Kínai támogatással elért indonéz nikkelfölény és ausztrál hanyatlás 

Szerző: | 2024. február. 26. | Geopolitika, Kiemelt, Világgazdaság, Zöldenergia, Zöldgazdaság

Ráállt a kritikus ásványok feldolgozására Indonézia, kihasználta a kínai befektetéseket, és ezzel a stratégiával legyűrte Ausztráliát, amely így elvesztette versenyképességét a nikkelpiacon. A nikkel kulcsfontosságú fém a rozsdamentes acél, az ötvözetek, a galvanizálás és az elektromos járművekben használt energiatárolók gyártásában, így nagy változások várhatók a fém világpiacán. 

Indonézia 2014 óta törekszik arra, hogy növelje a nikkelellátási láncok hozzáadott értékét. Ebben az évben Jakarta tiltotta be a nikkelérc exportját. Akkortájt még lehetővé tették a réz, a vasérc, az ólom és a cinkkoncentrátumok exportjának folytatását, haladékot adva az amerikai bányászati óriásoknak, de a nikkel- és bauxitiparnak nem ajánlottak fel ilyen könnyítést. 

Ez szinte azonnal kivonta a nikkel nagy részét a globális ellátási láncból. Nem csoda, hogy ezt az exporttilalmat azonnal nemzetközi támadások érték, az EU panaszt tett a Kereskedelmi Világszervezetnél (WTO), versenyellenes kereskedelemkorlátozó intézkedésnek minősítve azt.  

A WTO ugyan ítéletet hozott Indonézia ellen, de Jakarta fellebbezett. Azzal érvelt, hogy ezzel a nemzeti gazdasági érdekeit védi, és hogy a fejlődő államokra nézve a globális kereskedelmi szabályok méltánytalanul károsak.

Airlangga Hartarto, az indonéz gazdasági ügyekért felelős miniszter a „gazdasági imperializmus” egyik formájának nevezte azt, amikor a Nemzetközi Valutaalap felszólította Jakartát, hogy mérsékelje az exporttilalmát.  

A vitatott tilalom mellett a közvetlen kínai külföldi befektetések támogatása, valamint a kedvezményes finanszírozás segített Indonéziának elérni, hogy mára a világ legnagyobb finomítottnikkel-termelőjeként tartsák számon. A kínai hitelező bankok és állami tulajdonú vállalatok szinte azonnal megkezdték a beruházásokat. Az egyik legnagyobb távol-keleti befektetési projekt Indonéziában a Morowali Ipari Park, amelyet 2013-ban hoztak létre, amit a Kínai Fejlesztési Bank, a Kínai Export-Import Bank, az Ipari és Kereskedelmi Bank, valamint a kínai rozsdamentesacél-óriás, a Tsingshan Holdings finanszírozott. Ezek segítettek Indonéziának diverzifikálni a nikkeltermelését, már csak azért is, mert elektromos járműveket is gyárt, amivel megerősíti jelenlétét a globális értékláncban. 

Kína a nikkelfeldolgozáshoz szükséges infrastruktúra finanszírozását is biztosította. A távol-keleti nagyhatalom az Egy övezet, egy út (BRI) projekt keretében Indonéziában számos széntüzelésű erőművet állított fel, amely az energiát szolgáltatta a nikkelkohászathoz.  

Az indonéziai iparpolitikai reform sikerében a legjelentősebb eredménye azonban az, hogy ma már csak feldolgozott nikkelt állít elő, ami komoly hozzáadott értéket jelent az exportjához. A tilalom előtt, 2013-ban csak nyers nikkelércet szállított, 6 milliárd dollár értékben, viszont 2022-re ez az érték a finomítás miatt 30 milliárdra nőtt. 

Ennek a politikának volt egy olyan célja is, hogy bevonzza az elektromos járművek energiatároló rendszereinek gyártóit, ami szintén sikerült. Az európai vállalatok, mint például a BASF és az Eramet, csakúgy, mint a dél-koreai Hyundai és az LG, készülnek a befektetésekre.  

A sikerek ellenére itt is felmerülnek környezeti és társadalmi aggályok. Ellentmondásnak tűnik, hogy Indonézia dolgozik a tiszta energiára való átálláson (az elektromos járművek energiatároló rendszereinek gyártása révén), de emiatt több fosszilis tüzelőanyagot éget el, mivel széntüzelésű erőműveket alkalmaznak a nikkel olvasztására. Ráadásul ezeket az újonnan épült létesítményeket nagyrészt Kína finanszírozta. Ez persze további kérdéseket vet fel az energiaátmenet költségeivel kapcsolatban nemcsak a fejlődő, hanem a fejlett országok számára is.  

Tágabb perspektívából nézve Indonézia sikere egyben Ausztrália vesztesége lett. A nikkelpiac elárasztása az ausztrál nikkelbányák bezárásához vezetett, ami további kihívásokat jelent a kritikus ásványok iránti kínálat globális visszaesésében, és most a lítium is értékvesztéssel néz szembe.

Az Egyesült Államok lítiumóriásai, mint például az Albamarle, eközben lemondtak az ausztráliai beruházási terveikről , mivel csökken a termelés. 

Ausztráliában mindeközben a nikkelt kizárták a kritikus ásványi anyagaik listájáról, és nem tartották előnyösnek a bányászatát sem, miközben az érc továbbra is az Egyesült Államok kritikus ásványi anyagainak listáján van. Így Canberra nagymértékben az USA-ra támaszkodhat, amennyiben gondok adódnának a nikkellel kapcsolatos ellátási láncban. Mindez megkérdőjelezi az Anthony Albanese miniszterelnök kormányának kritikus ásványianyag-növelési  politikáját, amelynek célja Ausztrália tiszta energiára való átállítása. 

Ezenkívül a nikkelpiacon a versenyelőny elvesztéséből eredő munkahelyek megszűnésének bizonyosan lesznek belföldi hatásai is. A bányászati ágazatban növekvő munkanélküliség különösen súlyos lesz Nyugat-Ausztráliában, ahol a legtöbb bánya található. Az ország regionális városai, például Hopetoun, ahol a munkahelyek 30 százalékát szüntetik meg, nagyobb bizonytalansággal néznek szembe, és valószínűleg nyomást fognak gyakorolni az Albanese-kormányra, hogy tegyen többet a bányászat, különösen a nikkel területén. 

Rövid távon a Kína és Indonézia közötti gazdasági partnerség hasznosnak bizonyult, nemcsak az utóbbi nikkelágazata, hanem a régión belüli összeköttetés biztosításában is. Indonézia elnökét, Joko Widodót ezek a gazdasági partnerségek kétségtelenül megerősítették.   

Kína keze a globális nikkelár összeomlásában 

A világpiaci ár a 2022-es 50 ezer dolláros csúcsról hétfőn mindössze 16 400-ra zuhant tonnánként. Indonéziából hatalmas kínálatnövekedés tapasztalható, amelynek nagy része kínai tulajdonú és általa üzemeltetett bányákból származik. Jakarta több mint tízszeresére növelte a részesedését a globális nikkelpiacon. 

Február 15-én a BHP vállalat nullára írta le nyugat-ausztráliai nikkelrészlege, a Nickel West értékét, és azt mondta, fontolóra veszi, hogy az egész divíziót „karbantartási időszakba” helyezi.  

Másnap az ausztrál kormány, mivel a nikkel világpiaci árának összeomlása munkahelyek ezreit fenyegeti, újra felvette a nikkelt a kritikus ásványi anyagok listájára, ami azt jelenti, hogy az ágazat vállalatai hozzáférhetnek a 4 milliárd dolláros, kritikus ásványokkal kapcsolatos támogatási programok finanszírozáshoz. 

Február 17-én a nyugat-ausztrál miniszterelnök bejelentette, hogy a következő 18 hónapban ideiglenesen 50 százalékos járulék-visszatérítést biztosít a bányászoknak, ha az árak tonnánként 20 ezer dollár alatt maradnak. Az intézkedés érthető, hiszen Ausztráliában a nikkelipar csaknem 10 ezer munkahelyet biztosít, és az elmúlt pénzügyi évben több mint 5 milliárd dolláros árbevételt ért el. 

Ausztrália és Indonézia büszkélkedhet a világ legnagyobb nikkelkészletével, mindegyik körülbelül 21 millió tonnával. Kína, amely messze a legnagyobb vásárló, a világszerte feldolgozott nikkel 35, míg Indonéziában a további 15 százalékát állítja elő. A távol-keleti ország adja egyébként a világszerte feldolgozott ritkaföldfémek körülbelül 80, a lítium 90, a gallium és a germánium 70-70 százalékát. 

Kína segített finanszírozni a túlkínálatot 

Az ázsiai nagyhatalmat a hihetetlenül alacsony feldolgozási költsége és a versenyképes munkaerőpiaca szinte megkérdőjelezhetetlen előnyhöz juttatja, ezáltal vígan diktálhatja az árakat. Az árak alacsonyan tartása érdekében Kína indonéz bányákba fektetett be, jelentősen növelve a kibocsátásukat. 

Ezáltal Ausztráliának nem marad más, mint hogy alternatív feldolgozási láncokat hozzon létre, és partnerségeket kössön Indiával, Japánnal, Koreával, az Egyesült Államokkal és az Egyesült Királysággal. 

A kontinensnyi ország a kritikus ásványi anyagok vezető gyártója, amely a lítiumion energiatárolókhoz szükséges mind a tíz elemet tudja szállítani, de nincs kapacitása a saját termelésének finomítására. Ez azt is jelenti, hogy sok olyan kritikus ásványi anyagot kell ártalmatlanítania, amely melléktermékként kivonható lenne. 

Amíg Ausztrália nem találja meg a módját, hogy kiszabaduljon legnagyobb piaci szereplő szorításából, addig a bányaipari befektetései továbbra is veszélyben maradnak. Az egyik hatékony megoldás az lenne, ha létrehoznának egy nagy feldolgozó létesítményt több bánya kiszolgálására, amihez persze idő kell.  

Kapcsolódó: 

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn