Átfogó kutatás a vezető globális hatalmak megítéléséről 

A Gallup, az USA vezető közvélemény-kutató intézetének friss felmérése 133 országban vizsgálta reprezentatív módon az Egyesült Államok, Németország, Oroszország és Kína vezetésének megítélését és elfogadottságát 2023-ban (1. ábra). Az elemzés 2007-ig visszamenőleg is tartalmaz közvélemény-kutatási adatokat, így a válaszokból hosszabb távú trendekre is következtethetünk. Az egyes hatalmak megítélése jó közelítést ad az adott ország puha hatalmának (soft power) erősségére, amely azt fejezi ki, hogy az egyes országok mennyire képesek másokat befolyásolni a vonzerejükkel és meggyőzéssel, mintsem kényszerítéssel. Az eredmények szerint a két nyugati hatalmat összességében pozitívabban látja a globális közvélemény, azonban számos feltörekvő állam egyre kedvezőbben tekint a nyugati vezetésű világrend két fő kihívójára is. 

(Forrás: Gallup)

A felmérés külön hangsúlyt fektetett annak elemzésére, hogy az egyes országok közvéleményei az Egyesült Államok vagy Kína vezetéséről alkotnak-e kedvezőbb képet. Mind az országok számát nézve, mind a mediántámogatottság alapján az USA nagyobb népszerűségnek örvendett, mint Kína. Nem okoz meglepetést, hogy Kínát leginkább Oroszországban részesítik előnyben az USA-val szemben, miközben Washington elutasítottsága rendkívül magas. Az eredmény egyértelmű jele Oroszország határozott fordulatának Ázsia felé és a Kínával való egyre szorosabb partnerségének. A leginkább Kína-barátnak a konfliktusokkal terhelt Mali bizonyult. A közelmúlt fejleménye, hogy egyre kevesebb országban nyilatkoznak pozitívan mindkét szuperhatalomról, és egyre többen állnak negatívan úgy Washingtonhoz, mint Pekinghez. Ez a mindkét pólus felé irányuló növekvő negativitás azt jelenti, hogy az országok egyre kevésbé bíznak a két szuperhatalom vezető szerepében, ami hosszabb távon globális hitelességi válsággal fenyeget, az pedig a multipoláris világra történő átállás előszobáját jelenti. 

Hazánk a kutatás szerint az enyhén Kína felé húzó országok közé tartozik. Érdemes megjegyezni, hogy az EU-tagok közül Bulgária közvéleménye a hazainál erősebb Kína-párti preferenciákat fejezett ki, és Ciprus is a hazánkkal megegyező kategóriába került. Ez azt jelenti, hogy a magyar attitűdök, bár a jóval atlantistább uniós átlagtól valóban eltérnek, mégsem egyedülállók. 

Oroszország és Németország megítélése képviseli a szélső értékeket 

Oroszországról kifejezetten negatív képet alkotnak a közvélemények az ukrajnai invázió óta. Európában továbbra is rendkívül magas Moszkva elutasítottsága, viszont a fejlődő országokban, különösen Afrikában enyhülésnek indultak a negatív attitűdök. A négy vizsgált hatalom közül Németország elfogadottsága a legmagasabb, ráadásul Európában egyedül Berlin iránt nyilvánítottak ki többen pozitív attitűdöket, mint negatívakat. Mivel azonban számos kérdésben Berlin Washingtonhoz, Moszkva pedig Pekinghez igazodik, egy ország közvéleményének geopolitikai irányultságát az írja le a legjobban, hogy miként viszonyul az Egyesült Államokhoz és Kínához. 

Az Egyesült Államok teret nyer a Távol-Keleten 

Az USA megítélése viszonylag magasra emelkedett Barack Obama elnöksége alatt a kései Bush-kormányzat népszerűtlensége és a 2008-as gazdasági válság után, 40–50 százalék közötti pozitív véleménnyel, azonban Donald Trump ciklusa alatt Washingtonról átlagosan mindössze 30 százalék vélekedett kedvezően. Ennek a visszaesésnek a hátterét a kutatás nem részletezi, azonban feltehetőleg az áll a jelenség mögött, hogy Trump személyiségének és viszonylag izolacionista külpolitikájának elutasítottsága magas volt az amerikai szövetséges nyugati országokban. Joe Biden hivatalba lépésével ismét javult az Egyesült Államok megítélése, de az obamai csúcsokat már nem érte el, és a kudarcos afganisztáni kivonulás is megtépázta a presztízsét. 

Európában többen fejezték ki rosszallásukat Washington vezető szerepével kapcsolatban, mint ahányan támogatóan nyilatkoztak, azonban Kína megítélését így is felülmúlta az USA. Észak- és Dél-Amerika továbbra is jellemzően az Egyesült Államok felé húz, azonban a vizsgált időszakban már felerősödtek az ellenvélemények.  

Eközben Ázsiában közel azonos szinten áll Washington elfogadottsága és elutasítottsága. Jelentős fejlemény, hogy olyan meghatározó kelet- és délkelet-ázsiai országok fordultak erősen az USA felé, mint Dél-Korea, Vietnám és a Fülöp-szigetek (eközben Malajzia és kisebb mértékben Indonézia inkább Kína felé kezdett fordulni). Washington növekvő elfogadottsága – vagy inkább befolyása – mögött a leggyakrabban a védelmi együttműködések állnak, amelyek különösen fontosak az Észak-Korea által fenyegetett Dél-Korea, illetve a Kína tengeri hatalmát korlátozni igyekvő ún. „első szigetlánc” országai (Dél-Korea, Japán, Tajvan, Fülöp-szigetek, Indonézia, Vietnám), számára. Az USA-nak kölcsönös védelmi szerződése van Dél-Koreával és a Fülöp-szigetekkel is, előbbivel 2012 óta szabadkereskedelmi egyezményben is áll. Vietnám szintén határozottan elmozdult Amerika felé az elmúlt 15 évben, főleg, miután 2014-ben konfliktusba került Kínával egyes dél-kínai-tengeri szigetek miatt. Hanoi 2023-ban átfogó stratégiai partnerséget kötött Washingtonnal, amelynek keretében szorosabb katonai és gazdasági együttműködésre lehet számítani. Ez a partnerség tovább erősíti Vietnám Kínát és az USA-t összekötő „konnektorállam” szerepét. A Fülöp-szigetek szintén fenyegetésként tekint Kína jelenlétére a Dél-kínai-tengeren, így a közvélemény itt is Washington felé mozdul, amelyet az újonnan idetelepített amerikai rakétaindító rendszerek is igazolnak.  

Kína befolyása nő a szubszaharai Afrikában 

A Kína iránti relatív szimpátia a vizsgált időszakban az Amerika irántival ellentétesen mozgott: amikor Washington népszerű volt, akkor nyílt az olló, és kevesebb egyértelműen Peking felé húzó ország volt, és fordítva (2. ábra). Biden hatalomra kerülése egybeesett a koronavírus-járvány csúcsával, amikor Kína népszerűsége mélypontra esett. Innen az ázsiai ország valamelyest vissza tudott pattanni, de egyelőre nem érte el a 2010-es évek végének csúcsértékeit.  

Az eredményekből azonban már egyértelműen látszik, hogy bár Ázsiában szinte azonos szinten áll Washington elfogadottsága és elutasítottsága, Afrikában már egyértelműen Kína vezet, az USA támogatottsága pedig folyamatosan csökken. A változás jól tükrözi a kontinens gazdasági kapcsolatainak irányváltását: 2012-től Peking megelőzte Washingtont az Afrikába beáramló működő tőke (FDI) tekintetében, miközben az elmúlt 20 év alatt a szubszaharai térség legnagyobb kereskedelmi partnerévé is vált. A Kereskedelmi Világszervezethez való 2001-es csatlakozását követően Kína gyors gazdasági növekedése és nagy nyersanyagigénye felpörgette az afrikai exportot, amely így 2000 és 2022 között több mint megnégyszereződött, ez pedig növelte a régió jövedelmét. Mára a régió teljes áruexportjának egyötöde Kínába irányul. 

Kína jelentős infrastrukturális befektetővé, hitelezővé és fontos kereskedelmi partnerré vált Afrikában az Egy övezet, egy út kezdeményezésnek köszönhetően, amelynek keretében utak, vasutak és kikötők épültek, valamint olyan szektorokba is irányultak befektetések, mint a szállítás, a bányászat és az energetika. Ezekre a fejlesztésekre az afrikai országoknak óriási szükségük van, a Kínával ápolt kapcsolat pedig azért tűnik ígéretesebbnek számukra a nyugatihoz képest, mert Peking elsősorban nem humanitárius segélyekkel próbálja az egyes országokat támogatni, hanem kritikus beruházásokkal és olyan hitelekkel, amelyek feltételeit könnyebben vagy szívesebben teljesítik, mint a nyugati követelményeket. A távol-keleti nagyhatalom pozitív megítélését a kontinensen az is erősíti, hogy ellentétben a Nyugattal, Kínának nincs gyarmatosító múltja, és nem használta ki évszázadokon át Afrika lakosságát és természeti adottságait. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime