Felröppent a hír, hogy az ukrán elnök megszabadult legnagyobb riválisától, Zaluzsnij tábornoktól. Az információt végül cáfolták, de egyes források szerint egy elmozdítási próbálkozás valóban megtörtént.

A hét elején egymásnak teljesen ellentmondó információk jelentek meg arról, hogy az ukrán elnök kirúgta a fegyveres erők főparancsnokát, Valerij Zaluzsnij tábornokot. Bomba hírnek csupán azért nem lehetne nevezni a történteket, mert hónapok óta mindenki erre számít. A főparancsnok és az elnök viszonya legendásan feszült, az oda-vissza üzengetés a sajtón keresztül szinte mindennapos kettejük között.

Fagyos viszony

A két vezető kapcsolata Zaluzsnij tavaly novemberben adott Economist–interjúja óta romlott meg végérvényesen. A tábornok akkor beszélt először őszintén és nyíltan az ukrán ellenoffenzíva kudarcáról, valamint arról, hogy a fronton patthelyzet alakult ki. Nem rejtette véka alá az óriási emberveszteséget sem, rámutatva: hiába küldik (egyébként is késve) a nyugati szövetségesek a legmodernebb haditechnikai eszközöket, ha nem lesz, aki kezelje azokat.

Több forrás szerint Zelenszkij iszonyúan dühös lett az interjú miatt, az elkövetkezendő hetekben pedig mást sem csinált, mint cáfolta a főparancsnok szerinte morálromboló és hazug szavait. A történet akkora hullámokat vert, hogy az ukrán országgyűlésben Zelenszkij pártjának néhány tagja Zaluzsnij azonnali leváltását követelte, ismerős indokkal: az ilyen megnyilatkozások az oroszok malmára hajtják a vizet.

A kapcsolat normalizálásán nem segített, hogy december közepén poloskát találtak Zaluzsnij új irodájában: a hír aztán elsikkadt a háborús információk tengerében, de sokatmondó módon azt a verziót, miszerint az oroszok álltak volna a háttérben, maga az ukrán politikai vezetés sem erőltette.

A következő nyilvános konfrontációra a sorozási korhatár leszállítása kapcsán került sor. A téma társadalmilag annyira kényes, hogy senki nem merte felvállalni a hadkötelezettség alsó korhatárának 27-ről 25 évre csökkentését, ezért a hadsereg vezetése és a politikai elit ide-oda dobálta egymásnak a labdát. Zaluzsnij végül Zelenszkijt kezdte kritizálni az emberhiány miatt, mondván: egyrészt az elnök óriási hibát követett el, amikor kirúgta a toborzóközpontok vezetőit, másrészt a politikusok dolga, hogy törvényt módosítsanak a probléma megoldása érdekében – a hadsereg csupán közli, mekkora a létszámhiány.

Zaluzsnij túl népszerű

Zelenszkij a hírek szerint nem is nagyon rejti véka alá, hogy legszívesebben megszabadulna Zaluzsnijtól, ám a köztük fennálló viszályt nemcsak a háború okozza, hanem a főparancsnok népszerűsége is. Miután az ukrán elnök a háborúra hivatkozva eltörölte az esedékes választásokat, nagyon nem kell aggódnia, ám a közvélemény-kutatók így is akkora népszerűséget mértek a tábornoknál, ami megrémíthette az elnököt.

Egy decemberi kutatás szerint

Zaluzsnij társadalmi bizalomindexe 92 százalékos, a válaszadók 72 százaléka ráadásul nem értene egyet azzal, ha Zelenszkij eltávolítani a hadsereg éléről.

Ehhez képest január 29-én több ukrán hírforrás is arról számolt be, hogy az elnök leváltotta tisztségéből a tábornokot, ám hivatalos rendelet, elnöki vagy vezérkari megerősítés nem érkezett a hírhez. A találgatás azonnal megkezdődött, végül pár órával a botrány kirobbanása után az elnöki hivatal hivatalosan cáfolta az információt, és közölte: Zaluzsnijt nem váltották le.

Miután azonban minden hazugságban van némi igazság, az Ukranszkaja Pravda kiderítette, hogy a hír alapja nagyon is valós volt: kormányközeli forrásuk elmondta,

Zaluzsnijt valóban el akarták távolítani, ezért be is rendelték az elnöki hivatalba, ahol felajánlottak neki egy blöffállást, ám azt a tábornok visszautasította.

Zelenszkij patthelyzetbe került. Ha leváltja Zaluzsnijt, azzal saját, egyébként is fogyatkozó népszerűségének árt, így aztán maradt minden a régiben: Zaluzsnij a pozíciójában, az elnök pedig kétségek között.

A történetnek valószínűleg még nincs vége. A két vezető közötti feszültség már túllépte azt a határt, ahol még konfliktusmentesen rendezni lehetett volna a viszonyukat. A háború elkövetkezendő hónapjai nyilván adnak majd ürügyet Zelenszkijnek arra, hogy tovább csökkentse a főparancsnok hatáskörét, vagy őt tegye felelőssé egy fronton történő katasztrofális eseményért. Kérdés, mit lép erre a vezérkar és a főtiszti állomány, amely a hírek szerint tűzbe menne Zaluzsnijért, ellenben nem sokra becsüli az elnök személyét.

***

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA/Oleh Petraszjuk