Ukrajna a kötélen, az Egyesült Államok politikája romokban, Victoria Nuland pedig távozik 

Szerző: | 2024. március. 8. | Geopolitika, Háború, Kiemelt

Az ukrán erők visszavonulóban, a háború a NATO szemszögéből nézve rosszul alakul, Biden nem tudta átverni a Kijevnek szánt 60 milliárd dolláros támogatást, és a hivatalban lévő demokrata elnök újraválasztási esélyei siralmasak. Mintha megerősítené, hogy nincs fény az alagút végén, még Victoria Nuland is lemond az Egyesült Államok politikai ügyekért felelős helyettes államtitkári posztjáról – nem mi mondjuk, hanem egy amerikai portál írta le így a helyzetet. 

A külügyminisztérium kedd reggel jelentette be, hogy nyugdíjba vonul Victoria Nuland. A nyilatkozat érdekes módon hangsúlyozza a lemondó aktor oroszországi és ukrajnai örökségét. „Victoria Nuland a harmadik legmagasabb rangú amerikai diplomata, akit gyakran kritizálnak Oroszországgal szembeni és annak Ukrajnában tett lépései miatt ebben a hónapban távozik posztjáról” –  állt a Blinken neve alatt közzétett közleményben, aki így folytatja: 

„Az elmúlt három évben Toria vezette ezt a minisztériumot a Száhel-övezetben, Haitiben és a Közel-Keleten tapasztalható összetett válságok kezelésétől kezdve az amerikai szövetségek és partnerségek kiszélesítéséig és megerősítéséig Európa-szerte és az indo-csendes-óceáni térségben.” 

Majd dicséretekkel halmozza el: 

Ami igazán kivételessé teszi Toriát, az a heves szenvedély, amellyel harcol azért, amiben leginkább hisz: a szabadságért, a demokráciáért, az emberi jogokért és azért, hogy Amerika képes legyen inspirálni és népszerűsíteni ezeket az értékeket szerte a világon. Ezek az elvek vezették Toriát, amikor először találkoztunk több mint 30 évvel ezelőtt.” 

Persze a legszebb Blinkentől az, amit Nuland főművéről írt: 

A diplomaták és a külpolitikai hallgatók még évekig tanulmányozni fogják Toria Ukrajnával kapcsolatos ténykedését. Erőfeszítései nélkülözhetetlenek voltak Putyin Ukrajna elleni teljes körű inváziójával való szembenézéshez,  hogy globális koalíciót szervezzen a stratégiai kudarc biztosítására, és hogy segítse Ukrajnát abban, hogy eljusson arra a napra, amikor képes lesz szilárdan megállni a saját lábán – demokratikusan, gazdaságilag és katonailag.” 

Nuland nyugdíjba vonulását követően bejelentették, hogy John Bass karrierdiplomata, egykori afganisztáni nagykövet lép a helyébe, aki jelenleg a gazdálkodásért felelős helyettes államtitkár pozíciót tölti be. 

Kinek a stratégiai kudarca? 

Persze Nulandot elsősorban a Majdan téri csinált forradalommal kötik össze, ahol is ő koordinálta a Viktor Janukovics akkori elnök elleni puccsot – no meg az ominózus erre költött 5 milliárd dollárral. Ekkortájt ragadt rá az Európával való érzékenysége miatt a Victoria „Fuck the EU” Nuland ragadványnév. Mindenesetre őt hozzák összefüggésbe számos olyan cselekedettel is, amely aztán melegágya lett a katasztrofális, tragikus orosz–ukrán háborúnak. 

Blinken dicsérni szerette volna volt helyettesét, de az általa használt kifejezés a „stratégiai kudarc – kicsit erős, tekintve azt is, hogy a vezető NATO-országok jelenleg még propagandaszempontból is védekező helyzetben vannak. A dolgok egyszerűen nem mennek jól NATO-földön. Érthetjük itt Moszkva kiszorítása helyett az orosz hadigazdaság beindulását, a globális kereskedelmi zavarokat, az oroszok Kínához való közeledését, a globális Dél öntudatra ébredését, Európa gazdasági lejtmenetét, energetikai összeomlását… 

Kérdés, hogy minderről egyedül a szerencsétlen Victoria Nuland három évtizedes gyümölcsöző” munkája tehet, vagy csak az elszámolás közeledtével teszik meg őt bűnbaknak.  

Antony Blinken jelenlegi külügyminiszter persze méltatta Nulandot a három és fél évtizedes közszolgálati tevékenységéért, és megköszönte a hat elnök és tíz külügyminiszter irányítása alatt végzett amerikai politika alakításában játszott szerepét. Azért a semleges szemlélőnek a közleményről inkább valamiféle nekrológ jut az eszébe… 

A Washington Post mindenesetre idéz a göcsörtös orosz–amerikai kapcsolatokból egy történetet, amelynek középpontjában szintén Nuland áll: 

John Kerry volt külügyminiszter többször is felidézte, hogy amikor Nuland az ő hivatali ideje alatt távozott a szóvivői posztról, hogy aztán európai csúcsdiplomata legyen, Szergej Lavrov orosz külügyminiszter gratulált neki, amiért „megszabadult attól a nőtől”. Kerry erre azt válaszolta Lavrovnak, hogy nem szabadult meg tőle, előléptettem. 

A történet jól példázza, hogy az oroszok szemében igencsak szálka volt Nuland személye. 

