Karl Mátyás Gracián, a Makronóm Intézet junior elemzőjének írása

Észak-Korea atyja, Kim Ir Szen 

Ahhoz, hogy össze tudjuk hasonlítani a jelenlegi vezetőt, meg kell ismernünk a dinasztia többi tagját. Az Észak-koreai Népi Demokratikus Köztársaság alapítója és első vezetője Kim Ir Szen (egészen a mai napig, ugyanis halálakor Észak-Korea örökös vezetőjévé nyilvánították). Ő a japán megszállás alatt Kínában ismerte meg a kommunizmus ideológiáját, és gerillaharcossá vált. A hatalmát lényegében a Szovjetuniónak köszönheti, ugyanis amikor a második világháború során a megszállt észak-koreai területekre kerestek egy vezetőt, őt választották ki. Ekkor már 26 éve száműzetésben élt, és egyes források szerint a koreai nyelvet törte. Hatalomra kerülése után megalapította az Észak-koreai Népi Demokratikus Köztársaságot, bevezetve egy szigorúan centralizált, tervgazdaságon alapuló rendszert. 

Az egyik legjelentősebb ambíciója a Koreai-félsziget katonai úton történő egyesítése volt. Ennek érdekében meggyőzte Sztálint és Mao Ce-tungot, hogy támogassák a Dél-Koreát megtámadó tervében. A háború végül az egyesítés szempontjából kudarcot vallott, de Kim továbbra is politikai és katonai eszközökkel próbálta gyengíteni Dél-Koreát.  

A stabilitásnak és a Szovjetunióval való kereskedelmi kapcsolatoknak köszönhetően

Észak-Korea az első évtizedekben magasabb színvonalú volt déli társához képest.

Az 1960-as években rövid ideig gazdaságilag felülmúlta szomszédját, azonban a 70-es évek dél-koreai gazdasági csodája megfordította ezt a helyzetet. 

1. ábra: Észak- és Dél-Korea népességarányos GDP-alakulása 

A stabilitáshoz nagy részben hozzájárult a Kim Ir Szen által kialakított dzsucse ideológia, amely a kommunizmus nacionalista jellemvonásokkal tarkított változata volt. Ezen ideológia mentén Kim példátlan személyi kultuszt épített ki maga körül, amely isteni jellemzőket tulajdonított neki (például az iskolákban azt tanították, hogy a legfőbb vezető tökéletes, és nem szorul emberi szükségletekre, mint az evés vagy az ürítés). Ezenfelül születésnapját és a halálának a napját is nemzeti ünneppé nyilvánították, és az észak-koreai időszámítás is az ő születésének napjával kezdődik.

A dzsucseideológia másik fontos jellemzője az önellátás és az izoláció volt, amelynek köszönhetően Észak-Korea szinte teljes mértékben elvágta magát az egyre globalizálódó világtól.

Ez az ideológia és a vele együtt járó extrém izoláció a mai napig fennáll, ennek köszönhetően képesek az ország vezetői hatékonyan fenntartani a hatalmukat.  

Kim Ir Szen emellett létrehozta a szongbun rendszert, amely kasztrendszeralapon osztályozta az állampolgárokat a politikai, társadalmi és gazdasági hátterük alapján. Az ellenséges osztályba soroltakat gyakran elszegényedett, elszigetelt területekre telepítették át. 

Az államvezető eredményei közé tartozik a nukleáris program elindítása, valamint a fontos infrastruktúra-fejlesztések,

mint a Nampo-gát megépítése, amely kulcsfontosságú Észak-Korea népességének és termőföldjeinek vízellátásában. 

A válságos időszak – Kim Dzsongil 

Kim Ir Szen 1994-ben bekövetkezett halála után fia, Kim Dzsongil vette át a hatalmat, aki már az 1980-as évektől fontos kormányzati és pártbeli pozíciókat töltött be, előkészítve a zökkenőmentes hatalomátadást. Mire vezetővé vált, már a koreai erők parancsnokaként birtokolta az ország legfontosabb katonai pozícióját, ami kulcsfontosságú volt a hatalmi struktúrában. Az új vezér egy olyan időszakban találta magát, amikor az ország komoly belső és külső kihívásokkal nézett szembe.  

A szovjet blokk felbomlása után Észak-Korea kereskedelmi és gazdasági kapcsolatai jelentősen meggyengültek, ami súlyos gazdasági és társadalmi válságot idézett elő. Ennek eredményeként

az 1990-es évek közepére súlyos élelmiszerhiány alakult ki,

ami az ország történelmének legnagyobb éhínséghez vezetett, a becslések szerint 2,5-3,5 millió ember vesztette életét.  

A belső stabilitás fenntartása érdekében Kim Dzsongil a szongun,

azaz a katonaság elsőbbsége politikát vezette be, ami elsőbbséget biztosított az erőforrások és a nemzetközi segélyek katonai felhasználásának.

Ennek célja a katonai lojalitás biztosítása volt, ami kulcsfontosságú a potenciális puccsok elkerülésében, amelyek veszélyeztethették volna a hatalmát. 

Kim Dzsongil egyik fő érdeme a Dél-Koreával létesített kapcsolatai voltak. Ő volt az első Észak-koreai vezető, aki találkozott dél-koreai kollégájával 2000-ben, a Korea-közi csúcson. Ezen kapcsolatoknak köszönhetően létesült 2002-ben a Keszong ipari övezet, amely egyfajta gazdasági híd szerepét töltötte be a két ország között. Ez a projekt lehetővé tette a dél-koreai vállalatok számára, hogy olcsó és képzett északi munkaerőt alkalmazzanak, jelentős devizaforrásokat biztosítva Észak-Koreának. A park több mint 54 ezer észak-koreainak adott munkahelyet, és hozzájárult az életszínvonal, valamint a gazdaság fejlődéséhez. 

A nukleáris programot is előrevitte Kim Dzsongil, annak ellenére, hogy 1994-ben Észak-Korea vállalta, hogy felhagy a nukleáris programjával. 2006-ban bejelentette, hogy sikeres nukleáris teszteket hajtottak végre, ezzel jelentősen növelve az ország körüli nemzetközi diplomáciai feszültséget.  

Emellett tovább erősítette a Kim-dinasztiát övező személyi kultuszt, amely vezetői karizmája és az állami propaganda révén még inkább megszilárdította helyét a társadalomban.  

Kim Dzsongun – a változás szele 

Kim Dzsongil 2011-es halálát követően az észak-koreai legfelsőbb vezetői pozíció legfiatalabb gyerekére, Kim Dzsongunra szállt. Sokáig bizonytalan volt, hogy ki lesz az örökös, azonban legidősebb bátyja Kim Dzsongnam kiesett az apja kegyeiből, amikor hamis útlevéllel a Japán Disneylandbe akart eljutni. Kim Dzsongun jelentős változásokat hajtott végre, politikai és gazdasági reformokat vezetett be. 

A politikája merőben eltért az apjáétól, és inkább az alapító nagyapjáéra hasonlított.

Az egyik fő agendája a Bjungdzsin, amelyet még Kim Ir Szen alkalmazott a katonaság és a gazdaság egyidejű fejlesztéséhez. Ezt Kim Dzsongun is átvette, viszont a katonaság helyett a nukleáris fegyverek fejlesztésére helyezte a hangsúlyt. Vezetése alatt Észak-Korea nukleáris fegyverkezési programja jelentősen felgyorsult,

2021-ig az ország négyszer több nukleáris rakétát tesztelt, mint elődei összesen.

Ezenkívül sikerült interkontinentális ballisztikus rakétákat is kifejleszteniük, amelyek képesek elérni az Egyesült Államok területét, ezzel tovább növelve a nemzetközi feszültségeket. 

A gazdaságpolitikája különösen a turizmus és a külföldi befektetések ösztönzésére összpontosított. Országszerte több turisztikai és gazdaságfejlesztési övezetet tervezett, bár ezek nem mindig vonzották a kívánt külföldi befektetéseket. A Vonszan turisztikai övezet, és más nagyszabású projektek, mint vidámparkok, lovasközpontok, sípályák és uszodák építése is a gazdaságfejlesztési koncepciójának részét képezték. 

2013-ban egy átfogó gazdasági intézkedéscsomagot vezetett be, amely növelte a vállalkozások autonómiáját, bizonyos jogokat biztosítva számukra az önálló üzleti tevékenység folytatásához. Mindez hozzájárult a munkavállalási kedv növekedéséhez és a szociális elosztási rendszer hatékonyabb megvalósításához. 

Kim Dzsongun egyik legutóbbi fontos politikai kezdeményezése a 20×10-es politika, amelyet tavaly jelentett be.

Ennek célja, hogy a következő 10 évben 20 megyében hozzanak létre helyi ipari üzemeket, ezzel elősegítve a városi és vidéki egyenlőtlenségek csökkentését.

Ez az elképzelés modern gyárak építését célozza meg a tartományokban, kihasználva az erőforrásokat és a nyersanyagokat, hogy a polgárok magas minőségű alapvető élelmiszereket és fogyasztási cikkeket kapjanak, ezzel javítva az életkörülményeiket. 

A vezetési stílusa sokkal közvetlenebb és nyitottabb, mint az apjáé, ennek egyik jele, hogy egy Moranbong-koncerten is megjelent, a vezetők közül elsőként. Svájci tanulmányai alatt megszerette a kosárlabdát, és sokszor meghívott magához híres kosaraslegendákat mint, például Dennis Rodmant. 

A vezetése alatt Észak-Korea diplomáciai kapcsolatai is jelentősen változtak. Számos tabut megdöntött, amikor 2018-ban ő volt az első észak-koreai vezető, aki Dél-Koreába látogatott, és részt vett azon a történelmi eseményen, amikor az észak- és dél-koreai sportolók egy zászló alatt vonultak fel a téli olimpián. Ezenkívül találkozott az amerikai elnökkel, Donald Trumppal Észak-Koreában, ami szintén történelmi jelentőségű volt, mivel ő volt az első hivatalban lévő amerikai elnök, aki az ország területére belépett. Emellett kis érdekesség, hogy Kim Dzsongun volt az első, aki felülkerekedett családja repüléstől való félelmén, amikor 2018-ban Szingapúrba nem vonattal, hanem repülővel utazott el. 

Az ukrán háború kitörése óta Oroszországgal is egyre jobb kapcsolatot ápol, többször látogatott az országba, amely jelentős katonai támogatást nyújtott Észak-Koreának. Ezzel párhuzamosan 2023 augusztusától Észak-Korea több mint egymillió lőszert exportált Oroszországnak, ami jelentős mértékben meghaladta a NATO-államok által Ukrajnának nyújtott támogatást. 

Összegzés 

Kim Ir Szen, az ország alapítója és örökös elnöke rendkívüli hatalmat és tiszteletet élvezett, miután az 1950-es években megalapította az Észak-koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. Mint a dzsucseideológia atyja, egy olyan rendszert hozott létre, amely az erős nemzeti önellátás filozófiáját hirdette. Az országban az egy főre vetített GDP máig Kim Ir Szen idején volt a legmagasabb, ezért sokak szerint ő volt a legnagyobb hatású észak-koreai vezető. 

Kim Dzsongil alatt az ország jelentős kihívásokkal szembesült. A szongun politikájával azonban képes volt a nehéz időkben is megtartani a hatalmát, azonban az intézkedései bebizonyították, hogy nincs jó érzéke a gazdasághoz. 

Kim Dzsongun vezetése alatti Észak-Korea új irányokat vett, miközben igyekezett a gyökerekhez is visszatérni. A hatalomátvételét követően modernizációs és gazdasági reformokat vezetett be, amelyhez a Kim Ir Szen által megalkotott gazdaságpolitikákat vette alapul. Kim Dzsongun vezetése alatt az országnak sikerült veszélyes ballisztikus rakétákat kifejlesztenie. Emellett a diplomáciai tehetségének köszönhetően számos nyugati országban növelte a reputációját, emiatt 2018-ban az elfogadottsága elérte a 80 százalékot is Dél-Koreában. A személyi kultusza nemcsak országán belül, hanem annak határain is túlmutat, amit jól szemléltet a legutóbbi propagandadala, amely TikTok-sláger lett Dél-Koreában. 

Ha megnézzük az egyes vezetők diplomáciai aktivitását, látszik, hogy a legaktívabb vezető Kim Ir Szen volt, aki ellátogatott a keleti blokk szinte mindegyik államába, illetve sokszor találkozott a szovjet és a kínai kommunista vezetőkkel, viszont Kim Dzsongun volt a legaktívabb a nyugati országokkal való találkozásokban. 

A jelenlegi államvezető kiemelkedő lépéseket tett annak érdekében, hogy elődei nyomába érjen. Ezzel a gesztussal nemcsak az elődök által meghatározott örökséget kívánja továbbvinni, hanem a saját, egyedi útját is jelezni kívánja az észak-koreai nép és a nemzetközi közösség felé. 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Flickr