Az EU kül- és biztonságpolitikai főképviselője szerint az európai gyártóknak meg kellene tiltani a harmadik országokba irányuló exportot, hogy minden mennyiséget Ukrajnába irányíthassanak. Az ötlete nemcsak népszerűtlen, de ostoba is.

Josep Borrell nem adja fel. Az Európai Unió tavaly márciusi felelőtlen ígérete, miszerint egy éven belül egymillió tüzérségi lövedéket szállít Ukrajnának, csúfos kudarcot vallott. A terv egyesek szerint a kapacitáshiányon bukott meg, a fegyvergyártók változatlanul a hosszú távú szerződések hiányára mutogatnak, de olyan vélemény is akadt, amely szerint az unió hadiipara azért nincs felkészülve ilyen ipari mennyiség előállítására, mert alapvetően mindenki gyors elméleti háborúval kalkulált, amelyet az atomarzenál dönthet el – vagyis azt feltételezték, hogy a tüzérségi konfliktusok ideje lejárt.

Akár ez, akár az az igazság, alig két hónappal a határidő lejárta előtt az EU mindössze 330 ezer darab lövedéket tudott leszállítani – azt is zömében a tagállamok meglévő készleteiből oldotta meg. Márciusra talán a felét sikerül, de az eredetileg meghatározott mennyiséget valószínűleg csak 2024 végére tudják Kijevbe küldeni.

Borrell az ukrán vezetéssel ellentétben elégedetten nyilatkozott az európai hadiipar teljesítményéről, amely 40 százalékos kapacitásnövelést ért el, ugyanakkor a teljes körű ukrán lőszerszállítások miatt ismét bevetette a tavaly novemberben már hangoztatott ötletét, amely egy káprázatosan szemtelen és kereskedelmileg abszurd mondaton alapul:

az európai fegyvergyártóknak ideiglenesen meg kell tiltani, hogy harmadik országba exportáljanak, egészen addig, ameddig nem teljesítik Ukrajna kéréseit.

Amikor Borrell először előhozakodott ezzel az ötlettel, alapvetően magukhoz a gyártókhoz fordult a kérésével, halkan megpendítve a finom állami nyomásgyakorlás húrjait is. Most azonban kifejezetten a tagállamok kormányaihoz fordult, azt kérve tőlük, hogy kényszerrel állítsák le vállalataik Ukrajnán kívüli fegyverexportját.

Óvatosan a hatáskörrel, Mr. Borrell!

A főbiztos érvelése szerint az európai hadiipar a kapacitásai alapján bőven le tudná szállítani a megígért mennyiséget a kitűzött időpontra is, a probléma csak az, hogy harmadik országokba is értékesít, ezért a termelése szétaprózódik. A megoldás az export kizárólagosan Ukrajnába csatornázása lenne, ideiglenesen kizárva olyan államokat a megrendelők közül, amelyek jelenleg „még csak nem is háborúznak senkivel”.

Bár Borrell egyetlen ilyen országot sem nevezett meg, indoklásának a koronaékszere pedig a „többet kell termelnünk, mert Ukrajnának győzni kell” mondat volt, és habozás nélkül felszólította a kormányokat, hogy próbálják meg elmagyaráztatni vállalataikkal a harmadik országok felé: ha nem állnak háborúban, várhatnak néhány hónapot.

Elképzelhető, hogy Josep Borrell kiváló politikus, de gazdasági szakembernek minden bizonnyal csapnivaló. A vállalatok exportpolitikájába hatalmi szóval belenyúlni nemcsak ostobaság, de kifejezetten veszélyes is. Ráadásul ez az a terület, amelyhez az Európai Bizottságnak az égvilágon semmi köze nincs: Borrell éppen ezért kérte fel a kormányokat a vállalatok megfegyelmezésére, egyébként már ezzel is átlépve a vörös vonalat.

Biztosan úgy lesz

Az exportellenőrzés eszközével kizárólagosan a kormányok élhetnek, egységes utasítást Brüsszel egyetlen kivételben, a szankciók esetében adhat. A tagállamok önállóan döntik el, hogy a kereskedelmi politikájukba mi fér bele, vagyis adott esetben megtiltják-e a vállalataiknak egyes termékek exportját.

Az azonban, hogy olyan ország felé rendeljenek el ideiglenes tilalmat, amely semmit nem követett el, mindössze vásárolni akar, valóban minden üzleti logikát nélkülözne

– nem beszélve a bizalomvesztésről, amelyet a megregulázott gyártók kénytelenek lennének önhibájukon kívül elviselni.

Kérdés, hogy mit lép az a 11 tagállam, amely rendelkezik az unióban a 155 mm-es lövedékek gyártói kapacitásával. Mit szólnak majd a vállalatok, ha a kormányuk úgy dönt, hallgatnak Borrellre (ne feledjük, van olyan tagország, amely az összes EU-s forrásáról lemondana Ukrajna érdekében), és

csendesen kizárják őket a globális piacról. Ideiglenes jelleggel természetesen.

A tizenegy tagállamból kormányszinten eddig Lengyelország új kormányának külügyminisztere, Radosław Sikorski nyilatkozott, aki teljes mértékben egyetért Borrell ötletével. Igaz, ő az Egyesült Államok kongresszusát is felszólította, hogy hagyja jóvá a hónapok óta befagyasztott segélyösszegeket Ukrajnának. Azóta is kapkodnak Washingtonban, úgy megijedtek.

***

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA/Katerina Klocsko