Könnyen Macron-ellenes népszavazássá válhat a francia európai választás  

Szerző: | 2024. május. 20. | Geopolitika, Társadalom

Visszafelé sül el Macron fegyvere? A francia közvélemény-kutatási adatokból egyre inkább az látszik, hogy az elnöki párt csúfos vereségbe fog belesétálni. A Nemzeti Tömörülés, az RN nemcsak hogy toronymagas esélyese a június 9-i választásoknak, de ha szerencséje lesz, akár a Macron-féle párt szavazatainak a dupláját is megkaphatja. Az elnök harcias megfogalmazásaira a sajátjain kívül senki sem vevő, megeshet, hogy a voksolás egy Macron-ellenes referendummá válik. 

A Cluster 17 által a Le Point számára végzett legfrissebb közvélemény-kutatás eredményei megerősítik az elmúlt hetekben megfigyelt tendenciákat. A szavazási szándék 29,5 százalékával a Nemzeti Tömörülés továbbra is megőrizte rendkívül kedvező pozícióját az európai választásokon. A Jordan Bardella által vezetett lista az időseket is megszólítja (a 75 év felettiek 26 százaléka szándékozik a szélsőjobboldali pártra szavazni), egy olyan választói réteget, amely valószínűleg nem fog tartózkodni.  

 Motivációk 

„A szavazási szándék nagyon erős, sokan mennének voksolni. Egyelőre az RN jó úton halad egy nagyon jó eredmény elérése felé” – mondta Jean-Yves Dormagen, a Cluster 17 alapító elnöke.

A Valérie Hayer vezette Reneszánsz lista, Macron pártja továbbra is a második helyen áll, és a biztos szavazók 15,5 százalékát mondhatja magáénak.

E formációt követi a Szocialista Párt (PS) listája, amely, ha ma kellene választani, akkor a szavazatok 13 százalékát kapná. Az elnyomott Franciaország, a szélsőbaloldali La France insoumise, az LFI a maga részéről enyhe növekedést mutat a biztos szavazók 8,5 százalékával (+0,5).  

Végül is úgy tűnik, hogy a franciák talán nem lesznek teljesen közömbösek a júniusi szavazások iránt. Az érdeklődés némileg megnőtt:

a választók 47 százaléka biztosan elmegy szavazni,

szemben a múlt heti 45 százalékos arányukkal. Mi készteti az embereket arra, hogy az urnákhoz menjenek? A legkevesebb, amit elmondhatunk, hogy a motivációk továbbra is jelentősen megosztottak a jobb- és a baloldal között.  

A környezetvédelem másodlagos kérdés  

Az aggodalmak listájának élén a biztonság áll, amely a választók 26 százaléka számára kiemelt kérdés, különösen a Nemzeti Tömörülés szavazói között: „A jelenlegi légkör és a számos támadás magyarázhatja a társadalom brutalizálódásának érzését, ami egyes szavazókat, különösen az idősebbeket a Köztársaságiak és a Reneszánsz pártokból arra késztet, hogy az RN felé forduljanak” – magyarázta a Cluster 17 igazgatója.  

A szélsőjobboldal európai választásokon való térnyerésének jeleként a bevándorlás a második legfontosabb kérdés a szavazók számára (15 százalék). „Több határ, kevesebb bevándorlás, keményebb politika a papírok nélküli bevándorlókkal szemben. Ezek azok a területek, amelyek egyesítik a jobboldalt” – fejtette ki Dormagen.  

Az ukrajnai háború is keveseket érdekel 

A zöldlista kivételével azonban úgy tűnik, hogy a baloldal fokozatosan elszakad a környezetvédelmi kérdéstől. Dormagen szerint „az ökológia manapság meglehetősen másodlagos kérdés, még a baloldalon is. A közvélemény-kutató kiemelte azt is, hogy az izraeli–palesztin konfliktus minimális szerepet játszik ezen a választáson.  

„A közel-keleti helyzet kevésbé fontos a választók számára, mint az ukrajnai háború, annak ellenére, hogy sokkal nagyobb médiafelületet kap. Amit itt látunk, az egy stratégiai váltás az szélsőbaloldaliak részéről, akik ezt teszik meg fő kampánytémájukká, miközben a választók többsége, beleértve a saját szavazóit is, nem tekinti elsődlegesnek ezt a kérdést.” 

De az elnök háborús kirohanásai sem hozták el a megváltást még saját hazájában sem.

Különösen rosszul vette ki magát, hogy hazai katonákat akart Ukrajnába vezényelni, igaz, ebből legutóbb kihátrált, mondván jók lesznek oda NATO-csapatok is. A francia atomütőerő európai megosztása sem aratott nagy tetszést, a jobb- és baloldali ellenzék darabokra szedte az államfő javaslatát. 

A Nemzeti Tömörülés a jobboldal fő ellenzéki pártja  

Sok francia számára a 2024-es európai választás a macronista lista elleni szankciós szavazással egyenlő: 48 százalékuk fejezte ki ellenérzését az elnöki párttal szemben, míg mindössze 8 százalékuk támogatja Emmanuel Macront. Ez a választási logika nem segít Valérie Hayernek, aki még mindig lemaradva, 14 ponttal van Jordan Bardella mögött. „A szankciós szavazás szokásos logikáját látjuk, az amerikai félidős választásokhoz hasonlóan. Ez egy lehetőség a választók számára, hogy kimutassák a kormánnyal való egyet nem értésüket. Részben ez magyarázza a Nemzeti Tömörülés felemelkedését, amely így a jobboldal fő ellenzéki pártjává válik” – magyarázta Jean-Yves Dormagen. 

Bár ez az ellenzékiség elsősorban a szélsőjobboldalon fejeződik ki, ahol az RN szavazóinak a 80 és a Visszahódítás (Reconquête) voksolóinak a 70 százaléka ellenzi Macron és kormánya intézkedéseit, valamint a baloldalon, ahol az LFI szavazóinak a 69 százaléka ellenzi a kabinet tevékenységét. 

A Nemzeti Tömörülés listavezetőjeként a második európai választására készülő Jordan Bardella nem vesztegetett túl sok időt a programja kidolgozására. Öt évvel az után, hogy egy részletes, százoldalas kiáltványt tett közzé, a 28 éves európai parlamenti képviselő ezúttal beérte egy körülbelül tízoldalas szórólappal.  

Á la carte 

Ma már úgy gondolja, hogy ez is elég. Ez amolyan à la carte módon foglalja össze Európát. Arról ne feledkezzünk meg, hogy a párt 2017-ben a túl népszerűtlennek és szorongást keltőnek bizonyult Európai Unióból történő kilépéssel riogatott. Mára ez is változott. Kevesebb mint egy hónappal a választások előtt a szavazói nem hányják ezt a szemére: az Ipsos és a Le Monde együttműködésével végzett felmérés szerint 32 százalékos szavazási szándékot tulajdonítanak tömörülésnek. 

Bardella a szeptemberi kampányának indulásától kezdve úgy állította be az európai választásokat, mint egy egyszerű népszavazást Macron ellen. A választás jellegére való minden utalástól megfosztva, az első plakátokon szereplő szlogenje – Randevú június 9-én – kizárólag azzal a céllal született, hogy összegyűjtse csapatait az államfő szankcionálására.   

Az RN stratégiája egyszerű: kihasználni a Macronnal szembeni bizalmatlanságot az Élysée-ben eltöltött hét év után, és 2027-ig egyetlen alternatívaként feltüntetni magát. Ez egyfajta bizalmatlansági szavazásra való felhívás, amelyre egyes franciák azt mondják, hogy hajlamosak rábólintani.  

Az Ipsos felmérése szerint a megkérdezettek 37 százaléka úgy nyilatkozott, hogy június 9-én azért járul az urnákhoz, hogy „kifejezze ellenszenvét a köztársasági elnökkel és a kormánnyal szemben”. E felmérés szerint Macront viszont csak 12 százalék támogatná.  

Önfényezés 

„Azt feltételeztük, hogy a Covid kezelése, az ukrajnai háború vagy akár a migrációs válságra adott európai szintű válaszok relevánsak a közvélemény számára – elemezte Brice Teinturier, az Ipsos főigazgató-helyettese. – Ám a nemzeti dimenzió még erősödött is, a hatalmon lévő kormány megbüntetésének eszközévé vált.”   

Pedig önfényezésből nem volt hiány. „Kevesebb mint hét év alatt 2 millió munkahelyet és több mint 300 gyárat teremtettünk. Ez példátlan” – dicsekedett az államfő a La Tribune Dimanche egyik számában megjelent interjúban. Az ország újraiparosítását magának tulajdonítva azt is állította, hogy elhárította a tömeges munkanélküliséget. Három nappal később az Elle magazinban Macron hízelgő értékelést adott a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó politikájáról, amelyet kétszer ötéves hivatali idejének „nagy ügyévé” tett.  

A kampány európaizálása  

Az emberek mozgósítása érdekében az elnöki tábor Macron Európa iránti elkötelezettségéről veri a dobot. Ez a választói bázisának legkisebb közös nevezője, különösen azok körében, akik nem értettek egyet a bevándorlási törvénnyel. Az államfő maga is megpróbálja Európát a kampánya középpontjába állítani. „Ez egy európai választás – mondta már-már könyörögve a hallgatóihoz fordulva strasbourgi látogatásán. – Legalább beszéljünk Európáról, amikor az európai választásokról beszélünk, mert erről szól az egész.”   

Macron utolsó reménye a vita Marine Le Pennel 

Kétszer már segített rajta, miért ne jönne be harmadszor is? Ez Macron vezérgondolata, amikor még az európai választások előtt erőlteti a vitát Marine Le Pennel. De mi késztetheti a Nemzeti Tömörülés politikusát, hogy most megint felvegye a kesztyűt? Hiszen egyik francia politikus sem listavezető, ez ma mások privilégiuma. Le Pen 2017-ben először a két elnökjelölt vitáján kritikán alulit nyújtott, majd öt év múlva már jobban szerepelt, de meg sem közelítette Macron magabiztosságát.  

Miért kell neki a harmadik próba, amikor látszik, hogy a hivatalban lévő elnök mint valami mentőövet úgy szorítja magához a vitát, amely kimentheti a körülötte tornyosuló hullámokból? Talán Le Pen úgy érzi, kell neki ez a szellemi adok-kapok, elvégre most utoljára vitázhat Macronnal. Az biztos azonban, hogy erre kiváló partner. 

Az újabb vita üdvösnek bizonyulhat az elnöki tábor számára, de kockázatokat is rejt magában. A 2022-es diadala vajon megmentheti a 2024-es évet is? Ezt a kérdést teszik fel jelenleg az Élysée-palotában – írta a barcelonai La Vanguardia. A katalán napilap arról értekezett, hogy Macron nagyon aggódik a június 9-i európai parlamenti választásokon a Rassemblement National ellen várható veresége miatt. Ezen segíthet egy vita Marine Le Pennel. 

Az elnöki tábor továbbra is lemaradásban van a közvélemény-kutatásokban. Az államfő politikailag még inkább meggyengülne a második ciklusa végére egy választási vereség esetén – mutatott rá a napilap. A párizsi parlament abszolút többsége nélküli kormányzás már most is buktatókkal teli, fájdalmas feladatnak bizonyul.  

A Le Pennel való összecsapás lehetőséget adna Macronnak arra, hogy megmutassa a választóknak a szélsőjobboldal ellentmondásait és populista üzenetének gyengeségét –magyarázta a lap. De ez a játék nem lenne kockázatmentes, mivel egy komoly nehézségekkel küzdő elnök kétségbeesett meneküléseként értelmezhetnék. S Le Pen is arra számít, hogy ma már ő lenne nyeregben. 

Ha az RN nagy fölénnyel győz, az elnök megaláztatása még keserűbb lesz. Mi több, egy Macron–Le Pen-vita, amely a május 23-ra bejelentett Gabriel Attal kormányfő és Jordan Bardella közötti összecsapást követi, valóban megfordíthatja a kampány lendületét. Ha ez nem következne be, akkor ősszel jöhet egy kormánnyal szembeni jobboldali bizalmatlansági indítvány, amely ugyancsak bonyolulttá tenné az elnök számára a hátralévő három évet.   

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Jordan Bardella/X

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn