Az Európa motorját jelentő német gazdaság, különösen az ipar mélyrepülésben van, miután a működésének alapjai megrendültek. A súlyosbodó strukturális kihívásokra pedig pártpolitikai okok miatt nem képes választ adni a széttartó gazdaságpolitika. A német gyengélkedés Európa többi részére is kihat, és a belpolitikai feszültségeket is kiélezi.
Szerző: Bácsi Attila és Santo Martin, a Makronóm Intézet elemzői
Az Európát meghajtó német motor kifulladt
A 19. században az „Európa beteg embere” kifejezés az Oszmán Birodalom hanyatlását írta le. Az orosz–ukrán háború kirobbanása óta azonban ez a szerep Németországé. Európa gazdasági motorja, a világ negyedik és Európa legnagyobb gazdasága olyan strukturális problémákkal szembesül, amelyek több évtizednyi jólétnek vethetnek véget. Németország volt az egyetlen a G7-országok közül, amely nem növekedett, sőt 0,3 százalékkal zsugorodott az előző évben. Ráadásul a német kormány a 2024-es gazdaságnövekedési előrejelzését 1,3 százalékról 0,2 százalékra csökkentette. Ez azt jelenti, hogy Európa legnagyobb gazdasága gyakorlatilag megtorpant, és bár a teljes recessziót elkerüli, így is Németország lesz a leglassabban növekvő nagy gazdaság 2024-ben. Az ipar, a német gazdaság szíve az energiaválság következményeivel nem tud megbirkózni – Németország ipari termelési indexe a 2017-es csúcs óta meredeken zuhan (1. ábra). Ennek hatásait pedig Európa többi része is megérzi.
A 2008-as gazdasági válság után – részben munkaerőpiaci reformoknak köszönhetően – a német export és a nemzetgazdaság is fellendült, amit az olcsó orosz energia, a nagy tömegekben beáramló kelet- és közép-európai szakképzett munkaerő és Kína gazdasági növekedése táplált. Ez egészen az orosz–ukrán háború kirobbanásáig versenyképes feldolgozóipart eredményezett. Németország jelenleg korábbi döntéseinek következményeitől szenved: elsajátítva a globalizáció játékszabályait, biztonságát az USA-tól, exportvezérelt növekedését Kínától, energiaintenzív iparát pedig Oroszországtól tette függővé. Mostanra azonban az utóbbi két pillér megrendült.
Kína a német ipar első számú kihívója
A lassuló gazdasági növekedés Kínában, amely a közelmúltig Németország második legnagyobb exportpiaca volt, visszafogta a német áruk iránti keresletét, és van rá esély, hogy ez az étvágy többé már nem is tér vissza.
A korábbi partner ipari riválissá vált, mivel Kína most már képes olyan termékeket előállítani, amelyeket korábban Európából importált.
Ez fenyegeti többek között Németország legfontosabb exportcikkét, az autókat is. Mivel az energiaválság gyorsan követte a világjárvány zavarait, a német autógyártók hónapokig vártak a csipekre és más alkatrészekre, ami világossá tette, hogy milyen kockázatokat rejt, ha a beszállítók távoli hálózatára támaszkodnak. A folyamat ellensúlyozásaként a német kormány igyekszik a technológiai vállalatokat bevonzani: 10 milliárd eurós támogatást nyújt startupoknak, az Intel pedig további 30 milliárd eurót fektet be két csipgyártó üzem építésébe Magdeburgban. A tajvani TSMC ugyanezt Drezdában teszi meg 5 milliárd eurós kormányzati támogatással. Az utóbbi hónapok kínai gazdasági gyengélkedése megterhelte a német autóipari exportot, és az olyan kínai márkák lendülete, mint a BYD, veszélyezteti az iparágat. A kínai autóexport 2022-ben már meghaladta Németországét, köszönhetően az elektromos járművek előretörésének. Ez az autóipari beszállítói lánc több ezer vállalatának jelent problémát Németországban és más európai országokban. Ugyanakkor nem csak az EV-ágazatról van szó: a napelemgyártók létszámleépítést végeznek vagy bezárják üzemeiket, mivel nem tudják tartani a lépést az államilag támogatott kínai riválisaikkal.
A strukturális kihívások egyik fő eleme az energiahiány
A 2022 nyarán kirobbanó energiaválság megbénította a rendkívül energiaigényes német ipart. Míg 2019 januárjában a villamosenergia átlagos havi nagykereskedelmi ára 49,4 euró volt megawattóránként, addig az energiakrízis csúcsán, 2022 augusztusában 469,4, 2024 februárjában pedig 76,6 euró. Az olcsó orosz energia hiánya – amely Németországban a háború kirobbanását megelőzően az elfogyasztott mennyiség több mint 50 százalékát adta – a vállalkozásokat tevékenységük átszervezésére és gyárak bezárására kényszerítette (2. ábra). A Német Iparszövetség 2023. szeptemberi felmérése szerint az energiabiztonság és -költségek jelentették az első számú indokot Németország elhagyása mellett a megkérdezett vállalatok körében.
A folyamat már szemmel látható: a francia Michelin gumiabroncsgyártó 2025 végéig bezárja két németországi üzemét, egy harmadikban pedig leépít, ami több mint 1500 munkavállalót érint. Az amerikai rivális Goodyear hasonló lépéseket tervez két üzemével. Az autóalkatrészeket gyártó Continental júliusban bejelentette, hogy bezár egy autóalkatrész-gyártó üzemet. A Bosch is több ezer munkavállaló leépítését tervezi, a BASF, Európa legnagyobb vegyipari vállalata, 2600 munkahelyet szüntet meg, a Lanxess pedig 7 százalékos létszámcsökkentést hajt végre. A tét nagy: Németországban a feldolgozóipar 7,5 millió dolgozót, vagyis a német munkaerő 16 százalékát foglalkoztatja, a termékeik közel felét pedig külföldön értékesítik.
A német fellendülés Amerikától és Kínától függ
Ha Németország nem tud versenyképesen exportálni, akkor elveszíti egyik legnagyobb erősségét. Vannak ebbe az irányba mutató jelek: az EU-n kívüli országokba irányuló export 2023 decemberében 9,2 százalékkal csökkent az egy évvel korábbihoz képest. Németország fellendülése a világ két legnagyobb gazdaságától, azaz az USA-tól és Kínától, valamint a hazai fejleményektől függ. Az USA esetében, amely 2015 óta a legnagyobb német exportcélország, problémaként merülhet fel, hogy Washington az elmúlt években protekcionista fordulatot vett, amelynek ékes példája a 2022-ben aláírt inflációcsökkentési törvény. A Kínától való függőség is aggodalomra ad okot, miután júliusban a Kínába irányuló export, amely Németország GDP-jének 3 százalékát teszi ki, több mint 6 százalékponttal esett vissza az előző évhez képest.
Az exporttól való túlzott függőségen, az energetikai átállás kihívásán és az elöregedő népességen túl a német gazdaság fontos problémája az alulfinanszírozottság, amelyet eddig a jó gazdasági teljesítmény elfedett.
A pandémia és a háború megváltoztatta a világot, de Németország elmulasztotta a beruházásokat és az új reformok végrehajtását. Az állami beruházások hiányosságai az ország infrastruktúrájára gyakorolt következményekkel együtt idáig észrevétlenül maradtak. Mára azonban az omladozó hidak és a rossz állapotú autópályák a német történelem részévé váltak. Európa legnagyobb gazdasági hatalmának még megfelelő internetkapcsolata sincs, ami megnehezíti az ipari digitalizációt. Az elavult kormányzati szoftverek és a túlzott bürokrácia miatt a szélturbinák építőinek hónapokat kell várniuk, mire megkapják a szállításukhoz szükséges engedélyeket. A GEA például napelemes kapacitást telepített egy gyárba, a vállalat tavaly két hónappal az építkezés megkezdése előtt kérte az engedélyeket az áram betáplálására, és még mindig vár a jóváhagyásra közel két évvel a projekt elindítása után.
Strukturális problémákkal szembesül a német gazdaság
Az orosz–ukrán háború hatásai feltárták a német gazdasági modell gyengeségeit, amely a költségbeli versenyképességre, a korábban élvonalbelinek számító, de mára egyre inkább lemaradó német ipari technológiára és a geopolitikai stabilitásra alapult. A német ipar lemaradásban van, a problémák pedig strukturálisak: versenyképes áron pótolni kell a kieső orosz energiát, korlátozni kell a nemzetközi kitettségeket, meg kell oldani a munkaerőhiányt társadalmi feszültségek szítása nélkül, csökkenteni kell a bürokráciát, és meg kell újítani az elavult fizikai és digitális infrastruktúrát, ugyanis utóbbi terén Németország európai összehasonlításban igencsak hátul áll. Németországnak alapvető gazdasági átalakulásra van szüksége, vagyis nem a következő két év számára a legnagyobb kihívás, hanem a következő tíz.
A kormány kísérleti lépéseket tett ebbe az irányba a beruházások ösztönzésével, az induló vállalkozások finanszírozásának növelésével, az infrastrukturális projektek jóváhagyásának felgyorsításával, valamint a szakképzett munkaerőre vonatkozó bevándorlási szabályok enyhítésével. Sokkal többre lenne viszont szükség ahhoz, hogy a gazdaság új pályára álljon, ráadásul utóbbi intézkedés olajat is öntött a belpolitikai válság tüzére: az AfD képes volt profitálni a német kormány elégtelen teljesítményéből, különösen a keleti tartományokban, és immár mindhárom kormánypártot megelőzi, amelyeknek együttes támogatottsága mindössze 33 százalékot tesz ki. A német kormánypártok között komoly nézeteltérések vannak, ráadásul tavaly no-vemberben a német alkotmánybíróság kimondta a megalkotott szövetségi költségvetésről, hogy az alkotmányellenes.
Habár a közvetlen válságot a kormány elhárította, korlátozott politikai mozgástere maradt a gazdaságfejlesztésre, ami tovább rontja az ország és vele együtt Európa kilátásait.
Kapcsolódó:
Címlapfotó: Shutterstock
