A Bloomberg terjedelmes cikkben értekezett arról, hogy Európa újra nagyon kitett egyetlen gázszállító vállalatnak. Ezúttal nem az oroszok, nem a Gazprom került az amerikaiak célkeresztjébe, most Norvégia a bűnös, és annak egyik vállalata: az Equinor.  

Cikküket azzal kezdik, hogy a cég mennyire megbízhatatlan Európa kiszolgálására, példaként hozva egy szivárgást a norvégok északi sarkkör felett található cseppfolyósítottföldgáz-üzeméből, amelyet gyorsabban sikerült orvosolni, mint az emiatt megugrasztott gázárakat.  

Amióta Oroszország megtámadta Ukrajnát, és az energiaárak megugrottak, a norvég olaj- és gázipari óriás csendben átvette azt a piaci pozíciót, ami egykor az orosz Gazpromé volt.

Jelenleg Norvégia biztosítja az unió gázellátásának 30 százalékát, míg az ukrán konfliktus előtt a Gazprom adta az összes európai gáz mintegy 35 százalékát. A skandináv állam tavaly több mint 109 milliárd köbméter földgázt exportált Európába, aminek nagyjából kétharmadát az Equinor értékesítette. 

Az amerikaiak aggódnak, hogy a cég feltűnésével az európai vezetők ismét veszélybe sodorják az országaikat azzal, hogy túlságosan egyetlen beszállítóra támaszkodnak. Természetesen nem kérdőjelezik meg Norvégiát mint stabil kereskedelmi partnert, amely hosszú múltra tekint vissza az európai energiaszállítás terén. Az aggályaik inkább a folyamatos szállítás megbízhatóságát érintik, ugyanis az elhúzódó leállásokat, a karbantartások miatti kiesések kezelését a norvégok nem tudják olyan könnyen kezelni, mint annak idején a Gazprom. Márpedig minden kisebb zavarra mostanság idegesen reagál az európai gáztőzsde.  

A Bloomberg beszámol arról is, hogy mivel Norvégia gázára magasabb, mint Oroszországé, az orosz export zsugorodása után

némi felháborodást keltett, hogy a skandináv állam Európa kárára profitál.

Ez a felzúdulás azonban alábbhagyott, ahogy a kormányok és a kereskedők elfogadták az új piaci feltételeket. (Az amerikai LNG áráról természetesen hallgattak.) Idézi Olaf Scholz német kancellárt, aki április végén köszönetet mondott Norvégiának, amiért lehetővé tette, hogy országa „néhány hónapon belül” függetlenné vált az orosz gáztól, és Európa ellátásának biztosításához „tökéletes partnerként” méltatta.  

Norvégiának kifizetődött ez az új szerep, a gázexportja rekordértéket, 1400 milliárd koronát (130 milliárd dollárt) ért el 2022-ben. Bloomberg azt is felveti, hogy mindez ugyanakkor megkérdőjelezi az ország zöldjövőjét. Miközben vezető szerepet játszott az olyan kezdeményezésekben, mint az elektromos járművekre való átállás, a gáz iránti kereslet megugrása azzal a hatással járt, hogy visszairányította az olaj- és gázszektorba a pénzügyi forrásokat és a tehetségeket. Még a Greenpeace is aggodalmaskodik.   

Persze a kételyeiknek lehet némi alapja, hiszen amikor az Equinor tavaly nyáron bejelentette, hogy meghosszabbítják néhány gázüzemük karbantartását, a gáz ára perceken belül közel 20 százalékkal emelkedett. A reakció különösen heves volt, mivel a kereskedők többnyire az árak zuhanására fogadtak. A lanyha keresletből és abból a tényből, hogy a régió gázkészletei nyár végére megtelnek, arra következtettek, hogy Európa végre túljutott az energiaválság mélypontján. Természetesen az Equinor rögtön biztosította a kereskedőket, hogy a cégen belüli „információs korlátok és eljárások biztosítják a szabályok betartását, hogy minden piaci szereplő egyszerre férhessen hozzá az érzékeny piaci információkhoz”. 

A kereskedőknek is változtatniuk kellett, mivel 2021 végéig a Gazprom többnyire megbízható beszállító volt – ez volt a fő oka annak, hogy a gázárak stabilak maradtak az elmúlt évtizedben. A cég kiesésével azonban egyre gyakrabban fordultak elő fennakadások, az árak megugrottak, ez pedig kiváltotta az energiaválságot. 

A Bloomberg megállapítja, hogy Európa sokkal stabilabb lábakon áll, mint egy évvel ezelőtt, de a körülmények továbbra is változékonyak. Az üzemanyag-ellátást fenyegető bármilyen fenyegetés felboríthatja a piacokat, és ennek lefelé irányuló hatásai lehetnek: a földgázpiac tartós áringadozása arra ösztönözheti az ipari vállalatokat, hogy korlátozzák az üzemanyag-felhasználásukat és megnöveljék a háztartási számlákat.  

Ugyanakkor idén új rekordot érhet el a norvég földgázszállítás. Az Equinor azon dolgozik, hogy növelje a kapacitását és csökkentse a szűk keresztmetszeteket a karbantartási munkák egyszerűsítésével.  

A Bloomberg kíváncsian várja, hogy ez sikerül-e. Idéz egy amerikai szakértőt, aki szerint a következő években az Egyesült Államokból és Katarból érkező LNG új hullámával „az Equinor és a norvég gáz jelentősége Európa számára végül csökkenni fog”. A kontinensre importált cseppfolyósított földgáz mennyiségének a megugrása a közelmúltban már hozzájárult a piac normalizálásához, és

Norvégiának „nehéz lesz szervesen növelni gáztermelését, és ezért lényegesen többet exportálni”. 

Azt már az oroszok teszik hozzá, hogy Norvégia és az Equinor nem képes fokozottabban növelni a termelést. Emlékeztetnek rá, hogy 2022-ben is csak kismértékben növelték a gáztermelést azzal, hogy visszaszorították az olajtermelésüket.

A norvég gáztermelés sajátossága, hogy a gáz egy részét visszapumpálják a tározóba, hogy fenntartsák az olajtermelés volumenét, ami egy jövedelmezőbb árucikk. 2022-ben azonban a gáz annyira megdrágult, hogy kifizetődőbb lett több gázt előállítani, és visszafogni az olajtermelést, de ekkor is csak 8 százalékkal tudták növelni a gáz-előállítást. 

Ehhez képest a Gazprom korábban azt nyilatkozta, hogy a meglévő mezőkön további 100 milliárd köbméterrel növelheti a termelést, emellett más gázmezők bevetésével bármely kiesés esetén képes biztosítani a gázt. Így a külföldi fogyasztók (piacok) nem érezték meg, amikor Oroszország javítás céljából leállította valamelyik gázvezetéket vagy -mezőt.   

A Vzgljad orosz portál egyébként elveti a Bloomberg vádjait, miszerint a norvég gáz drágább lenne, mint az orosz, mivel mind a két ország által kötött szerződések az azonnali piachoz kötődnek, így az árak is megközelítőleg azonosak. 

Spekulatív érvelésnek tartják azt is, ami szemére veti a norvégoknak a 2022-es gázeladásokból származó hatalmas bevételeit. Ugyanis abban az évben

Európa minden gázszállítója rendkívüli haszonra tett szert, beleértve az amerikai LNG-szállítókat is, mert sok tényező, köztük az Európai Bizottság és az európai politikusok lépései nagyon magas gázárakhoz vezettek.  

Az orosz portál szerint ez olyan, mintha a Bloomberg elővette volna régi cikkeit a Gazprom európai gázpiaci erőfölényének kedvezőtlen hatásairól, csak most a Gazpromot mindenhol lecserélte az Equinorra. Szerintük könnyű kitalálni, hogy ebből a cikkből a megújulóenergia-termelők és az LNG-szolgáltatók profitálhatnak.

Az amerikaiak amúgy is életmentőként tekintenek az új amerikai LNG-projektekre, amelyek zöme 2026-ban indulhat.