A Gazdasági és Szociális Tanács (ECOSOC) legfrissebb jelentése szerint a világgazdasági kilátások javultak az előző, 2024 januárjában kiadott előrejelzés óta. Az elmúlt évtizedek legagresszívabb monetáris szigorítása ellenére az Egyesült Államok gazdaságának „kemény landolásos” forgatókönyvének az esélye nagymértékben csökkent. A legtöbb jelentős gazdaságnak sikerült visszaszorítania az inflációt anélkül, hogy a munkanélküliség növekedett volna és recesszióba került volna.  

Mi az a kemény landolás?

A „hard landing”, avagy kemény landolás a gyors növekedés időszakát követő jelentős gazdasági lassulást vagy visszaesést jelenti. A kifejezés a repülésből származik, és a nagy sebességű leszállásra utal, amely – bár nem tényleges baleset – stresszforrás, emellett potenciális károkat és sérüléseket okozhat. A metaforát olyan magasan szárnyaló gazdaságokra használják, amelyek hirtelen akadályokba ütköznek, például az infláció megfékezésére irányuló monetáris politikai beavatkozásba. A kemény landolást megélő gazdaságok gyakran stagnáló időszakba vagy akár recesszióba csúsznak. 

Globális makrogazdasági kilátások: javulnak a trendek, de még sok a kockázat 

A kilátások azonban csak óvatosan optimisták, mivel a hosszabb távon magasabb kamatlábak, az adósságproblémák és az eszkalálódó geopolitikai kockázatok továbbra is kihívást jelentenek a stabil és tartós gazdasági növekedés számára. A jelentés kiemeli, hogy az egyre súlyosbodó éghajlati sokkok még mindig veszéllyel fenyegetik a globális gazdasági kilátásokat és az évtizedek óta elért fejlődési eredményeket, különösen a legkevésbé fejlett országok (least developed countries, LDC) és a fejlődő kis szigetállamok (small islands developing states, SIDS) számára.  

A technológiai változások gyorsuló üteme – többek között a gépi tanulás és a mesterséges intelligencia terén – új lehetőségeket és kockázatokat is jelentenek a globális gazdaság számára, mivel egyrészt a termelékenység növelését és a tudás fejlődését ígéri, másrészt pedig súlyosbítja a technológiai megosztottságot és átalakítja a munkaerőpiacokat. 

A világgazdaság 2024-ben az előrejelzés szerint 2,7 százalékkal (ez a januári prognózishoz képest 0,3 százalékpontos növekedés), 2025-ben pedig 2,8 százalékkal (0,1 százalékpontos növekedés) fog növekedni (1. ábra). A felfelé irányuló módosítások elsősorban az Egyesült Államok és több nagy fejlődő gazdaság, nevezetesen India és Brazília javuló kilátásait tükrözik.

Ugyanakkor számos afrikai ország gazdasági kilátásai romlottak a legutóbbi kiadás óta. Az elkövetkező években a globális növekedés átlagosan várhatóan a 2010–2019 közötti 3,2 százalékos átlag alatt marad. 

A főbb gazdaságok rövid távú növekedési kilátásai egészen eltérők. Az Egyesült Államok kilátásai tovább javulnak, most már 2,3 százalékos bővülést várnak 2024-ben. Az erős munkaerőpiac továbbra is biztosítja a munkahelyeket és a reáljövedelem emelkedését, míg a háztartások javuló mérlegei támogatják a fogyasztást.  

Az Európai Unió, valamint az Egyesült Királyság várhatóan az idén csupán szerény javulást könyvelhet el, miután 2023-ban alig növekedtek. 

Mindazonáltal a csökkenő infláció, a robusztus bérnövekedés, valamint az Európai Központi Bank és a Bank of England által tervezett kamatcsökkentések várhatóan rövid távon némi lendületet adnak a regionális növekedésnek. Kína bővülése az előrejelzések szerint a 2023-as 5,2 százalékról 2024-re 4,8-ra mérséklődik, bár az IMF nemrég felfelé korrigálta saját prognózisát, és 5 százalékos növekedésre számítanak. A kínai gazdaság korábbi lendületéhez képest óvatosabb becslést az elemzők a visszafogott fogyasztói kereslettel indokolják. 

Miközben a fokozott szakpolitikai támogatás várhatóan fellendíti a beruházásokat az állami infrastruktúrában és a stratégiai ágazatokban, az ingatlanszektor jelentős lefelé mutató kockázatot jelent a kínai gazdaság számára. 

