London - Angliában sincsen kolbászból a kerítés - fotó: illusztráció -Pixabay

Nincs kolbászból a kerítés Angliában sem: egy család visszatérése Magyarországra

Szerző: | 2024. június. 8. | kultúra, Társadalom

Egy átlagos, külföldön szerencsét próbáló, majd pár év után némileg csalódottan hazatérő magyar család tanulságos története következik dióhéjban. Történetükben a nyugati oktatási rendszer előnyei mellett azok hátrányai is nagy szerepet kapnak.

A feleség, Mónika leginkább gyerekek tanításával, majd idősek felügyeletével foglalkozott, míg a családfő egy hazai középcégnél végzett fontos informatikai, fejlesztői munkát. Mintegy nyolc évvel ezelőtt, 2016-ban azonban a tulajdonosváltás miatt jelentős fizetéscsökkentést jelentettek be a vállalatnál. Az apuka ezért úgy döntött, hogy külföldön próbál szerencsét, hiszen informatikusként a home office munkavégzés már jóval a járvány előtt is lehetséges volt.

Londontól egyórányira egy kisvárosban talált munkát egy agilis brit vállalkozó cégénél, amely alapvetően webalapú üzleti szoftverek fejlesztésével és az ahhoz kapcsolódó teendőkkel foglalkozott. Az akkor 40 fős cég később jelentősen bővült, egy időben közel 400 munkatársa is volt, és többek között Magyarországra is terjeszkedett. A társaság tehát éveken át igen sikeres volt, a családfőnek tetszett is a munkahely, de már kezdetben is sok időt kellett Angliában töltenie. Éppen ezért 2018-ban úgy döntött, hogy a családját is magával viszi, így kiköltöztek.

Ígéretes kezdetek, de nehézkes integráció

Kezdetben nem tűnt túl nehéznek az életük, Mónika is talált munkát, a fizetések nyilván kedvezőbbek voltak a magyarországihoz képest, a boltokban pedig nagy és kedvező árú volt a választék. A nyugati világ kiszámíthatósága és a jólét lépten-nyomon érzékelhető volt.

A nagyobbik lányuk az általános iskola alsó tagozatába járt, a kisebbik pedig óvodába. Azonban egyre nyomasztóbbá vált, hogy az első egy-két évet követően is szinte lehetetlennek bizonyult a beilleszkedés. Az integráció nehézségeit, döccenőit eleinte természetesnek vették. Ám az évek múltán – pedig még a Covid be sem köszöntött – egyre kényelmetlenebbé vált, hogy a szülők vagy a munkatársak között is szinte nulla volt a kommunikáció, az interakció.

A britek egyszerűen hazamentek, begubóztak a saját világukba, és ha nagyon szükségük is volt bármilyen segítségre, információra – bár ritkán volt ilyen –, azt is inkább a helyiekkel, az „őslakosokkal” vitatták meg a mindössze 60 ezer fős kisvárosban.

A szülők tapasztalatai szerint az integráció gyakorlatilag csak elméletben létezik Angliában.

„Valójában nagyon nehéz volt kapcsolatot teremteni az angolokkal. Más külföldiekkel könnyen és jól meg lehetett érteni egymást, befogadók voltak. Ott inkább az életkor jelentett problémát, mivel a többség a 20-as, 30-as korosztályból került ki, nekik pedig más az érdeklődési körük. És bár az angolok esetében az elfogadás teljes mértékben működik, igazi befogadásra nem került sor”

– fejti ki a férj.

Annak ellenére sem működött a befogadás, hogy nem egy visszahúzódó családról van szó. „Itthon, Nyugat-Magyarországon jó társadalmi életet éltünk, a férjem a helyi kosárlabdacsapat tagja, a gyerekek révén rengeteg szülővel vagyunk jóban.

Ez a társadalmi élet teljesen hiányzott odakint, nemcsak az első hónapokban, de évek múltán sem oldódott fel ez a légkör. A nagyobbik lányunk pedig egyre rosszabbul érezte kint magát”

– meséli tovább a történetet Mónika.

Hiányzó közös programok és témák, furcsa oktatási rendszer

Az egyik fő oka a visszaköltözésnek tehát az volt, hogy a beilleszkedés egyáltalán nem sikerült.

„Nem voltak közös programok, közös témák, leginkább csak egy Romániából odaköltözött családdal tudtunk minimálisan információt cserélni, néha kölcsönkérni valamit a főzéshez, ha a bolt zárva volt” – panaszolja Mónika, aki szerint a befogadásról évek múltán is hiába álmodtak. Szó sem lehetett „keveredésről” a helyiekkel.

Minderre rátett egy lapáttal, hogy a felső tagozat, az úgynevezett secondary school is nagyon nehéz volt a nagyobbik lány számára. Nem azért, mert nem volt elég szorgalmas vagy okos, épp ellenkezőleg.

Az átlagos brit felső tagozatban a szorgalom, a tudás és a tehetség nem feltétlenül könnyíti meg a gyermek mindennapi életét. Bár angolul nagyon jól megtanult, és a csoportmunkára, a prezentációs készségre, a vitakészségre nagy hangsúlyt fektetnek, tényszerű tudást nem igazán kapott, és az nagyon hiányzott neki. Ahogyan a tényleges baráti, támogató közösség is.

Alig akad szorgalmas tanuló odakint

A nagylány, Kriszta azt meséli, hogy a 30-35 fős osztályokban jellemzően egy-két szorgalmas gyerek van. A tanulás nem rendszer szerint megy, nincsenek tankönyvek, nincsen az itthon megszokott típusú házi feladat, a füzetet haza sem kell vinni. A hazaihoz képest a kinti oktatás nemcsak egészen más, de összességében gyengébb is. Ahogyan a férj meséli: „a házi feladatok kint másképp működtek, mint otthon. Egy meghatározott dátumra kellett elkészíteni a projektmunkát vagy leadni valamit. Nem számított, ha csak az utolsó napon készült el, senkit sem érdekelt. Teljesen a gyerekre bízták a felelősséget, hogy mikor és hogyan készítse el a munkát. Azaz a lexikális tudásra nem helyeznek nagy hangsúlyt, ehelyett a gyerekek gondolkodásmódját a problémamegoldásra irányítják.”

Itthon is tanult párhuzamosan

Mivel tehát a család nem volt elégedett az oktatás színvonalával, Kriszta a magyar oktatási rendszerben is bennmaradt, és külön osztályozóvizsgákkal teljesítette a magyar tantervet. Ehhez különórákra volt szükség, főleg magyar nyelvből. Később kiderült, hogy ez döntő fontosságú volt, mivel az osztályozóvizsgákon elért eredményei és sikeres felvételije révén az egyik legjobb nyugat-magyarországi gimnáziumába kerülhetett.

Ahogy említettük, ő nem érezte jól magát ebben a szokatlan, fura oktatási rendszerben, ám a kisebbik lánynál is elérkezett a felső tagozatba lépés, a secondary school ideje, így a család egyre inkább afelé húzott, hogy hazaköltözzön, hiszen Kriszta itthon főiskolára szeretne menni.

Jelenleg gimnáziumba jár, és

úgy érezték, hogy ha még évekig kint maradnának, akkor sem fogják megszeretni a kinti oktatási módszereket, és a lányuk sohasem tudja majd bepótolni a tárgyi tudást,

ráadásul a kinti főiskola sem olcsó. Így hát hazaköltöztek, levonva tapasztalatként is az addig csak közhelynek gondolt tanulságot: nincs kolbászból a kerítés Angliában sem.

Ezek is érdekelhetnek

trend

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn