Okosan és alázattal képesek leszünk teljesíteni a klímacélokat 

Szerző: | 2024. január. 18. | Klímaváltozás, Technológia, Zöldenergia, Zöldgazdaság

A tavalyi különleges év volt: a valaha mért legmelegebb esztendő, de a megújuló energiaforrásokba való befektetések terén is rekordot döntöttünk, amelyek értéke meghaladta az 1,8 ezer milliárd dollárt. Néhány héttel ezelőtt, a COP28-on pedig több mint 120 ország állapodott meg, hogy 2030-ig megháromszorozzák a megújulóenergia-kapacitásukat, 11 ezer gigawattra növelve azt. De hogyan lehet az átállást gyorsan és felelősen véghez vinni? Erről szólt a davosi Világgazdasági Fórum (WEF) egyik szerdai beszélgetése.

A találkozó résztvevői között volt Igancio S. Galán, egy spanyolországi székhelyű nemzetközi elektromosközmű-szolgáltató vállalat, az Iberdrola ügyvezető elnöke, John F. Kerry amerikai klímaügyi megbízott, Jennifer Morris, az amerikai székhelyű nonprofit környezetvédelmi szervezet, a Nature Conservancy ügyvezető igazgatója és Kadri Simson, az EU energiaügyi biztosa. 

Az átálláshoz megfelelő alapokat kell teremteni 

Ignacio S. Galán szerint nem elég, hogy a kormányok a szükséges technológiát és pénzügyi forrást előteremtsék az átállásra, a kiszámítható jogi környezetet, a stabilitást és a megfelelő infrastruktúrát is meg kell teremteni. 

Felhívta a figyelmet arra, hogy a hálózati infrastruktúra kritikus pontja lehet az átállás megvalósításának. Az új rendszereket és hálózatokat ki kell terjeszteni, össze kell kapcsolni vagy akár rákapcsolni a régi infrastruktúrára. Meg kell oldani, hogy például az Európai Unión belül az egyes országok között is megvalósulhasson az energetikai hálózatok összeköttetése. 

Emellett a megújuló energia iránti keresletet is bővíteni kell:  

az elektromos autók, a hőszivattyús rendszerek, a zöld ammónia vagy a zöldtrágya népszerűsítésére van szükség. 

Továbbá oda kell figyelni a megtermelt energia tárolására. Galán rövid távon a zöldenergia-tároló rendszereket említette, hosszú távon pedig véleménye szerint a „vízszivattyús” tárolási módot kellene elterjeszteni. 

Mit tesz az EU? 

Kadri Simson, az EU energiaügyi biztosa arra a kérdésre, hogy milyen lépéseket tesz az EU a kitűzött célok elérése érdekében, hangsúlyozta, hogy az unió élenjár a zöldátállás megvalósításában. Kitért arra, hogy az egyes tagállamok kormányai már rendre kitűzték a maguk évszámait, amikorra el kívánják érni a karbonsemlegességet. Ezt mindannyian 2030-2035 körülre ígérik, van, aki a megújuló energiaforrásokra való százszázalékos átállás által, van, aki a nukleáris energiára támaszkodva.  

Jelezte, hogy az EU27 által használt megújuló energiaforrások arányát 42,5 százalékra szeretnék növelni, és kiemelte, hogy már 2022-ben rekordot döntött az integráció, hiszen a fosszilis tüzelőanyagok drágulása miatt növekedett a megújuló energiaforrások használata. Így abban az évben az unió összes energiafogyasztásának a 23 százaléka megújuló forrásokból származott. 

A biztos ellenben hangsúlyozta, hogy  

még mindig több az olyan projekt, amely engedélyeztetési eljárás alatt áll, mint az, amelynek a kivitelezése már megkezdődött.  

Ennek a hátterében adminisztrációs és koordinációs problémák állnak, illetve a felméréseket és az engedélyezési folyamatokat végző hatóságok fogytán vannak a megfelelő munkaerőnek. Simons szerint a folyamatok egyszerűsítése és digitalizációja által gyorsítani lehetne az engedélyezési eljárásokon. 

Ugyanakkor nem szabad semmit sem elkapkodni, hiszen a különböző energiaprojektek – még ha megújulókról van is szó – befolyásolhatják a biodiverzitást és a környezetet, így azt is meg kell vizsgálni, hogy az egyes területeket milyen mértékben és hogyan érintenék. 

Végül felhívta a figyelmet arra, hogy az Északi-tenger rendkívül nagy potenciált biztosít a szélenergia számára. 

Kulcskérdés a finanszírozás 

John F. Kerry amerikai klímaügyi megbízott elmondta, a technológia és az erőforrások többsége megvan az átálláshoz. A zöldenergia-kapacitásban 50 százalékos növekedés volt megfigyelhető az elmúlt években, ami 510 GW-os emelkedés, azonban még mindig el vagyunk maradva a kitűzött 11 ezer GW-os globális céltól.  

Jelezte, az Egyesült Államokban is jelen vannak az adminisztrációs akadályok, illetve a Kongresszus sem képes gyors döntéseket hozni. 

Azonban a pénz mindenképp megvan az átállás finanszírozására, csupán rá kell bírni a befektetőket, hogy merjenek is beruházni, erre viszont – erősítette meg Galán véleményét – csak stabil és kiszámítható körülmények között kerülhet sor. 

Az amerikai küldött rámutatott, ahhoz, hogy elérjük a globális célokat, a húsz legnagyobb gazdaságnak kell megtennie a legfontosabb lépéseket, hiszen ezek a legnagyobb kibocsátók.  

Jó példaként Németországot emelte ki, ahol az energiatermelésnek több mint az 50 százalékát már megújuló forrásokból fedezik. 

Kerry rámutatott, egyes fejlődő országokban szintén megvan a megújulókra való átálláshoz szükséges potenciál, ezeknél azonban jellemzően két probléma adódik.  

Egyrészt nem feltétlenül képesek felismerni – ha például jelentős gáztartalékaik vannak –, hogy van zöldalternatíva. Ezt megértetni velük a kisebb probléma, általában azonban nincs pénzük arra, hogy ki tudják aknázni ezeket a zölderőforrásokat. 

A klímaügyi megbízott szerint itt jön be ismét a finanszírozás fontossága: okos, jó üzleteken keresztül, például vegyes finanszírozási rendszerben meg lehet oldani ezeket a gondokat. Példának a Green Climate Fund egyiptomi projektjét hozta, ahol 1 milliárd dollárt teremtettek elő vegyes finanszírozás révén arra, hogy megújuló forrásokkal termelő erőműveket létesítsenek. 

A zöldátállás pénzügyi támogatásának gondolatmenetéhez Simson is csatlakozott, aki elmondta, az EU ilyen téren is sokat tesz, hiszen a COP28 konferencián bejelentette, 2,3 milliárd eurót különít el arra, hogy támogatást biztosítson azon tagállamoknak vagy szomszédos európai államoknak, amelyeknek megvannak az adottságai a megújulókra való átálláshoz, de nincs elegendő pénzük. 

Óvatosan kell bánni a helyi közösségekkel 

Jennifer Morris, a Nature Conservancy ügyvezető igazgatója azt hangsúlyozta, hogy még mindig rendkívül nagy társadalmi ellenállásba ütköznek a megújuló energiát felhasználó telepek. Sőt, 2018 és 2022 között a szélenergiával kapcsolatos projektek ellenzőinek a száma például a hatszorosára nőtt. 

Konkrét példaként Ohio államot hozta, amely hatalmas farmgazdaságairól ismert. A helyiek arra a kérdésre, miért ellenzik a napenergia-telepek telepítését, azt válaszolták, hogy mivel ők farmerek, egyszerűen „nem elég felszereltek” az ilyesmihez, másrészt „egyébként sem tetszik nekik, ahogy a napelemek kinéznek”

Rámutatott, hogy fel kell térképezni, mely közösségek azok, amelyekre inkább jellemző a természetpozitív hozzáállás, mert ők befogadóbbak lesznek az új energiatermelési technológiákkal szemben is. Emellett nevelni, tanítani kell az embereket arra, hogy ezek a technológiák az ő érdeküket is szolgálják, azonban ha egy adott csoport továbbra sem szeretné elfogadni ezt, akkor más területeket kell keresni. 

Jó példának egy másik amerikai államot, Kentuckyt hozta, amely büszke arra, hogy mindig is az USA egyik legnagyobb energiatermelője volt, mivel rendkívül nagy szénlelőhelyei voltak. Mára ezeket kitermelték, de a régi bányák helyén napfarmokat létesítettek. A helyieket ez egyáltalán nem zavarja, mivel egyrészt olyan helyen telepítették a napelemeket, ahol kevésbé láthatók, másrészt az emberek úgy érzik, ezáltal tovább él Kentucky energiatermelésből született hírneve. 

Galán is csatlakozott Morris véleményéhez, miszerint nem szabad arrogánsnak, erőszakosnak lenni a helyi közösségekkel, amikor a megújuló energiaforrásokat akarják kihasználni a szolgáltatók.

Fontos, hogy a környékre jellemző hagyományos vagy jellemző életmód alapjait nem szabad felborítani, hanem tiszteletben kell tartani azokat,

és így megértetni az emberekkel, hogy az újfajta energiatermelési technológiák megférnek a tradíciók mellett.

A környezeti adottságok fontossága 

Morris a Kentucky-példához kapcsolódóan azt is hangsúlyozta, olyan helyre kell vinni a zölderőműveket vagy zöldenergia-telepeket, ahol azoknak történelmileg vagy földrajzilag is megvannak a megfelelő adottságai.  

A környezeti adottságokat is figyelembe kell venni, és okosan gondolkodni például a napelemek telepítésekor. Nem úgy, mint Virginiában, ahol a legnagyobb mértékű az amerikai fakitermelés, a kivágott fák helyére pedig napelemeket telepítenek.  

Meg kell keresni azokat a területeket, ahol a szél-, a nap-, esetleg a geotermikus energia a leghatékonyabban működhet, és az ilyen régiókban kell megalapozni az ezekből való termelést. Galán ehhez kapcsolódva megjegyezte, a régiók adottságainak feltérképezésébe, kielemzésébe a mesterséges intelligenciát is be lehet vonni. 

Ehhez hozzátette, hogy cége, az Iberdrola kiemelt figyelmet fordít arra is, hogy egy adott gazdaságra megélhetésre berendezkedett területen, ha a zöldátállás elvenné a korábbi lehetőségeket, akkor újakat biztosítsanak helyettük. Odafigyelnek például arra, hogy egy alacsony lélekszámú, távolabbi területen munkaerőt biztosítsanak a helyieknek a projektek kivitelezésekor, illetve hogy képezzék is őket annak érdekében, hogy akár az energiaszektorban is képesek legyenek elhelyezkedni. 

A tíz pillér 

A beszélgetés végén a moderátor, Arunabha Ghosh klíma- és vízügyi szakértő tíz fő támpontban foglalta össze, mi kell ahhoz, hogy teljesíteni tudjuk a 2030-ra kitűzött célokat. Ezek a következők: világos politikák, keresletfejlesztés, a szükséges személyi állomány bővítése, földrajzi alapú koordinálás, területek feltérképezése (akár MI-vel), vegyes finanszírozás, szárazföldön túlmenően is telepítés (tehát nemcsak a földre, hanem akár háztetőkre is), természetpozitivitás és ennek tanítása, megfelelő képzés biztosítása

és alázat. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn