A Politico arról számolt be, hogy az uniós napelemgyártók szerint egzisztenciális válsággal néznek szembe a kínai támogatások miatt, mivel a távol-keleti termékek elárasztják az EU-t olcsó napelemekkel, ezzel olyan túlkínálatot hoznak létre, ami csődhullámot okoz. Nem mindenki ért egyet azonban azzal, hogy Brüsszelnek figyelmeztetnie kellene az ázsiai országot a gyakorlata miatt, mivel ez végső soron korlátozhatja a napenergia-importot. Mások szerint könnyen lehet, hogy Kínával felvenni a versenyt pazarlás egy olyan ágazatra, amely már talán fél lábbal a sírban van. 

Bár a Bizottság megkezdte a termelők megsegítését célzó lehetőségekről szóló tárgyalásokat, nem tett kötelezettségvállalásokat az Európai Parlamentben tartott nagy érdeklődéssel várt vita során, amelytől az ágazatban sokan azt remélték, hogy a blokk azonnali lépéseket tesz. 

Az alacsony árak „egyértelműen kihívást jelentenek az uniós napelemgyártók számára” – mondta Mairead McGuinness, a pénzügyi szolgáltatásokért felelős uniós vezető a képviselőknek Strasbourgban. 

 

Mit mondanak a pártok? 

A Parlament valamennyi nagy pártjának a képviselői megdöbbenésüket fejezték ki. 

„A piacunkat megtámadják a harmadik országokból érkező olcsóbb importtermékek, amelyeket óriási támogatásokkal segítenek – mondta Liudas Mažylis, az Európai Néppárt képviselője. El kell gondolkodnunk azon, hogy azonnali támogatást nyújtsunk a napelemgyártóknak.” 

„Többet várok a Bizottságtól, mert különben nem tudjuk elérni az [iparpolitikai] célkitűzéseinket” – tette hozzá Matthias Ecke a Szocialisták és Demokraták részéről. 

Vita volt arról, hogy meg kell-e, és ha igen, hogyan az európai napenergia-ipart, miközben Brüsszel egyre határozottabb álláspontot képvisel Pekinggel szemben.  

Tavaly ősszel az EU vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy az elektromos járműveknek – egy másik kulcsfontosságú újgenerációs technológiának – nyújtott kínai támogatások tisztességtelenül károsítják-e az uniós gyártókat. Az EU el akarja kerülni, hogy egyetlen országtól túlzottan függjön az energiaellátás terén, ugyanis az egész kontinenst megviselte, amikor Oroszország a háború közepette 2022-ben hirtelen leállította a gázexportot, és az egekbe szöktek az árak. 

A napenergia-iparág, amelyet Brüsszelben a SolarPower Europe és az ESMC képvisel, már hónapok óta sürgeti az EU-t, hogy álljon az élére a gyártók készleteinek uniós vezetésű felvásárlásának, lazítsa tovább a napenergia-kezdeményezésekre vonatkozó állami támogatási jogszabályokat és fogadjon el olyan szabályokat, amelyek a helyi termelőket előnyben részesítik a zöldenergia-projektek esetében. 

Az ESMC munkatársa, Lindahl szerint az ilyen kezdeményezések két-három évig segíthetik az iparágat, amikor hatályba lépnek a helyi gyártást előnyben részesítő és a kényszermunkával készült külföldi termékeket büntető új uniós jogszabályok. Úgy vélte, hogy a szabályok versenyképesebbé teszik majd az uniós gyártókat, mivel Pekinget a napenergia-előállítási láncban elkövetett emberi jogi visszaélésekkel vádolják. 

Mások azonban azzal érvelnek, hogy a napelemgyártóknak nyújtott uniós támogatás hiábavaló, mivel a blokknak az ázsiai nagyhatalomhoz képest apró ipara hosszú távon nem tud versenyezni Kínával. Peking a globális napenergia-előállítási kapacitás több mint 80 százalékát ellenőrzi, míg az EU a tavaly telepített napelemek mindössze 3 százalékát állította elő. 

Időközben az unió számos napelemgyártó cége már csődbe ment: a holland Exasun panel- és az osztrák Energetic modulgyártó az elmúlt hónapokban fizetésképtelenséget jelentett. 

Németország – ahol az EU 5 gigawattos napelemmodul-gyártási kapacitásának több mint a fele található – szenvedi el a legnagyobb kárt.  

A berlini kormány tárgyalásokat folytat a Meyer Burgerrel, miután a svájci napelemgyártó cég közölte, hogy áprilisra leállítja a modulok előállítását. Két másik napelemgyártó, a Solarwatt és a Heckert Solar szintén bezárással és beruházási szünetekkel fenyegetett. 

 

Kína itt is dominál 

A helyi gyártók panaszainak középpontjában az áll, hogy a kínai támogatások torzítják a piacot, amelyekkel az uniós gyártók nem tudnak versenyezni. Peking a 2000-es évek elején kezdett el kísérletezni a napelemgyártással, de csak a 2008-as pénzügyi válság és a kínai napelemekre egy évtizeddel ezelőtt kivetett uniós vámok után épített ki helyi kapacitásokat – mondta Alexander Brown, a Mercator Institute for China Studies elemzője. Miután 2010-ben a napenergiát stratégiai feltörekvő iparágnak nyilvánították, Peking állami tulajdonú bankokon keresztül készpénzt pumpált az ágazatba, miközben a magánvállalatok nagymértékben fektettek be a kutatásba és fejlesztésbe – folytatta.  

A napelemek ma már az ázsiai ország három exportpillérének a részét képezik a lítiumion-akkumulátorok és az elektromos járművek mellett. Mindez Peking azon törekvését jelzi, hogy a hagyományosan munkaigényes gazdaságot technológiaintenzívre cserélje. 

De hogy az ország jelenlegi napenergia-dominanciája a torzító állami támogatásnak köszönhető-e, nem egyértelmű.  

Az ESMC azzal érvel, hogy a kínai modulokat – amelyek akár háromszor olcsóbbak, mint európai megfelelőik – az előállítási költségek alatt értékesítik, ami jelentős állami támogatásra utal. Az alacsony árak azonban az ottani gyártók közötti belső versenynek, az alacsonyabb munkaerőköltségeknek, a méretgazdaságosságnak és a napenergia-technológia gyors innovációinak is köszönhetők – mondta Hayim, a BloombergNEF napenergia-kutatója. 

Esélyes a kompromisszum? 

Brüsszel 2030-ig 30 GW napenergia-gyártási kapacitást szeretne visszahozni Európába, de addigra 750 GW napelemet is ki kell telepítenie a kontinensen, hogy teljesíteni tudja az EU éghajlatvédelmi céljait. A blokknak nemcsak a kínai importra van szüksége, de az ázsiai ország napenergia-ipara ellen hozott kereskedelmi intézkedések megtorlást válthatnak ki.  

Az uniós gyártókat képviselő ESMC a múlt héten felszólította a Bizottságot, hogy végső megoldásként alkalmazzon ideiglenes védőintézkedéseket, például részleges importtilalmat a kínai napelemekre. A SolarPower Europe vezérigazgatója, Walburga Hemetsberger azonban azt mondta, hogy az ilyen lépések valóban károsak lennének a napenergia-ágazat számára, és akár 50 százalékkal is lelassíthatnák a telepítést. 

Ez a megosztottság az egyes országok között is megfigyelhető. Az uniós miniszterek decemberi, a napelemgyártással foglalkozó találkozóján hét államból öt ellenállt bármilyen kereskedelmi védelmi intézkedésnek. 

Kapcsolódó: 

Borítókép: MTI/Vasvári Tamás