Tegnap egész Szlovákia, de talán a világ jobbik fele is megdöbbent, amikor szembesült a hírrel, hogy meglőtték Robert Fico szlovák miniszterelnököt. A merénylet sajnos egyről tanúskodik: a társadalom szétcincálása, a polarizáltság, az eszme életre-halálra való erőltetése még az olyan, közmondásosan békés nemzet szöveteibe is beférkőzött, mint a szlovák. 

Az orvosoknak sikerült ugyan stabilizálniuk a miniszterelnök egészségi állapotát, de az élete még mindig veszélyben van. Robert Kaliňák védelmi miniszter a Biztonsági Tanács ülése után nyilatkozta, hogy az orvosi csapat tagjai extrém teljesítményt nyújtanak, hogy stabilizálják az állapotát. „Sajnos még nem számolhatok be arról, hogy túl vagyunk rajta, mert a négy lövés komoly és nagy kiterjedésű sérüléseket okozott, és kérdéses, hogyan reagál a szervezete”  

Azt, hogy a szlovák politikai élet még nem csúszott le teljesen a lejtőn, talán az bizonyítja, hogy szinte mindegyik releváns közszereplő a merénylet hírére megdöbbenésének adott hangot, elítélte a cselekedetet és gyógyulást kívánt a kormányfőnek. Esetleg elmondták, hogy bár nem mindenben értettek egyet Robert Ficóval, ez már egy olyan vörös vonal, amit soha nem szabadott volna átlépni.  

A progresszívek, a globalista élcsapat, Fico legelszántabb ellenfelei is hasonlóan cselekedtek, sőt az aznapra meghirdetett tüntetést is lemondták, és bejelentették, hogy leállnak a választási kampányukkal. Az ultraliberálisok pár óra múlva újra kénytelen voltak előállni, ahogy érkeztek a hírek a lévai illetőségű merénylőről. Megtudtuk róla, hogy író és biztonsági őr, emellett vérmes elkötelezettje a progresszíveknek.

Így nem csoda, hogy az elitista párt rögtön igyekezett elhatárolódni az elkövetőtől, állítva, hogy sem tagja, sem aktivistája nem volt a pártnak. Ne csodálkozzunk, megérezték, hogy amennyiben a merénylet árnyéka rájuk vetül, akkor bizony nagyot veszthetnek a közelgő EP-választásokon.  

Hogy a helyzet nem egyszerű, arról az is tanúskodik, hogy Zuzana Čaputová jelenlegi köztársasági elnök és Peter Pellegrini megválasztott elnök (aki június 15-én veszi át a Grassalkovich-palota kulcsait) közösen tárgyalásra hívta az összes politikai párt vezetőjét, hogy megnyugtassák a kedélyeket.  

 Emberként elborzaszt, hogy milyen messzire képes elmenni valakinek a gyűlölete a vélemények különbözősége miatt”

– mondta Pellegrini. 

Természetes, hogy vannak különböző vélemények, és köztünk is vannak eltérő meggyőződések. De egyetértünk abban, hogy most mi a legfontosabb a társadalom számára. Megnyugtatni a helyzetet”

– nyilatkozta Čaputová. 

Hogy mekkora sikerük lesz, és mennyire tudják a megbékélést átültetni a polarizált társadalomba, az persze kérdéses. A rendőrség mindenesetre felszólított mindenkit, hogy ne szítsa a helyzetet meggondolatlan bejegyzésekkel a közösségi hálón, mert figyelni fogják. Már 32 ügyben nyomoznak, ahol a közösségi oldalakon helyeselték a Fico elleni merényletet.  

Az elkövetőt persze senki sem tartja normálisnak.

Csak egy őrült, aki komolyan vette a lapok, médiák kiélezett véleményét.

(Nem nevezném baloldalinak, ahogy az egyes külföldi lapok teszik, amelyek valószínűleg a „lévai-levicky” szót fordítatták tévesen baloldalinak.) Ez csak egy eszement, aki egy ideológia átültetését annyira komolyan vette, hogy még ölni is képes lenne érte.

Ismerünk ilyeneket a történelemből, és arról is van tapasztalatunk, hogy ha nem állítjuk le ezeket, akkor az őrültség mintát követ, és annak nem lesz jó vége.

Ilyen avantgárd, pionír eszme volt a kommunizmus, a fasizmus, és most ilyennek tűnik a liberalizmusból kialakult progresszív vonulat.  

A baj az, hogy a polarizáltság nem új keletű, és ebben az egyik pólust kétségtelenül Robert Fico jelenti. Valamiféle tehetség bizonyosan van Ficóban, ha négyszer is kormányfővé tudta magát választatni, ám sajnos gazdaságpolitikai szempontból is van némi igazság azokban az érvekben, hogy nem tudta megújítani Szlovákia gazdaságát. Viszont legalább a kormányképességet tudta sugározni, és elmozdulása az ország szuverenitása felé, a háborúellenessége sokakban szimpátiát keltett. 

Ezzel szemben legutóbb a globális oldal is bemutathatta, hogy miképp tudna jobban kormányozni – ez azonban nem sikerült. Ez a négy kis pártból álló habarékkoalíció csak veszekedni tudott, bizonyítva a tehetetlenségét.  

Felvidéki magyarként mélységesen bántott Robert Fico 2012 előtti magyarellenes tevékenysége. Bár bízni most sem bízom benne, azt azonban el kell ismernem, hogy azóta sokat változott, és megtalálta az utat a magyarok felé.  

A baj az, hogy Szlovákia sajtója nem nevezhető kiegyensúlyozottnak, erősen balra, vagy inkább a globális oldalra tolódott. A hangneme sem nevezhető demokratikusnak, hiszen nem tisztelve a választások eredményét, Fico regnálását egyenesen nemzethalálként tálalta, megengedve minden módszert a szuverenista kormány lejáratására, akadályozására.   

A világ figyelmeztetésként fogja fel a Fico elleni merényletet, miszerint vigyázzon a többi szuverenista politikus, mert az a politikai közösség, amely magát az emberiség élcsapatának tartja, mindenre képes lehet.  

Itt Szlovákiában egyelőre a megbékélésben bíznak, kérdés, hogy feloldható lesz-e az eddig szított konfliktus. Ebben persze nagy szerepe lesz a sajtónak, amelynek szintén át kell lépnie az árnyékát.

Talán a felvidéki magyaroknak lesz a legegyszerűbb. Van külön pártunk, amire lehet szavazni, amelynek van kapcsolódási lehetősége a szlovák pártok felé.

És azon magyarok, akik a szavazataikkal támogatták a szlovák polarizált politikai pártokat, most nagyon egyszerűen kiléphetnek ebből a háborúskodásból azzal, hogy a választáskor visszatérnek oda, ahová tartoznak, a sajátjukhoz.