Tizenhárom éve nem tudják kitermelni a földgázt a harcok miatt

Szerző: | 2024. június. 3. | Geopolitika, Háború, Kiemelt, Társadalom, Világgazdaság

Új szénhidrogén-nagyhatalom születne, éppen csak egy 7 éve húzódó, az Iszlám Állam által támogatott dzsihadista felkelés akadályozza ebben Mozambikot, amelynek a partján 2011-ben 2,8 ezer milliárd köbméter földgáztartalékot fedeztek fel. A lázadáson még mindig nem sikerül úrrá lenni, így Ruanda további 2000 katonát küld az országba. 

Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzőjének írása 

Mozambikban 2017 ősze óta folyik a Cabo Delgadó-i dzsihadista felkelés. A konfliktus most azzal került a hírekbe, hogy Ruanda 2000 katonát küld az országba arra hivatkozva, hogy az elmúlt hónapokban megemelkedett az Iszlám Államhoz köthető terrorcselekmények száma, amelyek többek között a TotalEnergies 20 milliárdos projektjét akadályozzák. Ruanda 2021 óta már 2500 katonát és rendőrt vezényelt Mozambikba, hogy segítsenek helyreállítani a békét a tartományban. 

Mivel az év eleje óta a lázadók átcsoportosították, valamint felgyorsították a támadásaikat a biztonsági helyzet a korábbinál is jobban megrendült. 

Az eddig küldött ruandai csapatok fontos szerepet játszottak a dzsihadista csoportok kiszorításában, amelyek azóta még merészebb támadásra szánták el magukat, és lerohanták Macomia városát, ami a TotalEnergies földgázprojektjétől kevesebb mint 100 mérföldre található. A december óta tartó támadássorozatban ez volt a legutóbbi incidens.  

Pont akkor került sor a támadásra, amikor a mozambiki kormány győzködte a TotalEnergiest, hogy folytassa a projektjét, miután azt 2021-ben a palmái támadás után leállították. 

Eddig már több mint 800 ezer ember kényszerült a lakóhelye elhagyására.  

Mozambik helyzete 

Az ország Afrika délkeleti részén terül el, közel 800 millió négyzetkilométeren mintegy 33 milliós lakosságával, az Indiai-óceán partján. Délről Szváziföld, nyugatról Zimbabwe, Zambia és Malawi, északról Tanzánia határolja. Mozambik 1975-ben nyerte el függetlenségét Portugáliától. A függetlenedés után sorsa a többi afrikai országéhoz hasonlóan alakult, azaz polgárháború következett egyik oldalon a szovjetekkel, a másikon a dél-afrikaiak által támogatott fegyveres milíciákkal. Az ország helyzete az ENSZ missziója segítségével normalizálódott, de az instabil belpolitikai helyzet a 2010-es évekig távol tartotta a befektetőket. 1994-ben a belső milíciák is megbékéltek egymással: békét kötött az antikommunista Renamo és a marxista Frelimo. Az évek múlásával úgy tűnt, hogy Mozambik és régiója túllépett a hidegháborús konfliktusokon, és Afrika egyetlen régiója lett, ahol nem zajlott fegyveres konfliktus. A stabilitás gazdasági növekedést jelentett –, volt példa 10 százalékos GDP-bővülésre –, de a gyengébb évek is 6-7 százalék körüli növekedést hoztak – igaz, érdemes ezeket a számokat kellő kritikával kezelni. 

A francia TotalEnergies lenne a legnagyobb nyugati befektetők egyike Mozambikban (Forrás: Dreamstime)

A 2010-es években keltette fel a nagyobb hatalmak érdeklődését, mert 2011-ben 2,8 ezer milliárd köbméter földgáztartalékot tárt fel az országban az olasz Eni, ami a világ 11. legnagyobb tartaléka, ezzel együtt pedig elmondható, hogy a világ legnagyobb, mintegy 60 milliár dolláros projektértékűre becsült offshore gázmezőjét fedezték fel Mozambik partjainál. 

Olyan jelentős készletekről van szó, hogy ha megindul ezek kitermelése, akkor Mozambik Oroszország, Irán és Katar után a világ negyedik legnagyobb gázkitermelőjévé válhat.  

Ez az oka annak, hogy a TotalEnergies és az ExxonMobil mellett az amerikai Anadarko Petroleum is jelen van az országban, hogy kiaknázza a rendelkezésre álló földgázlelőhelyeket. Az instabil helyzet miatt azonban ezeket a kitermeléseket ideiglenesen leállították.  

Az ExxonMobil optimista a projekttel kapcsolatban, ennek ellenére a végső befektetési döntést a jövő év végére várja. Partnerével, az Enivel fejlesztik a Rovuma LNG-projektet. „Tisztában vagyunk azzal, hogy vannak kihívások, ám tudjuk, hogy ezek leküzdhetők, ha együtt dolgozunk” – mondta Arne Gibbs, az ExxonMobil Mozambique vezérigazgatója egy maputói energetikai konferencián. Ehhez hozzátette, hogy a társaság felismerte, hogy a biztonsági helyzet jelentősen javult a regionális katonai erő beavatkozásának, valamint a Ruandától Mozambiknak nyújtott katonai támogatásnak köszönhetően. Az ExxonMobil februárban közölte, hogy figyelemmel kíséri a biztonsági fejleményeket Cabo Delgado tartományban, ahol az Iszlám Államhoz köthető fegyveresek az idén újabb támadási hullámot indítottak. 

A ExxonMobil optimista a dzsihadista felkelés jelentette biztonsági kihívásokkal kapcsolatban (Forrás: Dreamstime)

A konfliktus gyökerei 

A keresztény többségű Mozambik legészakibb tartománya, Cabo Delgado mintegy 54 százaléka muszlim. Az egész 2015-ben az Anszár al-Szunna iszlám vallási csoport megalakulásával kezdődött, amely a szélsőséges tanokat hirdető meggyilkolt kenyai uléma (iszlám vallástudós), Aboud Rogo tanításait követte. Fegyverekkel léptek be a tartomány mecseteibe, ahol Nyugat- és keresztényellenes tanaikat hirdették, egyúttal elutasították a törzsi vallási hagyományokat. Szerintük letértek Mohamed útjáról, ezért fenyegetésekkel próbálták az embereket megtéríteni, ami egy idő után erőszakba torkollt: be akarták vezetni a saríát, dzsihadista videókkal toboroztak követőket. 

Ez vezetett oda, hogy 2017 október 5-én a fegyveresek megtámadtak egy kikötővárost (Mocímboa da Praia), és ez az akció halálos áldozatokat is követelt. Az első támadások után sokan úgy gondolták, hogy csupán egyszerű bűnözői csoportokról van szó, amelyek ezekkel az akciókkal akarják elérni, hogy az instabil biztonsági helyzetre hivatkozva minél több pénzért béreljék fel őket a majdani gázinfrastruktúra védelmére. Kezdetben a kormány tagadta azt is, hogy dzsihadistákról lenne szó, és igyekezett azt kommunikálni kifelé – főként a befektetni kívánó nyugati nagyvállalatoknak –, hogy egyszerű banditák az elkövetők, akiket gyorsan elfog a rendőrség. 

Helikopter landolt nyílt terepen Afrikában, humanitárius segítséget szállítva a menekülteknek Mozambik Cabo Delgado tartományában található menekülttáborában (Forrás: Dreamstime)

2018-ban az Anszár al-Szunna csatlakozott az Iszlám Államhoz, és a terrorhálózat közép-afrikai vilajetének (tartományának) legaktívabb tagjává vált, miközben egyre több jel utalt arra, hogy a mozambiki szervezet fő mozgatórugója a kenyai terroristasejtek Mozambikba való átszervezése volt. Ez úgy tűnik, bizonyítja, hogy ténylegesen egy importált problémáról van szó külföldi dzsihadista harcosok révén.  

Az egyes afrikai országokat vizsgálva jól kirajzolódik, hogy a dzsihadisták ott ütötték fel a fejüket, ahol a perifériára szorult, marginalizált közösségek nem láttak kitörési lehetőséget a helyzetükből.  

Pontosan ez történt Mozambikban is, miután Cabo Delgado az ország legszegényebb térségei között szerepel, az itteni közösségek pedig szinte semmi esélyt nem láttak arra, hogy a jelentős földgázprojektek bevételeiből részesedjenek. 

2020-ban a felkelés új lendületet kapott a nemzetközi térben is, miután a lázadók immár nemcsak a távol eső falvakat fosztották ki, hanem olyan központok ellen is támadásokat intéztek, mint a már említett Mocímboa da Praia, a Quirimbas-szigetek turisztikai központjai, Macomia és Awasse. Mocímboa da Praia ostroma alatt körbezárták a kormányerőket, elvágták az utánpótlásvonalakat és a városi harcokban legyőzték őket. Az év közepén, mintegy négy hónappal azután, hogy a felkelők megtámadták a TotalEnergies vállalkozóinak otthont adó Cabo Delgado tartománybeli Afungi telephely közelében lévő Palma városát, a lázadók még mindig nagy területeket és egy kulcsfontosságú kikötőt tartottak az ellenőrzésük alatt, miközben a hadsereg szétesőben volt

2011-ben az olasz Eni 2,8 ezer milliárd köbméter földgáztartalékot tárt fel Mozambik partjainál (Forrás: Dreamstime)

Az Európai Unió akkor segélyeket küldött Mozambiknak – 2022-ben egyébként újabb 45 millió dolláros pénzügyi támogatást nyújtott a hadseregnek –, míg Dél-Afrika és Zimbabwe katonákat küldött, és végül októberben felszámolták a lázadók egyik központi táborát. 

2021-ben folytatódtak a támadások, a mozambiki kormány pedig nagyszabású toborzókampányt indított. Az újonnan besorozott katonák kiképzésében az amerikai különleges erők is részt vettek. Ezzel párhuzamosan a Cabo Delgadó-i lakosság is önvédelmi milíciákat állított fel. Az iszlamisták megtámadták a tanzániai határ közelében fekvő 75 ezres kikötővárost, Palmát. A lázadók legyőzték az ott állomásozó katonákat, és óriási pusztítást végeztek a városban. Nyáron a kormány egy nagy terrorellenes offenzívát indított Cabo Delgadóban. A harcok során visszafoglalták Mocímboa da Praiát, és számos másik településen is vereséget mértek a felkelőkre. 

Mostanra elmondhatjuk, hogy a szervezet komolyan meggyengült, 2022-ben nem volt képes nagyobb támadásokat végrehajtani, de a gerillaháború és a kisebb rajtaütések folytatódtak. Az igazi probléma Mozambik számára, hogy a lázadók újraszerveződtek, méghozzá oly módon, hogy az egyes sejtek még inkább függetlenné váltak egymástól. Ebben a helyzetben döntött úgy Ruanda, hogy további 2000 katonát küld a felkelés leverésére. 

Viszont nem lehetünk optimisták magával a konfliktussal kapcsolatban, mivel a katonai fellépés önmagában nem fogja megoldani a felkelőket fűtő politikai és gazdasági kirekesztést. Tehát az nem vitás, hogy katonai akcióra szükség van, de azt olyan módon kell végrehajtani, hogy szinkronban legyen az alulról jövő problémát kezelésével. 

Mit hibázott a mozambiki kormány? 

Az, hogy a felkelés ilyen szintre eszkalálódott, nagyban köszönhető a kormány elkésett, sok helyen téves válaszrekacióinak. A felkelés kitörésekor nem igazán tulajdonítottak neki jelentőséget, ráadásul a úgy gondolták, hogy a fővárostól, a déli Maputótól és a fontosabb központoktól távoli, jelentéktelen zavargásról van szó.  

A határozott fellépéssel való késlekedésnek ideológiai okai vannak, mivel a marxista elnök, Filipe Nyusi nem lelkesedett az ötletért, hogy az általa imperialistának tartott ENSZ, az EU és az általuk „ellenőrzött” Afrikai Unió nyújtson segítséget a felkelés leverésére.  

Éppen ezért fordult Moszkvához, ahonnan a Wagner-csoport küldött fegyvereseket, viszont 2019 őszén komoly veszteségeket szenvedtek a felkelőkkel szemben, és gyorsan el is hagyták Mozambikot. Csak ennek hatására látta be Nyusi és a Frelimo, hogy nem tétovázhat: a Nyugattól kell segítséget kérnie. Ekkor viszont már a dzsihadista szervezet több ezer harcost tudott a háta mögött, és erőteljesebb fellépésre szánta el magát. 2021-re a felkelés a régió legnagyobb humanitárius katasztrófájává nőtte ki magát. De Nyusi még így is csak azt követően kérte az Európai Unió segítségét, miután több energetikai vállalat bejelentette, hogy felfüggeszti a tevékenységét az országban. 

A lázadás kezelésének irányai 

A felkelés annak köszönhetően is húzódik el ennyire, hogy a mozambiki katonák nem voltak felkészülve egy Iszlám Állam által támogatott lázadásra, ráadásul a hadsereg rosszul felszerelt, fegyelmezetlen volt, igencsak szerény fizetéssel, ami az alacsony morál melegágya volt.  

A felkelés az afrikai integráció szemüvegén keresztül is fontos tanulsággal szolgálhat: megmutatja, hogy egy regionális együttműködés katonai missziója milyen eredményt képes elérni a régióban, ha veszélybe kerül egy ország területi integritása. Emellett Európának sem mindegy, hogy érkezik-e gáz Mozambikból a Moszkvától való diverzifikáció tükrében. 

Az Iszlám Állam nagyon úgy tűnik, hogy felkarolta a Cabo Delgadó-i dzsihadista felkelést (Forrás: Dreamstime)

Mozambik és a gázipari ambíciók 

Amennyiben a lázadáson sikerülne úrrá lennie a kormánynak, az ország óriási lehetőség előtt áll. A francia óriásvállalat, a TotalEnergies mindaddig függőben hagyja a gázprojektjét, amíg a regionális biztonság ellenőrizhető és fenntartható módon helyre nem áll. A cég 2021 végi becslései szerint legalább egyéves késedelemmel számoltak. Megvizsgálták a projekt offshore áthelyezésének a lehetőségét is, de ez technikai és politikai kihívásokkal is járna. Ami az ExxonMobil még nagyobb projektjét illeti, azt szintén felfüggesztik, mert a kisebbségi partner, a Galp ragaszkodik a biztonság helyreállításához. 

A nyugati cégek motivációi egyértelműek: azután, hogy Mozambiknak 2,8 ezer milliárd köbméter földgáztartaléka van, azt remélik, hogy a kormány segít majd korrigálni az évtized közepére várt LNG-hiányt.  

A TotalEnergies projektje az eredeti tervek szerint kezdetben évi 12,9 millió tonnát termelt volna 2024-től, ami a Credit Suisse becslése szerint körülbelül egyévnyi globális LNG-keresletnövekedésnek felelt volna meg. 

Összességében véve érdekes, hogy az ország belügyeibe a kitermelés érdekében nem nyugatról avatkoznak be, hanem azt regionális együttműködés keretein belül igyekeznek kezelni. Mozambik jó példája lehet arra, hogy ez miként szolgálja egyszerre a lakosságának jólétét, a dél-afrikai régió energiabiztonságát és Európa földgázellátását. A felkelés leverése is azért egyre sürgetőbb, mert az nem csupán kormány-, de egyértelműen keresztényellenes felkelés is, így a gazdasági és politikai indítékok mellett érdemes a vallási motivációkat is figyelembe venni. 

Ha a közeljövőben nem sikerül leverni a dzsihadista lázadást, akkor a dél-afrikai régióban egy olyan felkelés bontakozhat ki, amely a Mozambikkal szomszédos országok mindennapjait nehezítheti meg. Innen nézve a földgázkitermelés és az LNG-projektek újraindítása valahol a távoli jövőben sejlenek fel célként, és az, hogy Ruanda most további katonákat küld Mozambikba helyes lépés, de nem kezeli a probléma gyökerét. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Dreamstime

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn