Ki volt JFK? Vagy inkább az a kérdés, ki volt Joe Kennedy?    

Jack Kennedy, hivatalos nevén John F. Kennedy multimilliomos és politikuscsaládba született. A nagyapja is politikus volt, az apja, Joseph Kennedy, Papa Joe pedig csúcsra járatta a politikai manőverezést. Ahhoz, hogy tisztán lássuk Jack Kennedy politikai karrierjét és személyiségét, az apával, Joe-val kell alaposabban megismerkednünk. 

A gátlástalan üzletember Joe tőzsdei és árutőzsdei ügyletekkel növelte a családi vagyont, és a tőzsdekrach előtt jó érzékkel filmstúdiókba és ingatlanokba fektetett be.

Egy cipőpucoló fiútól kaptam a tippet, hogy sürgősen el kell hagyni a tőzsdét.

Az 1920-as években, a szesztilalom idején a pletykák szerint alkoholcsempészettel is foglalkozott. A pletykákat persze máig tagadja a Kennedy család, de az dokumentált tény, hogy Joe Kennedy 1933-ban hivatalos engedélyt szerzett „alkohol egészségügyi importjára”. Az orvosi célú skót whisky Frank Costello maffiafőnök hajóin érkezett az amerikai kikötőkbe, mert Joe-nak ekkor még nem voltak hajózási társaságai. Később aztán ilyenek is a tulajdonába kerültek, míg Costello lassan kiszorult erről a piacról.

A maffia ma élő tagjai szerint Joe Kennedyt ebben az időben majdnem megölték egy üzleti vita miatt, és sok pénzébe került, amíg sikerült elsimítania az ügyet.

Joe Kennedy 1932-ben szállt be az országos politikába, amikor támogatta a demokrata Franklin Delano Roosevelt kampányát. 1938-ban ő lett az Egyesült Államok nagykövete Londonban, ahol szívesen jelent meg a királyi család kerti partijain és a felső tízezer rendezvényein. Kennedy biztos volt abban, hogy Roosevelt elbukik az 1940-es választásokon, és ő lesz a következő amerikai elnök.

A Hitler-barát, antiszemita Joseph Kennedy

A nagykövet az elnök felhatalmazása nélkül, nyíltan támogatta Neville Chamberlain brit miniszterelnök megbékélési politikáját. Chamberlain abban hitt, hogy Adolf Hitlert le lehet kenyerezni, ha az európai hatalmak jogosnak ismerik el a náci területi követeléseket.

Kennedy az egész 1938-as évet azzal töltötte, hogy összehozzon egy személyes találkozót a náci diktátorral, de ez nem sikerült a Fehér Ház közbelépése nyomán. A gátlástalanságát az is jelzi, hogy még 1940-ben is megpróbálkozott ezzel, amikor pedig már brit városokra hullottak a német bombák és brit hajókat süllyesztettek el a német tengeralattjárók.  

Az amerikai nagykövet emellett nyíltan antiszemita nézeteket vallott.

A zsidók között is van néhány rendes ember, de mint faj, bűzlenek.

Herbert von Dirksen londoni náci nagykövet azt jegyezte fel egy 1938-as találkozójuk után, hogy Kennedy a megértéséről biztosította a zsidókérdéssel kapcsolatban:

Kennedy szerint nem az okozza a legnagyobb problémát, hogy meg akarunk szabadulni a zsidóktól, hanem az, hogy túlságosan feltűnő eszközökkel tesszük. Szerinte arra kellene vigyáznunk, nehogy rosszat írjon rólunk a sajtó.

Az utolsó csepp a pohárban az volt Roosevelt elnök számára, hogy Kennedy ezt mondogatta:

Roosevelt elnökségét a zsidók hozták össze. 

Lyndon B. Johnson, JFK későbbi alelnöke, a szenátusi demokrata többség akkori frakcióvezetője jelen volt, amikor Roosevelt ezt mondta:

Ezzel elintézte magát. Kirúgom ezt a rohadékot.

Johnson később gyakran idézte fel nagy nyilvánosság előtt Joe Kennedy bukásának történetét, amivel kivívta Bobby Kennedy halálig tartó gyűlöletét.

Majd a fiúk megvalósítják az apai álmot

Papa Joe politikai karrierjének 1940-ben ezzel vége szakadt, és elvesztette az esélyt, hogy induljon az elnökválasztáson. Ekkor döntötte el, hogy ha ő nem, a fiai majd képviselik a Kennedy klánt az országos politikában. Az elnöki tisztségre a legidősebb fiút, Joe Jr.-t szánta. Ő azonban, aki bombázópilótaként szolgált a második világháborúban, meghalt egy bevetésen a La Manche csatorna fölött. Így John, akinek Jack volt a beceneve a családban, vált az apa elnöki ambícióinak hordozójává.

Joseph Kennedy álma az lett, hogy a következő 24 évben kizárólag az ő családja adja az Egyesült Államok elnökeit. Először JFK-nek kellett megszereznie az elnökséget, és azt megtartania két cikluson át. Utána Robert Kennedy, azaz Bobby lett volna az elnök az öreg Joe tervei szerint megint 8 évig, majd Teddy Kennedy folytatta volna a sort, ismét kétszer négyéves mandátummal. Így vált volna igazi uralkodói dinasztiává a Kennedy klán, a politikusként megbukott Joe Kennedy vágyainak beteljesítésére.

És akkor ki is volt JFK?

John, vagyis Jack tehát ebbe, az apa által brutálisan uralt milliomoscsaládba született, a kilenc gyerek közül másodikként. A felsőbb tanulmányait a Princeton és Harvard Egyetemen végezte. Amerikai futballt játszott az egyetemi évek alatt, és itt szerezte azt a súlyos hátsérülését, amely a haláláig nagy fájdalmakat okozott neki, és ami miatt gyógyszerfüggő lett.

John F. Kennedy a második világháborúban torpedónaszádokon szolgált a Csendes-óceánon, miután az apja meghamisította az egészségügyi papírjait, hogy részt vehessen a háborúban. A PT–109 jelzésű hajó kapitányaként 1943 augusztusában Tulaginál részt vett egy japán konvoj elleni csatában, amikor egy japán torpedóromboló legázolta Kennedy naszádját. Az amerikai legénység több mint 5 kilométert úszott, amíg elérte a legközelebbi szigetet. Bár Kennedy gerince újra megsérült az ütközésben, egy sebesült matrózt kimentett a süllyedő hajóról és maga után húzott egy kötéllel egészen a szigetig. A túlélőket egy hét múlva találták meg.

John F. Kennedy politikai karrierje

JFK 1946-ban indult a képviselő-választáson, Massachusettsben. A kampányát az apja finanszírozta, és sokak szerint Joe stratégiája hozta meg neki a sikert. A választáson az egyik legveszélyesebb ellenfele a középkorú, népszerű temetkezési vállalkozó, John Russo volt, aki korábban négyszer nyert a bostoni önkormányzati választáson, és elismert városi tanácsnokként dolgozott.

A voksolás előtt hetekben ugyanebben a választókerületben azonban felbukkant egy másik John Russo nevű képviselőjelölt is. A 27 éves takarítóról senki nem tudott semmit, ő maga pedig később azt mondta:

Pénzért vállaltam.

Mint kiderült, Joe Kennedy személyesen nézte át a választókörzet lakóinak jegyzékét, hogy találjon egy ugyanolyan nevű embert, mint a fia legveszélyesebb ellenfele. Mivel Joe Kennedy mesterkedése nyomán két John Russo indult a választáson, a szavazók nem tudták, melyikük a népszerű városi tanácsnok, aki így végül el is vesztette a küzdelmet.

John 1952-ben lett szenátor. Az elnökségig vezető úton az öccse, Bobby menedzselte a különböző kampányait. Itt alakult ki az a rendszer, hogy Jack (azaz John) áll a rivaldafényben, míg Bobby vigyáz rá és támogatja. Közben Bobby a fiatal kora és tapasztalatlansága ellenére az apja milliónak köszönhetően államügyészi hivatalt szerzett New Yorkban. Majd a korrupt szakszervezeteket és a szervezett bűnözés kapcsolatát vizsgáló, ún. McClellan-bizottság első számú jogtanácsosaként dolgozott.

A következő évben a kongresszus alsó- és felsőháza is elfogadta JFK törvényjavaslatát a szakszervezeti vagyon felhasználásának korlátozásáról. Ez súlyosan sértette nemcsak a korrupt vezetők, de a maffiacsaládok érdekeit is, amelyek évtizedek óta titokban mozgatták a szakszervezeteket, és saját céljaikra, például Las Vegas-i kaszinók építésére használták a munkavállalók nyugdíjalapjainak vagyonát. Mint látni fogjuk, ennek nemsokára komoly jelentősége lett.

JFK indul az elnökségért

John Kennedy 1960-ban bejelentette, hogy indul az elnökválasztáson. Joe Kennedy természetét jól mutatja, hogy mivel nem értett egyet Jack politikájával, mert nem tartotta elég kommunistaellenesnek, és mert sokkal közelebb állt hozzá a fia ellenfele, Richard Nixon antikommunista harcossága, a választás előtt ezt mondta Nixonnak:

Dick, ha a fiam esetleg végül mégsem indul, téged foglak támogatni. 

A választási küzdelem kimenetele kétséges volt az utolsó pillanatig. A fiatal, energikus, karizmatikus, jó kiállású, jó kedélyű, mindenkivel barátságos JFK, aki egyszerre tűnt királyinak és az amerikai álom megtestesítőjének, alig tudta megelőzni a rossz megjelenésű, mogorva, enervált, látszólag mindig rosszban sántikáló, örök kívülálló Nixont.

Kennedy győzelme három pilléren nyugodott: sokkal jobban szerepelt a világ első televíziós elnökjelölti vitasorozatában, mint az ellenfele.

Emellett nagyon jól sikerült a demokraták kampányszervezetének országos mozgósítása, az önkéntesek éjt nappallá téve, hónapokig robotoltak a győzelem érdekében. A vezető politikusok is kitettek magukért: Lyndon B. Johnson szenátor segítségével JFK nyert Texasban, az egyik legfontosabb államban, amely sok elektori szavazatot ad a választáson. Végül sikerült győznie egy másik csatatérállamban, Illinois-ban is, amelynek a legnépesebb települése Chicago. Ez a város és maga az állam is az Outfit nevű maffiacsoport felségterületének számított. Ennek is lesz jelentősége az ügyben, ahogy nemsokára olvashatják.

A hihetetlen szoros küzdelemmel, az apja természetével és a politikai módszereivel kapcsolatban John így viccelt a győzelem után:

Az én adakozó, nagylelkű apám azt írta egy táviratban nekem, hogy drága Jack, csak annyi szavazatot vegyél meg, amennyi feltétlen szükséges. Semmi kedvem egy földcsuszamlásszerű győzelmet finanszírozni.

Az álompár Camelotban

A kívülállók számára a fiatal elnök és a modellszépségű felesége, Jackie élete a tökéletes, megtestesült álmot jelentette. Minden amerikai, még a republikánusok is, irigyelték a sikeres elnöki házaspárt, akik a hétvégén a nyitott Lincolnjukon autós kirándulást tettek Washington körül, és vidámon fotózkodtak a gyerekeikkel és a kutyájukkal. Mindenki olyan boldog akart lenni, mint ők.

Jackie Kennedy egy a férje halála után készült interjúban úgy írta le ezt a világot, mint az Artúr-mondakörbeli Camelot kastélyt, ahol minden csodálatos, ahol béke van, és ahol a világ boldogulása a cél. Az özvegy leírása és az emberekben már korábban kialakult festményszerű, idilli kép azonban nem is állhatott volna messzebb a valóságtól.

Ahogy Mark Shaw ügyvéd, a Kennedyek életének kutatója fogalmazott:

Ezek az emberek a felső tízezer csúcsát képviselték. Felfoghatatlanul gazdagok voltak, elképesztő hatalommal a kezükben, és ennek megfelelő arroganciával viselkedtek. Például nem fizették ki a számlát egy ebédnél a legelegánsabb étteremben sem, hanem felálltak, és ott hagyták az asztaltársaságot – mert megtehették. Olyanok voltak, mint a mai celebek. Jogosultak voltak mindenre, amit az élet adhatott. Minden járt nekik, holott épp ők igazán megengedhették volna maguknak a számla kifizetését.

Jackie Kennedy, aki 22 évesen lett JFK felesége, a szelídséget és finomságot képviselte a klánban az eltérő neveltetése és az introvertált személyisége nyomán. Amikor a férje elnök lett, megkérdezték az újdonsült First Ladytől, hogy milyen szerepre készül a következő négy évben. Jackie ezt válaszolta:

A háttérben szeretnék maradni. Elsősorban anya és feleség vagyok. 

Ezért is lehetett, hogy Jackie nem vett részt kampányrendezvényeken, csak a társasági eseményekre kísérte el a férjét.

Az álompár boldogsága a valóságban azonban csak egy színházi előadás volt. JFK és Bobby az apjuktól tanulták meg, hogy a férfinak minden lehetőséget ki kell használnia a szexre. Ezért John, ahogy ezt bevallotta MacMillan brit miniszterelnöknek, háromnaponta cserélte a szeretőit.

A Pulitzer-díjas Seymour Hersh oknyomozó újságíró a Camelot sötét titkai (Dark Side of Camelot) című könyvében azt írta, hogy John, gyakran Bobbyval együtt, rendszeresen medencés partikat rendezett a Fehér Házban, amikor a feleségeik elutaztak a gyerekeikkel. A bulikra repülőgéppel hozatták a fiatal, szőke színésznőket Hollywoodból, és az úri társaság nemcsak óriási mennyiségű alkoholt, hanem rengeteg drogot is fogyasztott. Egy alkalommal a First Lady konvoja a visszatérésekor csak egy hosszabb kerülővel hajthatott a Fehér Házba a repülőtérről, mert közben a személyzetnek el kellett takarítania egy éppen befejezett szexparti nyomait.

JFK-nek nem voltak skrupulusai akkor sem, amikor a testvérével, Bobbyval cserélgette a szeretőit. A tragikus sorsú Marilyn Monroe például először John Kennedybe volt szerelmes, utána pedig elhitte Bobbynak, hogy az majd ott hagyja érte a feleségét és a három gyerekét.

Jackie Kennedy először vesz részt kampányrendezvényen

A házaspár tehát sok kapcsolati terhet cipelt, ráadásul nemrég veszítették el Patrick fiukat. Jackie még nem gyászolta meg az elvesztett kisfiút. Mindezek tükrében különösen fontos volt, hogy támogatni akarta a férjét az új kampányban, és életében először belement, hogy elkísérje Johnt egy kampányutazásra.

Az ő jelenléte ugyanakkor azt ígérte JFK számára, hogy hatalmas siker lesz az utazás. A First Ladyt ugyanis imádták az amerikaiak. A szépségéért milliók rajongtak, a csöndes, visszafogott viselkedése, a könnyed, természetes eleganciája pedig meghódította azokat is, akik nem a férjére szavaztak.

Cikkünk következő részében a merénylettel és a gyilkosság furcsa, megmagyarázhatatlan körülményeivel foglalkozunk.

A cikksorozat következő részei:

Címlapfotó: UPI