Eközben számos nagy fejlődő gazdaság – például India, Indonézia és Mexikó – élvezi az erős belföldi és külső keresletet. Ugyanakkor Afrika, Latin-Amerika és a Karib-térség számos gazdasága alacsony növekedési pályán van, magas inflációval, megemelkedett hitelköltségekkel, tartós árfolyamnyomással és tartós politikai instabilitással küzd. Ami a Közel-Keletet illeti, a gázai és vörös-tengeri konfliktusok lehetséges kiéleződése és terjedése további bizonytalanságot jelent a térség közeljövőjének alakulásában. 

A legkevésbé fejlett országok esetében az előrejelzések vegyes képet festenek: a gazdasági növekedésük átlagosan a 2023-as 4,2 százalékról 2024-ben 4,8-ra javulhat. Az adósság fenntarthatósága azonban néhányuknál továbbra is bizonytalan:  

5 ország van adósságválságban, további 15 esetén pedig magas az adósságválság kockázata.  

Eközben az infláció a legtöbb országban csökkent a 2023-as csúcsértékek óta (2. ábra). Az ECOSOC elemzői több államban, köztük Magyarországon, Lettországban, a Moldovában, Ruandában és Ukrajnában meredek dezinflációt tapasztaltak tizenkét hónapos időszak alatt. 

A maginfláció, amely jellemzően nem tartalmazza az élelmiszer- és energiaárakat, szintén megközelíti azt a tartományt, amely számos országban arra ösztönözheti a döntéshozókat, hogy lazítsanak a szigorú monetáris politikán.  

Ugyanakkor az infláció felerősödésének az aggodalma világszerte továbbra is tapasztalható, mivel a Vörös-tengeren jelentkező geopolitikai feszültségek és a Panama-csatorna tranzitproblémái közepette a globális élelmiszer- és energiaárak az elmúlt hónapokban emelkedtek .   

A közel történelmi mélységű munkanélküliségi ráták mellett a bérek továbbra is emelkedő nyomás alatt állnak számos fejlett gazdaságban. 

A fejlődő országokban, például Angolában, Argentínában, a Kongói Demokratikus Köztársaságban, Egyiptomban, Etiópiában, Gambiában, Ghánában, Libanonban, Malawiban, Nigériában, Sierra Leonéban, Törökországban, Venezuelában (Bolivári Köztársaság) és Zimbabwéban továbbra is a magas inflációval küzdenek, főként a fizetési mérleggel kapcsolatos tartós kihívások, az árfolyam leértékelődése és az egyéb átgyűrűző hatások miatt.  

Nemzetközi kereskedelem és beruházás: továbbra sem akar beindulni 

A globális beruházások 2021 óta csökkenő pályán vannak, azok növekedése – a reál bruttó állóeszköz-felhalmozással mérve – a becslések szerint 2023-ban 2,8 százalékos lesz. Ez tükrözi a fejlődő gazdaságokban a beruházások emelkedésének erőteljes visszaesését a 2022-es 5,1 százalékról 2023-ban 3,7-re (3. ábra).  

A magas reálkamatlábak, a szűkös költségvetési mozgástér és a geopolitikai kockázatok aláásták a beruházások növekedését. 

A lakáscélú beruházások – amelyek a bruttó állóeszköz-felhalmozás kulcsfontosságú összetevője – az Egyesült Államokban, az Egyesült Királyságban és az euróövezetben a magas kamatlábak miatt zsugorodtak, ami mind az ingatlanok iránti keresletet, mind a kínálatot érintette. A nem lakáscélú állóeszköz-beruházások az Egyesült Államokban növekedtek a legerősebben, 1,9 százalékkal, három év folyamatos csökkenés után. A gép- és berendezésberuházások terén az Egyesült Királyságban, valamint az euróövezetben az új iparpolitikáknak köszönhetően erőteljes növekedést regisztráltak, támogatva az energetikai átállást és az ellátási lánc rugalmasságát.  

A fejlett országokban a beruházások gyenge növekedése az előrejelzések szerint az idén is folytatódik, mivel a kamatcsökkentésre vonatkozó várakozások miatt 2024 első felében sokan elhalasztották a beruházási döntéseket. 

A globális áruforgalom növekedése 2023-ban is gyenge maradt (4. ábra). Ennek az értéke 2022 közepe óta folyamatosan csökken, és 2023-ban 5 százalékkal még tovább zsugorodott. Ezzel szemben az árukereskedelem volumenének a növekedése enyhén pozitív maradt, ami az importált áruk iránti globális kereslet rugalmasságát jelzi.  

Az áruforgalom általános visszaesése részben az ipari termelés gyengülésének köszönhető. 

Az Egyesült Államok erős dollárja szintén rányomta a bélyegét az importkeresletre, különösen a fejlődő országokban, amelynek következtében a dél–dél irányú kereskedelem 7 százalékkal csökkent 2023-ban. A szolgáltatások kereskedelme rugalmasabb maradt, és 8 százalékkal nőtt 2023-ban, bár a negyedik negyedévben mérséklődött. A globális kereskedelem ugyanakkor az idén várhatóan fellendül. A kereskedelmi forgalom korai élénkülése az év első hónapjaiban az ellátási lánc 2021–22-es zavarai közepette felhalmozódott készletek lebontásának tudható be. Kína külkereskedelme a vártnál gyorsabban nőtt 2024 első két hónapjában, ami főként a feltörekvő piacokra, különösen a Brazíliába, Indiába és Oroszországba irányuló exportnak köszönhető.  

A közel-keleti tartós geopolitikai feszültségek, a vörös-tengeri zavarok, valamint a fuvarozási költségek eszkalálódása azonban továbbra is kihívást jelent a globális kereskedelem számára.  

A világkereskedelem jelentősebb fellendülése az idei év második felében valószínűsíthető, különösen, ha az amerikai Federal Reserve és az Európai Központi Bank megkezdi az irányadó kamatlábak csökkentését. 

Monetáris és költségvetési politikák: már nagyon érik a kamatcsökkentés 

Az idei esztendő első negyedévében a központi bankok többsége változatlanul fenntartotta az irányadó kamatlábát, szorosan figyelemmel kísérve a Federal Reserve és az Európai Központi Bank politikai döntéseit. Annak ellenére, hogy a várakozások szerint mindkét jegybank az év második felében kamatcsökkentésre tér át, a monetáris lazítás időzítése és mértéke továbbra is bizonytalan, mivel az infláció még mindig a központi banki célértékek felett van. A valutájukat a dollárhoz kötő jegybankok várhatóan szorosan követik majd a Federal Reserve politikai döntéseit. Az Európai Központi Bank kamatpolitikájának változása pedig hatással lesz a Közép-afrikai Gazdasági és Monetáris Közösségre, valamint a Nyugat-afrikai Gazdasági és Monetáris Unióra. 

Miután 2024 első negyedévében csökkentette az ötéves hitelek alapkamatát és a kötelező tartalékrátát, a Kínai Népbank várhatóan fenntartja az alkalmazkodó irányvonalat. Ezzel szemben  

az olyan országok központi bankjai, mint Angola, Egyiptom, Kenya, Nigéria, Törökország, Uganda, Zambia és mások, az év első negyedében további irányadó kamatemelésekkel folytatták a monetáris szigorítást. 

A szűkös külső finanszírozási feltételek és a fizetésimérleg-korlátok növelték a leértékelődési nyomást, ami arra késztette a központi bankokat, hogy a nemzeti valuták értékének védelme érdekében szigorítsák a monetáris politikát. 

Ami az államadósságokat illeti, a GDP-hez viszonyított arányuk a becslések szerint 2023-ban világszerte 94,4 százalékon állt. Ez az arány ugyan valamivel a 2020-as csúcsérték alatt van, de 11 százalékponttal meghaladja a 2019-es, járvány előtti szintet. Mivel a kamatlábak várhatóan hosszabb ideig magasabbak maradnak, az államadósság kezelésének költségei továbbra is kihívást jelentenek. Számos fejlődő országban a költségvetési bevételek egyre nagyobb részét emésztik fel, ami várhatóan az egészségügytől, az oktatástól, a szociális védelemtől és a fenntartható infrastruktúrától fog elvonni forrásokat. 

Az előrejelzések szerint 2024-ben az afrikai kormányok átlagosan a teljes állami bevétel több mint egynegyedét fordítják kamatfizetésre.  

Az adósságszolgálati terhek különösen magasak több nagy gazdaságban, leginkább Angolában, Egyiptomban, Kenyában, Nigériában, Szenegálban, Dél-Afrikában és Zambiában. Ezzel szemben a kamatkiadások aránya a kormányzati bevételeken belül a legtöbb fejlett gazdaságban – az Egyesült Államok kivételével – alacsony marad. 

(Források: UN; Investopedia; The Wall Street Journal) 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Dreamstime