Európa ébredezik: minden idők legjobboldalibb Európai Parlamentje állhat fel 

Szerző: | 2024. június. 8. | Geopolitika, Kiemelt

Már javában zajlik az európai parlamenti választás. A holland részeredmények is megerősítik a radikális jobboldal előretörését, egyúttal a hagyományos formációk visszaesését. Ennek ellenére a frakciók közti nézeteltérések miatt kevés az esély egy jobboldali koalícióra. Várhatóan a következő öt évre is a mostani néppárti koalíció alakít többséget a parlamentben. Interaktív ábrákon mutatjuk a várható parlamenti összetételt. 

Mihálovics Zoltán politológus, a Makronóm Intézet geopolitikai elemzőjének írása 

A 2024-es európai parlamenti választások során számos országban jelentős eltolódás várható, köszönhetően a radikális jobboldali pártok térnyerésének, valamint a balközép és zöld pártok térvesztésének. 

Jelen állás szerint a jobboldali erők kilenc tagállamban (Ausztriában, Belgiumban, Csehországban, Franciaországban, Magyarországon, Olaszországban, Hollandiában, Lengyelországban és Szlovákiában) vezetik a felméréseket, kilencben második vagy harmadik helyen állnak (Bulgária, Észtország, Finnország, Németország, Lettország, Portugália, Románia, Spanyolország és Svédország). 

Milyen összetételű Európai Parmanetre számíthatunk június 9. után? 

Mivel a legtöbb előrejelzés szerint a mandátumok csaknem felét a három centrista frakció „szupernagykoalícióján” (Néppárt, Szocialisták, Renew) kívül eső EP-képviselők töltik be, ezért elméleti szinten most először van lehetőség arra, hogy az Európai Parlamentben először alakuljon ki többséggel jobboldali koalíció kereszténydemokratákból (Európai Néppárt – EPP), konzervatívokból (Európai Konzervatívok és Reformisták Szövetsége – ECR) és radikális jobboldali képviselőkből (Identitás és Demokrácia – ID). De ennek a gyakorlatban nincs nagy realitása: a formációk víziói számos esetben nem találkoznak (Ukrajna, migráció, klímapolitika), nem beszélve arról, hogy az ID-frakcióján belül is jó néhány ellentét tapasztalható: legutóbb az AfD-t zárták ki, így 9 mandátummal lett szegényebb a frakció, amit még megérezhetnek, miután jelenleg a párt Németországban a második legnépszerűbb, és ez jóval több mandátumot eredményezhet vasárnap, mint 5 éve. 

Fel kell készülni arra, hogy az Európai Néppárt (EPP), valamint a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S&D) – hasonlóan 2014-hez és 2019-hez – továbbra is mandátumot veszít.  

Ez tükrözi a mainstream pártok támogatottságának hosszú távú csökkenését, valamint a radikális és kisebb formációk növekvő támogatottságát Európa-szerte, ami az európai pártrendszerek egyre nagyobb fragmentációját eredményezi nemzeti és európai szinten.  

Ennek ellenére konszenzus van abban, hogy az EPP marad a parlament legnagyobb képviselőcsoportja, és így megtartja a napirendet meghatározó hatalmát, beleértve a bizottság elnökének megválasztását is. 

A pontos mandátumszámok előrejelzése azért nehéz feladat, mert az európai pártrendszer folyamatos mozgásban van: bármikor határozhat úgy egy korábban független párt, hogy csatlakozik egy adott képviselőcsoporthoz, és új képviselőcsoportokat is lehet alakítani.  

Mindezeket figyelembe véve a választások fő nyertese a radikális jobboldal lesz, így együttesen bizonyos ügyek mentén képesek lennének a minősített többségi szavazáshoz köthető döntések akadályozására. 

Reális továbba az esélye annak is, hogy az ECR és az ID együttesen több mandátumot szerez az új parlamentben, mint egyedül az EPP vagy az S&D. 

Koalíciós lehetőségek 

Ezek a változások hatással lesznek a parlamenti képviselőcsoportok közötti lehetséges koalíciók méretére.   

  1. Nagykoalíció: a néppárt és a szocialisták koalíciója 

Az EPP és az S&D „nagykoalíciója”, amely 2019-ben először veszített többséget, ezúttal sem lesz elegendő egyik előrejelzés szerint sem.  

  1. Szupernagykoalíció – a jelenlegi felállás: EPP, S&D, Renew 

A három centrista csoport „szupernagykoalíciója” az RE-csoporttal együtt is elegendő lehet a többség bebiztosításához, feltéve, ha az S&D és az RE képes mérsékelni a mandátumveszteségét. De még így is egy törékeny többségről beszélhetnénk, már csak azért is, mivel az európai annyiban mindenképp eltér a hazai politikai csatározásoktól, hogy itt gyengébb a frakciófegyelem: az európai parlamenti képviselőcsoportokon belüli szavazási kohézió átlagos szintje alacsonyabb, azaz az egyes képviselőcsoportok nem mindig tudják garantálni, hogy mindegyik képviselőjük betartja a csoportszavazási utasításokat. 

  1. Baloldali koalíció: S&D, Zöldek, Baloldal, valamint Balközép koalíció: S&D, Zöldek, Baloldal, Renew 

A baloldali koalíció egyik felmérés esetében sem lenne elegendő a többséghez, még úgy sem, ha megszerzenék az RE támogatását – amit a jelenlegi ciklus során a környezetvédelmi és szociális jogok terén meg is tettek. 

  1. Jobbközép koalíció: EPP, ECR, Renew 

Ez önmagában egyik forgatókönyv szerint sem lenne képes biztosítani a többséget a parlamentben, de közelebb áll ahhoz, mint a baloldali és balközép koalíciós forma.  

  1. Radikális jobboldali koalíció: néppárt, konzervatívok, radikálisok 

Az EPP-ből, az ECR-ből és az ID-ből álló koalícióra a gyakorlatban semmi esély, de elméleti szinten képes lehetne a többség biztosítására, főként, ha figyelembe vesszük azt is, hogy a független EP-képviselők többsége ideológiában közelebb áll a radikálisokhoz. Ezt alapul véve a támogatásukkal az Európai Parlament történetében először alakulhatnának többségi koalíciók az RE jobboldalán. 

  1. EU-kritikus koalíció: konzervatívok, radikálisok, függetlenek, baloldal 

Mindközül a legkisebb esély arra mutatkozik, hogy a radikális jobb- és a radikális baloldal erői, azaz az „EU-kritikusok” koalícióra lépnek, még ha számuk várhatóan drámai mértékben meg is növekszik az EP-ben. 

Figyelembe véve a fenti 7 eshetőséget, a legnagyobb esély arra van, hogy a jelenlegi szupernagykoalíció (EPP+S&D+RE) alakít ki többséget az EP-ben. 

Az aggodalmak miatt Ursula von der Leyen részéről már megindult a szövetségeskeresés, felkészülve arra, ha a jelenlegi koalíció nem szerez elég mandátumot. Ebben az esetben nem jöhetne szóba a mainstream pártok közül olyan szövetséges, amellyel biztosíthatná a koalíciót – hacsak nem vállal be egy négypárti megoldást. Ezért Von der Leyen igyekezett szorosabbra fűzni a szálakat Giorgia Melonival, megnyerve tartalék szövetségesként az ECR-t. A probléma viszont, hogy Von der Leyennel közölték jelenlegi szövetségesei, hogy nem látják szívesen az ECR-t egy koalícióban. 

Az, hogy az EPP ilyen szorult helyzetben találja magát, annak köszönhető, hogy 2004-hez képest – amikor a hagyományos pártok ketten tudták biztosítani a többséget – az EPP vesztesége 81 mandátum, a szocialistáké pedig 53, ami óriási veszteség. 

Gyenge frakciófegyelem 

A jelenlegi parlament szavazási mintái mutatnak érdekességeket. A VoteWatch által összegyűjtött, az Európai Parlamentben rögzített szavazatok elemzése alapján 2019–2024-ben különböző koalíciók domináltak az eltérő szakpolitikai területeken: 

A szupernagykoalíció jellemzően a költségvetés, a kultúra és oktatás, a gazdasági és monetáris ügyek, a külügy, a belső piac és a fogyasztóvédelem, a jogügyek, valamint a közlekedés és turizmus terén szavazott együtt. 

A balközép és a baloldali általában a polgári szabadságjogok, a bel- és igazságügy, a fejlesztés, a szociális ügyek, a környezetvédelem, valamint a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség terén voksolt közösen. 

A jobbközép és a radikális jobboldali koalíció általában a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés, a halászat, az ipar és a kutatás, valamint a nemzetközi kereskedelem terén szavazott egy irányba. 

Még ha a parlament jobbra tolódik is, ezek a minták a különböző szakpolitikai területeken többnyire folytatódnak. Viszont érdemes pár változásra felhívni a figyelmet: 

  1. Várhatóan a szupernagykoalíció kisebb mérete azt jelenti, hogy bizonyos politikai kérdésekben már nem lesz annyira domináns. Különösen a gazdasági és monetáris ügyek, a belső piac és a fogyasztóvédelem területén. Tekintettel az ECR és az ID, valamint az EPP egyes nemzeti pártjainak euroszkepticizmusára, valószínűleg a következő parlament többségében támogatja majd a tagállamok nagyobb gazdasági, fiskális és szabályozási szabadságát. 
  1. A baloldali képviselők várható kisebb száma a jobboldalhoz képest azt jelenti majd, hogy több olyan területen, ahol az előbbi kis fölénnyel leszavazta az utóbbit, most az arány megfordul. Ez valószínűleg különösen igaz lesz a polgári szabadságjogok, a bel- és igazságügy, valamint a környezetvédelem területére. 

Jobboldali előretörés Európában 

Abban konszenzus van, hogy választások fő hozadéka sok tagállamban jobboldalról az anti-establishment pártok sikere lesz. Ezek az eredmények különösen jelentősek lesznek ott, ahol belátható időn belül parlamenti választásokat tartanak. 

Ausztria – szabadságpárti boom készülőben 

A 2024-es európai parlamenti választás csak néhány hónappal az őszi országos szavazás előtt lesz. A radikális jobboldali Szabadságpárt (FPÖ) által az európai parlamenti választáson kapott várható lendület könnyen befolyásolhatja a parlamenti voksolás kimenetelét. Ha a két mainstream párt, a jobbközép Osztrák Néppárt (ÖVP) és a balközép Osztrák Szociáldemokrata Párt (SPÖ) továbbra sem képes érdemben növelni a támogatottságát, akkor az FPÖ példátalan győzelmet arathat. A Politico friss mérései szerint az FPÖ 29 százalékkal vezeti a közvélemény-kutatásokat, míg az SPÖ a második 22, az ÖVP harmadik 21 százalékkal. 

Bulgária – instabilitás a köbön 

Az ország 2021 eleje óta öt parlamenti választáson ment keresztül. Ez a mértékű instabilitás hozzájárult a rendszerellenes szavazás felgyorsulásához, amiből a szélsőjobboldali és oroszbarát Revival is sokat profitált, így a harmadik legnagyobb párttá vált. Ha a Revival mandátumot szerez a mostani választáson, akkor először kerül be az Európai Parlamentbe, intézményi legitimációt nyerve. Ez veszélyes precedenst teremthet, mivel Bulgária mainstream pártjai továbbra is elveszítik a saját legitimitásukat: miután két éven belül az ötödik országos választást tartották, Bulgária még mindig nem alkot stabil kormányt. 

Franciaország – előnyben a jobboldal 

Az európai parlamenti választás lesz az első próbája az Emmanuel Macron elnök vezette kormánynak, amely jelenleg 30 százalékos támogatottság környékén mozog. Viszont a többek között a Macron pártját is magában tömörítő Ensemble szövetség nem teljesít fényesen egymagában: a friss közvélemény-kutatások szerint 15 százalékon áll, ellenben a Le Pen-féle Nemzeti Tömörülés (RN) 33 százalékával. A francia szavazóknak ez lesz az első alkalma, hogy választási úton kifejezzék nemtetszésüket Macron irányvonala iránt. Ez megadná a 2027-es elnökválasztás alaphangját, és Le Pen lehetne a lehetséges következő elnökjelölt. Az európai parlamenti választások az Új Ökológiai és Szociális Népszövetség (NUPES) felbomlása utáni francia baloldal első próbatétele is lesz. 

Németország – mit kezdenek az AfD-vel 

A választások során valószínűleg az ID-ből kitett AfD lesz a második legnagyobb német párt az Európai Parlamentben a CDU–CSU mögött. A szavazás az új bevándorlóellenes radikális baloldali Szövetség, a Sahra Wagenknecht (BSW) első próbatétele is lesz. Ez a formáció érezhetően vitt el támogatókat az AfD-től, a következő parlamenti választásokat pedig 2025 őszén tartják. A német politika folyamatos polarizálódása ezért komoly gondot okoz majd a centrista pártoknak, és a CDU–CSU-ra is nyomás nehezedik, hogy hajlandók lennének-e koalícióra lépni az AfD-vel, vagy inkább belemennek egy hárompárti koalícióba. 

Olaszország – stabilizálódik a jobboldal 

Az EP-választás lesz az első próbája Giorgia Meloni miniszterelnök új kormányának, valamint a Forza Italia és a balközép Demokrata Párt új vezetőinek. A Meloni-féle FDI döntő győzelme két koalíciós partnere (a Forza Italia és a Liga) rovására domináns jobboldali pártot jelentene Olaszországban. Mindeközben a közvélemény-kutatások szerint, mivel a PD jelenleg alulteljesít, könnyen összeomolhatnak a kezdeti nagy remények, a 2022-es választásokon elért gyenge teljesítmény után. Az, hogy a baloldali szavazók megoszlanak a PD, az Öt Csillag Mozgalom és a centrista pártok között, továbbra is nehéz helyzetet teremtenek az olasz politikai paletta bal oldalán. 

Lengyelország – fej-fej mellett 

A választások alkalmat adnak arra, hogy megvizsgálják, a szavazók valóban elfordultak-e a jobboldali Jog és Igazságosság párttól (PiS), ahogyan azt az őszi voksoláson tették. Jelenleg a közvélemény-kutatások szoros eredményt mutatnak: a PiS és a Polgári Koalíció (KO) fej fej mellett 31-31 százalékon áll. Eközben az új, centrista Harmadik Útnak 11 százalékot jósolnak, és ezzel közel áll ahhoz, hogy megalakulása óta először képviselőket küldjön az EP-be, tovább erősítve pozícióját a KO szövetségeseként. Az országos választáson a vártnál gyengébb teljesítményt nyújtó radikális jobboldal várhatóan sokkal jobban teljesít majd, elsősorban a PiS szavazatainak átvételével (jelneleg 10 százalékon állnak). 

Spanyolország 

Az európai parlamenti egy népszavazás lesz Pedro Sánchez miniszterelnök szocialista párti (PSOE) kormányáról, valamint arról, hogy Sánchez a 2023. júliusi országos választások után a katalán nacionalistákkal kötött megállapodást a miniszterelnökség elnyerésére. Jelenleg a jobbközép Néppárt (PP) 34 százalékkal vezet, a radikális jobboldali Vox pedig a szavazatok 12 százalékát szerezné meg a közvélemény-kutatások szerint. Eközben a baloldalon a radikális baloldal és a zöldek Sumar mozgalma 8 százalékon áll. 

Svédország – egy kivétel 

A skandináv ország bizonyos szempontból kivétel: Magdalena Andersson balközép Svéd Szociáldemokrata Pártjának (SAP) a támogatottsága továbbra is magas, miután 2022-ben megnyerte a parlamenti választást és a legnagyobb párt lett. Mögötte a radikális jobboldali Svéd Demokraták (SD) áll a második helyen 20 százalékkal, főként a jobbközép Moderata rovására, amelyet valószínűleg megbüntetnek azért, mert hallgatólagosan támogatja Andersson kisebbségi kormányát. 

Hollandia, eredmények 

Hollandiában szavaztak először a választópolgárok. Igaz, hogy végleges eredmények még nincsenek, de az exit pollok alapján 47 százalékos részvétel mellett 

  • a Munkáspárt–Zöld szövetség (PvdA–GL) 8,    
  • Wilders Szabadságpártja (PVV) 7,  
  • Mark Rutte Néppártja 4 
  • a jobboldali populista Farmer Citizen Movement (BBB) 2 
  • a centrista New Social Contract (NSC) 1 képviselőt küldhet az Európai Parlamentbe. 

Kapcsolódó:

Borítókép: Dreamstime

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn