Esélyek és kételyek: megszerzi-e második mandátumát Ursula von der Leyen? 

Szerző: | 2024. június. 8. | Geopolitika, Háború, Kiemelt, Társadalom, Világgazdaság

Ursula von der Leyen, az unió bizottságnak elnöke, akinek újbóli kinevezése nem magától értetődő, támogatók után kutatva járja Európát. Próbálja megnyerni Macront, Scholzot és Melonit, akiknek a szavára három eltérő európai pártcsaládban hallgatnak, és ezek közül egyik sem a leköszönő elnöké. A matematika szabályai szerint a jelöltnek teljesülhet a vágya az újrázásra, ám a tapasztalatok szerint mindig történnek meglepetések. 

Miközben Rómától Párizsig, Berlinen, Madridon és Varsón keresztül az összes pártvezető a június 6–9-i európai parlamenti választásokra összpontosít, Ursula von der Leyen egy másik kampányt folytat, mégpedig az Európai Bizottság elnöki tisztségének újraválasztásáért. Bár ennek jelei nem annyira látványosak, ám a jövő szempontjából meghatározónak bizonyulhatnak – állapította meg a Le Monde francia napilap

Politikai fejfájás 

Amióta az európai jobboldali pártokat tömörítő Európai Néppárt (EPP) Angela Merkel volt miniszterét tette meg jelöltjének, hogy 2024 és 2029 között is ő legyen az, aki folytatja az uniós végrehajtó testület vezetését, Ursula von der Leyen keresztbe-kasul járja Európát. Célja az egyensúlyozás: meg kell védenie pártja színeit anélkül, hogy felbosszantaná azokat, akikre netán szintén szüksége lehet a győzelemhez.  

Idén még a 2019-es voksolásnál is keményebbnek tűnik a számjáték, amely ahhoz szükséges, hogy az uniós választások után egy potenciálisan sokkal ellenségesebb Európai Parlament második ciklusát biztosítsák Ursula von der Leyennek. Nagyon is reális az esély, hogy a német konzervatív politikus asszony egyszerűen nem kapja meg a szükséges szavazatokat – vélte a brüsszeli Politico. 

Annak érdekében, hogy Von der Leyen a bizottság brüsszeli Berlaymont-palota 13. emeletén lévő irodáját megőrizhesse, két jelentős politikai akadályt kell leküzdenie. Először is meg kell nyernie az Európai Tanács asztalánál ülő 27 uniós vezető minősített többségének támogatását a június végi, választásokat követő ülésen. Másodszor,

legalább 361 szavazatot kell szereznie az Európai Parlament 720 képviselőjétől, hogy megerősítse a vezetők választását a következő, titkos parlamenti szavazás során. 

A Tanács frontján könnyebb a helyzet: Von der Leyen a jobbközép Európai Néppártnak 12 uniós állam- és kormányfőt ad, akik várhatóan mind felsorakoznak mögötte. De mindig fennáll a veszélye annak, hogy a dolgok rosszul sülnek el. Például a francia Emmanuel Macron szavazata sokat számít, megeshet, hogy ő más jelölt felé húz. Olaf Scholz német kancellár pedig a szocialista táborból jön. Egyelőre azonban a nemzeti vezetők nem adnak neki okot a politikai fejfájásra, ez majd az Európai Parlamentre hárul. 

Orbán Viktor kivételével, aki kimondottan ellenzi a kinevezését, az állam- és kormányfők körében meglehetősen kedvező a hangulat, legalábbis addig, amíg az elnök asszony megpróbálja megadni azokat a biztosítékokat, amelyeket „nagy szavazói” elvárnak tőle – állapította meg a francia lap. Az EU 27 tagállama, különösen azok, amelyek nem az ő politikai táborában vannak, eltökéltek abban, hogy országuknak a támogatásukért cserébe megpróbálják a legnagyobb hasznot bezsebelni. 

Konstruktív kétértelműség 

Ursula von der Leyen különösen kedveli Olaf Scholzot és Emmanuel Macront, akik igyekeznek kihasználni a befolyásukat Brüsszelben azáltal, hogy az elsődleges céljaikat erőltetik. Az uniós közigazgatásban természetesen az eddig megszokott vezető pozíciókban szeretnék látni a honfitársaikat. Ha a politikus asszony úgy tudja kielégíteni a követeléseiket, hogy egyiküket sem haragítja magára, akkor már sikert ért el.   

Vannak azonban olyan témák, amelyek területére a bizottsági elnök a kampányban nem merészkedhet, mert olyan élesen megosztják Párizst és Berlint.  

Nem hallgatták meg Macron javaslatát, hogy az európai védelmi ipar felemelkedésének finanszírozása érdekében megduplázzák az EU költségvetését, vagy a zöld- és a digitális átállásról tett javaslatait. Ursula nem jutott előbbre abban sem, hogy az Európai Uniónak hogyan kellene bánnia Kínával, miközben Németország egy kereskedelembarátabb menetrendet szorgalmaz az ázsiai országgal szemben. 

A Rajna mindkét partján igyekeznek nyomás alatt tartani Von der Leyent, és konstruktívnak szánt kétértelműséget fenntartani vele szemben. Alapvetően Scholznak, aki jól ismeri őt, mivel Angela Merkel kormányában együtt dolgozott vele, az az érdeke, hogy kevesebb mint másfél évvel a következő szövetségi választások előtt továbbra is egy német elnök legyen a bizottságban.  

Macron a maga részéről akár hálátlan is lehetne, ha szem előtt tartja azt, ahogyan Von der Leyen az elmúlt öt évben Párizzsal bánt. De az elnök asszony is tisztában van azzal, hogy Franciaországban népszerűtlen. Sőt, Macron támogatásában sem bízhat, bár ő segítette a bizottság vezetőjének posztjába, ám most megeshet, hogy végül ő lesz az a politikus, aki megálljt parancsol Von der Leyen karrierjének. A hírek szerint van egy másik jelöltje Mario Draghi személyében, aki az Európai Központi Bank volt vezetője, olasz exkormányfő, ráadásul legalább akkora tapasztalatokkal büszkélkedhet európai ügyekben, mint Ursula von der Leyen. 

A kocka még nincs elvetve 

A mostani választások után a közvélemény-kutatások alapján Von der Leyen néppártja lesz a legnagyobb frakció a parlamentben, körülbelül 170 mandátummal – összegezte a Le Monde. Ahhoz, hogy többséget szerezzen, a választások utáni alkudozásban a többi nagy centrista csoportnak – a szocialistáknak és a liberálisoknak – is jótéteményeket kell felajánlania. A megállapodások attól függnek, hogy mely országok kapnak rangos pozíciókat Brüsszelben – gondoljunk csak a kereskedelmi és gazdasági beosztásokra a bizottságban –, és mely politikai pártok kapnak vezető szerepet a parlamentben. 

Ahhoz, hogy Ursula von der Leyent újraválasszák, az Európai Néppártnak továbbra is vezető politikai erőnek kell maradnia az Európai Parlamentben, ami valószínűleg teljesül is. De ez még nem minden: a 720 EP-képviselő legalább a felét és még egy főt maga mellé kell állítania. A kocka tehát még nincs elvetve, minden forgatókönyv él, és a jelölt még nem találta meg azt a formulát, amely garantálná a győzelmét.  

Szakértők és politikai bennfentesek arra figyelmeztetnek – mutatott rá az amerikai portál –, hogy fent említett három nagy pártcsalád képviselői, még ha a pártvezetők utasítják is őket Von der Leyen támogatására, valószínűleg a nagy napon több mint 10 százalékban vagy ellenzi őt, vagy tartózkodni fog. 

Túl zöld és túl baloldali 

Egy tízszázalékos lemorzsolódási arány 351-re csökkentené Von der Leyen várható eredményét, ami tízzel elmarad a kritikus számtól. Ez pedig egy nagyvonalú becslés: a brüsszeli ügyekben jártas amerikai honlap szerint a lázadók aránya szinte biztosan meghaladja a 10 százalékot még az elnök asszony saját Néppártján belül is. A korábbi választásokon a pártvonallal szembeszállók aránya 13 és 28 százalék között mozgott. 

Ursula von der Leyen még a saját táborában sem fog elég szavazatot szerezni, mivel ott úgy vélik, hogy az elmúlt öt évben túlságosan zöld- és túlságosan szociális politikát folytatott. A német CDU-ban (kereszténydemokraták) kétségtelenül lesznek olyanok, akik mást fognak előnyben részesíteni. A francia republikánusok figyelmeztettek, hogy nem fognak rá szavazni. Arra sincs garancia, hogy az olasz Forza Italia, a néhai Berlusconi-féle párt támogatni fogja.  

A magas politikai kockázat mellett az EU27 vezetői is más megoldások után kutatnak, de minden alkalommal, amikor egy ötlet felmerül, az egyenlet ugyanolyan lehetetlennek tűnik. Végső soron minden az európai választások eredményétől függ. „Június 10-e után le kell vonni a politikai következtetéseket, hogy Von der Leyennek lesz-e még esélye az újrázásra” – összegezte egy európai diplomata. 

Ha sikerül megszereznie az EPP, a liberális Renew Europe képviselőcsoport, valamint a Szocialisták és Demokraták támogatását, az mintegy 390 mandátumot jelentene a Politico kutatásának előrejelzései szerint. Az elnök asszony még 2019-ben kilencszavazatos – igen halovány – többséget szerzett az EP-szavazáson. Akkor számíthatott a lengyel jobboldali PiS-re és a Fideszre is. Ma már nem ez a helyzet. Sőt, egy magas rangú néppárti bennfentes névtelenséget kérve azt mondta a Le Monde-nak, hogy a főnöknek lobbiznia kell még Donald Tusk Polgári Platformjánál is. Baljóslatú jel, hogy az EPP márciusi bukaresti kongresszusán a 499 leadott voks 18 százaléka nem volt Von der Leyenre – vélte a Politico.  

Körülbelül ötven szavazat hiányzik neki”  

– így látta egy európai diplomata. Ennek következtében nincs más választása, mint a többségén túli támogatást keresni. 

A Meloni-faktor 

Ami a szocialistákat és a liberálisokat illeti, egyre több európai parlamenti képviselőjük hangoztatja az ellenszenvét Von der Leyennel szemben, mert attól tartanak, hogy hajlandó megfontolni a szövetséget Giorgia Meloni olasz jobboldali miniszterelnökkel. Az elnök asszony kitartóan udvarol Meloninak, akinek a támogatására szüksége lehet mind a tanács asztalánál, mind a parlamentben, ahol pártja, az Olaszország Fivérei körülbelül 23 helyet szerezhet.  

Von der Leyen azt szeretné elérni, hogy az Európai Parlamentben számíthasson Meloni és csapata szavazataira. Mivel a felmérések a jobboldal áttörését jósolják, az elnök asszony nem lehet biztos abban, hogy az EPP, a szociáldemokraták (S&D) és a Renew liberálisok köré épülő többsége elegendő lesz. 

Ám ez a stratégia visszafelé sülhet el: Meloni támogatása döntő fontosságú lesz a tanácsi jelölésnél, de az értéke kevésbé nyilvánvaló a parlamentben. A Szocialisták és Demokraták, a Renew és a Zöldek kijelentették, hogy nem fogják támogatni Von der Leyen újraválasztását, ha bármilyen megállapodást köt a Meloni fémjelezte kemény jobboldallal. Lehet, hogy ez üres fenyegetés, de az is megeshet, hogy nem. Ez pedig aggályokat vet fel azzal kapcsolatban, hogy vajon a parlament milyen arányban fogja támogatni az újrázást.   

Maga Scholz kancellár is szükségesnek látta, hogy megszólaljon: „A következő bizottság (…) nem támaszkodhat olyan parlamenti többségre, amelynek szüksége van a szélsőjobboldal támogatására” – mondta még május végén. Csak a „hagyományos” pártoktól, vagyis a szociáldemokratáktól, a klasszikus jobboldaltól, a liberálisoktól és a környezetvédőktől tudja majd meríteni a legitimitását – folytatta, biztosítva, hogy „minden más megoldás hiba lenne Európa jövője szempontjából”

Ha a Zöldek támogatását bezsebeli, akkor matematikailag kényelmes többsége lesz.

Ám ez az elkötelezettség mérgezőnek bizonyulhat Von der Leyen konzervatívok körében szerzett támogatottságára, akik a mandátumának utolsó évében kifejezetten fellázadtak a Green Deal, a Zöld megállapodás kulcsfontosságú elemei, nevezetesen a belső égésű motorok fokozatos kivonása és a természet-helyreállítási törvény ellen. 

A számítások közül tehát jó néhány további bizonytalanságot szül. Nyáron nem csak az egymást követő sportesemények adnak majd okot az izgalomra, az európai politikában is igencsak változatos időszak előtt állunk. 

Állítsátok meg Ursulát! 

Minden országnak megvan a maga oka, hogy nehezteljen az Európai Bizottság elnökére, akinek a júniusi választások utáni új mandátumra való törekvése a szélsőjobboldali pártok egyértelmű ellenszenvét váltotta ki. Az Európai Unió jobb széle talán nem mindenben ért egyet, de ebben a kérdésben nincs vita. Ursula von der Leyen megjelenítése vagy utalás a személyére egy jobboldali gyűlésen, legyen az Marseille-ben, Bukarestben, Firenzében vagy Madridban, biztosan felizgatja a résztvevőket. 

Nem az újraválasztásra 

A bizottság elnöke, aki az újraválasztásért küzd, a fő gonosz. A Szabadságpárt (FPÖ) egész Ausztriát beborító kampányplakátján háborús képek hátterében az ukrán elnököt, Volodimir Zelenszkijt ölelgeti. Az FPÖ „az EU őrületének” és az ukrajnai konfliktusban tanúsított „harciasságának” a megszüntetését követeli. Franciaországban a Nemzeti Tömörülés, az RN Emmanuel Macronnal együtt szerepelteti őt az „Európa nélkülük” kampányában. 

A Fidesz kampánycélja, ahogy Orbán Viktor a közelmúltban mondta, hogy „teljes váltás legyen Brüsszelben, új vezetőkkel”. A hagyományos jobboldal és a szélsőjobboldal között koalíciót tud majd kötni, hogy megakadályozza az Európai Parlamentben a kinevezését – idézte a magyar kormányfő tervét a Le Monde.  

A Fidesz bírálja őt, amiért beengedte az ukrán búzát az európai piacra, versenybe szállva a hazai gazdákkal. Orbán Viktor őt okolja a Magyarország ellen a jogállamiság leple alatt bevezetett szankciókért. „Ursula von der Leyen teljesen alkalmatlan a feladatára, és legkésőbb júniusig el kell bocsátani” – mondta Deutsch Tamás, a Fidesz listavezetője, európai parlamenti képviselő. „Egy második ciklus végzetes lenne az Európai Unió számára” – érvelt Harald Vilimsky, az osztrák FPÖ listavezetője. 

Macsó célozgatás 

Az olasz Matteo Salvini, a Liga vezetője – és Marine Le Pen partnere – a német vezetővel való viszonyt tette a koalíciós partnerei számára az egyik fő együttműködési ponttá. „Azok a választók, akik a Ligát választják, soha nem fognak Von der Leyen második ciklusra mellett dönteni” – jelentette ki április végén az olasz kormány alelnöke.  

Giorgia Meloni, a miniszterelnöke viszont szoros munkakapcsolatot alakított ki a némettel, és soha nem zárta ki, hogy támogatja az újbóli kinevezését. Ami Matteo Salvini másik jobboldali riválisát, a Forza Italiát illeti, ők történelmileg befolyásos csoportot alkotnak Von der Leyen Európai Néppártjában (EPP), de valószínűleg a jövőben nem tartanak igényt rá.  

Spanyolországban a Vox továbbra is felrója a bizottsági elnöknek a Pedro Sánchez „szociálkommunista” kormányával történt lepaktálását. A macsó célzások utat találtak a spanyol közösségi oldalakon és az ultrakonzervatív médiában, ahol szerelmes nőként ábrázolták, aki a szocialista vezető bűvkörébe került. Számos mém született arról, amikor szenvedélyes pillantást váltott baloldali vezetőkkel. 

Erős kritika Németországban 

Alapvetően minden pártnak megvannak a maga nemzeti okai arra, hogy utálja az Európai Bizottság elnökét. Az európai Zöld Paktum intézkedései állnak a vádak listájának élén Spanyolországban, ahol a Pusztulás asszonya becenevet viseli klímarikoltozása miatt. Olaszországban Salvini az új belső égésű gépjárművek értékesítésének jövőbeli tilalma ellen kampányol.   

Mivel senki sem próféta a saját hazájában, Ursula von der Leyen a német szélsőjobboldalról is éles kritikát kapott: az AfD, Alternatíva Németországért vezetője, Tino Chrupalla „Európa legveszélyesebb politikusának” nevezte őt. Április végén pártja viharos baden-württembergi kampányának indításakor két fő érvét fogalmazta meg: Angela Merkel védelmi minisztereként (2013–2019) elért „eredményeit” összegezte, amelyeket szerinte a Bundeswehr leépülése és a költséges magántanácsadók igénybevétele jellemzett. 

Brüsszelben pedig a Covid–19-világjárvány idején az általa rendelt több milliárd adag vakcina, amelyre senkinek sem volt szüksége – a második vádpont. A Pfizergate történetét számos országban felkapták, ami, ha a rendőrségi vizsgálat nyomán beigazolódik, megerősíti Ursula von der Leyen szerepét a korrupciógyanús ügyben.  

Kapcsolódó:

Címlapkép: Dreamstime 

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn