Molnár Dániel vezető elemzőnk a Világgazdaságnak nyilatkozott azzal kapcsolatban, hogy Magyarország 2004. május elsején, azaz pontosan húsz évvel ezelőtt csatlakozott az Európai Unióhoz. Visszatekintve ma már ki lehet jelenteni, hogy az aktust túlzott optimizmus lengte körül. A fejlett nyugat utolérése negyven év szocializmus, majd 14 év átmeneti időszak után nem tűnt még ilyen közelinek. Ám hamar jött a kijózanodás, a 2000-es évek második felében derült ki, hogy az uniós csatlakozás önmagában nem garancia arra, hogy egyhamar beérjük Ausztriát vagy Németországot. 

A felzárkózás ténye szempontjából – a 2010 utáni gazdaságpolitikával – mindenképpen sikertörténet a taggá válás, ugyanakkor ha átgondoljuk, mi lehetett volna, ha például nem vesztegetjük el a csatlakozás első éveit, akkor maradhat keserű íz a szánkban 

– mondta a Világgazdaságnak Molnár Dániel, aki szerint a különböző időszakok teljesítményéből is látható, hogy a belépés vagy az uniós források megléte még nem garancia a sikerre. Ahhoz, hogy egy gazdaság élni tudjon ezzel a lehetőséggel, szükség van a megfelelő gazdaságpolitikai döntésekreis, valamint olyan vállalatokra és munkavállalókra, amelyek és akik megteremtik a felzárkózás alapját. Az elemző szerint az elmúlt húsz év legnagyobb tanulsága, hogy a felzárkózási forrásokból, a nyugati piacok közelségéből csak akkor lesz tényleges gazdasági növekedés, ha azokat megfelelően használják fel. 

Elmaradt a felzárkózás 

Korántsem volt ez egységes időszak a magyar gazdaságtörténetben: ha az egy főre jutó GDP-t nézzük az uniós szint átlagában mint a felzárkózás mérőszámát, azt láthatjuk, hogy 2004 és 2008 között a gazdaság stagnált, nagyjából 63 százalék körül alakult. 

„Vagyis a csatlakozás időszakában, az elhibázott gazdaságpolitika miatt elszalasztottuk a felzárkózás lehetőségét, miközben a csehek vagy a lengyelek 5, míg a szlovákok több mint 10 százalékponttal közeledtek az uniós átlaghoz ekkor” 

– emelte ki intézetünk elemzője. Érdemes felidézni, hogy 2007-ben, három évvel a csatlakozásunk után amíg idehaza 0,6 százalékkal bővült a GDP, Szlovákiában ugyanekkor 10, Lengyelországban pedig 7 százalékkal. Ezek után nem ért senkit sem meglepetésként, hogy a 2008–2009-es válságot sokkal jobban megszenvedte a magyar gazdaság, mint a környékbeli országok, így a 2008 és 2012 közötti időszak alatt 3 százalékponttal közeledtünk az uniós átlaghoz, de az is inkább annak volt betudható, hogy a déli országok (Spanyolország, Olaszország, Portugália, Görögország) súlyos válsághelyzete nyomán az EU fejlettsége esett vissza a hazánkéhoz.  

Nem csak Brüsszelen múlik 

2012 és 2019 között ellenben gyorsabb ütemű felzárkózás zajlott le hazánkban, 7 év alatt 6 százalékponttal közeledtünk, amely egyáltalán nem olyan rossz annak fényében, hogy ez megfelel például a lengyel ütemnek. 

Molnár úgy látja, hogy

ebben az időszakban a magyar felzárkózás kulcsa a munkaalapú gazdaságpolitikai megközelítésben keresendő:

jelentős számú munkaerőt vontak be néhány év alatt, amelynek köszönhetően a  

foglalkoztatási és aktivitási mutatóink az unió sereghajtó pozíciójából az átlag fölé kerültek, amely a gazdaság más szegmenseiben, például a szegénységi mutatókban is érdemi javulást eredményezett. 

Bár a 2020-as évek válságai (koronavírus, háború) a felzárkózásra is rányomták a bélyegüket, azonban 4 év alatt még így is kicsit több mint 3 százalékponttal közeledtünk az uniós átlaghoz, amely gyorsabb, mint a szlovák felzárkózás, miközben a csehek például divergáltak. Tavaly Magyarország az unió fejlettségének 76 százalékán állt, így húsz év alatt 13 százalékponttal közeledett a leggazdagabb országokhoz, ami nagyon vontatott fejlődést takar. 

Nem az uniós források jelentik a megoldást  

Bár sokan az uniós forrásoktól várták a csodát, jól látható, hogy nem ezen múlik a magyar gazdaság fejlődése. Ha a két, eddig lezárt uniós költségvetési ciklust, a 2007 és 2013, valamint a 2014 és 2020 közöttit nézzük, akkor húsz év alatt egészen pontosan 23 ezer milliárd forintnyi uniós forrás érkezett a magyar gazdaságba. Ez elsőre soknak tűnik, ám az ország gazdasági méretéhez és a külföldiek által kivitt profithoz képest kevésbé: 

éves szinten átlagosan kicsivel több mint 1000 milliárd forint eltörpül a GDP-nkhez viszonyítva, ami idén már valahol 80 ezer milliárd körül alakulhat. 

Emellett azt sem szabad elfelejteni, hogy

a Magyarországon tevékenykedő külföldi tulajdonú vállalatok kiviszik az országból a profitot, és ez rendre magasabb annál, mint ami beérkezik hozzánk az uniós pénzekből. 

Euróval vagy nélküle 

Az euró bevezetése számtalan esetben felmerült az elmúlt húsz évben, az első céldátum még 2007 volt. Hogy akkor nem sikerült teljesíteni, az annak tudható be, hogy a maastrichti kritériumoktól nagyon messze álltak a hazai gazdasági mutatók. A 2010-es évek után pedig la gazdaságpolitikai szemléletmód változott meg, Orbán Viktor miniszterelnök határozott álláspontja, hogy hosszabb távon inkább árt a közös uniós fizetőeszköz a gazdasági felzárkózásnak. 

Molnár Dániel úgy látja, az euró bevezetésének hosszú távon lehetnek előnyei a magyar gazdaság számára is, amennyiben az euróövezet fenntartja versenyképességét. „Az időzítés azonban kulcsfontosságú: az euró rövid távon nem oldja meg a problémákat, illetve nem vezet önmagában felzárkózáshoz. A bevezetéssel mindenképpen érdemes kivárni, a gazdasági felzárkózás, a gazdaság ellenálló képességének erősítése, a magasabb hozzáadott értékű termelésre való áttérés egyaránt hozzájárulhat ahhoz, hogy az euró bevezetésével a felzárkózás tovább folytatódjon, és ne járjunk úgy, mint Szlovákia” – magyarázta az elemző. 

Kapcsolódó: