Közép-Ázsia kritikus nyersanyaglelőhelyei kerülnek a szuperhatalmi rivalizálás középpontjába 

Szerző: | 2024. április. 8. | Geopolitika, Kiemelt, Zöldenergia, Zöldgazdaság

A Nyugat és Kína közti rivalizálás a kritikus nyersanyaglelőhelyek feletti ellenőrzés megszerzéséről fog szólni az elkövetkező években. A geopolitikai átrendeződés és az orosz–ukrán háború nyomán a Nyugat egyre intenzívebben keresi a kritikus nyersanyagokban gazdag potenciális partnereket, hogy csökkentse a Moszkvától és Pekingtől való függőségét. Ugyanakkor, ahogyan a megújuló energiaforrások felé fordul, hogy csökkentse az orosz szénhidrogéntől való függőségét, azzal a szembesül, hogy még inkább függővé válik Kínától mint a megújuló energiaforrások ágazatában meghatározó hatalomtól. Közép-Ázsia szerepe mindezek közepette felértékelődik, mivel hatalmas, de nagyrészt kiaknázatlan kritikus nyersanyaglelőhelyei vannak, és ezáltal a régiót a verseny megkerülhetetlen szereplőjévé teszi.

Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet elemzőjének írása 

Eldaniz Gusseinov az Ibn Khaldun Egyetem Heydar Aliyev Eurázsiai Tanulmányok Központjának munkatársa, valamint Abakhon Sultonazarov az IWPR Közép-Ázsia regionális igazgatója a cabar.asia oldalán közölt egy kiváló elemzést Közép-Ázsia felértékelődő stratégiai jelentőségéről. Álláspontjuk szerint Közép-Ázsia nyugati és kínai kapcsolatai közötti kölcsönhatás az erőforrások közötti rivalizálás kezdetét jelenti. Kétségtelen, hogy napjaink turbulens geopolitikai eseményeinek nyomán egyre fontosabbá válik Közép-Ázsia (Kazahsztán, Üzbegisztán, Tádzsikisztán, Türkmenisztán, Kirgizisztán) elsősorban a zöldátállás és az ezekhez a technológiákhoz szükséges kritikus nyersanyagok szemüvegén keresztül. Ahogy mind több ország ébred rá a zöldenergia nemzetgazdaságok jövőjét és a lakosság biztonságát szavatoló szerepére, úgy a világpolitika szereplői egyre fokozottabban kapcsolódnak be a kritikus nyersanyagok iránt folyó versenybe. Ez Közép-Ázsia szempontjából a globális nyersanyag-politikában betöltött központi szerepe miatt vissza nem térő lehetőségeket, de kockázatokat is rejt. 

Az öt közép-ázsiai ország bal fentről jobbra: Türkmenisztán, Tádzsikisztán, Kirgizisztán, Kazahsztán, Üzbegisztán Képek forrása: Pixabay. 

A régió gazdag kritikus nyersanyagokban: a világon fellelhető mangánérc 38,6, a króm 30,07, az ólom 20, a cink 12,6, a titán 8,7 százaléka található itt. Kazahsztán különösen a ritkaföldfémek kitermelése szempontjából értékes, miután Kína a ritkaföldfémekből való 70 százalékos részesedésével uralja a piacot. Ez a kiaknázatlan potenciál felkeltette az USA és az EU figyelmét is: szívesen fektetnének be kazah bányaprojektekbe, hogy csökkentsék a kínai ritkaföldfémektől való függőségüket. Az Egyesült Államok nagymértékben importál ittriumot és szkandiumot,  

az unió ritkaföldfém-ellátásának 98 százaléka Pekingtől függ. 

Szuperhatalmak a rajtvonalon Közép-Ázsia erőforrásaiért 

Az USA és Kína versenyben van a Közép-Ázsiában fellelhető kritikus nyersanyagokért, ami borítja a korábbi amerikai régiós politika logikáját. Az Egyesült Államok 2022 szeptemberében elindította a Gazdasági Rugalmasság Közép-Ázsiában Kezdeményezést (ERICEN), 25 millió dollárt különítve el 2022-re a kereskedelem sokszínűségének előmozdítására és a régióbeli beruházások megerősítésére. A 2023. májusi Kína–Közép-Ázsia csúcstalálkozón Hszi Csin-ping kínai elnök 4 milliárd dolláros pénzügyi támogatást ígért a régiónak, hangsúlyozva a geopolitika jelentőségét. Ekkor az USA-ban és az EU-ban is tudatosult, hogy a régiós szerepvállalásuk túl kevés. 

Tavaly szeptemberben az Egyesült Államok adott otthont az USA–Közép-Ázsia csúcstalálkozónak. A C5+1 közös nyilatkozata kiemelte, hogy változatos, fenntartható és megbízható kritikus nyersanyag-ellátási láncokat alakítsanak ki, innovációt vezessenek be a bányászat és a nyersanyag-feldolgozás terén, emellett a stratégiai függőségek csökkentése érdekében előmozdítsák a regionális ipari együttműködést. Figyelemre méltó, hogy a kritikus nyersanyagokra helyezett ilyen hangsúly nem szerepelt a korábbi, Közép-Ázsiára vonatkozó amerikai stratégiai dokumentumokban, sem a 2019–2025-ös stratégiában, sem a külügyminisztérium által 2022-ben közzétett országstratégiákban

A kritikus nyersanyagok felfedezése, kitermelése és feldolgozása Amerika számára az orosz és a kínai befolyás elleni küzdelem elsődleges színtere lett. Ezt példázza, hogy az USA 2024 februárjában megrendezte az első C5+1 kritikus nyersanyagokról szóló párbeszédet (CMD). Ennek során a felek kölcsönösen igyekeztek elmélyedni a régió kritikus nyersanyagágazataiba történő tengerentúli befektetések kilátásaiban. Ezt a hangsúlyt tovább erősítve Anthony Blinken amerikai és Murat Nurtleu kazah külügyminiszter az idén márciusban megbeszéléseket folytatott a kazah nyersanyag-beruházásokról. Az USA növekvő érdeklődése a közép-ázsiai kritikus nyersanyagok iránt különbözik más nemzetek fókuszától. Az amerikai Nemzeti Hírszerzés Igazgatói Hivatala 2024-es éves értékelésében kiemeli, hogy 

Kína az amerikaiak Pekinggel szembeni versenyintézkedéseit egy szélesebb körű tengerentúli diplomáciai, gazdasági, katonai és technológiai erőfeszítés részének tekinti, amelynek célja a kínai felemelkedés megfékezése, a Kínai Kommunista Párt uralmának aláásása és az ázsiai nagyhatalom megakadályozása abban, hogy elérje regionális és globális hatalmi ambícióit. 

A kereskedelmi háború szele 

Az idén márciusban Li Csiang miniszterelnök beszédében felvázolta Kína új fejlődési paradigmáját, és jelentős beruházásokat helyezett kilátásba a technológiai innováció, valamint a fejlett gyártás területén. Ez a váltás olyan kulcsfontosságú ágazatokat foglal magában, mint a mikrochipgyártás és a védelmi technológia, ám mindkettő nagymértékben függ a kritikus nyersanyagoktól. A Caspian Policy Center elemzése szerint az amerikai törekvések éppen az USA Kínától való kritikus nyersanyagfüggőségét teszik a fokozódó verseny stratégiai Achilles-sarkává. A világ ritkaföldfém-bányászatának közel 60 százalékát és a feldolgozási kapacitások több mint 85 százalékát uraló Kína lehetősége, hogy kihasználja monopolhelyzetét a kritikus nyersanyagok terén, jelentős fenyegetést jelent az USA csúcstechnológiai és védelmi ágazatára. Ezt hangsúlyozta Peking 2023 decemberében tett lépése, amely bizonyos nyersanyagok és kapcsolódó technológiák exportjának korlátozására irányult. A Nyugat szempontjából így a közép-ázsiai országok életképes versenytársakat jelentenek Kína ritkaföldfém-monopóliumának megkérdőjelezésében. 

Az ázsiai nagyhatalom számára a stratégiai dominanciájának megőrzése, valamint a Nyugat arra irányuló erőfeszítéseinek meghiúsítása, hogy új, kritikus erőforrás-tartalékokat csapoljanak meg, kulcsfontosságú, különösen a globális hatalmi dinamikát tekintve. Mindezt Emmanuel Macron francia elnök novemberi kazah és üzbég körútja is alátámasztotta. A látogatás után Bobir Islamov, Üzbegisztán bányászati és geológiai minisztere bejelentette, hogy stratégiai partnerséget kötött országa és a francia Orano cég, amely 500 millió dolláros beruházást vállalt az ország uránkitermelésére és -feldolgozására. Ezzel párhuzamosan az üzbég Navoiuran és a China National Nuclear Corporation stratégiai együttműködési memorandumot erősített meg az uránágazatban való együttműködésről, kiemelve a kritikus erőforrásokért folyó nemzetközi versenyt

A kazah elnöki hivatal sajtószolgálatának felvételén Kaszim-Zsomart Tokajev kazah elnök és Emmanuel Macron francia államfő kezet fog, miután megállapodást írt alá Asztanában 2023. november 1-jén Forrás: MTI/EPA/Kazah elnöki hivatal sajtószolgálata

A kritikus nyersanyagok bányászatának és finomításának képessége kulcsfontosságú a Kínával szembeni nagyhatalmi rivalizálásban. Ez a viszonylag feltérképezetlen terület lehetőséget kínál a régiónak, hogy növelje a ritkaföldfémek kitermelését, és ezzel csökkentse a kínai szakértelemtől és befektetésektől való függőségét. Azonban a térség kiaknázatlan potenciálja ellenére jelenleg a kínai cégek dominálnak: Tádzsikisztánban és Kirgizisztánban a kritikus nyersanyagokra vonatkozó bányászati engedélyek többségét birtokolják. 

Az erőforrásokért folyó a versenyben Kínának és az USA-nak különböző stratégiai előnyei vannak 

Kínának több közép-ázsiai országgal is van közös határa, így ez az erőforrások kitermelése során könnyebb hozzáférést és alacsonyabb szállítási költségeket jelent. Emellett Peking pénzügyi tartalékait jelentős bányászati és infrastrukturális projektekre fordítja a régióban, gyakran a gazdasági együttműködést elősegítő szélesebb körű külpolitika részeként. Továbbá a folyamatos diplomáciai és gazdasági elkötelezettség révén tartós kapcsolatokat ápol Közép-Ázsiával, kedvező működési környezetet biztosítva a vállalatai számára. 

Az USA az innováció, a demokratikus értékekhez való ragaszkodás, a technológia és az erőforrás-kitermelés etikai normái terén meglévő erősségeit hangsúlyozza, Kína befolyásának ellensúlyaként pozicionálja magát és alternatív partnerségi modellt kínál a régiónak. Washington próbálja a globális szövetségek és partnerségek kiterjedt hálózatát kihasználni a közép-ázsiai erőforrás-megállapodások és beruházási kezdeményezések érdekében. A pekingi dominancia ellensúlyozását célzó Ásványi Biztonsági Partnerség a kínai befolyás mérséklése érdekében olyan ásványkincsekben gazdag afrikai országokat is elér, mint Dél-Afrika, Botswana, Angola, Mozambik, Namíbia, Tanzánia, Zambia, Uganda és a Kongói Demokratikus Köztársaság. Emellett az USA a soft powert (oktatási, kulturális, fejlesztési támogatás) olyan kapcsolatok ápolására használja, amelyek elősegítik a stratégiai céljait Közép-Ázsiában. 

Milyen kockázatok és előnyök várnak Közép-Ázsiára a nyersanyagversenyben? 

A térség a kritikus nyersanyagok hatalmas készleteivel kulcsszerepet játszhat a globális technológiai fejlődés és az energetikai átállás folyamatában. Ebben a geopolitikai kontextusban ezek az országok a szuperhatalmak (USA, Kína) és a nagyhatalmak (Oroszország, EU) érdekei között helyezkednek el. 

A kritikus nyersanyagok iránti kereslet lehetőségeket kínál Közép-Ázsiának a gazdasági fejlődésre és diverzifikációra a hagyományos ágazatokon túl. A bányászati és feldolgozóipari vállalkozásokba történő beruházások ösztönözhetik a munkahelyteremtést, az infrastruktúra-fejlesztést és a technológiaátadást, növelve az általános gazdasági ellenálló képességet. Ezen túl az USA, Kína és az EU növekvő érdeklődése a közvetlen külföldi befektetések (FDI) növekedéséhez vezethet a régióban. A tőke és a szakértelem beáramlása felhasználható a gazdaság más ágazatainak fejlesztésére, valamint a humán tőke építésére a külföldi partnerek által támogatott oktatási és képzési programok révén. 

Ugyanakkor  

a lehetőségek kockázatokat is rejtenek magukban. A kritikus nyersanyagok kiaknázására való törekvésük során gazdasági stabilitás szempontjából túlzottan függővé válhatnak egy vagy több külső hatalomtól.  

Ez korlátozhatja a külpolitikai autonómiájukat és sebezhetővé teheti őket a nyomásgyakorlással szemben. A kritikus nyersanyagok bányászata és feldolgozása jelentős környezeti hatásokkal járhat, beleértve a vízszennyezést, a talajromlást és az élőhelyek pusztulását. Erős környezetvédelmi szabályozás és felügyelet nélkül a gazdasági haszonszerzés hosszú távú környezeti károkat okozhat. A külföldi befektetések beáramlása és a bányászatra való fókusz súlyosbíthatja a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket. Az ásványkincsekben gazdag régiók fejlődhetnek, míg mások lemaradhatnak, ez pedig belső feszültségekhez vezethet. 

A ritkaföldfémek ára 2024 eleje óta meredeken zuhan, és míg a feldolgozás iránti gyenge kereslet (elsősorban Kínában, ami az ország stagnáló mikroelektronikai iparát jelképezi) lehet az árcsökkenés egyik oka, egy másik lehetséges tényező a megnövekedett globális termelés és a távol-keleti nagyhatalmon kívüli ritkaföldfémkészletek keresése. Ahogy a közép-ázsiai államok belépnek a piacra, a nyersanyagok ára csökkenhet, így ez a régió országai számára a potenciális nyereségük egy részének elvesztését eredményezheti. 

Kaszim-Zsomart Tokajev kazah elnök éves beszédében felszólított arra, hogy a saját költségén geológiai feltárást végző befektetők számára biztosítsanak elsőbbségi jogot az altalaj használatára. Kiemelte, hogy Asztana kiemelt feladatai közé tartozik a kritikus nyersanyaglelőhelyek fejlesztése, hiszen ezek a fémek váltak az „új olajjá”. 

Azok az országok, amelyek képesek lesznek kiaknázni a kritikus nyersanyagforrásaikban rejlő lehetőségeket, meghatározzák a globális technológiai fejlődés irányát. 

Az amerikai földtani intézet 2012-ben kezdte el felmérni a kritikus nyersanyagok potenciálját a régióban. 2016-ban 384 lelőhelyet azonosítottak: Kazahsztánban 160-at, Kirgizisztánban 75-öt, Tádzsikisztánban 60-at, Türkmenisztánban 2-t, Üzbegisztánban 87-et. 

A cirkon (rakéta- és repülőgéphajtómű-gyártás), az apatit (műtrágyagyártás) és a kolumbit (autóipar, kőolaj- és földgázkitermelő platformok építése) a leggyakoribb kritikus nyersanyag Közép-Ázsiában. Ezek nagy mennyiségben fordulnak elő a kazah sztyeppéken, a régió és a nyugat-kínai Hszincsiang határán elterülő Tien-san hegységnél, valamint az ezzel délen összeérő Pamír hegység területén. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) jelentése szerint Kirgizisztán teljes exportjában a kritikus nyersanyagok aránya több mint 50, míg Üzbegisztán és Tádzsikisztán esetében 30 százalék feletti. 

A kritikus nyersanyagok exportja nemcsak egy lehetséges szereplőre koncentrálódik, hanem kiegyensúlyozatlan a két nagy fogyasztó között, bár Ázsia részesedése fokozatosan növekszik. Kína még nem ellenőrzi a ritkaföldfémek bányászatát Közép-Ázsiában, annak ellenére, hogy a régióban kínai tevékenység folyik, és Peking dominál ezen erőforrások bányászatában és feldolgozásában. 

Konklúzió 

Közép-Ázsiában a kritikus nyersanyagokért folyó, elsősorban az USA és Kína közötti fokozódó verseny kiemeli a régió felértékelődő stratégiai jelentőségét ezen erőforrások globális ellátási láncában. A térség hatalmas készletei potenciális ellensúlyt jelentenek Kína dominanciájával szemben a csúcstechnológiához, a megújuló energiához, a védelmi és az autóiparhoz szükséges ritkaföldfémek előállításában és feldolgozásában. 

Az USA egyre nagyobb hangsúlyt fektet a kritikus nyersanyagok forrásainak diverzifikálására, hogy csökkentse a Kínától való függőséget olyan kezdeményezéseken keresztül, az ERICEN és a C5+1. Ezen erőfeszítések célja a fenntartható és megbízható ellátási láncok létrehozása, a regionális ipari együttműködés előmozdítása, valamint a kritikus ásványi anyagok feltárásának, bányászatának és feldolgozásának ösztönzése Közép-Ázsiában. 

Mindeközben Kína igyekszik fenntartani a stratégiai pozícióját és megakadályozni, hogy a Nyugat kritikus nyersanyagok új forrásaihoz férjen hozzá, ami a térségben meglévő gazdasági befolyásában és stratégiai partnerségekben is megmutatkozik. 

A térség országai válaszúthoz érkeztek. Lehetőségük van arra, hogy az ásványkincsvagyonukat a gazdasági fejlődésre fordítsák, külföldi befektetéseket vonzzanak és javítsák a világban betöltött szerepüket. Ám mindez kockázat is, mert meg kell küzdeniük a geopolitikai rivalizálás, a környezetkárosítás, a gazdasági egyenlőtlenség kihívásaival. A szuperhatalmak közötti verseny aláhúzza, hogy a térségbeli országoknak körültekintően kell megtervezniük a stratégiájukat, hogy a különbözőrizikók mérséklése mellett maximalizálják az előnyöket, ezzel biztosítva a fenntartható fejlődést és a kritikus nyersanyagok feletti autonómiát. 

Borítóképhez felhasznált képek forrása: Pixabay, MTI/AP/Evan Vucci, MTI/AP/Szputnyik/Kreml pool/Mihail Mecel, MTI/EPA/Hszinhua/Csü Peng MTI/EPA/Olivier Hoslet

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn