Szeretné megtudni, hogy mikor fog meghalni? Erre a kérdésre sokan valószínűleg nemmel válaszolnának. A The Washington Post minapi cikke azonban arról számolt be, hogy bármennyire is ágálunk ellene, már erre is van egyfajta lehetőség. A dán és amerikai tudósok valamivel emészthetőbb elnevezést találtak a találmányuknak, mint a rémisztő halál- vagy sorskalkulátor, az ugyancsak terjengősre sikeredett név így hangzik: „az életesemények sorozatainak felhasználása az emberi sorsok előrejelzésére”.

A múlt hónap végén a Nature Computational Science folyóiratban megjelent írás összegezte az elért eredményeket. A cikk „azonnal a leghíresebb dán elmélkedéssé vált a halandóságról a »lenni vagy nem lenni’ óta«” – ezzel a poénnal próbálta meg lazábbra venni a témát a washingtoni lap, utalva Hamletre, a dán királyfira.

Hogyan is működik?

A nemzetközi sajtóban azóta számos cikk látott napvilágot a „halálkalkulátorról”, ahogyan jó keresztapaként azt az amerikai The New York Post és a brit Daily Mail nevezte. De hogyan is működik? Amerikai és dán tudósok a USA Today szerint „a ChatGPT-hez némileg hasonló automatikus tanulási modellt” hoztak létre.

Ez pedig a meglévő információkat felhasználva próbálja megjósolni a jövőbeli eseményeket. Ezek az adatok olyan változókat tartalmaztak, mint a jövedelem, a foglalkozás, a lakóhely, az orvosi előzmények, az elszenvedett betegségek, beleértve a sérüléseket és a terhességeket.

Az eredmény egy olyan modell lett, amely képes előre jelezni az egyén korai halálának valószínűségét.

Az algoritmus számos olyan tényezőt azonosított, amelyek potenciálisan korai halálozáshoz vezetnek, mint például a mentális betegségek vagy épp a kemény fizikai munka. Ezzel szemben a hosszabb várható élettartammal összefüggők között szerepelt a magasabb jövedelem vagy a vezetői pozíció.

A Life2vec nevű modell „több mint 6 millió dán adatait – életkor, egészségi állapot, oktatás, foglalkoztatás, jövedelem és egyéb életesemények – elemezte, amelyeket az ország kormánya bocsátott rendelkezésre, természetesen anonim módon.

A jóslatok 78 százalékban helyesek

A modell megtanulta elsajátítani az érintettek életéről szóló információkat olyan mondatokban, mint például: „2012 szeptemberében Francisco 20 ezer dán koronát kapott gondnokként egy Helsingörben lévő kastélyban.” Vagy: „a középiskola harmadik évében Hermione öt választható tantárgyat vett fel.”

Sune Lehmann, a Dán Műszaki Egyetem hálózatok és komplexitástudomány professzora a Northeastern Global News amerikai honlapnak elmondta, hogy „egy emberi élet teljes története bizonyos értelemben úgy is felfogható, mint egy nagyon hosszú mondat, amely leírja, mi történt az egyénnel”.

A jóslatokat ezeknek az élethelyzeteknek az eseménysorozatokba átírt elemzése alapján készítették.

Mindezen információk összevonásával az eszköz az esetek 78 százalékában helyesen megjósolta a 2020-ig – vagyis a vizsgálat kezdetét követő négy év alatt – bekövetkező haláleseteket.

A modell más elemeket is képes volt előre látni, például a „külföldre költözésre vonatkozó döntéseket”.

A magánadatok kérdése

Sune Lehmann azonban rámutatott, hogy nyilvánvalóan az érintettek egyike sem kapott tájékoztatást a saját halálára vonatkozó előrejelzésekről. „Ez valóban felelőtlenség lett volna” – mondta. A kutatás mögött álló tudósok azt is hangsúlyozták, hogy meg kell védeni minden olyan individuum személyes adatait, akinek az életútját a Life2vec elemezni fogja.

Az adatvédelmi aggályok miatt a rendszer jelenleg nem áll rendelkezésre nyilvános vagy vállalati használatra. A dán törvények megtiltják azt, hogy a Life2vecet magánszemélyekre vonatkozó döntések meghozatalára használják, például biztosítási szerződések vagy munkaerő-felvételi döntések meghozatalára.

Még nem kész termék

Az előre jelző modell alkotói „kevésbé kész termékként, mint inkább egy beszélgetés kiindulópontjaként” tekintenek a találmányra – olvasható a Northeastern amerikai egyetem honlapján. Ám sokan a kétségeiket hangoztatják arról, hogy ilyen egyszerűen korlátozni lehetne a vállalatok vagy magánszemélyek hozzáférését a halálkalkulátorhoz. Mint minden mesterségesintelligencia-terméknél, itt is felmerül az a nyugtalanító kérdés: vajon az ember csak jóra fogja felhasználni ezt a tudományos előrelépést?

Eddig sem sok dolog maradt titokban, ezután pedig szinte semmi. Ha valakinek szüksége lesz erre a találmányra, akkor megtalálja a módját annak, hogy megalkossa a sajátját, amely majd elindul világ körüli útjára.

Amit ez a kutatás feltár, „az rossz hír az emberi jogok védelmezői számára” – elemezte a Washington Post. Mire alapozza a lap ezt a véleményét? „Évtizedek óta az egyik fő érv a mesterséges intelligencia alkalmazása ellen az volt, hogy az ember túl különleges, túl varázslatos ahhoz, hogy mintázatokra és valószínűségekre lehessen leegyszerűsíteni.”

De – folytatta az újság – ezek az eredmények éppen az ellenkezőjét mutatják.

A bizonyítékok egyre csak gyűlnek. Amit teszünk, az reprodukálható, mert folyamatosan ismételjük magunkat. Más szóval a halálunk is kiszámítható, mert mi magunk is kiszámíthatók vagyunk.”

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Shutterstock