A brit külügyminiszter is elég vadakat mondott Davosban

Szerző: | 2024. január. 19. | Háború, Kiemelt

David Cameron a legújabb és az eddigi legzavarosabb narratívát erőltette Ukrajna segélyezése kapcsán a Világgazdasági Fórumon: a szövetségesek GDP-je kenterbe veri Oroszországét, így tulajdonképpen kötelességük lenne egy állam működését a nulláról finanszírozni a végtelenségig.

Az ukrán segélycsapok amerikai és európai elzáródása után a liberális mainstream sajtóban és a háborúpárti országok vezetői között is ideiglenes tanácstalanság uralkodott. Kétségbeesett szónoklatok és véleménycikkek születtek arról, miért kell a végtelenségig lélegeztetőgépen tartani Ukrajnát és kompromisszumos megoldásról beszélni sem hajlandó vezetését, de ez kevés volt, a hogyanra ugyanis hetekig nem jött egyetlen épkézláb válasz sem.

A Nyugat komolyan számolni kezdett azzal, hogy az Egyesült Államok pénztárcájára a republikánusok kongresszusi tiltakozása (és különösen Donald Trump egyre hangosabb kopogtatása) negatív hatással lesz Ukrajna vonatkozásában. Ami pedig az Európai Unió segélyeit illeti, lehet, hogy hangosan nem illik kimondani, de Orbán Viktor decemberi vétója messze nem maga a probléma, csupán figyelmeztetés a hamarosan bekövetkező problémára.

Lord Cameron felmondja a leckét

Aztán megszületett az ötlet, a propaganda régi-új ékköve, amely lehetőséget ad a háború folyamatosságának kommunikációs biztosítására, egyben elegendő muníciót ad a sajtónak is ahhoz, hogy az „addig támogatjuk Ukrajnát, ameddig szükséges”, máig értelmezhetetlen mondat a felszínen maradjon.

A brit külügyminiszter egy davosi panelbeszélgetésen először szóról szóra felmondta Ursula von der Leyen január 17-i, szintén Davosban tartott beszédének Ukrajnára vonatkozó részletét. Cameron az EB elnökéhez hasonlóan (ugyanazokkal a szavakkal) Oroszország „katasztrofális” helyzetével érvelt. Mint mondta, Moszkva már elvesztette katonai képességeinek és az általa elfoglalt területeknek a felét, visszaszorult a Fekete-tengeren, ahol Ukrajna újra megkezdhette a világ gabonaellátását, az igazi gazdasági kudarcot pedig a szankciók jelentették a Kreml számára.


A tárcavezető szerint Ukrajna remek munkát végzett, ezért a Nyugatnak először segítenie kell neki, hogy átvészelje a telet, majd ki kell alakítania egy olyan hosszú távú segélyezési struktúrát, amely hozzájárul Kijev végtelen háborújának az életben tartásához.

És ezen a ponton javasolta Cameron azt, amit egyre többen hangoztatnak: Ukrajna szövetségeseinek a GDP-je huszonötszöröse Oroszországénak, vagyis „mindössze” annyit kellene tenni, hogy összedobják az ukrán állam lélegeztetőgépen tartásához szükséges összeget.

Ezt az ötletet annyira evidensnek kezdik venni a véleményformálók, mintha egy ország költségvetésébe eleve bele lenne építve az, hogy egy másik állam fenntartását is tudja finanszírozni.

Senki nem kalkulál az adott országok gazdasági, belpolitikai és pénzügyi problémáival, nem veszi figyelembe a globális polikrízist, az egymást érő és egyetlen tömbbé összeolvadó válságokat, nem, a megoldás az új narratíva szerint az, hogy immár a GDP bizonyos százalékát át kell utalni Ukrajnának.

Az elméletet legmarkánsabban az Európai Unió leghangosabb háborúpárti, egyben talán leghipokritább kormányfője, az észt Kaja Kallas képviseli, aki máris bejelentette, hogy a következő négy évben országa GDP-jének a 0,25 százalékát Ukrajnának utalja.

A harcias Kallastól nem meglepő a kijelentés. Tavaly októberben már azt is mondta, hogy Észtország szívesen lemond az uniós támogatásokról, ha ez az ára Ukrajna minél gyorsabb csatlakozásának. Ugyanakkor megérne egy pillantást vetni Olaf Scholz kancellár arcára, amikor arra ösztönzik, hogy dobja be Németország GDP-jének mondjuk a fél százalékát Ukrajnába, miközben a tüntetők éppen traktorokkal kapják szét körülötte a Willy Brandt Strassét.


Angol tea orosz jéggel

Cameron természetesen szintén beszaladt a csőbe az orosz zárolt vagyon ügyében. Kallashoz hasonlóan (kísértetiesen hasonlóan) azzal érvelt, hogy mivel a pénzek eleve be vannak fagyasztva, miért ne lehetne kisajátítani és az ukrán újjáépítésre fordítani? Mint mondta, Oroszországnak így is, úgy is háborús jóvátételt kell fizetnie a konfliktus lezárása után (amelyet természetesen nem nyerhet meg), miért kellene tehát addig várni a pénzének elköltésével?

A világ megváltozott, és nekünk is változnunk kell vele. Innovatív gondolkodásra van szükségünk” – sóhajtott a brit külügyminiszter, arra utalva, hogy az orosz vagyon elkobzása tökéletesen ellentmondana a nemzetközi jognak, valamint a pénzbiztonsági alapelveknek – ahogyan arra az Európai Központi Bank egyre kétségbeesettebben igyekszik felhívni a figyelmet.

Cameron ugyanakkor azt is elkotyogta: egyelőre fogalma sincs, hogyan lehetne kivitelezni a szankcionált orosz összegek elköltését, de a maga részéről keményen gondolkodik, ahogyan a G7 többi tagja is, ezért biztos benne, hogy hamarosan előrelépés lesz az ügyben (amelyben immár két éve nem történt előrelépés).

***

Fotó: MTI/AP/pool/Reuters/Valdrin Xhemaj

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn