A héten 11 ember veszítette életét miután kedden Irán, csütörtökön pedig válaszként Pakisztán hajtott végre légicsapásokat a közös határ menti területeken. Az ok: Beludzsisztán, illetve ennek a létrehozásán fáradozó szervezetekkel megvalósuló enyhe bánásmód. Mindkét ország területén működnek ugyanis szélőséges csoportok, amelyek célja létrehozni a Franciaország méretű Nagy-Beludzsisztánt. Ez Pakisztán nyugati, Irán keleti és Afganisztán déli területeiből állna össze. Nem az az újdonság, hogy ezek a csoportok Iránban és Pakisztánban is működnek, hanem az, hogy Pakisztán azonnal válaszolt Teheránnak. 

A héten történt légicsapások Irán és Pakisztán között, amelyekben legalább 11 ember vesztette életét, a szomszédok eddig sem éppen baráti kapcsolatának jelentős romlását vetítik előre  

– írja a CTV News. Nincs kizárva, hogy a térségben újabb konfliktusra, eszkalációra kell számítanunk. 

Mindkét országot frusztrálták a határ mindkét oldalán régóta tartó, alacsony szintű felkelések, a mostani csapások nyilvánvaló célpontjai pedig olyan felkelőcsoportok voltak, amelyek célja egy független Beludzsisztán létrehozása az iráni, pakisztáni és afganisztáni beludzs területekből. 

A kérdés az, hogy Irán és Pakisztán miért döntött úgy, hogy – akár a szélesebb körű konfliktus kockázatát vállalva – egymás területén lévő felkelőkre csap le a saját területük helyett.  

Beludzsisztán jelentősége 

Beludzsisztán esetében jelenleg csupán egy Pakisztán legnyugatibb részén található tartományról beszélhetünk. Nyugatról Iránnal, északnyugatról Afganisztánnal, északkeletről és keletről Khyber Pakhtunkhwa és Pandzsáb tartományokkal, délkeletről Szindh tartománnyal, délről pedig az Arab-tengerrel határos. Beludzsisztán területe 347.190 négyzetkilométer, Pakisztán teljes területének 44 százalékát jelenti. Annak ellenére, hogy Beludzsisztán kiteszi Pakisztán területének közel felét, a 2017-es népszámlálás adatai szerint csupán 1,23 millióan élnek a területen. A növekedési ráta 2,4 százalék, de így is Pakisztán teljes lakosságának mindössze 4,92 százalékát jelenti. Beludzsisztán mint Pakisztán délnyugati tartománya a regionális politikában jelentős szerepet játszik egyrészt mérete miatt, másrészt mivel be van ékelődve nyugatról Irán, keletről (a pakisztáni tartományokat most nem idevéve) India közé. 

Az egykori Nagy-Beludzsisztán területe lilával Forrás: thegeopolitica.com 

A beludzsok csak az i. sz. 14. században érkeztek a területre, annak ellenére, hogy a kőkorszak és a bronzkor folyamán őslakos népesség élt ott, és Nagy Sándor birodalmának része volt. A vegyes etnikumú, főként Szindh eredetű népesség a harmadik legnagyobb etnikai csoportot alkotja a beludzs és a pastu (pathan) népek után. A leggyakrabban beszélt nyelvek közé a szindhi, a beludzsi, a brahui és a pastui tartozik. A régiót leginkább a beludzsok népesítették be, ezért nevezték ezt a régiót Beludzsisztánnak, azaz a beludzsok hazájának. Az egykori ún. Nagy-Beludzsisztán Pakisztán ma ismert tartományát, valamint a mai Irán és Afganisztán egyes területeit foglalná magába. Már ebből is érzékelhető, hogy egy hatalmas területről beszélünk: Nagy-Beludzsisztán területe nagyobb volt, mint a mai Franciaországé, több mint 640 ezer négyzetkilométer. Ami a Pakisztánon kívüli beludzs lakosságot illeti, mind Afganisztánban, mind Iránban található beludzs dominanciájú tartomány (Nimtuz, illetve Szisztán). India felosztása során Beludzsisztán kikiáltotta ugyan függetlenségét a Brit Birodalomtól, de ez csak rövid ideig, 1948 márciusáig tartott, amikor Pakisztán erőszakkal annektálta. Mind a mai napig ismerünk beludzs többségű városokat, településeket, ide tartozik Quetta, Turbat, Zahedan, Zaranj, Khuzdar, Uthal, Iran Shah, Dera Budti, Dera Murad, Dera Alla Hyaar, Sibi, Kalat, Jumali, Gwadar (itt Kínának az Egy övezet, egy út kezdeményezés keretében egy stratégiai jelentőségű kikötőn keresztül vannak érdekeltségei), Chabahar, Nuski, Khara és Makran. 

A 19. században nagy hatalmi játszmát vívott a térségben Nagy-Britannia és Oroszország, amely kiterjedt a mai Beludzsisztán északi részére és Khyber Pakhtunkhwa tartományra. A száraz és kopár Beludzsisztán iránt a földgáz és más erőforrások miatt már régóta vonzódtak a külföldi hatalmak. A beludzs Gwadart, Beludzsisztán stratégiai szempontból kulcsfontosságú kikötőjét régóta használják kereskedelmi útvonalként. A modern kereskedelem tovább erősítette a Hormuzi-szorost összekötő vizeken keresztül történő kereskedelem fontosságát, amiben Gwadar szinte megkerülhetetlen. A kínai-pakisztáni gazdasági folyosó keretében Kína most ennek a kikötőnek az „őrzője”. A Gwadar kikötő, mint virágzó regionális kereskedelmi csomópont létrehozása arra ösztönözte a régióbeli és a régión kívüli országokat, hogy működjenek együtt a stratégiai és infrastrukturális fejlesztésben annak érdekében, hogy elérjék az energiában gazdag közép-ázsiai köztársaságokat (CAR). Irán és az Egyesült Arab Emírségek érdekelt abban, hogy a Gwadar kikötője ne váljon olyan helyszínné, ahol a nagyhatalmak versenghetnek, mivel a Hormuzi-szoros kapujaként szolgál. 

Beludzsisztán így összességében azon túl, hogy az ország 44 százalékát tesz ki, geostratégiai és gazdasági szempontból is Pakisztán gerince. Elég csak Gwadar kikötőjét és a Kína–Pakisztán Gazdasági Folyosót említeni (CPEC). Igaz Iszlámábád teljes mértékben Kínára támaszkodik infrastrukturális szükségletei tekintetében. 

A légicsapások háttere 

Irán és Pakisztán 900 kilométeres, nagyrészt szabályozatlan határon osztozik, ahol lényegében szabadon mozoghatnak a csempészek és a fegyveresek. Az ellentétek, amelyek a héten légicsapásokba torkolltak, nem új keletűek: mindkét ország azzal gyanúsítja a másikat, hogy támogatja a határ túloldalán működő csoportokat, vagy legalábbis elnéző bánásmódot tanusít velük szemben. 

A Jaish al-Adl szunnita szeparatista csoport, amely ellen Irán kedden hajtott végre légicsapást, vélhetően Pakisztánból tevékenykedik, és támadásokat intéz az iráni biztonsági erők ellen. A másik oldalon (minden jel szerint Irán területén) pedig a 2000-ben alakult Beludzs Felszabadítási Hadsereg névre hallgató szervezet működik, amely pakisztáni biztonsági erők és kínai infrastrukturális projektek ellen intézett támadásokat. 

Pakisztán szerint a csütörtöki iráni csapásai a Beludzsisztáni Felszabadítási Hadsereg és a Beludzsisztáni Felszabadítási Front rejtekhelyeit célozták. Emellett azt az üzenetet akarta küldeni Iránnak és más szomszédainak, hogy provokáció esetén képes visszavágni. 

Pakisztán utoljára 2019-ben hajtott végre megtorlást egy szomszédos ország ellen. Ekkor két indiai harci gépet lőtt le és egy pilótát elfogott a vitatott kasmíri régióban. Ezt egy Pakisztánon belüli indiai csapás követte, amelyet Újdelhi szerint egy terrorista kiképzőtábor ellen hajtottak végre. 

Irán és Pakisztán kapcsolata régóta konfliktusokkal terhelt, de az eheti konkrét csapásokat valószínűleg a belső dinamika alakulása váltotta ki. 

Teheránra egyre nagyobb nyomás nehezedik:  

• tennie kell valamilyen válaszlépést az Iszlám Állam január elején elkövetett halálos támadására,  
• Izrael és Irán szövetségese, a Hamász háborúban áll, miután október 7-én terrortámadást hajtott végre Jeruzsálem ellen. Időközben Irán másik szövetségesei, az ajemeni siíta húszi lázadók is beléptek a konfliktusba Izrael ellen. 
• Iránnak úrrá kell lennie nem a teokráciája elleni szélesebb körű zavargásokon, beszélve arról, hogy a március 1-jére kitűzött parlamenti választások vészesen közelednek. A csütörtöki pakisztáni támadás így belpolitikai célt is szolgálhatott. 

A kormányra és a hadseregre kedd óta így még nagyobb nyomás nehezedik, mivel a közvélemény megítélése az erős pakisztáni hadseregről már nem olyan, mint korábban, ezért kénytelen volt reagálni. 

Az iráni hadsereg csütörtökön megkezdte tervezett éves légvédelmi gyakorlatát, amely a Pakisztánhoz közeli Chabahar kikötőjétől keleten, az országon keresztül egészen az Irakkal közös nyugati határáig tart. A gyakorlaton repülőgépek, drónok és légvédelmi rendszerek éles tüzelésére is sor kerül. 

Újabb háború közeleg? 

Nem zárható ki Irán és Pakisztán újabb csapása, bár az eheti támadások kérdéseket vetnek fel saját hadseregeik, különösen a radar- és légvédelmi rendszereik felkészültségével kapcsolatban. 

Pakisztán számára ezek létfontosságú rendszerek, tekintettel a nukleáris fegyverekkel rendelkező riválisával, Indiával fennálló állandó feszültségre. A felszereléseket ennek megfelelően már régóta a pakisztáni–indiai határra telepítik, nem pedig az Iránnal közös határra. Irán egyébként is a radar- és légvédelmi rendszerekre támaszkodik, a fő ellenfele, az Egyesült Államok esetleges csapásaira készülve. 

A légicsapások azonban visszaüthetnek Pakisztánra, mivel a Beludzs Felszabadító Hadsereg közölte, hogy megbosszulja a gyilkosságokat, és háborút indít az ország ellen. 

Borítókép: MTI/EPA/Bilaual Arbab