Az Európai Unió legnagyobb gazdasága Németország, amely körülbelül a blokk GDP-jének negyedéért felel és 2023 óta a világ harmadik legnagyobb gazdaságának számít. Csak az Egyesült Államok és Kína volt képes megelőzni 2024 kora tavaszán, pedig vezető részvényindexe, a DAX valaha a legmagasabb értékek körül mozgott. 

Azonban a gazdasági kilátásai mégsem néznek ki jól… 

Egyre több jelentés szól Németország súlyos helyzetéről, és a szövetségi kormány tagjai is pesszimizmusuknak adnak hangot, sőt néha még önkritikát is gyakorolnak. Ennek meg kéne kongatnia a vészharangot! Ha egy ország politikai vezetése önkritikába bocsátkozik, még akkor is, ha ez csak részleges vagy nem őszinte, az komoly bajokra utalhat. Főleg, ha az adott állam egy teljes kontinens gazdaságának a motorja.  

Vitathatatlan, hogy a „német bőség évei” véget értek,  

 – fogalmazta meg Günter Schnabl professzor. 

Németország az európai uniós átlaghoz képest alulteljesített az elmúlt években, még azokban az időkben is, amikor az integrációnak általános megszorításokkal és hanyatlással kellett szembenéznie. A növekő német tőzsdei árfolyamok az újabb monetáris lazításokat és az euró nemzetközi devizapiacokon való gyengülésének várakozásait jelzik. A növekedés biztosan nem az elmúlt évek valós termelékenységnövekedéséből, sem pedig a gazdasági körülmények általános javulásából származik. A makrogazdasági mutatók minden téren negatív tendenciákat mutatnak, a GDP-től és az ipari termeléstől kezdve a versenyképességen át a migrációs adatokig és a megélhetési költségekig. 

Olaf Scholz kancellár és kormánya most a legnagyobb gazdasági kihívással áll szemben a német újraegyesítés óta.  

Az akadályok csak akkor küzdhetők le, ha a kormányzat megváltoztatja politikai irányvonalát. 

Egyes esetekben teljesen vissza kellene vonni bizonyos intézkedéseket, hogy a német gazdaság visszatérhessen az erős növekedés útjára. Hogy erre megvan-e a politikai akarat, az kétséges, de a fájdalmas tények meggyőzhetik Scholzékat az irányváltás szükségességéről – akár csak politikai önérdekből is. 

Ipari termelés és valós gazdasági növekedés 

A német gazdasági teljesítmény hosszú ideje csalódást keltő. Az euró 1999. januári bevezetése óta Németország reál GDP-jének növekedése átlagosan kevesebb mint 1,2 százalék volt évente. Az EU-n belüli éves átlag valamivel 1,5 százalék fölött alakult. 

Nem meglepő tehát, hogy az ország átlagos gazdasági növekedése az európai átlag alatt van. Ez beleillik a világszerte tapasztalható mintába. Amikor ugyanis különböző erősségű gazdaságok együtt növekednek és integrálódnak, a gyengébb régiók általános növekedése jellemzően meghaladja a többi területét a gazdasági konvergencia felzárkóztató hatása miatt. Mindazonáltal az európai növekedés összességében igen lassú és csökkenő tendenciát mutat. 

A német gazdaság szívének még mindig az ipar tekinthető. Az ipar által hozzáadott bruttó érték (az építőipart nem számítva) a GDP százalékában kifejezve átlagosan 22,6 százalék 2014 óta. Így  

az ipar a német gazdasági termelés ötödéért felel, és a 18,1 százalékos uniós átlag fölött van, bőven lehagyva a második legnagyobb EU-gazdaság, Franciaország 12,4 százalékát is.  

Az 1980-as évek elején még Franciaországban is hasonló volt az arány, de azóta a francia gazdaság eléggé deindusztrializálttá vált. Németország a vártnál gyorsabban követheti ezt a tendenciát, ennek oka pedig nem utolsósorban az elmúlt évek elhibázott gazdaságpolitikája. 

Az energiaárak emelkedése különösen negatív hatással volt az iparra, annak magas energiaigénye miatt. Gyakran említik, hogy Németország különösen függővé vált az orosz földgáz- és kőolajellátástól, mivel 2011-ben arról döntöttek, hogy teljesen leállítják a nukleáris energiatermelést. Ez viszont nem jelenti azt, hogy az energiaárak Németországban magasabbak lettek, mint a többi európai államban. Az EU-hoz hasonló integrált piacokon az energiát mindig ott adják el, ahol a legdrágábban lehet, ezért bizonyos régiókban az aránytalan áremelkedéseket általában meg lehet akadályozni. 

Más szóval, ha az energiaárak egyetlen tagállamban is növekednek, akkor mindenhol növekedni fognak. Németországban ez az emelkedés 53,2 százalékos 2021 februárja óta, azaz az 53,5 százalékos EU-s átlaghoz közeli. Ebben a tekintetben tehát  

a német gazdaság nem kapott nagyobb ütést, mint más európai gazdaságok – pusztán azért szenved jobban, mivel az ipari termelés GDP-hez való hozzájárulása magasabb. 

Még rosszabb a helyzet, ha kifejezetten a német ipari termelésre és annak relatív teljesítményére összpontosítunk. Itt még erőteljesebb a visszaesés az EU többi részéhez képest. 

Nem így volt jó egy évtizede. A 2008-as pénzügyi válság kirobbanása nyomán a német és az uniós ipari termelés körülbelül 25 százalékot esett. A felépülés viszont sokkal gyorsabb volt Németországban, mint a többi tagállamban. A 2009. áprilisi mélypontról indulva a német ipari termelés 2012-re meghaladta a 2007. januári szintet, átlagosan évente 8,6 százalékos növekedéssel. Ugyanez a szám az EU-átlagot tekintve ugyanebben az időszakban csak 4,7 százalék volt, és az ipari termelés nem tért vissza a válság előtti szintre. A nagy recesszióból a német ipar meglepően jól lábalt ki, míg Európa többi része lemaradt. 

Azóta fordult a kocka. A Covid–19 járványt követő visszaesés összességében sokkal drasztikusabb volt, mint 2008-ban. 2020-ban az ipari termelés körülbelül 30 százalékot zuhant Németországban és az EU-ban egyaránt.  

Míg azóta Európa vissza tudott térni a válság előtti szint fölé, addig Németország nem. 

A német ipari termelésben tapasztalható negatív tendencia már a Covid–19 kitörése előtt elindult. Ennek okaiért főként a német kormány klímaintézkedései – például a belső égésű motorok fokozatos kivonása és az elektromobilitásra való áttérés – voltak felelősek. A német autóipar máig nem volt képes kompenzálni az ezekből adódó veszteségeit. 

Úgy tűnik, hogy  

a rekordmértékű támogatások nem oldják meg a problémát.  

Az 1999 és 2019 közötti átlagértékhez képest több mint kétszeresére nőttek a német gazdaságra fordított éves támogatások. A 2021-es csúcsévben több mint háromszorosára. A német ipar így a központi tervezés nagyszabású projektjének bábjává válik és éppen elveszíti versenyképességét, mivel a támogatások által a cégeket olyan vállalkozásokba terelik, amelyek esetében nincs komparatív előnyük a nemzetközi versenytársakkal szemben.   

Munkaerőpiac és termelékenység 

Az 1990-es évek végén, amikor Gerhard Schröder kormánya hivatalba lépett, a német munkanélküliség igen magas volt. A munkaerőpiacon bevezetett reformok nagy sikerrel jártak, amelyből a következő, Angela Merkel vezette kormány sokat profitált.  

Manapság a fő probléma ezen a téren a képzett munkaerő hiánya. 

Ennek két meghatározó oka van. Először is a német demográfiai fejlődés súlyos torzulása. A babyboomer generáció lassan nyugdíjba megy, és kevesebb fiatal lép a munkaerőpiacra, pláne azok közül, akik szakmai tapasztalattal rendelkeznek. 

A másik, hogy jelentős és növekvő menekültnépessége ellenére az OECD már 2013-ban, a menekültválság előtt megállapította, hogy  

a bevándorló és nem bevándorló diákok tanulási eredményei közötti különbség Németországban továbbra is nagyobb, mint sok más OECD-országban”.  

Ez egy indikátora annak, hogy sokkal több az alulképzett menekült, mint más államokban. 

A demográfiai nyomás és az alacsony képzettségű bevándorlók egyaránt hozzájárulnak a képzett munkaerő hiányához. Ez ahhoz vezet, hogy a termelékenység összességében csökken, amit a növekvő fajlagos munkaerőköltségek is jeleznek. 

Az országban a nominális fajlagos munkaerőköltség a nagy recesszió óta átlagosan fél százalékponttal nőtt az uniós átlaghoz képest. Ezek a folyamatok egyre kevésbé teszik vonzóvá Németországot a vállalati beruházások számára. 

Lehetséges forgatókönyvek 

Három lehetséges forgatókönyv várható a jövőben. Lássuk, melyek ezek! 

A piacgazdaság teljes feladása a teljes központi tervezés javára? A legkevésbé valószínű… 

A nagyobb költségvetési újraelosztás, az állami szabályozás, a radikális környezetvédelem és a mélyreható társadalmi és kulturális változások mellett érvelők száma egyre növekszik, különösen a fiatalabb generációk körében. Az ilyesmiket hangoztató erők a gazdaságba történő befektetések felett fokozott politikai ellenőrzést és végül a termelés teljes központi tervezését követelik. Ez mindenki számára ijesztő, aki a klasszikus liberális érvek mentén vitatja a kormányzat gazdaság feletti ellenőrző szerepét. 

Ez a kimenetel nem igazán valószínűsíthető. Az igaz, hogy a rövid távú szociális problémák nagyobb mértékű újraelosztással megoldhatók, de ebben az esetben az amúgy is csökkenő általános életszínvonal középtávon még inkább alászállhat.  

A politikai pozíciókat pedig semmi sem rendíti meg jobban, mint az életszínvonal romlása. 

A Wirtschaftswunder reneszánsza, azaz egy újabb gazdasági csoda 

A legoptimistább, de sajnos szintén valószínűtlen forgatókönyv, hogy a közeljövőben sor kerül a gazdaságpolitika reformjára a hosszú távú növekedés és a termelékenység érdekében. Ehhez a bürokratikus elemek csökkentésére van szükség, illetve az adók, a támogatások és a piaci szabályozások mérséklésére, hogy ki tudják aknázni az akadálytalan árrendszerben rejlő lehetőségeket és az általa nyújtott jelzéseket a munkaerő és más erőforrások hatékony újraelosztásához. 

Ahhoz, hogy ez megvalósuljon,  

Németországnak több magasan képzett dolgozót kellene magához csábítania úgy, hogy jobb körülményeket biztosít számukra az általános életszínvonal tekintetében. Ez általánosságban alacsonyabb adóterhekkel és magasabb nettó jövedelemmel érhető el.  

Berlinnek meg kellene előznie a folyamatos migrációt, ami egyre nagyobb terhet jelent. Kétséges, hogy megvan a szükséges politikai akarat ilyen szélsőséges reformokra. 

Az ország első látványos gazdasági talpra állása a második világháborút követően történt, amikor Németország romokban volt. Szerencsére attól az állapottól még messze vagyunk. Igaz, sok polgár egyértelműen érzi a közelmúltbeli visszaesés hatásait, lehet, hogy a politikai vezetők még nem ismerték fel kellőképpen a problémákat. A fenti irányba lehetne tenni néhány lépést, de  

egy új Wirtschaftswunder valószínűtlennek tűnik, legalábbis a közeljövőben… 

A fejlődés leple alatt folytatódó visszaesés 

A legvalószínűbb, hogy Németország még néhány évig a jelenlegi pályán marad. A környezetvédelmi szabályozások és a szociális reformok – beleértve a nagyobb gazdasági egyenlőséget – iránti ideológiai és politikai elköteleződés viszonylag erős. Ezt pedig a különböző lobbicsoportok és nagyvállalatok opportunizmusa gyakran tovább fűti. 

Az érdemi reformokhoz csak akkor lesz elegendő politikai ösztönzés, ha a babyBoomer-generáció nyugdíjba vonulásával a maguk teljes valójában jelennek meg az elkerülhetetlen demográfiai problémák. 

(Forrás: GIS Reports) 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime