Az öt évre szóló elnöki mandátum jogilag május 20-án éjfélkor lejárt. Zelenszkij nem írt ki választásokat, így továbbra is ő vezeti Ukrajnát – egyesek szerint illegitim módon.

Zelenszkij elnöki mandátuma május 20-án lejárt. Öt évvel ezelőtt ezen a napon kezdte meg a hatalomgyakorlást, a kissé zavaros ukrán alkotmány vonatkozó passzusai azonban lehetőséget adtak neki, hogy ki se írja a választásokat. Az egyik pont kimondja, hogy az elnök 5 évig töltheti be a hivatalát, egy másik pedig azt, hogy az új elnök beiktatásáig a régi marad a hivatalában. Zelenszkij egy olyan törvényre (és nem alkotmányos rendelkezésre) hivatkozva fújta le a választást, amely tartalmazza a „hadiállapotban nem lehet választásokat tartani” kitételt.

Megszabadulni a riválistól

A döntést több prominens politikus is helytelenítette. Vezető ametikai szenátorok (demokraták és republikánusok egyaránt) arra szólították fel az elnököt, hogy tartsa meg a választásokat, mondván: ha Ukrajna valóban a „demokráciát védelmezi” háborújával, akkor igen rosszul veszi ki magát, ha a legalapvetőbb demokratikus szabályokat sem tartja be.

Ami azt illeti, Zelenszkijnek volt mitől tartania. Zaluzsnij tábornok népszerűsége kenterbe verte az övét, az ukrán hadsereg főparancsnoka ráadásul nem zárkózott el a választási megmérettetés elől. Sokak szerint a kirúgása szimplán az elnök politikai tisztogatásának része volt, az pedig, hogy Zelenszkij egyenesen Nagy-Britanniáig zavarta egy nagyköveti megbízatással, csak erősítette a gyanút.

Valójában Zaluzsnij inkább az elnökkel szembeni elégedetlenség és a hadseregbe vetett bizalom szimbóluma volt, az eltávolítása pedig csak rontott Zelenszkij megítélésén. A háborús fáradtság, az elképesztő emberi és anyagi veszteségek, a hatalom néhány emberre vetített központosítása, valamint a folyamatosan napvilágot látó súlyos korrupciós ügyek megtették a hatásukat. A Razumkov Központ felmérése szerint az elnök és az általa irányított intézmény a tavalyi első fél évben mért 71 százalékos pozitív megítélésről 26 százalékra esett vissza. A hadseregbe vetett bizalom ugyanakkor töretlen: 93 százalékon áll.

Támadások és magyarázatok

A Kreml már a múlt hónapban úgy nyilatkozott, hogy május 21-től illegitimnek tekintik Zelenszkij elnöki pozícióját. Ebben önmagában semmi meglepő nincs, ugyanakkor ez az a mondat, amelyre Oroszország hivatkozhat egy esetleges béketárgyalás előtt a másik fél képviselője tekintetében. Miután Moszkva ragaszkodik a Zelenszkij-rendszer megbuktatásához, kapóra jön neki, hogy az elnöki mandátum megszűnése után trónbitorlóként jellemezze az ukrán vezetőt, akivel – demokratikus felhatalmazás hiányában – szóba sem áll.

Az 1996-os ukrán alkotmány homályossága lehetőséget ad a különböző magyarázatok gyártására. Az annak megszövegezésében részt vevő egykori miniszterelnök-helyettes, Roman Besszmertnij szerint a helyzet világos: miután háború idején nem lehet választást tartani, az alkotmány értelmében a regnáló elnök addig marad a hivatalában, ameddig a fegyveres konfliktus tart. Többen rámutattak azonban, hogy a választások eltörlése a hadiállapot idején nem szerepel az alaptörvényben, csak egy később hozott törvényi szabályozásban, így alkotmányos okai egyáltalán nem lettek volna, ha Zelenszkij kiírja a választást.

Maguk az ukrán állampolgárok is össze vannak kicsit zavarodva: a The Economist jelentése szerint a közvélemény-kutatások során minden hatodik ukrán vélte úgy, hogy Zelenszkij státusza valamilyen módon megváltozik a mai naptól – de hogy pontosan hogyan, arról csak találgatások láttak napvilágot.

A belső konfliktusok, a hanyatló népszerűsége és hivatalban maradásának kissé káoszos jogi háttere egyelőre nem fenyegetik az elnök pozícióját, ám erősítik azt a negatív hátteret, amely egy idő után akár a nemzetközi megítélését is befolyásolhatja.

A megerősödő orosz támadások és az újabb területvesztések pedig végképp nem segítenek a népszerűségén: amennyiben Moszkva valóban jelentős sikereket ér el a fronton, már nem lesz kire vagy mire mutogatni (Zelenszkij jelenleg a nyugati fegyverszállítások késlekedését okolja az ukrán vereségekért), a közhangulat pedig borítékolhatóan ellene fog fordulni, amelyhez kiváló táptalajt biztosít a „legitimációs probléma” érv.

A nyugati elkötelezettség ellenére erősödnek azok a hangok, amelyek aggódnak az ukrán demokrácia állapota miatt, sőt: egyes esetekben meg is kérdőjelezik azt. Az Economist egyenesen úgy fogalmaz: Zelenszkijnek a mandátuma lejárta után muszáj lenne foglalkoznia a legitimációjával kapcsolatos kérdésekkel, ahelyett, hogy szőnyeg alá söpörné azokat, és tudomásul kellene vennie, hogy minden nehézség ellenére végül ki kell írnia a választást. Ahelyett, hogy határozatlan időre felfüggesztené a demokráciát, inkább annak megerősítésén kellene fáradoznia.

***

Kapcsolódó:

Fotó: Zelenszkij 2019-es beiktatása
Mihajlo Markiv / Ukrajna Elnöki Hivatala