A párizsi kormány megfogadta Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének tanácsát, és hatalmi szóval nyúl bele a hadiipari üzemek exportpolitikájába. A helyzet több mint szerencsétlen, de úgy tűnik, a francia vezetés már nem ismer határokat.

Sébastien Lecornu francia védelmi miniszter kijelentette: készen áll arra, hogy a jog adta hatalmát felhasználja egyes vállalatok ipari kapacitásainak lefoglalására, vagy megszabja a fegyvergyártóknak, milyen ütemben dolgozzanak és mely megrendeléseket kezeljék prioritásként – különös tekintettel Ukrajnára.

A tárcavezető ötlete egyáltalán nem új. Tavaly novemberben Josep Borrell, az EU külügyi és biztonságpolitikai főképviselője elérkezettnek látta az időt, hogy helyre tegye a tagországok hadiipari cégeit. A katasztrofális ukrán tüzérségilőszer-hiány arra ösztönözte a tagállamok háborúpárti országainak vezetőit, hogy felelőtlen ígéretben vállalják: egy év alatt egymillió lövedéket szállítanak Ukrajnának. A 2023 márciusában tett kijelentés nyolc hónappal később pukkadt ki, amikor az EU azzal szembesült, hogy a felét sem tudja teljesíteni határidőre a vállalásnak.

A fegyvergyártók idejében szóltak: a piac nem így működik, és hiába adnak le rendelést a tagállamok, kapacitás és a hosszú távú megrendelések hiányában nem tudnak ekkora mennyiségű lőszert szállítani. Amikor az ügy kezdett kínossá és tragikomikussá válni, jött Borrell, aki kijelentette: az európai hadiipar nagyon is képes évi 1 millió lövedék legyártására, ám a harmadik országok felé irányuló export elviszi a mennyiség nagy részét. Ezért arra szólította fel a vállalatokat, hogy változtassanak az üzleti prioritásaikon, és az Ukrajnába szánt szállításokat részesítsék előnyben. Miután a tagállamok hadiipari gyártóinak exportpolitikájába az Európai Bizottság nem szólhat bele, az ötlet pár hónapra feledésbe is merült, ám idén februárban Borrell már jóval határozottabban és agresszívebben fejtette ki álláspontját.

„Mert Ukrajnának győzni kell”

Borrell ezúttal konkrét ötlettel rukkolt elő. A lőszerhiány megoldásaként azt vetette fel, hogy a fegyvergyártók az exportot szinte kizárólagosan Ukrajnába csatornázzák, ideiglenesen kizárva olyan államokat a megrendelők közül, amelyek jelenleg „még csak nem is háborúznak senkivel”. Tudva, hogy nincs hatásköre a területen, „többet kell termelnünk, mert Ukrajnának győzni kell” indoklással

felszólította a kormányokat, hogy hatalmi szóval szabályozzák vállalataik termelését és exportját, vagyis kényszerítsék azokat Ukrajna igényeinek kiszolgálására.

És pontosan ezt teszi most a francia kormány. A védelmi vállalatok megfeszített kapacitással dolgoznak a rakéták és a tüzérségi lövedékek számának növelése érdekében, ám ez nem elég, mivel az exportjuk nem a megfelelő országokba irányul. Lecornu elmondta: a javaslat, amelynek értelmében a kormány készleteket sajátíthat ki, illetve utasíthatja a gyártókat, hogy mely ország (Ukrajna) legyen az elsődleges kereskedelmi célpontjuk, már az asztalán hever, és kész aláírni azt. „Nem teljesítettünk néhány szerződést olyan kelet-európai országok felé, amelyek számára a szállítási határidő fontosabb, mint az ár” – mondta, egyértelművé téve ezzel: Ukrajna egyre kétségbeejtőbb helyzete miatt a francia kormány immár feljogosítva érzi magát arra, hogy a piaci alapon működő fegyverkereskedelmet is totális ellenőrzése alá vonja, aláásva ezzel annak alapjait és az ipari területbe vetett bizalmat.

***

Kapcsolódó:

Fotó: MTI/EPA pool/Mohamed Badra