India a geopolitika útvesztőjében 

Szerző: | 2024. május. 17. | Geopolitika, Kiemelt

Indiában a türelem indiai kormányt terem, miután 6 hetet kell várni a választási eredményekre. A Bhartiya Janata Párt (BJP) és a Kongresszus eltérően vélekednek számos kérdésben, de hangsúlyozzák a stratégiai autonómiát. Az amerikai kapcsolatok javulása mellett az izraeli támogatás kérdése is központi téma, amely tovább bonyolítja a helyzetet.

Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzőjének írása

Április 19-én kezdődött Indiában a mintegy 6 hétig tartó parlamenti választás. A lebonyolítás komplexitásánál fogva eredmények a június 1-jei urnazárást követően legkorábban június 4-én várhatók.

A tét nem kicsi: eldől, hogy ki vezeti a világ legnépesebb demokráciáját az elkövetkező 5 évben.

A két nagy tömörülés a jelenlegi kormányfő, Narendra Modi vezette Bharatiya Janata Párt (BJP) és az Indiai Nemzeti Kongresszus (Kongresszus), amelyet a fő kihívója Mallikarjun Kharge irányít. Kettejük rivalizálása határozza meg a belpolitikát, a BJP vezette választási szövetség a Nemzeti Demokratikus Szövetség (NDA), Kongresszus pedig az Indiai Nemzeti Fejlesztési Befogadó Szövetséget (INDIA) vezeti. Az előző 2019-es szavazáson egyébként a BJP 303, míg a Kongresszus 52 mandátumot szerzett, és Modiék célja ezúttal nem kevesebb mint 400 mandátum megszerzése

India 2014 óta hivatalban lévő miniszterelnöke és a BJP vezetője, Narendra Modi Forrás: shutterstock

A két tömörülés (NDA, INDIA) letisztult programja sok helyen éles ellentétben áll a másikkal, máshol hajaznak egymásra. Persze ezeket gyakran puszta formaságoknak tekintik, amik nem befolyásolják jelentősen a szavazókat.

Ugyanakkor a gyakorlat azt mutatja, hogy szerepet játszanak a választói vélemények alakításában és a figyelem felkeltésében.

Ez különösen igaz a kül- és biztonságpolitikára. Éppen ezért érdemes megvizsgálni a két meghatározó politikai párt (BJP, Kongresszus) külpolitikai álláspontját, India globális pozíciójától a Nyugat-Ázsiában zajló konfliktusokig. 

Mivel Indiában jelenleg mintegy 969 millió választópolgár van (ez 150 millióval több, mint 2019-ben), így a logisztikai nehézségek miatt a procedúrát hét szakaszban bonyolítják le (április 19., 26., május 7., 13., 20., 25., június 1.) miközben több mint 2000 politikai párt verseng a mandátumokért, amelyek közül 6 nemzeti és 56 regionális. A választási rendszer hasonlatos a brit First-past-the-post (FPTP), azaz a relatív többségi szisztémához, amely egymandátumos egyéni választókerületi struktúrára épül. India esetében a törvényhozás alsóházában (Lok Sabha) 543 mandátumért versenyeznek 543 egymandátumos egyéni választókerületben, így a kormányalakításhoz legalább 272 mandátumra van szükség. A szabály választókerületenként egyszerű: amelyik jelölt az adott egységben a legtöbb szavazatot szerzi, az kapja a mandátumot. Ahogy az USA és Nagy-Britannia, úgy a sokáig brit gyarmati sorban lévő Indiára is igaz, hogy lényegében kétpárti rendszer alakult ki. 

Az indiai közel külföld jelentősége 

Az indiai pártokban a kevés közös dolog egyike, hogy történelmi okoknál fogva kiemelt helyen kezelik a régió országaival való együttműködést és a regionális megállapodások kialakítását, különösen Dél-Ázsia államaival – így Nepállal, Bhutánnal, Mianmarral, Bangladessel, Srí Lankával, a Maldív-szigetekkel, Afganisztánnal és Pakisztánnal is.

