Hosszas viták után az EU úgy döntött, az orosz zárolt vagyonok nyereségéből évi 3 milliárd dollárért vásárol fegyvereket Ukrajnának. A válasz? „Ez semmi, nekünk százmilliárdok kellenek.” Pedig egy köszönöm azért jólesne.
A háború kezdete óta folyik a parázs vita G7-en és az Európai Unión belül, hogy fel lehet-e használni a szankciós zárolt orosz állami és magánvagyonokat Ukrajna megsegítésére. Több száz milliárd dollárról van szó, amelyet az USA immár habozás nélkül elkobozna. Az Európai Unió azonban óvatosabb volt ennél: a hatalmas vagyonból ugyanis 180 milliárd euró a belga székhelyű Euroclear vagyonkezelőnél hever, így egy elkobzás jogi következményei az EU-t érintenék elsősorban.
A történet végül egy kivitelezhetőnek tűnő terv lett. Az Európai Unió nem magát az orosz vagyont, hanem az Euroclear abból szerzett nyereségét, évi 2,5-3 milliárd eurónyi összeget fordít Ukrajna fegyvervásárlására. A terv hatalmas nehézségek árán született meg, mivel a józanabbul gondolkodó európai politikusok még ezt is túl rizikósnak találták: olyan precedens nélküli gyakorlatról van szó ugyanis, amelynek hosszabb távú hatását senki nem tudta felmérni.
Az édes pénz is keserű
Ha az EU-s vezetők azt várták, hogy az ukrán vezetés megköszöni az újabb, kínkeservesen összekapart segélyt, csalódniuk kellett. Ezúttal Denisz Maljuska igazságügyminiszter osztotta ki őket, aki nevetségesnek titulálta az összeget.
Hárommilliárd euró szinte semmi. Százmilliárdokra van szükségünk a háború megnyeréséhez
– mondta, engedékenyen hozzátéve, hogy „első lépésnek jó lesz ez is”, de az ukrán kormány változatlanul a teljes külföldön lévő orosz zárolt vagyon elkobzását és Kijevbe küldését követeli a nyugati országoktól.
Első pillantásra meglepő lehet a „köszönöm” szó ukrán értelmezése, valójában azonban az lenne a meghökkentő, ha Kijev egyszer az elégedettségét fejezné ki a Nyugat támogatása kapcsán. (A közelmúltban megszavazott 61 milliárd dolláros amerikai segély is „csak a kezdet” kategóriába került Ukrajnában, ahol máris közölték: nem elég.) A Pentagon egyik volt magas rangú tisztviselője még tavaly fakadt ki a folyamatos elégedetlenséget látva:
Zelenszkij úgy viselkedik, mint egy elkényeztetett, nyűgös gyerek, aki mindent megkap, amit akar, de még mindig nem elég neki. A kormányban és az állampolgárok között is egyre nő azoknak a száma, akiknek elege van belőle.
Emlékezetes volt az eset, amikor a háború első évében Joe Biden telefonon tájékoztatta az ukrán elnököt egy újabb egymilliárd dolláros fegyvercsomag jóváhagyásáról. Ha az amerikai vezető azt hitte, Zelenszkij hálás lesz, nagyot tévedett. Még be sem tudta fejezni a mondandóját, amikor ukrán kollégája panaszáradatot zúdított rá azzal kapcsolatban, hogy mennyi mindenük nincs még, és amit megígértek, az sem érkezik meg időben. Több forrás is megerősítette, hogy Biden ezen a ponton teljesen kivetkőzött magából, és kiabálva hívta fel Zelenszkij figyelmét arra, hogy inkább meg kellene köszönnie a rengeteg segítséget, nem pedig kritizálnia azt.
Jake Sullivan, az Egyesült Államok nemzetbiztonsági tanácsadója az ukrán elnök tavalyi, a NATO-csúcson bemutatott kommunikációs ámokfutása kapcsán már nyíltan kimondta: az USA köszönetet és nem kritikát érdemel azért a rengeteg áldozatért, amelyet Ukrajnáért vállal.
Hasonlóan fogalmazott Ben Wallace akkori brit védelmi miniszter is, aki azt mondta: „Tetszik neki vagy sem, Ukrajnának egy kis hálát kellene mutatnia”. Zelenszkij maró gúnnyal üzent vissza Wallace-nak: „Nem tudom, mire gondol a hálával kapcsolatban. Hogyan legyünk ennél jobban hálásak? Minden reggel felkelés után mondjunk hálát a brit védelmi miniszternek? Tényleg nem értem”.
Mi sem.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Shutterstock
