Szerzők: Dobos Balázs, Major Balázs, a Makronóm Intézet ESG-szakértői 

Hosszú évek, sőt inkább évtizedek óta egyre ádázabb szakmai vitákat gerjeszt, hogy a fenntarthatósági elvek nemzetközi konferenciákon történő folyamatos hangoztatása mellett – és a fenyegető éghajlatváltozás közepette – miképp valósítható meg egy fenntartható(bb) globális gazdasági berendezkedés. És főképpen: hogyan biztosítható, hogy végre a gazdasági szereplők is kellő figyelmet szenteljenek a környezeti és társadalmi szempontoknak. Ennek a folyamatnak igen fontos lépése, hogy pár héttel ezelőtt, tavaly decemberben a magyar törvényhozás elfogadta az úgynevezett ESG-törvényt, amely támogatja a vállalatokat abban, hogy a működésük fenntarthatóbbá váljon. Globális és lokális szinten azonban még sok-sok teendő van a fenntartható céges jó gyakorlatok elterjesztése terén.   

Mikroszinten az ESG méri a fenntarthatóságot 

A fenntarthatósági szempontok mérése nemcsak makroszinten vált egyre hangsúlyosabbá az elmúlt években, hanem mikroszinten, azaz az egyes cégek körében is.

A vállalatok számára is egyre fontosabb lesz, hogy az üzleti tevékenységüket a fenntarthatóság elvei mentén értékeljék és mérjék – elsősorban a finanszírozói és a vevői elvárások miatt.

Itt jön a képbe az ESG-szempontrendszer. 

ESG: az a mozaikszó, amely évek óta lázban tartja a nemzetközi befektetési piacokat, és amely az idei évtől minden bizonnyal a magyar vállalkozások szótárába is beszivárog. A rövidítés mögött egy olyan üzleti megközelítés áll, amely a vállalatok környezeti és társadalmi szempontból is fenntartható működését hivatott előmozdítani. 

Az ESG fogalomkörét a nyugati világ legjelentősebb pénzpiaci szervezetei hozták létre az ENSZ kezdeményezésére 2004-ben, ám ekkor még csupán egy közös állásfoglalásról volt szó, amely kitért a vállalati működés környezeti (Environment), társadalmi (Social) és vállalatirányítási (Governance) szempontjaira.  

A fenntartható vállalati működés esetében olyan megközelítésről van szó, amely túlmutat az üzleti élet kíméletlen, profitorientált értékein, és egy élhetőbb gazdasági berendezkedés megvalósítását célozza.

Az elmúlt évtizedekben megjelentek az ESG-hez köthető befektetések, amelyek piacának a mérete több mint 1700 milliárd dollárosra nőtt 2022-re a Custom Market Insights becslése szerint. Problémát jelent azonban, hogy – hasonlóan egyéb újszerű üzleti trendekhez – komoly aggályok vetődtek fel az ESG-szemléletmód gyakorlati működésével és ideológiavezéreltségével kapcsolatban. Persze az, hogy az említett aggályok csupán „gyermekbetegségeknek” vagy ennél komolyabb fundamentális problémáknak tekinthetők, ma még nem egyértelműen eldönthető. 

A megjelenése óta eltelt két évtizedben az ESG-ben világszerte sokan látták a bolygónk megmentésének egyik legjobb eszközét, míg mások egyszerűen a meggazdagodásuk kulcsaként tekintettek rá. Ez nem is meglepő, hiszen az ESG-alapok marketinganyagai gyakran magasztos kijelentéseket tesznek a társadalmi vagy környezeti törekvésekről, azonban az apró betűs részből kiderül, hogy az érintett befektetési alap valódi célja csupán a részvényesi nyereség biztosítása.

Ha egy vállalat ma fenntarthatóként mutatja be egy termékét vagy saját magát, akkor abból akár komoly pénzügyi hasznot is realizálhat, függetlenül attól, hogy mennyi ennek a valóságtartalma.

Sajnos az elmúlt két évtizedben számtalanszor bebizonyosodott, hogy egyes cégek úgy lovagolták meg az ESG-jelenséget, és úgy bizonygatták saját fenntartható működésüket, hogy annak kevés köze volt a valósághoz. Ezt a szakirodalom „greenwashing”-nak, vagy a magyar szóhasználat szerint „zöldre festésnek” nevezi. 

Ezt a bizonytalan helyzetet kihasználva számos vállalat kezdett úgynevezett ESG-minősítési tevékenységbe, amely során más gazdasági társaságok működését vagy egyes befektetési alapokat értékelnek környezeti, társadalmi és vállalatirányítási szempontok alapján. A minősítési tevékenységekkel kapcsolatban több aggály merül fel, hiszen központi szabályozás és egységes módszertan nélkül készülnek, a megvalósításhoz szükséges adatok gyakran hiányosak és megbízhatatlanok.

Nem véletlen tehát, hogy gyakran éri az a vád a kapcsolódó piacokat, hogy olyanok akár a vadnyugat: számtalan önálló szereplő próbál a saját szabályai mentén tevékenykedni, egy nemesnek tűnő célra hivatkozva jelentős profithoz jutni.

Mindezen problémák együtt járultak hozzá ahhoz, hogy a globális ESG befektetési piac 2022 során szűkülni kezdett, és ez a folyamat azóta is tart. 

A fenntarthatóság magyar indexe 

A fenntarthatósági szemléletmód és a mérés előmozdítása érdekében a Makronóm Intézetnél létrehoztuk a Harmonikus Növekedési Indexet (HNI), amely az egyes országok szintjén vizsgálja a fenntartható fejlődést. Amikor egy adott állam gazdasági fejlődéséről beszélünk, akkor általánosságban a GDP-jének a változását említjük. Bár a GDP sokáig az egyik leggyakrabban használt eszköz volt a nemzetek gazdasági teljesítményének mérésére, mégis egyre több kritika éri, hiszen nem ad teljes képet egy ország jólétéről, polgárainak életminőségéről vagy növekedésének fenntarthatóságáról. Mindezek alapján egy olyan mutatót alakítottak ki az elemzőink, amely objektív, adatalapú, komplex statisztikai módszertant alkalmaz, ugyanakkor értéket is képvisel, ezáltal képes kezelni a GDP-mutatók hiányosságait.  

A HNI-mutató megalkotása mögött meghúzódó fő értékítélet lényege, hogy a hosszú távú, fenntartható gazdasági fejlődési pályát nem erőltetett módon, hanem a társadalmi, demográfiai, környezeti és munkaerőpiaci tényezők együttes egyensúlyával szükséges elérni és fenntartani. A HNI hat pilléren nyugszik: gazdasági fejlettség, munka- és tudásalapú társadalom, továbbá a pénzügyi, környezeti, társadalmi és demográfiai fenntarthatóság. Ezek együttes vizsgálatából következtethetünk az országok növekedési pályáinak hosszú távú fenntarthatóságára. 

A Harmonikus Növekedési Index 87 országra kiterjedő lefedettsége 
(minél sötétebb a szín, annál magasabb a HNI-pontszám) 

A HNI adatai alapján hazánk érdemben előre tudott lépni a fenntarthatósági rangsorban: míg 2005-ben az 50. helyen állt, addig 2019-re már a 29. pozíciót foglalta el. Magyarország 2012 óta jelentős növekedést mutatott az összesített indexben, leginkább a munka- és tudásalapú társadalom, valamint a pénzügyi fenntarthatóság dimenzióban elért fejlődésnek köszönhetően. Míg az előbbit leginkább a foglalkoztatási ráta, a munkatermelékenység, valamint a munkanélküliségi ráta határozza meg, addig az utóbbiban a nettó megtakarítások, a folyó fizetési mérleg pozitív egyenlege, valamint a kamatkiadások adják a növekedés motorját. 

Magyarország helyezésének változása a HNI-ben  

(bal oldal: helyezés, jobb oldal: pontszám) 

A fenntarthatóság mérése és ennek szükségessége a vállalatoknál 

A cégek szintjén a fenntarthatóság mérésének a fontossága abból adódik, hogy – jól használva – ez valójában egy kockázatcsökkentési és hatékonyságnövelési eszköz lehet. Hiszen, ha egy vállalat energiahatékonyabban működik, megbecsüli és megfizeti a munkavállalóit, vagy éppen odafigyel a hulladékkezelésére, akkor nemcsak a természeti környezetért és a közösségért tesz, hanem a nap végén magasabb profit elérésére is képessé válik. 

A Makronóm Intézet 2023 nyarán tematikus kutatást végzett, amely elsősorban arra kereste a választ, hogy a hazai vállalkozások – kiemelten a beszállító középvállalkozások – milyen mértékben ismerik és építik be az üzleti tevékenységükbe az ESG-szempontokat.  

