Gazdasági és energiakihívások vizsgálata a háború és a globális bizonytalanság közepette – ez volt a Oeconomus Gazdaságkutató alapítvány konferenciájának fókuszában. Többek közt portálunk egyik szakértője, a Makronóm Intézet senior elemzője, Molnár Dániel is a meghívott kerekasztal résztvevői közt szerepelt. A rendezvény témája pedig az energetika, a zöldátállás, a munkaerőpiac, a demográfia kihívásai, valamint az volt, hogy a jólétben utolérhető-e a magyarok vagy a lengyelek számára Nyugat-Európa, és ha igen, mikorra.
Gazdasági és energiakihívások vizsgálata a háború és a globális bizonytalanság közepette (Exploring the Economic and Energy Challenges in the times of war and global turbulence) címmel rendezett konferenciát az Oeconomus Gazdaságkutató alapítvány Budapesten március 20-án.
A konferencia alapvetése szerint Kelet-Közép-Európa egyfajta útkereszteződéshez érkezett az elmúlt években, szembesülve a gazdasági és energetikai kihívások összetorlódásával, azaz a sokat emlegetett multikrízissel.
Az egymásra rakódó válságokat előbb a Covid–19, majd annak hosszan tartó globális utóhatásai, illetve az ukrajnai háború által okozott turbulenciák táplálták és táplálják részben ma is. A rendezvény tehát a régiónkra helyezte a fő hangsúlyt, és az itt élő dolgozó szakértőknek egy olyan platformot kívánt biztosítani, amely lehetőséget ad mélyreható vitákra, szakértői elemzésekre és gyakorlati megoldások kimunkálására. A mostani esemény alapját a Varsói Közgazdasági Egyetem (SGH) és a lengyel Economic Forum 2023 nemzetközi nagykonferencia kapcsán végzett jelentés adta.
Milyen világban élünk a régióban manapság?
Az első panelben a járványhelyzet gazdasági utóhatásairól és az ukrajnai háború következményeiről értekeztek a résztvevők, nevezetesen
– dr. Kovács Attila, a Budapesti Metropolitan Egyetem (METU) Üzleti, Kommunikációs és Turisztikai Karának dékánja, az Alapjogokért Központ Európai Uniós kutatási igazgatója,
– dr. Piotr Maszczyk, a Varsói Közgazdasági Egyetem dékánhelyettese,
– Szakáli István Loránd, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány stratégiai igazgatója, az agrárminisztérium korábbi helyettes államtitkára,
– Molnár Dániel, a Makronóm Intézet senior makrogazdasági elemzője,
– valamint a panelbeszélgetés moderátora, dr. Pásztor Szabolcs, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem docense, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kutatási igazgatója.
A konferencia központi témájául tehát a Közép- és Kelet-Európára váró kihívások, illetve a régió Nyugat-Európához való felzárkózásának kérdésköre szolgált. A résztvevők, akik maguk is e térségből származnak, mélyrehatóan elemezték helyzetet.
A kiemelt stratégiai kihívások közé tartoznak a demográfiai változások, a munkaerőpiaci kilátások, az innováció és a technológiai fejlődés alakulása, valamint a geopolitikai feszültségek és a külső gazdasági hatások.
Kiemelték, hogy a régió gazdaságainak a növekedési potenciálja jelentős, és elvben lenne lehetőség arra, hogy az osztrák, illetve a német életszínvonalat elérjük, ám ehhez arra lenne szükség, hogy hosszú évtizedeken keresztül megmaradjon a GDP-növekedési előnyünk. Ez azt is jelenti, hogy 5–10 éves távlatban nem reális az unió átlagos fenti mérőszámának elérése sem a jelenlegi 75 százalék körüli szintről indulva. Sokkal életszerűbb cél az olyan EU-tagok fejlettségét megcélozni középtávon, mint Görögország vagy Portugália. Molnár Dániel ezzel együtt aláhúzta: ha érdemi változást, jelentős fejlődést és felzárkózást akarunk elérni, akkor nem árt ambiciózus célokat kitűzni magunk elé.
Kelet-Közép-Európa bővülési potenciáljának kiaknázása és a növekedési többletünk hosszabb távú fenntartása ugyanakkor komplex kormányzati és gazdaságpolitikai stratégiát igényel, különösen, hogy Európa globális gazdasági szerepe is jelentősen változik. Ismert, hogy a kontinens nyugati államainak a teljesítménye is gyengélkedik, főleg azóta, amióta az energiakrízis révén jelentősen romlott a versenyképességük. Kiváltképp a német gazdaság szenvedi meg a dráguló energiát és az egyre akutabb munkaerőhiányt, illetve az ázsiai konkurencia előretörését. Látványosan tetten érhető ez – többek között – az elektromos járművek piacán.
A demográfiai kihívások kezelése
A demográfiai változások, különösen a népesség öregedése és a fiatal, munkaképes korú lakosság elvándorlása, vagyis az ezekből következő, hosszú távon kritikussá váló népességfogyás megállítása komoly kihívást jelent a régió számára, amit a lengyel hozzászólók is megerősítettek. Az előadók hangsúlyozták a munkaerőpiac rugalmasságának és az aktív népesedéspolitikának a fontosságát, amely magában foglalja a családtámogatási rendszerek erősítését (a magyar családpolitikát dicsérte a lengyel szakértő is), az oktatási és képzési lehetőségek bővítését, valamint a bevándorlási politikák átgondolását.
Az orosz olaj és gáz – az energiabiztonság vs. versenyképesség
Az első panel résztvevői is kiemelték az energiabiztonság javításának és az energiaforrások diverzifikálásának szükségességét a háború árnyékában, bár ennek nagy ára van, mégpedig az versenyképességi áldozat. A témával részletesen a Kelet-Közép-Európa energiabiztonságával foglalkozó panelben esett szó, amelynek résztvevői a következő szakértők voltak:
– dr. hab. Dorota Niedziółka, a Varsói Közgazdasági Egyetem mesterképzési programjának dékánja és a gazdaságföldrajz tanszék vezetője,
– dr. Mernyei Ákos, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem professzora, az egyetem korábbi nemzetközi főigazgatója, ezt megelőzően pedig Európai Uniós és Nemzetközi Kapcsolatokért felelős helyettes államtitkár,
– Cseh Tamás, az Alapjogokért Központ energiapolitika tanácsadója, az MVM korábbi igazgatóhelyettese, korábbi közműszolgáltatásokért felelős helyettes államtitkár,
– dr. Deák András György, a Nemzeti Közszolgálati Egyetem John Lukács Intézetének tudományos főmunkatársa
– Tatár Mihály, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető elemzője
– valamint a panelbeszélgetés moderátora, Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány biztonságpolitikával, geopolitikával és a posztszovjet térséggel foglalkozó igazgatója.
A szakértők egyetértettek abban, hogy a kelet-közép-európai országok energiapolitikájában és energiaellátásának biztonságában az orosz energiahordozóktól való függőség csökkentése elvben kulcsfontosságú, de a gyakorlatban nehezen megvalósítható. Különösen nem egyik pillanatról a másikra, ahogyan ezt 2022 őszén, az energiakrízis tetőpontján próbálták menedzselni az EU-ban. Holott az energiaiparban 5–10 éves projektekben gondolkodnak, így lehetetlen vállalkozásnak bizonyul a teljes körű átállás.
A cseppfolyósított földgáz például a tengerpart nélküli országoknak nemcsak drága, de az ellátást is megnehezíti. A megújulók fontosak, ám a mai napig kis részt képviselnek még az EU-s energiamixben is, és nagymértékű, megfizethető tárolási megoldások nélkül önmagukban nem váltják ki, legfeljebb csökkentik a fosszilis energiáktól való függőséget. Szélesebb körű megoldást erőművi szinten az atomenergia jelenthet, amelynek a használata a légkört nem terheli, így zöldnek tekinthető.
Alternatív energiabeszerzési források
Természetesen a földrajzi és geopolitikai diverzifikáció fontossága kiemelkedik az energiaellátás biztonságának javításában. Az előadók számos alternatív forrás és szállítási útvonal lehetőségét megtárgyalták, beleértve a Kaszpi térségből és a Közel-Keletről származó gáz- és olajimport növelését, valamint a földközi-tengeri LNG-terminálok felhasználását. A Török Áramlat és a Déli Gázfolyosó projektjei, valamint az északi-tengeri és a norvég gázlelőhelyek jelentősége is szóba került mint az orosz gáz alternatívái.
Ahogy említettük, a megújuló energiaforrásokba történő beruházás és az atomenergia szerepének növelése is kiemelt téma volt. Az előadók a napenergia, a szélerőművek és a biomassza hasznosításának lehetőségeit, valamint a meglévő és tervezett atomerőművek, mint például a Paks II. projekt szerepét hangsúlyozták. A megújuló energiaforrások és az atomenergia együttes használata kulcsfontosságú a karbonsemlegesség elérésében és az energiaellátás diverzifikálásában.
Megújulók, tárolási kérdések, gázfolyósók
Szó esett az energia-infrastruktúra, különösen a gázvezetékek és tárolási kapacitások fejlesztéséről is: hazánk (Szlovénián kívül, ahol most van ilyen tárgyalás folyamatban) interkonnektorokat épített ki, így szinte minden irányban tudunk adni és venni gázt, az adott helyzettől függően. Emellett a megújulók kapcsán az energiaszuverenitást és -rezilienciát növelik az olyan energiatároló megoldások, mint a szivattyús víztározók és a nagy teljesítményű zöldenergia-tárolók. A technológiai innováció – beleértve a smart grid (okos mérés, okos energiahálózat) technológiák és az energiahatékonyság javításának fontosságát – is kiemelt figyelmet kapott.
A németek és a zöldátmenet kétarcú támogatottsága
A zöldátmenet társadalmi elfogadásának is vannak persze kihívásai, különösen a magas energiaárak és a zöldpolitikával szembeni ellenállás kapcsán. Kiderült például, hogy a német átlagpolgárok közel negyede vagy egyszerűen nem hisz a klímaváltozásban, vagy (ugyancsak negyedük) nem támogatja a zöldpolitikát, ha annak az árát is meg kell fizetni, például a magas áramszámlában vagy üzemanyagárakban.
Fotók: nyitókép: Unsplash, belső képek: Oeconomus panelbeszélgetések
