Milyen veszélyek fenyegetnek az elkövetkező években? – a Világgazdasági Fórum 2024-es Globális kockázati jelentése (2. rész) 

Szerző: | 2024. január. 18. | Geopolitika, Háború, Kiemelt, Klímaváltozás, Zöldenergia, Zöldgazdaság

A Világgazdasági Fórum a davosi ülése előtt az idén is, immár 19. alkalommal kiadta az éves globális kockázati jelentését, amely felsorolja a legsürgetőbb kihívásokat. Már tavaly egy olyan világra figyelmeztettek, amelyben a növekedés nem fog egykönnyen visszatérni a korábban megszokott mederbe. Az idei jelentésben a gyorsuló technológiai változásokra és a gazdasági bizonytalanságra mutatnak rá, amit tovább bonyolít két válság: az éghajlati és a konfliktusok. 

Hosszabb távú kilátások 

Az elkövetkező két évre szóló jóslatok (amelyet cikkünk első részében mutattunk be) mellett, a WEF jelentése 10 évre vonatkozó kilátásokkal is foglalkozik, és több strukturális erőn keresztül próbálja bemutatni azokat a folyamatokat, amelyek a következő évtizedben alakítják a globális kockázatok kialakulásának kilátásait, illetve azok kezelését.  

Éghajlatváltozás 

A jelentés megállapítja, hogy a környezeti kockázatok megváltozása elérhetiazt a pontot, ahonnan nincs visszatérés. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló erőfeszítések üteme és mértéke már most is elmarad a szükségestől, így a társadalmak egyre inkább ki vannak téve olyan környezeti hatásoknak, amelyekhez talán képtelenek alkalmazkodni, ez pedig fokozza a lakóhelyváltoztatási, migrációs trendeket.  

A születőben lévő éghajlatváltozást mérséklő technológiák, bár bizonyos szempontból vonzók, nem szándékolt környezeti és társadalmi következményekkel (mellékhatásokkal) is járhatnak. Azaz az ilyen technológiák tömeges alkalmazása nem kívánt hatással lehet a jogi felelősségi rendszerekre, a geopolitikai dinamikára és a klímaváltozást ellensúlyozni hivatott globális akciók menetrendjére. A következő 10 évben sok gazdaság nagyrészt felkészületlen maradhat az éghajlatváltozás e nem kiszámítható hatásaira. A fejlődő országok alkalmazkodási erőfeszítéseit továbbá korlátozhatják a pénzügyi nehézségek, párosulva a következő évtized infrastrukturális beruházási igényeivel. 

Ezek a környezeti és bolygószintű változások együttesen radikálisan befolyásolhatják a gazdasági növekedést és a biztosíthatóságot a következő évtizedben, míg az élelmiszer-, a víz- és az egészségbiztonság mértékének csökkenése gazdasági-társadalmi bizonytalansághoz vezethet.  

A kritikus küszöbértékek átlépésével nő a nyomás a gyorsabb és nagyobb léptékű cselekvésre, és a kormányzatok részéről támogatott Net Zero programok (például az EU-s Net-Zero Industry Act) fókusza egyre inkább a dekarbonizáción túlmutató elemeket hoz képbe. Várhatóan az éghajlatváltozás „visszafordítását” célzó technológiák is egyre nagyobb szerepet kapnak  fpéldául a geomérnökösködés révén. 

Ezek a születőben lévő technológiák azonban súlyos további költségeket, károkat okozhatnak és összetett kérdéseket vethetnek fel az alkalmazóik elszámoltathatósága körül.  

A geomérnöki technológiák bevezetése tehát árnyalt, globális előnyökkel jár, ugyanakkor rendszerszintű és helyi kockázatokat is magában rejt.  

A piaci koncentráció és a nemzetbiztonsági ösztönzők korlátozhatják a mesterséges intelligencia fejlesztésére vonatkozó védő-korlátozó intézkedések, például az EU-s MI szabályozás hatékonyságát. 

A fejlett MI továbbá új gazdasági-társadalmi szakadékot hozhat létre azok között, akik hozzáférhetnek a technológiai erőforrásokhoz és a szellemi tulajdonhoz, majd előállíthatják azokat, illetve azok között, akik nem. 

Az egyre nagyobb teljesítményű mesterségesintelligencia-technológiák ellenőrizetlen elterjedése a következő évtizedben radikálisan átalakítja a gazdaságokat és a társadalmakat – jó és rossz irányba. Még csak szándékos visszaélés sem szükséges ahhoz, hogy a következmények mélyrehatók legyenek. Újszerű kockázatok merülnek fel az önfejlesztő generatív mesterségesintelligencia-modellek kapcsán, amelyek egyre nagyobb irányítást kapnak a fizikai világ felett.  

Ha a következő évtizedben a mesterséges intelligencia bevezetésének az elsődleges célja a monopólium vagy oligopólium által vezérelt profitmaximalizálás, annak a következményei az egészségügyi, az oktatási, a katonai, a jogi és a pénzügyi szektor terén óriásiak lesznek.  

Az MI-technológiák kiterjedt integrációja új nyertesek és vesztesek csoportját hozhatja létre a fejlett és a fejlődő gazdaságokban egyaránt. A magas és alacsony jövedelmű országok közötti digitális szakadék valószínűleg komoly egyenlőtlenségekhez vezet.  

A mesterségesintelligencia-technológiák katonai célokra történő alkalmazása a következő évtizedben veszélyeztetheti a globális stabilitást és a gépi intelligencia integrálása komoly kockázatot jelenthet a konfliktusok döntéshozatalában.  

A fejlődés vége? 

Az emberi fejlődés és a jólét növekedése megrekedhet a gazdasági mobilitás akadályai, az éghajlati, technológiai és geopolitikai korlátok miatt. 

A mélyen kettéosztott munkaerőpiacok növelhetik az egyenlőtlenségeket a fejlett és fejlődő gazdaságok között, emellett további kockázatokat jelenthetnek azokon belül, mivel a demográfiai struktúrák, valamint a munkahelyek kereslete és kínálata eltér egymástól. 

A   munkanélküliség erősödése és gazdasági nehézségek miatt szenvedő lakosság életszínvonala közben csökkenhet, és ez radikálisan átalakítja a politikai dinamikát. 

Bűnözési hullám 

Az államok növekvő törékenysége, amelyet az éghajlatváltozás, a konfliktusok és a gazdasági nehézségek okoznak, olyan  politikai feszültségeket táplál, amelyek közepette virágozhat a nemzetközi szervezett bűnözés. 

A technológiai fejlődés új piacokat nyit meg, és lehetővé teszi a bűnözői hálózatok terjedését, míg a bűnözés emberi és gazdasági költségei ezzel párhuzamosan emelkedhetnek. 

Ahogy e párhuzamos gazdaságok vonzereje nő, a határvonalak a bűnözők és az állam között valószínűleg elmosódnak. 

Az elkövetkező évtizedben a párhuzamos gazdaságok (vagy feketepiacok) valószínűleg elszaporodnak.Jövedelmező bevételi forrásokat és toborzási bázisokat teremtve a szervezett bűnözői hálózatok számára, mivel a bűnözés költségei egyre szélesebb körben terjednek a polgárokra. Megnő a kábítószerek, a fegyverek , a készpénz, a gyógyszerek és az emberek illegális csempészete iránti kereslet. 

Felkészülés az előttünk álló évtizedre 

A WEF felmérésében a válaszokat adók kétharmada úgy gondolja, hogy  

a következő évtizedben többpólusú vagy széttagolt renddel kell szembenéznünk, amelyben a közép- és nagyhatalmak versenyeznek, állítanak fel és érvényesítenek új regionális szabályokat, normákat.  

A sürgős globális problémákkal kapcsolatos együttműködés – az egymással összefüggő környezeti válságtól a nagy sebességű technológiai fejlődésig – egyre ritkábbá válhat, ami új megközelítéseket igényel a globális kockázatok kezelésére.  

A kérdés az, miképp lehet kezelni a globális rizikókat egy széttagolt geopolitikai környezetben, ahol az együttműködés hiányos lehet. 

Bár a világszintű kockázatok kezelésénél fontos az együttműködés, nem mindegyikhez van szükség mély globális együttműködésre, így van létjogosultsága az alternatív modelleknek. A szükséges együttműködési szint alapján létezhetnek lokalizált stratégiák, áttörő törekvések, kollektív akciók és határokon átnyúló koordinációk. 

A lokalizált stratégiák főleg a közösségek felkészültségének növelésével segíthetik az elkerülhetetlen globális kockázatok hatásainak elviselését, de nem mérsékelik jelentősen a nemzeti határokon túli hatásukat. A helyi intézkedések viszonylag agilis választ adhatnak a kockázatokra. Azok a rugalmasabb építési szabályzatok előmozdításától az erdőtűzkezelésbe, az árvízvédelembe és a hőhullámok mérsékléséhez történő beruházásokig terjednek.  

Egyes esetekben egy egyén vagy entitás cselekvése elegendő lehet ahhoz, hogy „áttörést” hozzon a kockázatok kezelésére, vagy fordulópontként szolgáljon egy alternatív „biztonságos állapothoz”. Számos áttörésre irányuló törekvés a kutatás-fejlesztés (K+F) körébe tartozik, és olyan tevékenységeket foglal magában, mint az orvostudományi felfedezések, az új technológiák vagy a kockázatok számszerűsítésének és kezelésének újszerű megközelítése.  

A kollektív cselekvés nem az együttműködés eredménye, hanem az egyes polgárok, vállalatok és országok összesített és független erőfeszítéseinek eredménye. Ilyen a vegetáriánus étrend elterjedése vagy a belső égésű motoros autók és a légi közlekedés csökkentése a szén-dioxid-kibocsátás visszafogása érdekében. Ezek az életmódbeli vagy fogyasztási szokások változásai jelentéktelenek, ha egyetlen egyén követi őket, de ha többen tesznek ilyen lépéseket egyidejűleg, az képes megváltoztatni a piaci dinamikát, és elmozdítani az éghajlatváltozás mérséklését. Ugyanez igaz az üzleti tevékenységekre is.  

Ha több vállalat kötelezi el magát az etikus ellátási láncok kiépítése mellett, az emberi jogok és a munkaügyi normák tiszteletben tartása világszerte javul. 

Határokon átnyúló koordináció 

Az egyre széttagoltabb világban továbbra is elengedhetetlen a legnagyobb  rizikók megoldása. A kockázatcsökkentés határokon átnyúló koordinációja számos formát ölthet. 

A kölcsönös korlátozást igénylő súlyos kockázatok gyakran érintik a fejlett és potenciálisan pusztító technológiák elterjedését és rosszindulatú használatát. A tömegpusztító fegyverek használatának korlátozására vagy a mesterséges intelligencia halálos fegyverekbe és nukleáris döntéshozatali rendszerekbe való beépítésének kifejezett korlátozására van szükség.  

Ha olyan globális rizikókról van szó, mint a terrorizmus vagy a járványkitörések, gyakran a leggyengébb láncszem diktálja a kockázatot.  

A minilaterális szerződések – tehát a kisebb számú felet érintő, és gyakran regionális finanszírozású megállapodások – megvalósítható megoldást jelentenek számos globális kockázatra, amelyekkel a széttagolt világ szembesül, ahol nehéz sok országot támogatni ugyanazon ügyben. Ezek azonban valószínűleg nem váltják fel a szélesebb körű megállapodásokat a globális biztonság fenntartásában. 

A WEF azzal zárja a jelentését, hogy a jövő előtérbe helyezése, valamint az áttörést jelentő kutatásra és fejlesztésre való összpontosítás révén az egyes entitások erőfeszítései biztonságosabb hellyé tehetik a világot. Az egyes polgárok, cégek és országok – bár önmagukban talán jelentéktelen – tetteivel mozdulhatunk a globális kockázatcsökkentés felé, de a határokon átnyúló koordináció továbbra is az egyetlen járható út az emberi biztonságot és jólétet fenyegető kritikus kockázatok ellen.  

Kapcsolódó: első rész! 

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn