Az olasz maffia mostanság ritkán piszkolja be a kezét vérrel – írja a Reuters összeállításában. A zsarolást végző verőemberek kimentek a divatból, és a gyilkosságokra már javarészt rossz szemmel tekintenek a keresztapák. A legfrissebb hivatalos adatok szerint 2022-ben Olaszországban mindössze 17 embert ölt meg a maffia, szemben az 1991-es több mint 700-zal. 

A Reuters olasz ügyészekre hivatkozva arról számol be, hogy a maffiózók egyre határozottabban beköltöztek a fehérgalléros bűnözés alacsony kockázatú, visszafogott világába. Persze megvan a motivációjuk, hiszen Olaszország komoly összegekkel számolhat a Covid utáni helyreállítási alapokból. Giorgia Meloni miniszterelnök kormánya a múlt hónapban fedte fel, hogy 16 milliárd eurós, a lakásfelújítási programokkal kapcsolatos csalást tárt fel.  

Az ügyészek mindenesetre vizsgálják az Európai Unió 200 milliárdos gazdaságélénkítő csomagjával való esetleges visszaéléseket. Persze annak ők is tudatában vannak, hogy nem minden csalás mögött állnak szervezett bűnözői csoportok, de gyanítják, hogy nagyon sok mögött igen. Noha arról Olaszországban nincs hivatalos becslés, hogy a szervezett bűnözés mekkora arányban vesz részt pénzügyi bűncselekményekben, feltehetően ez évente több milliárd eurót tesz ki, és ennek csak a töredékét tudják feltárni. 

Az Európai Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekményeket vizsgáló Európai Ügyészség (EPPO) februárban kongatta meg a vészharangot, figyelmeztetve, hogy a 27 tagállamban tapasztalható hatalmas pénzügyi visszaélések szervezett bűnözői csoportok részvételére utalnak.

Az EPPO 2023-ban indított 1927 aktív ügyének csaknem egyharmada érintette Olaszországot, ahol a becsült kár 7,38 milliárd euróra tehető az vizsgált ügyek teljes, 19,3 milliárdos összegéből.  

Az ügyészek szerint a bűncselekmények a leggyakrabban vállalkozókkal való összejátszásról szólnak, akik kreatív módon keresik az új lehetőségeket az adókikerülésre. Az utóbbi krónikus probléma a dél-európai államban, 2021-ben az adókiesést 83 milliárd eurónyira becsülték.  

Persze Olaszországban sem szokták megbélyegezni az adóelkerülőket, vagy azokat, akik hamis számlákat állítanak ki, vagy adót csalnak. Megint másképp tekintenek kábítószer-kereskedelemmel kapcsolatos bűnökre.  

Az biztos, hogy nem lehet összehasonlítani a kockázat-nyereség arányt. A fehérgalléros bűnözés esetében a szankciók viszonylag enyhék, ám az, aki 50 gramm kokaint próbál eladni, akár 20 év börtönt is kockáztat. Ha azonban hamis számlákat állít ki, hogy 500 millió eurónyi adójóváírást szerezzen, mindössze 18 hónaptól hat évig terjedő szabadságvesztésre számíthat. 

A Reuters megemlíti Olaszország legismertebb maffiacsoportjait, a szicíliai Cosa Nostrát, a Nápolyból származó Camorrát és a Calabria déli régiójában székelő ’Ndranghetát. Állításuk szerint ezek a pozícióikat megőrizték ugyan az európai kokainkereskedelemben, de az elmúlt évtizedben a pénzügyek felé terelődött a figyelmük. 

Példát is hoznak a pénzügyi bűnözésre. Februárban a rendőrség Emilia Romagna északi régiójában 108 embert tartóztatott le, akikről azt feltételezik, hogy közel álltak a ’Ndranghetához. A gyanú szerint 4 millió euró értékű hamis számlát állítottak ki nem létező hajóépítési, iparigép-karbantartási, takarítási és autókölcsönzési szolgáltatásokról. A nyomozás folyamatban van, a tárgyalás időpontját még nem tűzték ki. 

Idéznek egy bírót is, aki elmondta, hogy Milánóban még 2011-ben mintegy 120 tárgyalást indítottak olyan vádlottak ellen, akiket hagyományos maffiabűnökkel vádoltak,

mostanság azonban egyetlen zsarolási esettel sem találkozott, pedig az egykor a maffiatevékenység fő támasza volt. Ezek a szervezetek ma már inkább fizetésképtelenségekkel és csődökkel foglalkoznak.

Beléptek az alvállalkozások világába, válaszolva a vállalkozók adóelkerülési igényeire.  

Maga a milánói bíró is feltárt pár esetet. Egy tavaly lezárult tárgyalás során napvilágot látott néhány metódus a maffiózók által használt csalások közül. Például a látszólag legitim szövetkezetek létrehozása, amelyek csökkentett árú outsourcing (kiszervezés)-szolgáltatásokat kínálnak a vállalatoknak, hogy aztán két év elteltével csődbe menjenek.

A magyarázat egyszerű: az olasz kormány tekintélyes adókedvezményeket kínál az újonnan alakult társaságoknak. Az a cég, amelynek nem áll szándékában növekedni, versenyképes árakat kínálhat fel ennek a segítségével, majd csődöt jelentve megúszhatja az adósságait és a szociális kötelezettségeit. 

A másik érintett terület az egész munkaerő-ellátási szektor, a szállítástól a takarításig. Azzal, hogy nem fizetik az adót és a járulékokat, csökkentett árakon tudnak szolgáltatásokat kínálni. A bírósági dokumentumokból is kitűnik, hogy szolgálataikat nemzetközi vállalatok – köztük a UPS Italia, a német szállítóipari óriás, a DB Schenker és a Lidl szupermarketlánc – is igénybe vették, amikor a logisztika egy részét kiszervezték az ’Ndrangheta által létrehozott szövetkezeteknek. A cégeket pénzbírság megfizetésére ítélték. 

A bevételkieséssel tavaly júliusban még az olasz parlament is foglalkozott, a jelentés szerint a csődbe ment cégek összesen 156 milliárd eurós adó- és nyugdíjfizetéssel tartoznak. Ez nagyjából háromszorosa Olaszország éves társaságiadó-bevételének, ami tavaly 51,75 milliárd euró volt. Persze azt nehéz bizonyítani, hogy egy csőd esetében valóban csalásról van szó. Azt a bírók is elismerik, hogy hiányoznak a bonyolult pénzügyi vizsgálatok lefolytatásához és annak bizonyításához szükséges metódusok.  

Szintén jó pénzt hozhat a látszólag sikeres cégek átvétele, majd kibelezése.

A módszer bemutatására a Reuters egy milánói pert mutatott be, hogy miképp fektetett be 2014-ben a ’Ndrangheta két tagja egy városi felhőkarcolóban működő Michelin-csillagos étterembe, ígérve, hogy segítenek a tulajdonosnak fedezni a lejárt adókat és az ingatlan bérleti díját. Nem tették. Ehelyett újabb adósságot halmoztak fel, és csődöt mondtak – nem is egyszer, hanem kétszer, mintegy 1,8 millió eurónyi adóhátralékot hagyva maguk mögött.  

Bár a konkrét ügy csalóit elítélték és bebörtönözték, a nyomozók szerint sokkal több elkövető megmenekül, részben azért, mert a törvények korlátozzák a fehérgalléros bűncselekmények üldözésére rendelkezésre álló időt. Az elévülési idő adócsalás esetén 6, áfa elmulasztása esetén 8, csaló csőd esetén 10 év. Az ügyészek szerint azonban a bonyolult nyomozások több évig is eltarthatnak, és még ha ítéletet is hoznak, azt gyakran hosszadalmas fellebbezési eljárás követi. 

A problémát mutatja az is, hogy 2022-ben az olaszországi elítéltek mindössze 0,9 százaléka ült gazdasági bűncselekmények miatt – ez sokkal kisebb arány, mint Franciaországban (7,1 százalék) vagy Németországban (9,8 százalék).

A gyakran váltakozó olasz kormányoknak nem sikerült szigorítaniuk a fehérgalléros bűnözésre vonatkozó szabályokat, inkább azokra a reformokra összpontosítottak, amelyekkel behajthatnák a tartozás egy részét. A februári fiskális rendeletek dekriminalizáltak egyes adóbűncselekményeket, ami az ellenzék szerint legitimálja a jogellenes magatartást. 

(Forrás: Reuters)