Peking megerősítette iraki energiahordozók feletti fennhatóságát azáltal, hogy a múlt héten egy két cégből álló kínai konzorciumnak ítélték oda az ország második legnagyobb földgázmezőjének feltárási és kitermelési engedélyét. Mindezt azután, hogy távol-keleti vállalatok koncessziókat szereztek az úgynevezett „ötödik plusz”, valamint a hatodik kőolaj- és földgázipari szerződéskínálatból, ezzel északról délre és keletről nyugatra is teret nyerve Irakban. A konzorcium egyik tagja, a kínai Jereh Group számára ez az eredmény még kiemelkedőbb, hiszen ez a rendkívül jövedelmező projekt az első olyan kőolaj- és földgázipari beruházás, amelyet Irakban szerzett meg.  

A Petro Iraq elnyerése ugyanakkor talán még inkább kiemeli, hogy Iraknak mennyire nem érdeke az Egyesült Államok bármilyen formájú visszatérése az országba.  

Egy az iraki olajminisztériumhoz közel álló magas rangú forrás szerint a Petro Iraq egy ernyőszervezet, amely a China National Offshore Oil Corporation és az iráni Iszlám Forradalmi Gárda ellenőrzése alatt álló Khatam al-Anbiya Construction Headquarters tulajdonában lévő mérnöki érdekeltségekből áll. Kína szempontjából a mansuriyai gázmező tökéletesen illeszkedik a bőséges iraki kőolaj- és földgázforrások hálózatába, amelyek felett az USA katonai küldetésének 2021. december 9-ei beszüntetése óta szerzett uralmat.  

Hogyan értékesíti kőolajtartalékait Irak?

Amióta az iraki kőolajipar 2008-ban megnyílt a magánberuházások előtt, az ország napi több mint 2 millió hordóval növelte az olajtermelését. A folyamatos gazdasági növekedés és az energiatermeléshez szükséges további földgázszükségletek biztosítása érdekében az olajminisztérium az 5. (Plusz) és 6. engedélyezési fordulóban újabb szerződéses területeket bocsátott piacra a magánszektor előtt. 

Összesen 30 blokkot kínáltak, amelyek a felszín alatti feltárástól a mezőértékelésig és a fejlesztésig lehetőségek széles skáláját foglalják magukban. A területek többségét hosszú távú (30-34 éves), nyereségrészesedésen alapuló (EDPC), kettőt pedig 20-25 éves fejlesztési és termelési szerződés (DPC) keretében kínálták. 

Az iraki földgázmezők stratégiai jelentősége 

A Mansuriya-mező – amelyben a China Petrochemical is részvényes – a becslések szerint  

127,425 milliárd köbméter gázkészletet rejt, így a potenciálja alapján második az akkasi mező mögött az iraki gázlelőhelyeket tekintve.  

Várhatóan napi 8,5 millió köbméteres kapacitás érhető majd el a csúcsidőszakban, a kitermelés viszont csak 2026-ban, körülbelül 2,8 millió köbméteres kapacitással indul. A kínai vállalat szerződése 25 évre szól, de további öt esztendőre vagy annál hosszabb időre meghosszabbítható.  

A Mansuriya-földgázmező földrajzi és geopolitikai jelentősége azonban sokkal nagyobb, mint a benne rejlő források. Ebben a tekintetben egyike annak a három nagy lelőhelynek, amelyek egy ferde háromszöget alkotnak Irakban, nagyon közel Irán keleti határaihoz, délen a kulcsfontosságú iraki baszrai exportközponthoz közeli Siba-mezővel, nyugaton pedig a szíriai határhoz közeli Akkas-mezővel kiegészülve (1. ábra). Ennek az egész területnek a gerince mentén, keletről nyugatra haladva található a történelmileg ultranacionalista és szélsőségesen Nyugat-ellenes Fallúdzsa, Ramádi, Hit és Haditha városa. Továbbhaladva Szíria következik, és innen már csak nagyon közel van Banias és Tartus kulcsfontosságú stratégiai kikötője, illetve Latakia.  

Ezek mindegyike stratégiai fontosságú Moszkva és Peking számára.

1. ábra: A háromszöget alkotó Akkas, Mansuriya és Siba-földgázmezők elhelyezkedése (Forrás: tekmormonitor.blogspot.com) 

Oroszország jelenléte például folyamatos, és egyre növekszik a szíriai Tartus kikötőjében: ez az egyik legnagyobb haditengerészeti bázisa, és az egyetlen olyan földközi-tengeri kikötő, amelyhez teljes körű hozzáférése van. Ettől nem messze található a Khmeimim-repülőtér, amely – egy 2015-ben kötött megállapodás értelmében – kettős felhasználású orosz polgári-katonai légibázisként működik. A két, stratégiailag kulcsfontosságú helyszíntől pedig nincs messze Oroszország latakiai hírszerzési lehallgatóállomása.  

A legközelebbi partnere által itt gyűjtött hírszerzési adatokból Kína is hasznot húz, és támogatja a Teherántól a Földközi-tengerig vezető „szárazföldi híd” kiépítésére irányuló, folyamatban lévő törekvéseket, amelyek élére az egyik legfontosabb közel-keleti szövetségese, Irán állt. Ennek megvalósítása exponenciálisan megnövelné a Dél-Libanonba és a szíriai Golán-fennsík területére történő fegyverszállítások mértékét és távolságát, ami rossz hír lenne Izrael és az Egyesült Államok számára a közel-keleti konfliktusok tekintetében. Peking politikájának lényege, hogy képes legyen egy szélesebb körű közel-keleti összecsapás kirobbantására, amely Washingtont és szövetségeseit egy az irakihoz vagy afganisztánihoz hasonló, megnyerhetetlen háborúra kényszerítené.  

Egy itt kibontakozó konfliktus, Oroszország jelenlegi (vagy következő) kelet-európai háborújával egy időben, megnehezítené az USA és a NATO számára, hogy képesek legyenek reagálni Kína tajvani inváziójára. 

Mindezek mellett az ázsiai nagyhatalom azért is szeretné biztosítani az Irak feletti befolyását, hogy hatalmas és viszonylag kiaknázatlan kőolajtartalékait a jövőben a gazdasági növekedésének motorjaként használhassa. Az iráni és a szaúdi mellett  

az iraki kőolaj a legolcsóbban kitermelhető a világon: az átlagos kitermelési költség mindössze 1-2 dollár hordónként.  

Peking 30 százalékos vagy annál is nagyobb árengedményeket is kialkudott az Irakból vásárolt kőolajra és földgázra a 2019-es „Olaj az újjáépítésért és befektetésért” megállapodás keretein belül, amelyet később kibővítettek a 2021-es iraki–kínai keretmegállapodással.  

Iraknak bizonyítottan még mindig mintegy 145 milliárd hordónyi nyersolajkészlete van, ami a világ teljes nyersolajtartalékának körülbelül 8 százaléka.  

Az olajminisztérium ennél merészebb számokat mond: állításuk szerint az ország feltáratlan készletei mintegy 215 milliárd hordót tesznek ki. A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2012-ben végzett teljes körű elemzésében Irak kitermelhető készleteinek teljes méretét mintegy 246 milliárd hordóra (nyersolaj és földgázfolyadékok) becsülte.  

Az ország földgáztartaléka hivatalos adatok szerint 3,5 ezermilliárd köbméter körül van jelenleg, ami a világ összes készletének körülbelül 1,5 százaléka, és ennek mintegy háromnegyedét a társult földgáz (azaz a kőolaj mellett termelődő) teszi ki. Az IEA 2012-es elemzése alapján a valódi tartalék nem hivatalosan több mint 8 ezermilliárd köbméterre becsülhető, és ennek legalább 30 százalékát a nem társult földgáz teszi ki. 

Kína szabadkezet kap Irakban? 

Az iraki–kínai keretmegállapodás nagy teret enged az ázsiai nagyhatalomnak az ország egész területén a kapcsolódó infrastruktúra kiépítésére is. Ennek kiváló példája, hogy 2021-ben Kínának adták a déli, olajban gazdag Dzi Kár kormányzóság fővárosában lévő katonai bázis helyén tervezett polgári repülőtér megépítéséről szóló szerződéseket. Ebben a régióban található Irak két valószínűsíthetően legnagyobb kőolajmezője – Gharraf és Nasszíria –, Kína pedig közölte, hogy a repülőteret az idén kívánja befejezni. Ez a projekt több teherforgalmi épület és a repülőteret a város központjával, illetve más kulcsfontosságú déliraki olajterületekkel összekötő utak építését is magában foglalná. A 2021-es keretmegállapodás további tárgyalásain úgy döntöttek, hogy a légikikötő később kettős célú polgári és katonai repülőtérré bővíthető. Peking a katonai kapacitásokat előzetes bejelentés nélkül állíthatná fel, bármely iraki kormány alatt – osztotta meg az OilPrice.commal egy az iraki olajminisztériumhoz közel álló magas rangú forrás. 

Az iparág adatai szerint  

Irak összes bizonyított kőolaj- és földgáztartalékának több mint egyharmadát és jelenlegi termelésének több mint kétharmadát kínai vállalatok kezelik.  

Ennek ismeretében érdekes lesz, hogy Peking mikor fog nyomást gyakorolni Bagdadra annak érdekében, hogy a Siba–Mansuriya–Akkas háromszög utolsó részét is átruházza valamely kínai cégre. A Mansuriya-szerződés megszerzése kiegészíti az Anton Oilfield Services Group és a China Petroleum Engineering jelenlétét a Siba-mezőn.  

Peking nem számolt azzal, hogy Akkas-szerződés egy korábban kevéssé ismert ukrán cég, az Ukrezemresurs kezébe kerül. Az OilPrice.com által megszólaltatott iraki forrás szerint Mohammed al-Szudáni miniszterelnök legutóbbi washingtoni látogatása során tették világossá Irak számára, hogy az Iránból származó energiaimport fenntartásához szükséges pénzügyi kiadásokat és mentességeket alaposan felülvizsgálják, ha Akkas Oroszországhoz, esetleg bármely kínai vagy iráni vállalathoz kerül. „Most azonban más a helyzet – mondta a forrás – Irak megkapta, amit akart,  

az olajminisztériumban pedig azt rebesgetik, hogy az Ukrezemresurs nem lesz képes elvégezni a munkát, így az Akkas-szerződés hamarosan megváltozhat.” 

(Forrás: Oilprice) 

Kapcsolódó:

Címlapfotó: Flickr