Óriási hazárdjátékba kezdett a francia elnök: miután pártja, a Reneszánsz katasztrofális vereséget szenvedett el az európai parlamenti választásokon a jobboldali Nemzeti Tömörüléstől (31,5 százalék az utóbbinak, 15,2 százalék Macronéknak), már a végleges eredmények beérkezése előtt bejelentette, hogy feloszlatja a francia törvényhozást, és új országos választásokat ír ki. Mint mondta: „Nem tehetek úgy a mai nap után, mintha semmi nem történt volna. Úgy döntöttem, visszaadom az önök kezébe parlamenti jövőnk sorsát. Ezért kiírom az új választásokat, amelynek első fordulója június 30-án, a második pedig július 7-én lesz”. 

Macron beszédében azonnal negatív kampányba is kezdett, hangsúlyozva, hogy a „nacionalisták és a demagógok felemelkedése nemcsak Franciaországra és annak világban elfoglalt helyére, de egész Európára is veszélyt jelent”, éppen ezért bízik a franciák bölcs döntésében, a demokráciába vetett bizalomban, mivel az új választás nem más lesz, mint ennek a bizalomnak az elfogadása vagy éppen elutasítása.  

Az elnök rendkívül kellemetlen szituációban találta magát: 2022-ben a parlamentben már elveszítette pártja abszolút többségét, ennek ellenére folyamatosan arra építette imidzsét és személyes politikáját, hogy ő Franciaország és Európa legelfogadottabb, legmeghatározóbb vezetője. Mindeközben nem vette figyelembe a közvélemény-kutatási adatokat, amelyek vörös felkiáltójelként villogtak előtte mind bel-, mind külpolitikáját illetően (utóbbi esetében különösen rosszul sült el Ukrajnával kapcsolatos, háborús uszításba hajló kommunikációja), pedig azok mindennél jobban jelezték, hogy a franciaországi EP-választás egy Macron elleni népszavazásba csaphat át. 

Azzal, hogy a 2027-es választásokat előre hozta, az elnök óriási rizikót vállalt. A közvélemény-kutatások szerint a népszerűségi indexe mindössze 31 százalékon áll, ami nem a legbiztatóbb előjel egy három hét múlva esedékes választásokon. Érezhetően – és kissé pánikszerűen – próbál erősebb felhatalmazást keresni, hogy elkerülje a béna kacsa szituációt, ám a jelenlegi adatok tükrében feltételezhető, hogy kényszerházasság lesz a vége, amelyben a Nemzeti Tömörülés vezetője, Marine Le Pen lesz a domináns fél, míg Macron pártja még lejjebb csúszik.  

 

Történelmi vereség 

Jordan Bardella, a Marine Le Pen által fémjelzett, abszolút győztes ellenzéki párt elnöke úgy fogalmazott: Macron pártjának példátlan és történelmi veresége egy új korszakot vetít előre, amelynek felépítése immár a Nemzeti Tömörülésen múlik. Bardella nem a levegőbe beszélt: amennyiben egy hónap múlva ilyen erőt képviselnek a választáson is, elképzelhető, hogy ő lesz egy új kormány miniszterelnöke.  

Marine Le Pen a maga részéről azonnal üdvözölte az elnök döntését, és közölte:  

Készek vagyunk a kormányzásra, ha Franciaország népe nekünk szavaz bizalmat. Készek vagyunk talpra állítani az országot, megvédeni a franciák érdekeit, készen állunk, hogy véget vessünk a tömeges migrációnak, és arra, hogy megkezdjük az ország újraiparosítását. Egyszóval készen állunk Franciaország újjáélesztésére.  

Macron elnöki pozícióját az előre hozott választás nem fogja érinteni, az azonban erősen kérdéses, hogy bejön-e a húzása, vagyis sikerül-e egy olyan kormányt felállítani, amelynek a gondolkodásmódja az övét tükrözi. A terv az lehet, hogy veszni hagyja saját pártjának kormányzási esélyeit, cserébe egy ízlésének megfelelő mainstream parlamenti tömörülésért, amely egyfelől kormányalakításra is képes, másfelől ellensúlyozni, vagy akár többségében lenyomni is tudja a jobboldali erőket, amelyek esélyeit jelen pillanatban 40 százalékra becsülik.   

Ez azonban óriási lutri. Ha nem jön be a számítása, és a parlamenti szavazás még inkább megerősíti a Le Pen-féle pártot, valamint a többi jobboldali erőt, a francia elnök valóban béna kacsaként várhatja mandátuma lejártát. Az EP-választás kudarca éppen arra világított rá, hogy a szavazók elutasítják az európai mainstream politikát, ezzel együtt nemet mondtak az Európai Unió geopolitikailag jelenleg legerősebbnek tűnő országának irányvonalára, beleértve a Kínával kapcsolatos kereskedelmi háborút és az Ukrajnával kapcsolatos, egyre agresszívebb háborúpárti megközelítést. Amennyiben Macron politikáját egy hónap múlva a szavazók még nagyobb arányban utasítják el, az nemcsak a francia, hanem az egész európai, amúgy is töredezett egységre óriási hatással lesz.  

Franciaországban egyébként utoljára 1997-ben tartottak előre hozott parlamenti választást, azt Jacques Chirac akkori elnök írta ki. A voksolás teljes kudarc volt a számára: pártja elvesztette a többségét, ő pedig kénytelen volt a nagy ellenfél szocialista párt vezetőjét kinevezni miniszterelnöknek. 

*** 

Kapcsolódó:  

 

Fotó: Orosz elnöki hivatal