A válaszok alapján megállapítható, hogy

a vállalkozások közel háromnegyede ismeri valamilyen szinten az ESG fogalmát, de részletes tudása csak minden harmadiknak van róla, egynegyedük pedig egyáltalán nem is ismeri a fogalomkört. 

Forrás: a Makronóm Intézet vállalati felmérése 

Milyen mértékben ismerik az ESG fogalmát? 

A vállalkozások kétharmada már kidolgozott belső irányelveket az ESG területén, további egyötödük pedig tervezi az ehhez kapcsolódó eljárások megalkotását. Ezzel szemben kevesebb mint 20 százalék azok aránya, amelyek egyáltalán nem vesznek részt az ESG-tevékenységekben, és nem is tervezik ezt a jövőben.  

Forrás: Makronóm Intézet vállalati felmérése 

Egy fenntartható, szuverén jövő felé 

Az elmúlt években az Európai Unió jó néhány lépést tett annak érdekében, hogy a fenntarthatósági szempontok minél inkább érvényre juthassanak az üzleti szférában, és mindez egységesített formában történhessen. Az EU-s jogszabályok – számos előnyük mellett – komoly kockázatokat is hordoznak a magyar gazdasági élet szereplői számára. Megemlíthető, hogy a vállalatok terhei nagymértékben emelkedhetnek, ami versenyhátrányt jelentene a magyarországi cégek számára a nyugat-európaiakkal szemben.

Ezért is örvendetes, hogy a tavaly decemberben elfogadott új, hazai ESG–törvény többek között erre a problémakörre is reflektál, szakmai támogatást biztosítva a hazai vállalatoknak.

Ez már csak azért is lényeges, mert a releváns uniós kezdeményezések mintegy 2500 Magyarországon működő vállalkozást érinthetnek és a beszállítói láncokon keresztül – közvetett módon – további több ezret. Csupán a példa kedvéért: a Makronóm Intézet tavalyi kutatása alapján egy hazai élelmiszeripari nagyvállalatnak átlagosan 3000, egy gépiparinak akár 2000 körüli, míg egy építő- vagy vegyiparinak is százas nagyságrendű beszállítója lehet.  

Fontos tehát egy segítő hazai ökoszisztéma létrejötte. A törvény alapján a vállalkozásfejlesztési ügynökség szakmai támogatást nyújt a vállalkozások számára támogatási programok, képzések, nyilvántartások vezetése és az oktató intézmények akkreditációján keresztül.  

A nyilvántartási és ellenőrzési feladatokat a Szabályozott Tevékenységek Felügyeleti Hatósága (SZTFH) fogja ellátni. A jogszabály alapján fontos szakmai, minőségi, átláthatósági és összeférhetetlenséget előmozdító szempontok szerves részét képezik majd az ESG-tevékenységek hazai piacának. 

Természetesen adódik a kérdés, hogy az új szabályozások miként hatnak a hazai vállalkozásokra. A közvetlen kötelezettségek közül kiemelendő a saját kockázatkezelési rendszer létrehozása, a belső felelősségvállalási stratégia és rendszer kialakítása, a rendszeres kockázatelemzések elvégzése, a megelőzési és korrekciós intézkedések meghozatala, az ESG-adatszolgáltatási kötelezettség teljesítése és az ESG-minősítések esetleges kezdeményezése. Látható, hogy nem csupán adatszolgáltatást vár a jogalkotó a hazai cégektől, hanem a fenntarthatóbb működés gyakorlati megvalósítását is. Ez már csak azért is fontos, mert az ESG-megközelítés valódi előnyei így aknázhatók ki (például a hatékonyabb működés). 

Az új magyar jogszabály komplex megközelítést alkalmaz, amely egyrészt világos szabályozási keretet teremt, másrészt szakmai segítséget nyújt a hazai vállalkozásoknak, ráadásul minőségbiztosítási alapelveket is megfogalmaz a fenntarthatósági kérdések kezelésével kapcsolatban. Ezekkel az intézkedésekkel Magyarország nem csupán aktív szereplője lesz a fenntarthatósági törekvéseknek, hanem átgondolt, pragmatikus, a nemzeti sajátosságokat figyelembe vevő megközelítéssel jó példaként is szolgálhat mások számára. 

Kapcsolódó: 

Címlapfotó: Shutterstock