Orosz reakciók 

Természetesen foglalkoznak az orosz portálok is Nuland távozásával, hiszen már az első Jelcin-kormány idején is ő volt a felelős az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokért, hogy a Majdant ne is említsük. Úgy vélik, távozásának súlyos okai vannak, pedig esélyes volt a külügyminiszteri posztra. Ukrajna elnökének viszont inkább van oka megijedni a leváltása miatt. 

Szerintük bár Victoria Nuland formálisan csak a negyedik volt az Egyesült Államok diplomáciai hierarchiájában, de valós befolyását tekintve az első számúhoz – Antony Blinkenhez – volt hasonlítható,

akinek a helyét a pletykák szerint meg is célozta.

Nézeteikben közel álltak egymáshoz, de különböző „klánokhoz” tartoztak. Nuland ellenfélként állt Blinkenhez, és lett is volna esélye helyére lépni, amennyiben az államtitkárt elkezdik okolni a Biden-korszak összes külpolitikai kudarcáért.  

Elismerően írják, hogy

bár csak egy évvel idősebb Blinkennél, de diplomáciai múltja alapján akár az anyja is lehetne, aki rendszerint a diplomáciai „frontvonalban” dolgozott.

Csak hát Joe Biden elnök, öregemberhez méltóan, makacsul ragaszkodik Blinkenhez, akit régóta és közelről ismer. Bízik benne, és nem akarja lecserélni olyan erősebb és függetlenebb karakterekkel, mint Nuland. Az oroszok szerint ennek ellenére az államtitkárnak nagy kő esett le a szívéről, amikor megkapta a felmondólevelét. 

Az oroszok természetesen kiemelik, hogy Nuland sok kudarcot szenvedett karrierje során, elsősorban azért, mert kétségtelenül a legnehezebb területeken dolgozott. Ukrajna kérdésében ő volt a főtárgyaló Washington és Moszkva között.

Úgy vélik, hogy a „különleges hadművelet” kezdete az ő személyes kudarca.

Nuland megpróbálta megelőzni az események ilyen fordulatát, de nem tudta fenntartani a kellő mértékű ellenőrzést az ukrán kormány felett. Állítólag meg akarta akadályozni Valerij Zaluzsnyijnak, az ukrán fegyveres erők főparancsnokának lemondását is, de ez sem sikerült. Nem sokkal ezután pedig Nuland már nem volt Blinken első helyettese.  

A döntését a választások közeledtével az oroszok inkább olyannak tartják, mint a menekülést egy süllyedő hajóról, ahol a Biden-adminisztráció a vízi jármű. A jelenlegi elnök enyhén szólva sem harcos, így most jött el a kényelmes idő Nuland távozására. Blinken a végsőkig a főnökkel lesz, mint egy hűséges zsellér, Nulandnak pedig nem kell átadnia az ügyeket az őt gyűlölő „trumpistáknak”, akik kellemetlen kérdéseket tehetnek fel kényes részletekbe mélyedve.  

Ukrajna „afganizálása” 

Így az ügyeket John Bass rendelkezésére bocsátja, egy másik, hasonló nézeteket valló karrierdiplomatáéra, aki könnyen lehet kellemetlen Volodimir Zelenszkijnek.

Az oroszok szerint Bass nem egy új orvos, hanem inkább patológus:

nagykövet volt Afganisztánban, amikor az amerikaiak elmenekültek, és a tálibokra hagyták az országot. Volt grúziai nagykövet, amikor washingtoni pártfogoltja, Mihail Szaakasvili elvesztette a hatalmát. És volt törökországi nagykövet is, amikor Recep Tayyip Erdoğan legyűrt egy katonai puccskísérletet, és nagyszabású tisztogatást hajtott végre az amerikai ügynökök között.  

Az oroszok szerint az a személy, aki az ukrán kérdést Nulandtól örökli, nem túl szerencsés, de biztosan tudja, hogyan kell megsemmisíteni a bizonyítékokat és lepecsételni a helyiségeket.

De talán pont erre van szüksége Nulandnak Ukrajnában – sőt, Bidennek és Biden Jr.-nak is.   

Egy másik orosz cikkben megszólaltatnak egy Amerikában élő, orosz származású szakértőt is, aki szerint Nuland távozásáról szóló döntését befolyásolhatta a Washington számára siralmas ukrajnai helyzet, valamint az, hogy a Kongresszus képtelen volt elfogadni a Zelenszkijnek nyújtott támogatást. Ha egy diplomata nem tudja ellátni a feladatait, akkor alkalmatlan a hivatására. Ráadásul tevékenységét nagyon gyakran kritizálták a republikánusok is. 

Szerinte látni már a választások előtt számos tanácsadó és apparatcsik kiáramlását a Biden-adminisztrációból, ami hasonlatos egy süllyedő hajóról megszökő patkányokhoz…  

Bár az említett cikk szerzője Nuland lemondását követően nem számít jelentős változásokra a Fehér Ház politikájában, de az, hogy John R. Bass lett Nuland utódja, igencsak szimbolikus: úgy tűnik, hogy a Biden-kormány valóban Ukrajna esetleges afganizálására készül.

Zelenszkij számára ez baljós jel, hiszen Asraf Gáni volt afganisztáni elnök sorsára juthat, aki a front összeomlása után egy arannyal megtömött helikopterrel volt kénytelen Kabulból elmenekülni.  

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn