval növelhetné meg a forgalmat, ami elég lenne ahhoz, hogy az ország legnagyobb pénztermelője az előre látható jövőben teljes kapacitással működhessen, miközben friss vizet is biztosítana Panamaváros számára, amely a növekvő népesség mellett szintén vízhiánnyal küzd.  

A javaslat megvalósítása azonban nem lesz könnyű – mint minden csatornabővítéssel kapcsolatos projektnél, itt is a helyi kongresszus jóváhagyására van szükség, ráadásul a mesterséges tó több ezer gazda földjét árasztaná el, akik a kormány által finanszírozott ellentételezés mellett sem költöznének el.  

A másik lehetséges megoldás kifejezetten kísérleti jellegű: a mesterséges felhőképzés. Ezt repülőgépekből a levegőben kiengedett sószemcsékkel lehet elérni, amelyek fokozzák a kondenzációt, és lehetővé teszik, hogy a térségben essen le a csapadék. Ezt a technológiát eddig csak száraz éghajlatokon alkalmazták sikeresen, kérdéses, hogy vajon olyan trópusi országokban is működne-e, mint Panama.  

Tehát nemcsak a klímaváltozás okolható az alacsony vízszintekért, hanem az elmúlt években végrehajtott infrastrukturális bővítések is, amelyeknél nagyvonalúan elfelejtkeztek az új vízvételi lehetőségekről. A panamai hatóság 2016-ban adta át az új zsiliprendszerét, hogy lépést tartson a teherhajók megnövekedett méretével és a forgalommal – ezek ellensúlyozására azonban nem építettek új víztározókat, hogy elegendő édesvízzel láthassák el a csatornát. Pár évvel később beköszöntött az aszály, és az akkori könnyelműségnek most kell megfizetni az árát. Legalább hat-nyolc évig a kereskedelmi hajóknak bizony várniuk kell a Panama-csatornán történő áthaladásra. 

Kapcsolódó: 

Címlapfotó: Shutterstock