Ennek az oka, hogy a szomszédos országok jelentős hatást gyakorolnak India nemzetbiztonságára, gazdasági fejlődésére és regionális stabilitására.

Ezért a pártok továbbra is szem előtt tartják, hogy India szomszédai barátságos hozzáállást érzékeljenek, és a kampányok tükrözik is az e kapcsolatok ápolására tett kísérleteket. Ennek eszköze, hogy igyekeznek időben politikai kezdeményezéseket bevezetni a biztonsági, emberi jogi aggodalmak kezelésére. Az ilyen problémák kiküszöbölésére India az ún. Gujral-doktrínát alkalmazza, amely lényegében a szomszédos országokkal való kapcsolatok kezelésére szolgáló alapelvek halmaza: a szuverenitás és a területi integritás tiszteletben tartása, az egymás belügyeibe való be nem avatkozás, és ami a legfontosabb, a viszonzatlanság, valamint a szomszédoknak a „jóhiszeműség és a bizalom” alapján történő nagyobb mértékű segítségnyújtás. Ezen túl követi az ún. Look East politikát is, amely lényegében a délkelet-ázsiai országokkal való kapcsolatók újjáélesztését és elmélyítését szolgálta az 1990-es évektől kezdve. Ennek a mai formája tulajdonképpen az ún. Act East politika.

Érdemes a regionális politikánál megemlíteni a Modi-kormány által 2014-ben bevezetett Neighborhood First politikát, amely az India közvetlen szomszédjaival való kapcsolatainak elmélyítését szolgálja. 

Ami a 2024-es választási programokat illeti, érdemes böngészni a BJP és a Kongresszus terveit is. Modiék azt ígérik, hogy továbbra is betartják a Neighborhood First politikát, és megbízható, felelős partnerek lesznek a szubkontinensen, elősegítve a regionális együttműködést.

A BJP tehát ezt a 2014 óta tartó politikát sikeres kezdeményezésként tartja számon, ám a Kongresszus, a zömében Nepálban, Srí Lankán és Bangladesben felerősödő India out kampányokra hivatkozva kritizálja ezt az irányt.

Ezen hangok miatt a Kongresszus a választási programjában ígéretet tesz a kapcsolatok helyreállítására Bhutánnal és Nepállal, míg a gazdasági és kulturális viszony javítására Bangladessel, a Maldív-szigetekkel és Srí Lankával. 

Mallikarjun Kharge, a fő ellenzéki Indiai Nemzeti Kongresszus vezetője Forrás: shutterstock

Ritkák az olyan esetek, mikor a BJP és a Kongresszus egyetért valamiben, ám ezek egyike Pakisztán kérdése. Az Újdelhi és Iszlámábád közti feszült kapcsolat a szubkontinens 1947-es felosztásában gyökerezik: Kasmír továbbra is érzékeny pont.

Mindkét párt a programjában fenntartja a zéró toleranciát a Pakisztán irányából érkező terroristafenyegetésekkel kapcsolatban.

Ha megnézzük a két párt programjában a Pakisztánról szóló részt, a BJP csupán egyetlen utalást tesz, míg a Kongresszus feltételeket szab. Az előbbi kötelezettséget vállalna az infrastruktúra fejlesztésére az indiai–pakisztáni határ mentén, az utóbbi szerint viszont a szomszédos országgal való bármilyen kötelezettségvállalás annak függvénye, hogy hajlandó-e megállítani a határokon átnyúló terrorizmust. 

Regionális együttműködés kontra bilaterális kapcsolatépítés 

Az India és szomszédai közötti politikai viták és bizalomhiány közepette a regionális együttműködés eltűnt India politikai napirendjéről. A BJP 2014-ben ugyan ígéretet tett arra, hogy feléleszti a Dél-ázsiai Regionális Együttműködési Szövetséget (SAARC), és ennek megfelelően erőfeszítéseket is tett: Modi 2014-ben részt vett az első SAARC-csúcstalálkozón Katmanduban, de ezt további találkozók nem követték.

A szövetség kimaradt a BJP 2019-es programjából, és a mostaniból is hiányzik.

Ma a SAARC egy nagyrészt inaktív szervezet, amely a folyamatos indiai–pakisztáni politikai kihívások közepette nem mutatja a megújulás jeleit. Újdelhi a kétoldalú kapcsolatokat helyezi előtérbe a többoldalú kezdeményezésekkel szemben. 

A Kongresszus ezzel szemben mostani programjában tartózkodik a regionális együttműködésektől. Ugyan az általuk 2004 és 2014 között hatalmon lévő kormány alatt öt SAARC-csúcstalálkozót hívtak össze, a BJP alatt 2014-ben csak egyet. Érdekes megfigyelni, hogy ez a szövetség döntő szerepet játszott a katmandui–újdelhi kapcsolatok helyreállításában 2005-ben, a nepáli maoista felkelés közepette, megkönnyítve a hagyományos riválisok, India és Pakisztán közötti egyeztetéseket. A dél-ázsiai geopolitikában bekövetkezett generációváltás miatt azonban az összes nagy párt új vezetője nem tekinti a SAARC-ot hatékony platformnak. 

Kína a legnagyobb kockázat 

A távol-keleti nagyhatalom továbbra is a legfőbb kihívást jelenti Modi külpolitikai programjában. Két ciklusa alatt Kína állandó fenyegetést jelentett, olyan incidensekkel, mint a 2017-es doklami patthelyzet, a Népi Felszabadító Hadsereg (PLA) behatolása Ladakhba 2020-ban és a Galván-völgyi konfliktus, amely ugyanebben az évben húsz indiai katona halálát okozta. A két ország még mindig szemben áll egymással, és az évek alatt a diplomáciai csatornák is meggyengültek.

A mélyen gyökerező határkonfliktus rávilágít a kapcsolat törékenységére, a tartós stabilitás és az együttműködés elérésének kihívásaira. 

Minden bizonnyal a közös határ állapota fogja meghatározni a kapcsolat jellegét. A BJP csak futólag utal Kínára a programjában, de hozzáteszik, hogy érdekeltek egy robusztus infrastruktúra-fejlesztésben az indokínai határ mentén.

Ebből az látszik, hogy a párt kerüli, hogy közvetlenül beszéljen a távol-keleti országról, valószínűleg azért, hogy elkerülje a vitákat. A BJP számára ez a stratégia segít megelőzni, hogy az ellenzéknek további okot adjon a kormány bírálatára. 

Eközben az ellenzék többször is kritizálta a BJP-t, amiért nem határozottabb a Kína-álláspontja. Programjában a Kongresszus hozzáteszi, hogy a kínai behatolás Ladakhban és a 2020-as galváni összecsapás az indiai nemzetbiztonság évtizedek óta a legnagyobb visszaesést jelentette, és azzal vádolja a Modi-kormányt, hogy a magatartása jelentősen gyengítette India tárgyalási pozícióját.

Azt állítja továbbá, hogy a kínai csapatok továbbra is indiai területet foglalnak el, és megtagadják az indiai erők hozzáférését a 65 járőrözési pontból 26-hoz, valamint infrastruktúrát építenek a vitatott határ közelében.

A Kongresszus ígéri, hogy ha nyernek, visszaállítják a status quo antét a két ország közötti közös határon, és biztosítják, hogy azok a területek, ahol korábban mindkét hadsereg járőrözött, ismét hozzáférhetők legyenek. A különbségek ellenére szinte minden nagyobb párt egyetért abban, hogy a Kínával való viszony jelenti India legnagyobb nemzetbiztonsági és külpolitikai kihívását.

A ritka alkalmak egyike: egy képen az orosz elnök, Vlagyimir Putyin, a kínai elnök Hszi Csin-ping és India miniszterelnöke Narendra Modi még 2019-ben Forrás: shutterstock

Az elmúlt évtizedben virágoztak az amerikai kapcsolatok 

Az elmúlt évtizedben India és az USA kapcsolatai egyértelműen fejlődtek. A Modi-kormány nagy elismerést érdemel, amiért kihasználta a növekvő regionális geopolitikai feszültségeket és India iparosodását, hogy elmélyítse kapcsolatait az Egyesült Államokkal.

A két ország viszonyának fordulópontja 2023-ra tehető, amikor az USA hivatalos állami látogatásra hívta meg Modit.

Ez számos megállapodást eredményezett a két állam közötti technológiai, védelmi, gazdasági partnerség előmozdítása érdekében. A négyoldalú biztonsági párbeszéd (Quad) és az indo-csendes-óceáni térségről alkotott közös elképzelés szintén kulcsfontosságú tényező, amely a kapcsolatot mozgatja. 

Rég nem látott csúcson az amerikai-indiai kapcsolatok a Modi-kormányok alatt Forrás: shutterstock

A Modi-rendszer alatt jelentős előrelépések történtek az India és az Egyesült Államok közötti fejlett és átfogó védelmi partnerség előmozdítása irányába a közös gyakorlatok, a megerősített védelmi ipari együttműködés, illetve az éves 2+2 miniszteri párbeszéd révén. Mégis meglepő módon sem a BJP, sem a Kongresszus nem említi kifejezetten az USA-t a 2024-es programjában. Az előbbi azt ígéri, hogy továbbra is együttműködik az indo-csendes-óceáni térség országaival a térségben élők biztonsága és annak növekedése érdekében; a Kongresszus nem tesz ilyen utalást. Történelmileg mindkét párt inkább kerülte az Egyesült Államokkal kapcsolatos politikai iránymutatásokat, hogy következetesek maradjanak a stratégiai autonómia és az el nem kötelezettek mozgalmának alapelveivel. 

Izrael támogatása az inflexiós pont 

A Modi-kormánynak a választás közeledtével nem tett jót a közel-keleti konfliktus elhúzódása.

A BJP Izraelt támogató politikája és a háborúval kapcsolatos érzelmek megosztottsága hatással lehet India kisebbségi muszlim szavazóbázisára. A párt támogatja a zsidó államot a terrorizmus elleni küzdelem kérdésében, de a Kongresszus ezt markáns eltérésnek nevezi a tárgyalásos kétállami megoldás mellett régóta kiálló indiai állásponthoz képest, amely továbbra is változatlan.

A BJP azonban továbbra is a terrorizmus elleni küzdelem elve alapján támogatja Izraelt. Ez a hozzáállás a folyamatban lévő háborúhoz rávilágít arra, hogy a politikai pártoknak hatékonyan kell navigálniuk a hazai és nemzetközi megítélésük viszonyában. Egyensúlyt kell fenntartani India stratégiai érdekei és a palesztin nép iránti történelmi szolidaritás között. 

A Modi-kormány egyöntetűen kiáll Izrael mellett, míg a Kongresszus élesen kritizálja Netanjahu gázai akcióit Forrás: shutterstock

Júniusban eldől, hogy merre indul India 

A választási eredményekig, június 4-ig mindenképp várni kell, de ahogy haladunk előre, a pártok programjai tükrözik az ország külpolitikájának lehetséges alternatíváit.

Míg a választási diskurzusban a belpolitikai kérdések, mint például a szociális biztonság, az egészségügy, a lakhatás, az áramellátás és a foglalkoztatás elsőbbséget élvezhetnek, a választások eredménye kétségtelenül befolyásolni fogja India külkapcsolati pályáját, és a regionális, valamint a globális dinamika alakításában játszott szerepét.

A következő kormányt alkotó koalíció vagy párt által megszerzett mandátumok száma is döntő fontosságú lesz a külpolitikai kérdéseket érintő új törvények és politikák bevezetésére szempontjából. A BJP például a parlamenti többségének köszönhetően tudta hatályon kívül helyezni a 370. cikkelyt, ami közvetlen hatással volt India Pakisztánnal való kapcsolataira. Eközben a külpolitika alapvető struktúrája, különösen az Egyesült Államokkal, Japánnal és Kínával szemben, a választások eredményétől függetlenül változatlan marad, de egy Kongresszus vezette kormány valószínűleg visszafogottan viszonyulna Izrael támogatásához. 

Borítókép: shutterstock

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn