Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása 

Január 18-án Iszlámábád bejelentette, hogy légicsapásokat hajtott végre Irán szuverén területén, ami válasz volt Teherán január 16-i, a Dzsais al-Adl pakisztáni állásai ellen végrehajtott rakétatámadására. A pakisztáni külügyminisztérium úgy kommentálta a csütörtökön végrehajtott katonai akciót, hogy az kifejezetten célzott katonai csapás volt a terroristák búvóhelyei ellen Irán Szisztán és Beludesztán tartományában. Iszlámábád szerint a konkrét célpont beludzs szeparatista csoportokat célzott – akik magukat Sarmacharoknak (innen a hadművelet fedőneve: Marg Bar Sarmachar) nevezik. Teherán közleménye szerint a pakisztáni hadműveletben 9 külföldi állampolgár vesztette életét (köztük 3 nő, 4 gyermek), majd a Beludzsisztáni Felszabadító Hadsereg (BLA) közölte, hogy a halottak közt vannak tagjai.  

Ez volt az első eset az 1988-as iraki–iráni háború óta, hogy külföldi ország közvetlenül támadást indított a perzsa ország ellen.  

Irán külügyminisztere Amir-Abdollahian a Pakisztán területén végrehajtott rakétacsapásokról azt mondta, hogy azok pakisztáni földön jelen lévő iráni terroristákellen irányultak, és nem céloztak ott élő állampolgárokat. Hangsúlyozta, hogy Irán nem tolerálja a saját, Pakisztán és Irak területén jelen lévő, ott tevékenykedő és országa biztonságát fenyegető terroristákat. „Teherán Irak és Pakisztán biztonságát Irán biztonságának tekinti.” Iszlámábád erőteljesen válaszolt: a csütörtöki légicsapás mellett kiutasította az iráni nagykövetet, valamint visszavonta a saját küldöttét  az iráni fővárosból. Pakisztán ezt azzal indokolta, hogy Irán megsértette országuk légterét és 2 civil halálát okozta. 

 

Pakisztán 

Pakisztán erőteljes válasza mögött meghúzódnak a regionális megítéléssel és a belső stabilitással kapcsolatos aggodalmak.

Iszlámábád egy ilyen fontos időszakban nem engedheti meg magának azt a luxust, hogy gyengének tűnjön a regionális hatalmak előtt:

az országban régóta fennálló belső destabilizáció, a terrorizmus kezelésével kapcsolatos kihívások mellett a határozott fellépés hiánya alááshatta volna a konszenzust. Különösen fontos ez most, mivel február 8-án az ország parlamenti választásra készül. Iszlámábád gazdasági szempontból sincs egyszerű helyzetben a regionális kereskedelmi dinamika alakulása miatt. A tágabb régióból Afganisztán és India is jelentős kereskedelmi megállapodásokat kötött Iránnal, ami azt jelenti, hogy több térségbeli szereplő az ottani kereskedelmi útvonalakat részesíti előnyben a pakisztániakkal szemben. Ez további aggályokat jelent Iszlámábád számára. A külső szereplők ilyen lépése logikus: Pakisztán belső instabilitása miatt politikailag stabilabb, biztonságosabb országnak tekintik Iránt, amely alkalmas arra, hogy adott esetben tranzitközpontként funkcionáljon. Kína szerepe komplikáltabbá teszi ezt a dinamikát, mivel jelentős befektető Pakisztánban, így a regionális stabilitásnak döntő jelentősége van Peking stratégiai érdekei szempontjából. Különböző beludzs szeparatista csoportok korábban a Kína–Pakisztán Gazdasági Folyosóhoz (CPEC) kapcsolódóan több támadást hajtottak végre, ezért a biztonsági személyzet ezreit vetették be a pekingi gazdasági érdekek védelmében. Kína számára más szempontból is fontos, hogy mihamarabb normalizálódjon a helyzet Irán és Pakisztán között: mindkét ország, amelyekkel a távol-keleti nagyhatalom jelentős megállapodásokat kötött, a Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) tagja. A régióban így Kína számára elsődleges cél megoldást találni a beludzs szeparatista csoportok villongásaira már csak azért is, mert  

az Egy övezet, egy út kezdeményezés (BRI) térségbeli sikerének kulcsa a regionális stabilitás. Így egy konfrontáció Teherán és Iszlámábád között közvetlen veszélyt jelentene a BRI-projektre nézve. 

Irán 

Teherán jelenleg a régió különböző frontjain aktív: Izrael és Szíria, Izrael és Libanon, a Vörös-tengeren a jemeni húszi lázadók és a nyugat koalíciós erők, valamit Izrael és Gáza között. Ezeken a frontokon a perzsa állam különböző szinteken vesz részt. A precíz és korlátozott támadások által jellemezhető, nem hagyományos háború révén elért egyensúllyal kapcsolatban

fennáll a veszély, hogy a sok kisebb regionális konfliktus kontrollálatlanul eszkalálódik, és az országot potenciálisan teljes körű konfliktusba sodorja.

Teherán ezenkívül nem hagyhatja figyelmen kívül Iszlámábáddal kapcsolatban az amerikai szálat sem: Pakisztán az Egyesült Államok régi, elfeledett szövetségese, és mint olyan, politikai befolyása is van, így könnyen az ENSZ Biztonsági Tanácsa elé viheti az ügyet, ahogy arra volt már példa korábban Irak esetében is. Emellett Iránnak azt is fel kell ismernie, hogy Pakisztán mint atomhatalom megmutatta a Marg Bar Sarmachar hadműveleten keresztül, hogy nem mindig folyamodik a nézeteltérések diplomáciai úton történő rendezéséhez és gyakran folyamodik erőszakhoz a regionális viták kezelése tekintetében. 

Ezenkívül a közelmúltban külföldön – többek között Szíriában, Irakban és Pakisztánban – Irán által végrehajtott ún. terrorizmusellenes műveletek további vizsgálat alá vonják Teherán ballisztikusrakéta-programját, ami nem kedvező az iszlám köztársaság szempontjából. Figyelemre méltó például ezzel kapcsolatban, hogy az ENSZ-szankciók 2023 októberében ugyan lejártak, mindezek ellenére az Európai Unió úgy döntött, hogy fenntartja az Iránnal szembeni korlátozásokat a nukleáris, hagyományos és rakétafegyverekre kiterjedően. 

Kockázatok mindkét fél számára 

Összességében az a legvalószínűbb forgatókönyv a közeljövőben, hogy a Irán és Pakisztán között továbbra is fennmarad a kölcsönös bizalmatlanság, amely az ideológiai és politikai különbségekben gyökerezik, valamint kiterjed a gazdasági érdekeltségekre is. A közös határ stabilizálására és a feszültség csökkentésére irányuló befektetett diplomáciai munka azonban mindkét nemzetnek kedvező eredményeket hozhatna. 

Mindkettejük számára jelentősek a kockázatok, ha nem következik be egyfajta enyhülés a kapcsolatokban. Ezt jelzik a múlt heti légicsapások és a diplomáciai eszközök alkalmazása (nagykövetek kiutasítása). A Pakisztánra jellemző belső instabilitás és a nukleáris képességei komplexebbé teszik a problémát. Irán szempontjából kockázatként merül fel a diplomáciai elszigetelődés és a különböző közel-keleti konfliktusokban való részvételére gyakorolt hatás. A regionális rizikóknak kihatása van Pekingre is mint olyan szuperhatalomra, amelynek stratégiai érdekei fűződnek a térséghez. Emellett a tágabb értelemben vett Közel-Kelet jelenlegi destabilizációja miatt a Teherán és Iszlámábád közötti eszkaláció tovább bonyolítja a biztonsági helyzetet. 

Három forgatókönyvet vázolhatunk fel: 

• Az első a diplomáciai deeszkaláció, amely révén mind Pakisztán, mind Irán diplomáciai erőfeszítéseket tenne, amellyel elérhető közelségbe kerülne a feszültségek fokozatos csökkentése, majd a bilaterális kapcsolatok normalizálása. A nehézséget ebben az esetben az jelentené, hogy Teherán és Iszlámábád részéről is szükségszerűek lennének bizonyos engedmények, kérdés, hogy erre melyik fél milyen mértékben lenne hajlandó.  
• A második a gazdasági megbékélés a szomszédos hatalmak között. Ez azt jelentené, hogy a gazdasági megfontolások kerülnének a középpontba Irán és Pakisztán kapcsolataiban, ami arra kényszerítené a feleket, hogy a kereskedelem és az útvonalak olajozott működése érdekében a stabilitásra helyezzék a hangsúlyt. Ezt konkrét diplomáciai döntések követhetnék ebbe az irányba.  
• A harmadik az eszkaláció, adott esetben nemzetközi beavatkozással. Ez a legpesszimistább forgatókönyv: a feszültségek fokozódásával reálissá válhat egy szélesebb körű konfliktus. Ebben az esetben az ENSZ vagy egyes, a nemzetközi kapcsolatok alakítására jelentős hatással lévő országok (USA, Kína) beavatkozhatnak, közvetíthetnek, hogy megakadályozzák a helyzet súlyosbodását, mielőtt annak tovagyűrűző hatásai lennének. 

Tekintettel a Közel-Kelet komplex viszonyrendszerére, a további eszkaláció megelőzése érdekében elengedhetetlen a diplomáciai megoldás. A közös partnerországok általi közvetítésre lehetne törekedni. A regionális stabilitás, különösen a közös határok mentén, kulcsfontosságú: Pakisztánnak és Iránnak együtt kellene működnie a kölcsönös bizalom helyreállítása érdekében, és közösen, a lépéseiket összehangolva kellene fellépniük a mindkét nemzetet fenyegető terrorista csoportok ellen. 

Ezzel párhuzamosan Teheránnak és Iszlámábádnak új stratégia kidolgozását kellene fontolóra vennie a beludzs etnikai kisebbségek által lakott régió stabilizálására. A beludzs lakosság bizonyos szükségleteinek kielégítése és életkörülményeik javítása potenciálisan enyhíthetné a szeparatista tendenciákat. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: MTI