Az ukrán elnök új ötlete szerint nem jó, ha egy ukrán menekült például Németországban Németországtól segélyt kap. Inkább utalják át Ukrajnának, majd ott eldöntik, kinek mi jár – és jár-e egyáltalán…

Az ukrán elnök szerint sokkal jobb lenne, ha maga Ukrajna kezelné a külföldre menekülteknek a nyugati országok által folyósított segélyeit. Technikailag szerinte úgy nézne ki a dolog, hogy a befogadó állam nem a menekültnek adna segélyt, hanem átutalná az összegeket Kijevnek, amely aztán (alaposan mérlegelve mindent) visszautalná a pénzt (vagy annak egy részét) az illetőnek pontosan abba az országba, ahonnan megkapta azt.

Az abszurdnak tűnő ötletet Zelenszkij – kissé zavarosan – azzal indokolta, hogy az ukrán állam el akarja kerülni a kettős segélyezést, miután számos olyan menekült van, amely Kijevtől és a befogadó államtól is kap támogatást. Ezért ezeket az összegeket inkább Ukrajna kezelné, a pénzek újraelosztása során „figyelembe véve” a körülményeket.

Nyomásgyakorlás

Annak, amit Zelenszkij mond, nincs sok értelme. Felszólítani egy EU-s tagállamot, hogy bontsa meg a saját területén tartózkodó menekültek köré font szociális hálót, utalja el a hatalmas segélyösszegeket a rendszerszintű korrupciótól visszhangzó Kijevbe, majd nézze végig, ahogyan a pénze eltűnik a „bürokráciai útvesztőben”,elég életszerűtlen.

Jóhiszeműen feltételezve, hogy egy követhetetlen folyamat során a pénz nem kerül olyan helyekre, ahol egyébként semmi keresnivalója nem lenne, egyetlen logikus magyarázat létezik az elnök hajmeresztő ötletére: így akarja hazatérésre kényszeríteni a menekülteket.

Zelenszkij több hónapja próbálja rábírni a menekülteket (főként a hadköteles korúakat), hogy térjenek vissza Ukrajnába, és vagy öltsék fel az egyenruhát, vagy kezdjenek el otthon dolgozni, hogy a munkájukkal és az adójukkal az államot szolgálják. A menekültek azonban nem lettek túl lelkesek az ötlettől, így az elnök taktikát váltott.

Korábbi elképzelése, miszerint ráveszi a befogadó nyugati országokat, hogy szó szerint toloncolják haza a munkaképes és harcolni tudó menekülteket, csúfos kudarcot vallott. Az új terv az, hogy megpróbáljon finom nyomást gyakorolni az EU-ra: változtasson úgy az ukrán menekültpolitikán, hogy a területén tartózkodó oltalomkérők előtt ne maradjon más lehetőség, mint a hazatérés.

Gyere haza, ha mondom!

A napokban szivárgott ki a hír, miszerint az ukrán vezetés a célja elérése érdekében a menekültek segélyezési rendszerének megváltoztatásában is manipulálni próbálja a nyugati országokat.

Zelenszkij tanácsadója, Szerhij Lescsenko egy svájci lapnak adott interjúban – miután összefoglalta, mekkora problémát jelent, hogy az oltalomkérő ukránokat nem tudják besorozni, nem fizetnek otthon adót, nem növelik a belső keresletet, és nagyon úgy tűnik, hogy nagy részüknek a háború után sem lesz kedve hazatérni – világosan kimondta: a befogadó országoknak fel kell hagynia a menekültek támogatásával, hogy azok hazatérjenek.

Ezt az elképzelést finomította Zelenszkij most a „bízzon bennem, elnök vagyok” érvelés alapján arra, amit fentebb vázoltunk.

A segélyezés átutalása Kijevnek természetesen egyet jelentene azzal, hogy Zelenszkij segélycsökkentéssel vagy teljes megvonással, hétköznapibb nevén zsarolással próbálná hazatérésre kényszeríteni a menekülteket.

Az ukrán elnök egyébként finoman utalt arra is, hogy az oltalomkérők egy részének (főként a hadköteles korú férfiaknak) a külföldi tartózkodását illegálisnak tekinti. Nekik azonnal vissza kell térniük Ukrajnába, „nem feltétlenül a frontvonalba”, de azért mindenképpen, hogy ott dolgozzanak és ott fizessenek adót.

***

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA/Szerhij Dolzsenko