Egy gazdaság önellátósága javíthatja az infláció elleni küzdelem hatékonyságát

Szerző: | 2024. február. 17. | Blog Archívum

Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter a parlament előtti meghallgatásán kiemelte az önellátás jelentőségét. Az adatok megerősítik a korábbi jegybanki alelnök állításait. Cikkünkben bemutatjuk a függetlenség előnyeit és az ebből származó hatékonyságát.

Az eredeti cikk megjelent a Mandiner Makronóm rovatában 2022. május 31-én. Az írás az akkori események és információk birtokában keletkezett

Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhely vezetőjének írása a Makronómon

Az önállóság pozitívumai

Nagy Márton a gazdasági bizottság általi meghallgatásán beszélt a fenntartható felzárkózás fontosságáról. Ennek egyik eszköze az önálló és önellátó gazdaság megvalósítása. Ez a cél szerinte az élelmiszer és az energia területén különösen fontos. Míg azonban

Magyarország az élelmiszerellátásban már jelenleg is alacsony függőségi szintet mutat, viszont az energiaszektorban még messze van az önállóságtól.

A miniszter kijelentéseit a jelenlegi (2022) gazdasági viszonyok drámaian megerősítik. Az elmúlt időszakban az olaj és a gáz világpiaci árai meredeken emelkedtek, míg bizonyos élelmiszerek árai szintén hihetetlen mértékben nőttek. A konfliktus kitörése után rövid időn belül a Brent típusú olaj ára hordónként több mint 30 százalékkal nőtt, a holland gáztőzsdén pedig a földgáz ára több mint a duplájára szökött fel. A kukorica és a búza ára is jelentősen emelkedett, előbbi több mint 20, utóbbi pedig több mint 50 százalékkal a konfliktus hatására. Azok a nemzetek, amelyek ezekből az árucikkekből importra szorulnak, hirtelen magasabb árakkal, gyorsabban emelkedő inflációval, romló külkereskedelmi egyenleggel és fizetőeszközük értékének csökkenésével szembesültek. Az önellátás előnyei ebben a szituációban kétségtelenül kiemelkedően fontosak.

Sötét felhők

Az önállóság akkor fontos leginkább, amikor a világban nagy a felfordulás.

Az elmúlt több mint egy évtized során ritkán volt részünk nyugodt időszakokban a világban. A 2008-09-es gazdasági válság mélységét az illusztrálja leginkább, hogy az Egyesült Államok központi bankja, a Federal Reserve, egyedülállóan hosszú ideig, 2008 vége óta egészen 2015 végéig, azaz közel hét évig fenntartotta az irányadó kamatlábat egy példátlanul alacsony, gyakorlatilag nulla szinten. Az Európai Központi Bank (EKB) 2011-ben kamatemelési kísérletet hajtott végre, ami azonban csak egy rövid távú gazdasági visszaesést eredményezett Európában. Ennek komolyságát mutatja, hogy az EKB gyorsan korrigált, és visszavonta a kamatemelést, a korábbi 1 százalékról nullára csökkentve azt, ahol az azóta is maradt.

Amikor pedig úgy tűnt, hogy a világ több mint egy évtized után végre kikecmereg a subprime válság okozta sokkból, jött a koronavírus.

Mely még a 2008-09-es válságnál is nagyobb GDP-visszaesést és munkanélküliséget hozott világszerte.

És amikor végre oltásokkal és hathatós egészségügyi és gazdasági lépésekkel nagyrészt normalizálni tudtuk a COVID negatív hatásait, kitört a szomszédunkban a háború.

A világ egy része pedig a krízishelyzetekben megszokott receptet vette elő. A korábbi globalizációs trendek megfordultak, az országok a saját belső piacaik védelmét helyezték fókuszpontba. Ebbe a trendbe illeszkedik a Brexit, az USA és Kína közötti kereskedelmi háború, de az Oroszország elleni embargók is. Ezek a folyamatok várhatóan a közeljövőben is velünk maradnak. Egy bezárkózó világban pedig jelentős mértékben felértékelődnek a belső piacok és az önellátás jelentősége.

Az említett prioritások közül kettő kiemelkedik mindenek felett: az élelmiszer és az energia. Ezek nélkül nem csak a társadalom általános jóléte kerül veszélybe, de még az alapvető életfeltételek fenntartása is kérdésessé válik.

Tényleges bizonyíték

Az eddigiek azt sugallják, hogy a mostani, bizonytalan világban nem előnyös a túlzott nyitottság. Sőt, komoly előnyei vannak annak, ha egy állam önállóbb, közelebb van az önellátáshoz. Azt gondolhatjuk, hogy a háború okozta inflációs sokkot is jobban érzékelték a globalizáltabb országok, mint a kevésbé nyitottak. Ez egy olyan sejtés, melyet érdemes alávetni a tények próbájának. Vizsgáljuk meg, milyen összefüggés van a globalizáció mértéke és az infláció szintje között.

A világpiaci integrációt az ETH Zürich egyetem által kifejlesztett KOF Globalizációs Index segítségével fogjuk értékelni, amely a globalizáció gazdasági, társadalmi és politikai aspektusait is figyelembe veszi. Az áremelkedés mértékét az OECD 2022-es márciusi éves inflációs statisztikái alapján fogjuk megvizsgálni. Március azért került kiválasztásra, mivel az elemzés készítésekor az áprilisi adatok (2022) még nem voltak teljes mértékben elérhetők.

A globalizáció és az infláció közötti kapcsolat elsőre cáfolni tűnik hipotézisünket. Ahogyan az 1. ábra mutatja, a KOF Globalizációs Index (X tengely) növekedésével párhuzamosan az infláció (Y tengely) csökkenni látszik (az ábrán minden egyes pont egy adott országot jelöl, annak KOF Globalizációs Indexe határozza meg a pont X, inflációs mutatója pedig az Y koordinátáját a pontnak). Ezt a benyomást igazolja a pontokra illesztett regressziós egyenes is. Ennek tanúsága szerint a KOF Globalizációs Index egy pontos emelkedése 0,27 százalékponttal alacsonyabb inflációs mutatót eredményez.

1. ábra: Az infláció alakulása a globalizáció függvényében

Forrás: ETH Zürich, OECD

Az ábráról leolvasható adatok néhány kérdést is felvetnek. Elsősorban a megfigyelt adatpontok széles körű szóródása miatt nem állítható, hogy szorosan követnék a regressziós egyenest. Ezt erősíti meg az R2 értéke is, ami a modell illeszkedési pontosságát jelzi. Ez az érték 0 és 1 között mozog, ahol 0 azt jelenti, hogy a vizsgált két változó között nincs összefüggés, míg 1 tökéletes lineáris kapcsolatot jelez. Az adott esetben az R2 értéke csupán 0,04, ami arra utal, hogy a két változó között alig van kimutatható kapcsolat.

A másik fontos kérdést, amit az ábra alapján fel kell tennünk, a két kiugró, a regressziós egyenesre egyáltalán nem illeszkedő pont indokolja. Mindkét esetben 70 körüli globalizációs index tartozik 60 százalék körüli inflációhoz. Ez a két pont Argentína (globalizációs mutató: 70, infláció: 55 százalék) és Törökország (globalizációs mutató: 71, infláció: 61 százalék). Ez a két ország valóban egyedi inflációs pályát jár be. Argentína 2020 eleje óta csak ímmel-ámmal küzd a növekvő drágulási ütem ellen. Törökország pedig 2021 második felétől fordult szembe a közgazdasági tankönyvekkel, és kamatemelés helyett a kamatok csökkentésével reagált a növekvő inflációra, ilyen módon nem tompítva, hanem tovább erősítve a folyamatokat. E két országban tehát egyértelműen nem a globalizáció az oka az árak elszállásának. Ez pedig indokolttá teszi ezen két ország kihagyását az elemzéseinkből.

Így a 2. ábra, és a továbbiak sem tartalmazzák már sem Argentína, sem Törökország adatait.

Ezen a grafikonon már megfigyelhető a korábban várt pozitív kapcsolat a globalizáció mértéke és az infláció szintje között.

Azaz a nyitottabb országokban magasabb volt a drágulás üteme idén márciusban, mint az önellátásban jobban teljesítő államoké. Azonban a kapcsolatot mutató regressziós egyenes meredeksége minimális. A KOF Globalizációs Index egy ponttal való növekedése csak 0,04 százalékpontos infláció növekedést eredményez, ami azt jelenti, hogy a globalizációs skála két végpontja között az országok inflációs különbsége mindössze 1,2 százalékpont. Továbbá, a modell R2 értéke 0,01 alatt van, ami alapján arra a következtetésre juthatunk, hogy a globalizációs index és az infláció között gyakorlatilag nincs összefüggés.

2. ábra: Az infláció alakulása a globalizáció függvényében

Forrás: ETH Zürich, OECD

Az ördög a részletekben rejlik

Mielőtt azonban elhamarkodott következtetésekre jutnánk, érdemes visszatérnünk a cikkben említett hírre. Nagy Márton nem általánosan beszélt az önellátás előnyeiről, hanem konkrétan az energia és az élelmiszer területén hangsúlyozta ezt. Ezért az eddigi elemzéseink nem voltak eléggé fókuszáltak. Nem azokat az aspektusokat néztük, nem azokat elemeztük, amelyekre valójában szükség van. Ezért most fordítsuk figyelmünket a két kulcsfontosságú terület, az energia és az élelmiszer felé.

A 3. ábra az energiaárak inflációját mutatják a KOF Globalizációs Index függvényében. Itt már egyértelmű a két változó közötti erős, pozitív, ráadásul exponenciális kapcsolat. A grafikon egyértelműen mutatja, hogy a magasabb globalizáció egyre jelentősebb inflációs értékekkel párosul.

A magas globalizációs indexű országok inflációs mutatója nagyjából 30 százalékponttal magasabb, mint az alacsony globalizációs indexű országoké.mutatója nagyjából 30 százalékponttal magasabb, mint az alacsony globalizációs indexű országoké.

3. ábra: Az energiaárak növekedése a globalizáció függvényében

Forrás: ETH Zürich, OECD

A regressziós összefüggés alapján a magyar energiaáraknak 29 százalékkal kellett volna emelkedniük idén márciusban. Ehhez képest a tényleges energiaár-infláció csupán 7 százalék volt hazánkban. E két érték összevetése szépen mutatja, hogy

a magyar rezsicsökkentés és a benzinárstop sikeresen védte meg a magyar fogyasztókat a magasabb energiaköltségektől.a magyar fogyasztókat a magasabb energiaköltségektől.

Ráadásul a regresszió rendkívül magas, 0,33 feletti R2 értékkel rendelkezik. Ezek alapján egyértelműen kijelenthető, hogy Nagy Márton energiapolitikával kapcsolatos stratégiai céljait a számok igazolják. Az energiafüggetlenség növelése jelentős segítséget nyújthat a magyar háztartásoknak. Az önellátó képesség emelése lehetővé teszi a rezsiköltségek alacsonyan tartását még a növekvő világpiaci energiaárak esetén is.

Nézzük most meg, milyen kapcsolat van a globalizáció és az élelmiszerárak között. Ezt a 4. ábra világosítja meg nekünk. Ahogyan a grafikon mutatja, a két változó között itt sem a várt pozitív, hanem negatív kapcsolat van. A KOF Globalizációs Index növekedésével párhuzamosan egyre alacsonyabb mértékű élelmiszerár-növekedést tapasztalunk az egyes országokban. Azonban észre kell venni, hogy a regressziós egyenes meredeksége itt is csekély, és a modell erejét mérő R2 mutató értéke is minimális, kicsivel 0,07 alatti. Így a konklúziónk ezen ábra tekintetében az, hogy nem mutatható ki összefüggés a globalizáció és az élelmiszerárak inflációs rátája között.

4. ábra: Az élelmiszerárak növekedése a globalizáció függvényében

Forrás: ETH Zürich, OECD

Végül, bár Nagy Márton nem tárgyalta ezt, érdemes megvizsgálni az összes többi termék és szolgáltatás inflációs értékét is, azaz azokat, amelyek nem tartoznak az energia vagy az élelmiszer kategóriába. Az 5. ábra alapján látható, hogy a KOF Globalizációs Index negatív kapcsolatban áll ezzel a mutatóval is. Azonban a regressziós egyenes meredeksége még kisebb, mint az élelmiszerek esetében. Ráadásul az R2 értéke is minimális, 0,04 alatti.

Így kijelenthetjük, hogy a globalizáció mértéke nincsen számottevő hatással az egyéb termékek és szolgáltatások áralakulására sem.

5. ábra: A többi termék és szolgáltatás inflációja a globalizáció függvényében

Forrás: ETH Zürich, OECD

Hazánk számára levonható tanulságok

Eredményeink összefoglalhatók úgy, hogy a számok egyértelműen alátámasztották Nagy Márton miniszter stratégiai célkitűzését az energia terén. Az önellátás magasabb szintje pozitív hatást gyakorol az energiaárakra.

Bár az inflációs mutató nem indokolja az élelmiszer terén az önellátást, más okok természetesen ezt a célkitűzést is igazolják. Ilyen például az élelmezésbiztonság. A hazai termelés fokozása, az önállóságunk növelése csökkenti az esélyét annak, hogy élelmiszerhiány alakuljon ki Magyarországon. A nemzetgazdasági miniszter által kitűzött irányokat így közgazdasági szempontból csak üdvözölni lehet.

Címlapfotó: MTI/ A képen Nagy Márton nemzetgazdasági miniszter

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn