Biden és a választási adatvarázslás 

Szerző: | 2024. március. 15. | Geopolitika, Kiemelt

Természetesen a gazdasági narratívák terén is elindult az egymásnak feszülés az amerikai elnökválasztási kampányban. Tény, hogy a gazdasági helyzet sokféleképp magyarázható, így Bidennek nem lesz egyszerű dolga sikerként eladni mindazt, amit az infláció, a recesszió réme, a kormányzat és a háztartások eladósodottsága vagy a magas kamatkörnyezet mutat. Esetleg belekapaszkodhat a munkanélküliségi adatokba, amelyek kedvezőnek tűnnek, de a Bidenomics ellenzői ezt szintén támadják.  

Az igaz, hogy egyetlen kormányzatnak sem volt könnyű az elmúlt polikrízises években átfogó gazdasági sikert elérni. Ha valamelyiküknek sikerült is valami, mindig volt ott valamilyen aspektus, amit támadni lehet. Így van ez a Bidenomics esetében is. Egyrészt a magas adósságszint nehezen védhető, ha mással nem, azzal, hogy az adósság növekedése elnöki ciklusokon átnyúló tendencia, viszont Joe Biden elnöksége alatt ez tényleg felgyorsult.  

Az új évre bejelentett 34 ezer milliárd dolláros teljes hiány több mint 2 ezer milliárdos növekedés a tavalyi év eleji, nagyjából 31,4 ezer milliárdhoz képest.

Összességében az Egyesült Államok államadóssága 6,25 ezer milliárd dollárral nőtt, mióta Joe Biden belépett a Fehér Házba. Azt is felhozzák, hogy az USA-nak 225 évbe telt, amíg az államadóssága elérte a 6 ezer milliárdos határt, és most sikerült kevesebb mint 3 év alatt több mint 6 ezer milliárd dollárral növelni a tartozást. 

 

Persze Bidenék ezzel szemben felhozzák, hogy a gazdaság mégiscsak bővül, a magas kamatkörnyezet ellenére. Ezt az adatot a republikánusok nem vonják kétségbe, de felvetik, hogy a harmadik negyedévben például 834,2 milliárd dollár adósságba került, hogy az Egyesült Államok gazdasága 334,5 milliárddal bővüljön. Vagyis 1 dolláros GDP-növekedés pontosan 2,5 dollár tartozásba került. 

Foglalkoztatási adatok – Sikersztori? 

Joe Biden legnagyobb részsikereit talán a foglalkoztatás, a munkanélküliség területén tudja felmutatni. Az ellenzői pedig igyekeznek arra terelni a figyelmet, hogy az adatok körül milyen közgazdasági, statisztikai varázslás folyik. Sőt, egészen új nézőpontokat is behoznak azzal, hogy külön vizsgálják a „bennszülöttek”, illetve a „migránsok” munkalehetőségeinek vizsgálatát. 

Valóban impozánsnak tűnik, hogy januárban 353 ezer, februárban 275 ezer új munkahely létrejöttét jelenthették be. Persze ezek előzetes adatok, amit a statisztika a következő hónapban kiigazít. Az ellenzéki szakírók már egyenesen olyan tendenciának tartják a kiigazítások mértékét, amibe még Goebbels is belepirulna. Nem csoda, hiszen a januári 353 ezres adatot 124 ezerrel korrigálták 229 ezerre, ami azért elég jelentős eltérés. Elemző kollégánk meg is említette, hogy általában a statisztikai jelentések elejére teszik az új adatokat, viszont az esetleges kiigazítások a közlemények végén bújnak meg, ami már nem kap akkora figyelmet.  

A Bident bírálók tehát arra számítanak, hogy a novemberi választásokig általános tendencia lesz az adatok felfújása, majd utólagos korrekciója.  

Mindenesetre a munkanélküliség egyelőre szolidnak tekinthető, az elmúlt két évben 3,4–3,8 százalék között stabilizálódott, és februárban is csak 0,1 százalékponttal emelkedett. Ez tehát nem mutatja a recesszió kezdetét.  

Persze a kritikusoknak ilyenkor valamilyen részadatba kell kapaszkodniuk, amit meg is találnak a feketék munkanélküliségében, ami 0,3-ról 5,6 százalékra emelkedett. Igaz, ezt félve teszik, hiszen az ilyen érvelést könnyen gazdasági rasszizmusnak minősíthetik az érzékenyített társadalomban.  

A legnagyobb vitára az ad teret, hogy a foglalkoztatást a bérszámfejtés vagy a háztartások alapján számolják-e. Mivel az előbbi szerint beleveszik az összes részmunkaidőt, így jelentős eltérések keletkezhetnek a tényleges foglalkoztatásban. Míg januárban, Bidenék állítása szerint a bérjegyzék 275 ezerrel bővült, a háztartások felmérése azt mutatja, hogy a ténylegesen foglalkoztatott munkavállalók száma a harmadik egymást követő hónapban csökkent (és az elmúlt 5 hónapból 4-ben is), ezúttal 184 ezerrel. 

Másképp fogalmazva, Bidenék jelentése szerint 2024 februárjában az Egyesült Államokban 132,9 millió teljes és 27,9 millió részmunkaidős állás volt.

Ez azt jelenti, hogy 2023 februárjához képest a teljes munkaidős állások 700 ezerrel csökkentek, a részmunkaidősek pedig több mint 900 ezerrel nőttek. Azaz minden új állás az utóbbi kategóriába tartozott volt. 

Persze a felfokozott választási kampányban Bidenék ellen a legerősebb érv az lesz, amikor a munkahelyi adatokat összehozzák a bevándorlási válsággal. Vádolva a jelenlegi elnököt azzal, hogy több millió új demokrata szavazót importált, így az USA akár Hondurasra vagy Guatemalára is kiterjesztheti az elnökválasztást.  

Mindenesetre a kritikusok által felhozott adatok szerint februárban a bennszülött munkavállalók száma 129,807 millióra csökkent, azaz ismét visszaesett, ezúttal 560 ezerrel.

Úgy számolják, hogy csak az elmúlt három hónapban körükben összesen 2,4 milliós zuhanás tapasztalható.  

Ezzel szemben februárban rekordszámú, 1,2 millió külföldön született (köztük illegálisan bevándorló) munkavállalóval bővült a szám.

Úgy vélik, hogy az elmúlt hat évben az összes munkahelyteremtésből kizárólag a külföldön született foglalkoztatottak voltak a kedvezményezettek.  

Az ellenzéki elemzők szerint ez elég botrányosnak tűnik, különösen, ha a recesszió valósággá válik.  Ezért Bidenék mindent meg fognak tenni, hogy novemberig elkerüljék a hivatalos recessziót.  

A cikkben szereplő vitában nem kívántuk letenni egyik oldal mellett sem a garast, csupán tájékoztatni szerettünk volna az egyes választási narratívákról. 

(Forrás: Zerohedge

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn