A nyugati politikai elemzők körében népszerű narratívákkal ellentétben nincs náluk kínai „exporthullám”. Kína fejlett piacokra irányuló exportja évek óta stagnál, ám a globális dél országai felé megduplázódott – írja az Asia Times. Az Egy övezet, egy út kezdeményezésben a távol-keleti nagyhatalomnak az egyik határozott célkitűzése, hogy iparosításának egyes jellemzőit megismételje a globális dél többi országában is.  

Kína a globális dél minden régiójába – Ázsiába, Latin-Amerikába, Afrikába, a Közel-Keletre és Közép-Ázsiába – irányuló exportja folyamatosan emelkedett. 

Kína exportja a globális dél, illetve a fejlett államok felé (Forrás: Asia Times) 

A Trump-kormányzat 2019-ben vetett ki 25 százalékos vámot mintegy 200 milliárd dolláros kínai importra. Ennek ellenére folytatódtak az ázsiai nagyhatalom exportsikerei, ami mintha átterelte volna a hangsúlyt a fejlődő világra, ezzel egy újfajta, háromoldalú kereskedelmet mutatva fel. Kína alkatrészeket és beruházási javakat szállít Mexikóba, Vietnámba, Indiába és más országokba, ahol késztermékekké állítják össze, hogy eladják azokat az Egyesült Államokba.  

Több írás is született arról, hogy az ázsiai nagyhatalom miképp kerüli meg az amerikai vámokat. Szinte mindegyik azonos következtetésre jut:   

az Egyesült Államok minden eddiginél jobban függ a kínai ellátási láncoktól. 

Kína a globális dél felé irányuló exportjának összehasonlítása a globális dél USA felé tartó kivitelével 

A grafikonból látható, hogy körülbelül két hónapos késéssel követi Kína exportját a globális déli országokba (bal oldali skála) a globális délről érkező amerikai import (jobb oldali skála).

Az ázsiai ország kivitele a globális déli államokba a 2020-as havi 90 milliárd dollárról mára havi 150 milliárdra ugrott.

Ennek körülbelül a fele harmadik országokból származó magasabb amerikai importként jelenik meg.  

A kínai ellátási láncoknak a fejlődő világra való kiterjesztésével, vagyis az ázsiai nagyhatalom globális délre irányuló exportnövekedésével magyarázható a vámelkerülések mintegy fele. A másik fele olyan iparágakból származik, amelyekben Kína az elmúlt néhány évben vezető szerepet ért el: az elektromos járművek, a napelemek, a digitális, a közlekedési infrastruktúra és az elektronikus eszközök. 

Az Asia Times figyelemre méltónak tartja, hogy

a kínai kereskedelemnek ezt a nagy fordulatát – ami abszolút számokban a világgazdaság messze legjelentősebb fejleménye – az amerikai elemzők szinte kommentár nélkül hagyták.

Gyakorlatilag minden egyesült államokbeli politikai szakértő elfogadta a Kínával kapcsolatos konszenzusos nézetet, ám az tévesnek bizonyult.  

E konszenzus szerint Kína hanyatlóban, már-már válságban van, és a fejlett chipek exportjára vonatkozó amerikai korlátozások meghiúsítják az ázsiai ország technológiai ambícióit. 

Ám Kínának nemcsak a technológiai szankciókat, hanem az amerikai vámokat is sikerült megkerülnie. Többek közt az Egy övezet, egy út kezdeményezésben megfogalmazott célokkal, hogy megismételje iparosításának egyes aspektusait a globális dél más országaiban, amivel többé-kevésbé a maga képére formálja a fejlődő államokat.  

Az ázsiai portál szerint az amerikai elemzők hallgatása a témával kapcsolatban nem egyszerűen tudatlanság vagy lustaság volt.  Inkább azt tükrözi, hogy nem hajlandók felvállalni azt a kollektív politikai kudarcot, miszerint Kína világhatalommá válását vissza kell tartani, és az amerikai technológia exportjának a korlátozása majd visszafogja az ázsiai országot. 

Az első sokk az után érte ezt az elképzelést, hogy a Trump-adminisztráció leállította a fejlett chipek exportját a Huawei számára, megakadályozva, hogy a cég Amerikában tervezett és Tajvanon gyártott 5G-képes chipeket gyártson. Mivel Tajvan meghatározó csipgyára, az SCMP amerikai technológiát használt a Huawei 5G-chipjeinek gyártásához, Washington extraterritoriális ellenőrzést érvényesített. Az amerikai elemzők úgy vélték, hogy a fejlett chipekhez való hozzáférés nélkül Kína képtelen lesz kiépíteni a saját 5G-hálózatát. A Huawei ehhez képest megtanulta, hogyan kell bázisállomásokat építeni a Kínában gyártott régebbi generációs chipekkel. 

Öt év elteltével Kínának mintegy 3,8 millió 5G-bázisállomása van, míg az USA-nak mindössze 100 ezer.  

A második sokk azt követően érkezett, hogy Washington 2022 októberében elővette a „nukleáris opciót”, azaz a fejlett chipek és berendezések korlátozását minden kínai vállalat, nem csak a Huawei ellen. Egy évvel később a cég piacra dobott egy 5G-s okostelefont, a Mate 60-ast egy olyan fejlett 5G-s chippel, amelyet Kínában gyártottak egy olyan eljárással, amelyet az amerikai szabályozók lehetetlennek tartottak. 

A tengerentúli politikai szakértők képtelenek beismerni, hogy katasztrofálisan tévedtek, és most keresik a kínai siker magyarázatát. Ez adja a táptalaját annak a narratívának, hogy az ázsiai nagyhatalom „túlkapacitást” teremtett a gyártásban, és egy „második kínai sokkal” fenyegeti a világot, ahogy azt írta március 3-án a The Wall Street Journal. 

A „második kínai sokk” gondolatával az a baj, hogy az ázsiai ország nem többet, hanem kevesebbet exportál a fejlett piacokra, amelyekkel közvetlenül versenyez, és sokkal többet  a globális délre, ahol gyakorlatilag korlátlan a kereslet a 10 ezer dolláros elektromos autók, az olcsó napelemek és a széles sávú infrastruktúra iránt. 

Persze ennek a narratívának a népszerűsítése kevésbé kínos, mint a kereskedelmi adatok nyilvánvaló mintázatainak vizsgálata, és annak a következtetésnek a levonása, hogy az USA Kínával kapcsolatos politikája megalázó kudarcot vallott

– zárta sorait az Asia Times. 

(Forrás: Asia Times) 

Kapcsolódó: