Előszőr is tisztázni kell, milyen látogatást tett Emmanuel Macron a hét első napjaiban német földön, ugyanis a hírforrások megjegyezték, hogy hasonlóra 24 éve nem volt példa. Utoljára még 2000-ben Jacques Chirac köztársasági elnök járt állami meghívással Berlinben. De hát – kis túlzással – szinte minden héten összefutnak a két ország vezetői, legyen szó európai uniós ülésekről, különböző konferenciákról, megemlékezésekről vagy esetleg személyes eszmecserékről.  

Dicsfény 

Ez azonban abban különbözik a fentiektől, hogy hivatalos állami meghívást teljesít a vendégül látott ország első embere. Olyan, mintha Franciaországot hívta volna meg Frank-Walter Steinmeier német államfő látogatásra, de ez helyhiány miatt nem valósítható meg, így a Francia Köztársaság legfőbb vezetője, aki esetünkben Emmanuel Macron, tette tiszteletét számos német városban. Persze ez kivételes pompával jár, a vendéglátó belead apait-anyait, hiszen ezzel kifejezi nagyrabecsülését a meghívott nép, vagyis annak képviselője iránt, ami, valljuk be, Macronnak – bár modern államfőnek tartja magát – különösen jólesik, ha ebből a dicsfényből valamicske rá is vetül. Ilyenkor a vendég általában részesül az ország kiemelkedő kitüntetésében, például most Münsterben megkapta  Westfáliai Békedíjat, amelyet az ukrán békekezdeményezései miatt kapott meg. Ez áll legalábbis az indoklásban. 

Az A kategóriás államfői látogatástól sokan azt várják, hogy azok majd megoldanak több vitás kérdést a két ország között. Pedig a kétoldalú megbeszéléseken inkább az elért eredményeket rögzítik, jelentős megállapodásokat írnak alá, közös kormányüléseket tartanak, ezeken többnyire fel sem merülnek vitára okot adó témák. A legfőbb állami vezetők ezeket mind hátrahagyják a „serpáknak”, a diplomáciai kulimunkát végzőknek, mondván ők majd elbíbelődnek velük. Francia- és Németország jelenlegi viszonyában több a kényes kérdés, mint a megoldott probléma, ám ezek az elnöki vizit végeztével is fennmaradnak. 

Európa felrázása – ez a látogatás célja 

Az elnöknek a franciaországi zavargások miatt el kellett halasztania az eredetileg tavaly nyárra tervezett állami látogatását. Macron és Scholz, két meggyengült kormány egy zavaros Európa számára: hogyan akarja irányítani Brüsszelt a régi tandem? 

A francia fél mégis úgy ítélte meg, hogy van olyan téma, amelyben a két országot jelenleg irányító koalíció többé-kevésbé megegyezik, ez pedig Európa, a jelene (itt ne merüljünk mélyebbre) és a jövője (amiről meg bármit gondolhatunk). Azt leszögezhetjük, hogy nagy a baj –

egyrészt a jobboldal arra készül, hogy maga alá gyűrje a kontinenst, másrészt a június 9-i választásokon mindkét ország kormánypártjai komoly vereségbe futnak bele.

Ideje hát riadót fújni, felrázni a még meglévő, édesen bóbiskoló híveiket. Ez kétségtelenül megy Macronnak, aki messze földön híres arról, hogy milyen szépen tud beszélni európai látomásáról.  

Németországi látogatásának legfontosabb, de mindenképpen leglátványosabb pillanata volt – jegyezte meg a Die Zeit német hetilap a drezdai beszédről. Ezt az elnöki felszólalást az utazás fénypontjának szánták. Az összehasonlítás elkerülhetetlen Charles de Gaulle tábornok 1962-ben Ludwigsburgban tartott híres megbékélési beszédével. Csakhogy De Gaulle a hatalomra kerülésekor fékezte az európai integrációt, míg Macron igyekszik felgyorsítani azt.  

Ez politikai identitásának és második hivatali ciklusa napirendjének egyik kulcspontja, ehhez pedig Németország nélkülözhetetlen. Ebben az összefüggésben, ha a francia államfőnek nehéz is meggyőznie Scholz kancellárt, hogy haladjon vele együtt, talán sikerül megérintenie a németek szívét, vagy akár egy-két erős gondolattal átitatnia az országot Európa jövőjéről. 

Rossz szél 

Macron választási gyűlésekhez méltó hangulatban, felváltva francia és német nyelven beszélt több ezer ember előtt egy fesztiválon Szászország fővárosában, Drezdában, az egykori NDK-ban, felszólítva az európaiakat, hogy ébredjenek fel a szélsőjobboldal erősödésére és a külső fenyegetésekre.  

Kevesebb mint két héttel az európai választások előtt megállapította: „Rossz szél fúj Európában. Pillantsunk az önkényuralmi rendszerek iránti vonzalomra, tudatosítsuk az illiberális eszméket, amelyek újra felbukkantak” – mondta a francia államfő az 1945-ben a szövetségesek bombázásai által lerombolt, majd a német újraegyesítés után újjáépített drezdai Miasszonyunk mártírtemplom, a híres Frauenkirche elé épített színpadon.  

Megalázó vereségek a tarsolyban 

Drezdában a francia elnök arra kérte hallgatóságát , hogy támogassák az Európára vonatkozó nagyszabású terveit – így foglalta össze a Politico amerikai honlap európai kiadása. Macron szerint

az unió egzisztenciális fenyegetéssel néz szembe, magyarán a június 9-i szavazás során élet vagy halál kérdésére kell válaszolni.

Sürgette azt is, hogy a tagállamok duplázzák meg a befizetéseket vagy vegyenek fel kölcsönt, hogy a brüsszeli szervezet megfeleljen az olyan kihívásoknak, mint a zöldátállás, a mesterséges intelligencia és a védelem. Ez egy szép és nagyvonalú elképzelés, de előbb ki kellene kérni a többi ország véleményét is az ötletről, nem pedig a média támogató erejével megpróbálni maga mellé állítani azokat – ez Macron technikája, anélkül, hogy egyeztetne partnereivel.  

A Politico rámutatott, hogy az elnök felszólítása két héttel az európai választások előtt hangzott el, amelyek szerte a kontinensen „az Európa-barát erők” számára komoly veszteségeket, a szélsőjobboldal számára pedig jelentős győzelmeket eredményezhetnek. Macron és Scholz megalázó vereségeket kockáztat, mivel a szélsőjobboldal a felmérések szerint komoly diadalra készülhet mindkét országban. Az ukrajnai háborúval és Európa eladósodásával kapcsolatos nézeteltéréseik ellenére a két vezető hétfőn megpróbálta jelezni, hogy hajlandók előrelépni, amikor a brit Financial Timesban közösen aláírtak egy véleménycikket, amelyben a kontinens gazdasági stratégiájának újragondolására szólítottak fel. Még duruzsol Európa motorja – a Süddeutsche Zeitung szerint ezzel „a Párizs és Berlin közötti távolságtartás benyomását akarták enyhíteni, és kevésbé nyilvánvalóvá tenni a francia elnök és a német kancellár közötti feszült személyes viszonyt”. 

Belső és külső ellenség 

Macron szerint egyáltalán nincs válság a két ország viszonyában, hiszen még ha nem is értenek egyet valamiben, a végén akkor is meg tudnak egyezni, sőt a francia–német viszony a középpontja, a szíve Európának, és e kapcsolat szükséges ahhoz, hogy a kontinens előrébb lépjen. A földrész léte jelenleg veszélyben van, hiszen a Steinmeierrel folytatott tárgyalásain is kiderült az, hogy Európa régen nézett szembe ennyi ellenséggel – értve ezen belsőket és külsőket is.  

Utóbbit illetően egyértelműen Oroszországot nevezte meg, mivel a francia elnök szerint az orosz agresszióval visszatért a háború Európába, ami mellett más külső kihívások is vannak – itt elsősorban a klímaváltozást és az azzal járó gazdasági átalakulást nevezte meg.

„A nacionalista pártok a demokrácia létjogosultságát kérdőjelezik meg. Az autoriter rendszereknek van egyfajta bűvölete, ami a saját demokráciáink egy zavaros pillanatában született meg” – fogalmazott Macron. 

Újraéleszteni a köhögő francia–német motort 

A diplomáciai ranglétra legmagasabb szintjén megvalósuló látogatás másik célja az volt, hogy megünnepeljék a francia–német barátságot. De bármennyire is igyekeznek a diplomaták kedvező momentumokat keresni, az az egyöntetű vélemény, hogy

a kapcsolatok még soha nem voltak ilyen hanyatlásban

– összegezte Gunther Krichbaum kereszténydemokrata képviselő, a parlamenti vegyes bizottság régi tagja. 

Angela Merkel hivatali idejének utolsó hónapjai, majd a Scholz-kormány első lépései felcsillantották a reményt a francia– német motor újra beindítására. Ám a háború, amely ugródeszkaként szolgálhatott volna a kontinens megújult biztonságát garantáló francia–német kezdeményezéshez, csak a párbeszéd megakasztására szolgált.  

„Azóta sem láttunk igazán a két ország közötti konszenzust” – jegyezte meg Ronja Kempin, a Német Nemzetközi Politikai és Biztonsági Intézet kutatója. Az atomgombbal felfegyverkezve Emmanuel Macron az európai biztonsági autonómiát igyekezett szorgalmazni, Olaf Scholz ezzel szemben reflexszerűen amerikai szövetségeséhez fordult. A kancellár Franciaország megkerülésével és egyeztetés nélkül indított el egy ipari tervezetet egy rakétaelhárító pajzs létrehozására, nevezetesen Izrael és Washington bevonásával. Ez felbőszítette Párizst. 

A két partner közötti békülési kísérletek kudarcba fulladtak. Ami még rosszabb, hogy az egók harcává váltak. A csendes, óvatos, de makacs kancellárt bosszantják francia kollégája kezdeményezései és bejelentései, amelyeket rosszul időzítettnek tart.  

Stratégiai különbségek 

A személyiségek összecsapása felerősítette a francia–német kapcsolatok egyik történelmi hiányosságát, miszerint a Párizsnak hagyományosan tulajdonított reformizmus összeütközik a berlini konzervativizmussal. A konfliktusok forrásai bőségesek. Scholz nyilvánosan bírálta a nyugati fegyveres erők Ukrajnába küldésének gondolatát, de ez nem akadályozta meg Macront abban, hogy tovább erőltesse a kérdést.  

Az Élysée-palota vezetője nem mond le az európai nukleáris elrettentő erő gondolatáról, amelyet Németország ellenez, és inkább a kizárólagos amerikai ernyő megtartását részesíti előnyben. A stratégiai nézeteltéréseket gyakran veszekedések leplezik: Párizs elítéli a német számítási módszert, amely szerint Berlin a fő katonai támogatója Ukrajnának, amivel a Scholz-kormány büszkélkedik. Ennek ellenére úgy tűnik, lesz előrelépés egy francia–német harckocsi kiépítésében.  

Egy ilyen megromlott helyzetben a két ország közötti viszony számtalan szakértője megkérdőjelezi, hogy egyáltalán helyénvaló-e a barátságot állami látogatással ünnepelni.

A szép képek és a szép beszédek felszínesnek tűnhetnek, de a francia–német együttműködés ebből is táplálkozik

– mondta Claire Demesmay, a Marc Bloch Központ kutatója, aki évtizedek óta tanulmányozza a két ország közötti együttműködés sokrétűségét. – Mindezek gazdagítják a családi albumot.” 

Az európai választásokat követően kérdés, hogy Párizs és Berlin képes lesz-e új életet lehelni a kapcsolatba. Aligha. A feladat annál is nehezebbnek tűnik, mivel sem Franciaország, sem Németország nem valószínű, hogy az elkövetkező hónapokban erős pozícióban lesz az európai színpadon. 

„Akinek látomásai vannak, menjen orvoshoz” – mondta Helmut Schmidt 1980-ban. „Macron? Végtelen pátosz, de lapos pénztárca” – ez a berlini sajtó véleménye. A francia elnök azonban támaszkodhat németországi népszerűségére és a németek Franciaországba vetett bizalmára. A jelképes pillanatok és a nagy szavak után ideje visszatérni a két ország közötti kapcsolatok fontos dolgaihoz Tehát újra napirenden lesznek a viták, amelyek megoldásához ez a látogatás sem vitt közelebb. 

Kapcsolódó:

Címlapkép: Dreamstime