Egyre inkább úgy tűnik, hogy Kaja Kallasnak pont a jelenlegi munkahelye jelenti a legkevesebbet. A NATO-főtitkári szék után most Brüsszelben szeretne zsíros álláshoz jutni. Ha Ursula von der Leyen lesz az elnök, nincs is akadálya.
Kaja Kallas nem olyan régen már bejelentkezett a NATO-főtitkári székért. Minikampányának egyetlen lényeges eleme az volt, hogy Oroszország elveszíti a háborút, mindenki, aki mást állít, Putyin-pincsi. Érdekes gondolat volt ez attól a miniszterelnöktől, akinek a férje a háború kitörése után hónapokig vidáman üzletelt a közellenséggel, olyannyira, hogy még Kallas is beletolt 350 ezer eurót házastársa érdekeltségeibe, így közvetetten hasznot is húzott a háborúból, miközben nála agresszívebb háborúpárti és ruszofób vezető kevés van a tagállamok között.
A főtitkári szék azonban egyre távolodott az észt kormányfőtől, ahogyan a bukott holland miniszterelnök, Mark Rutte esélyei nőttek
– Kallas így kicsit csalódottan vette tudomásul, hogy továbbra is Észtország ügyeivel kell bíbelődnie. De nem sokáig. Miután valakinek az az ötlete támadt, hogy jelöljék őt az Európai Bizottság elnöki tisztségére, az Ursula von der Leyennel rendkívül szoros és szívélyes kapcsolatot ápoló politikus elutasította az ajánlatot, tudva: semmi esélye nem lenne megnyerni a brüsszeli nagyragadozóval szembeni csatát, ellenben azzal, hogy nem indul ellene, maximális hálájára számíthat.
És lőn. Ursula von der Leyen már meg is kínálta egy bizottsági állással. Igaz, VDL-t még meg sem választották a második ciklusára, az osztozkodás a háttérben már olyan szinten megy, hogy előre lehet tudni néhány kulcspozícióba ültetett káder nevét. Kallasé köztük van.
Komolyan fontolóra veszi
Az észt miniszterelnök előtt két mézesmadzagot is húzogatnak. A hírek szerint felajánlották neki Josep Borrell, az EU külügyi képviselőjének megüresedett helyét, de felmerült a neve a még nem is létező új poszt, a védelmi biztosi hely kapcsán.
Utóbbi lehetőségeit talán csökkentette az a kisebb botrány, amikor kiderült, hogy Kallas az észt hadsereg ócskavas haditechnikájának Ukrajnába küldése után az EU-s adófizetők pénzéből vásárolt vadonatúj fegyvereket országának – a trükkös húzás jogilag talán megengedhető volt, morálisan azonban erősen megkérdőjelezte Kallas háttérben meghúzódó, valódi szándékait a háború kapcsán. Kínos epizód az is eddigi munkásságában, hogy ő volt az, aki nagy hangon követelte és elindította az Egymillió tüzérségi lövedéket Ukrajnának projektet, amely aztán kellemetlen reménytelenségbe fulladt, egyedül az EU hadiiparának katasztrofális állapotára mutatva rá.
Európa gyorsan felejt, az említett eseteket pedig Kallas bőven kompenzálni tudta oroszgyűlöletével, így senkit nem is lepett meg, amikor a napokban a kormányfő úgy nyilatkozott: nagyon komolyan fontolóra veszi az Európai Bizottság ajánlatának elfogadását. „Nagy elismerés Észtországnak és személy szerint nekem is, hogy a nevem mindenhol felmerül” – mondta lelkesen, szerényen hozzátéve: szerinte nem fog ilyen konkrét javaslat születni személyével kapcsolatban, de ha mégis, természetesen rendkívül alaposan elgondolkodik majd rajta.
Nem mindenki osztozik azonban a lelkesedésében: némely tagállam úgy véli, Kallas retorikája már így is túl agresszív Oroszországgal szemben,
míg mások abszurd módon túl szelídnek találják azt. A két legfőbb akadály azonban Németország és Franciaország: bár az európai parlamenti választásokban mindkét tagállam vezetőjének a pártját tönkreverték, a befolyásuk még így is elég ahhoz, hogy szétszaggassák az észt kormányfő brüsszeli munkáról szőtt álmait. Márpedig sem Macronnak, sem Olaf Scholznak nem tetszik az ötlet.
***
Kapcsolódó:
Fotó: Dreamstime