Mi volt a lényege Putyin békeajánlatának? 

Szerző: | 2024. június. 19. | Geopolitika, Háború

Putyin, orosz elnök, még mielőtt a svájci „békecsúcs” előtt belengette a békefeltételeit, valószínűleg már tudta előre, hogy az elfogadhatatlan lesz mind a Nyugat, mind Ukrajna számára. Bár Vlagyimír Vlagyimírovics nem kapott meghívót Svájcba, javaslatával mégis jelen volt. Mindez feltűnt két kínai szakértőnek is, akik a svájci találkozó nyerteseként az orosz elnököt hozták ki.

Putyin javaslata tömör volt és világos. Ukrajnának ki kell vonnia csapatait négy régióból, mégpedig azokból, amelyek az Oroszországhoz való csatlakozásra szavaztak – Luhanszk, Donyeck, Herszon és Zaporozsje –, és be kell jelentenie, hogy feladja a NATO-hoz való csatlakozását. Országa csak az ukrán csapatok kivonulása után hirdet tűzszünetet a háborús övezetben.  

Ultimátumnak tűnik, hiszen a négy megszállt régió feladását várná az ukránoktól, katonai semlegességet, új eurázsiai biztonsági rendszert, amelyben számára már nem partner a lejárt szavatosságú ukrán elnök, Zelenszkij. Nem volt nehéz megjósolni a Nyugat és Ukrajna reakcióját, bár valószínűleg az orosz elnök sem várta el ténylegesen a feltételei elfogadását.  

Xue Kaihuan, kínai politológus szerint Putyinnak el kellett érnie azt, hogy megtörje a Nyugat azon kísérletét, hogy globális szövetséget hozzon létre, ami rákényszeríti Oroszországot a „béketerv” elfogadására. A Nyugat igyekezett meggyőzni a globális dél országait, hogy csatlakozzanak az Oroszország elleni állásponthoz. Ennek során morálisan akarta meggyőzni a globális dél államait arról, hogy Oroszország nem érdekelt a tárgyalásokban. Ezt akarta lerombolni Putyin kijelentése, miszerint Oroszország készen áll azokra, és akár „már holnap tárgyalóasztalhoz ülhet”.  

Az orosz elnök előterjesztett „békejavaslata” tömör volt és világos, és nem is lehet figyelmen kívül hagyni. Éppen ezzel törte meg a nyugati retorika csapdáját.

Putyin ezzel azt közvetítette a nem nyugati államoknak, hogy amennyiben a háború azonnali befejezését akarják, akkor Oroszország erre készen áll.

Külön hangsúlyozta, hogy ezzel a lépéssel nem a konfliktus befagyasztását, hanem végső soron a megoldását szolgálják. Ám ha a Nyugat és Kijev elutasítja ezt az ajánlatot, akkor a „vérontás” felelőssége rájuk hárul. 

Ráadásul Putyin nem ment el a végsőkig. Részben feladta a céljait, és nem követeli Harkovot vagy az olyan, hagyományos orosz nyelvterületek, mint az Odessza és a Szumi régió Oroszországhoz való csatolását.  

A globális dél országai számára az orosz elnök javaslata teljesen logikusnak, megvitatásra és elfogadásra érdemesnek tűnik, hiszen minden alkufolyamatban van lehetőség a feltételek enyhítésére. Egyben feloldja azt az agressziós narratívát, amelyhez a Nyugat és Ukrajna régóta ragaszkodik, vagyis azt, hogy „Oroszország Ukrajna meghódítása után támadást indít Európa ellen”. 

A déli országok vezetői bátran mondhatják a Nyugatnak és Ukrajnána: „Önök folyamatosan azt hajtogatják nekünk, hogy Putyin megtámadja Lengyelországot és a balti államokat, de még arra is kész, hogy feladja Harkovot. Ez azt jelenti, hogy hazudtak nekünk… 

A kínai politológus szerint ennek eredményeként a Nyugat és Ukrajna a saját narratívájának a csapdájába esett.  

Ha a Nyugat fő célja a béke megvédése és a háború befejezése, miért nem egyezik bele azonnal Putyin javaslataiba? 

A Nyugat és Ukrajna régóta ragaszkodik az „orosz agresszió” narratívájához. Azt szajkózzák, hogy megbüntetik az „agresszort”, és megakadályozzák Oroszországot abban, hogy megváltoztassa Európa status quóját. A Szovjetunió összeomlása óta a globális dél számára ez a retorika nem meggyőző: mindenki emlékszik még a Nyugat brutális beavatkozására Irakban, Szíriában, Líbiában, és még inkább a jelenlegi kettős mércéjére a palesztin–izraeli konfliktusban.  

Ezért gondolja a kínai szakértő azt, ha a Nyugat és Ukrajna elutasítja Putyin javaslatait, akkor az a globális délhez fűződő kapcsolatainak a további romlását hozhatja, ami az orosz elnök egyik kinyilvánított fő célja. Persze a Nyugat és Ukrajna a korábbi politikájuk és retorikájuk miatt olyan helyzetbe hozta magát, hogy nem fogadhatják el Putyin feltételeit. 

Ez egy furcsa paradoxont teremt kínai szemszögből. Az orosz elnök által előterjesztett javaslat akár előnyös is lehet a Nyugat számára, és valójában el is fogadnák, sőt még nyilvánosan utaltak is arra, hogy tisztességesen ki akarnak lépni az ukrán kérdésből. Viszont a Nyugat a politikai korrektsége miatt, amely majd „Oroszország stratégiai kudarcát okozza”, most nem tudja elfogadni ezt a javaslatot. 

Putyin pontosan ezt akarta. Meg van győződve arról, hogy a Nyugatnak esélye sincs elfogadni Oroszország elképzelését és beleegyezni az általa javasolt feltételekbe, ezért a „békejavaslattal” egy „erkölcsi magaslat elfoglalására” tett kísérletet.   

Az orosz elnöknek tehát két célja volt:  
Egyrészt hogy tisztázza országa álláspontját a globális dél felé, és ezzel demonstrálja a Nyugat kettős mércéjét, hogy elnyerje több déli ország szimpátiáját és támogatását.  
Másrészt pedig, hogy értelmetlenné tegye a svájci „békecsúcsot”.  

Az a három kérdés, amelyet Zelenszkij meg akart vitatni a találkozón, valamint a déli országok támogatásának megszerzésére irányuló erőfeszítései, szinte okafogyottá váltak, miután Putyin saját békejavaslatot tett. 

Mindemellett az orosz elnök egy új biztonsági architektúrát szeretne létrehozni Eurázsiában, és kollektív biztonságot akar kialakítani az egész régió, sőt a világ számára. Oroszország és a NATO konfrontációja tehát nemcsak Európát, hanem az egész világot érinti. 

Putyin szándéka, hogy az olyan kérdéseknek, mint a gazdaság, a szociális jólét, az integráció és a kölcsönösen előnyös együttműködés, fontos részét kell képezniük Eurázsia biztonságának. Ez nyilvánvalóan ellensúlyozza Zelenszkij azon kísérletét, hogy a csúcstalálkozón megvitatni kívánt három kérdésével megnyerje a déli országokat. 

A hidegháború vége után a többpólusú világrend új körvonalai rajzolódtak ki, mivel az egypólusú instabilitást mutat. Putyin javaslata nemcsak Oroszország és Eurázsia, hanem az egész világ biztonsági helyzetét is megváltoztatja.  

A kínai politológus szerint ez a diplomácia művészete: kihasználni a másik fél pozíciójában és retorikájában rejlő gyengeségeket, hogy egy olyan narratívát alkossanak, amely a sajátját részesíti előnyben.  

Kína szerepe és lehetősége a béketeremtésben 

Az általunk is többször idézett Csou po is annak a véleményének adott hangot a német Die Zeitnek adott interjújában, hogy ha Oroszországot nem hívják meg a „békecsúcsra”, akkor az csak Ukrajna PR-show-ja lesz, és nem fogja betölteni a szerepét a háború befejezése és a béketárgyalások elősegítése érdekében. Csak a két fél közötti párbeszéd lehet tisztességes és igazságos.  

Csou po (Zhou Bo) rangidős ezredes a Csinghua Egyetem Nemzetközi Biztonsági és Stratégiai Központjának vezető munkatársa, a Kínai Fórum szakértője, valamint a Kínai Nemzetvédelmi Minisztérium Nemzetközi Katonai Együttműködési Hivatala Biztonsági Együttműködési Központjának volt igazgatója. 

Úgy ítélte meg, hogy az orosz–ukrán konfliktus a fegyverszünet felé halad, de annak elérése az orosz katonai fölény miatt bizonytalan. Szerinte Putyin ebben a háborúban nem fog se nyerni, se veszíteni. Oroszország egyértelműen előnyben van, az ukrán ellentámadás ugyanis kudarcot vallott. Az európaiak eközben eltökélten támogatják Ukrajnát, mert azt a túlélés kérdésének tekintik. 

A helyzet tehát a fegyverszünet felé halad, hasonlóan a Dél- és Észak-Korea közötti fegyverszünethez. Az egyetlen gond az, hogy az erre irányuló lépést bizonytalanabbá teszi Oroszország katonai fölénye. Ukrajna csak akkor egyezhet bele a tűzszünetbe, ha biztonsági garanciákat kap, ezeknek azonban a nagyhatalmaktól kell származnia. 

Szerinte Kína nagyon fontossá vált ebben a háborúban, annak ellenére, hogy ennek a konfliktusnak semmi köze az ázsiai nagyhatalomhoz. Kínaiként meglepi országának növekvő jelentősége, pedig a felelősségük nő, mert egyre fontosabbá válnak a világon. Nagy országként minden oldal odafigyel az álláspontjukra, még az olyan kérdésekben is, amelyekhez közvetlenül nincs közük. 

Hangsúlyozza, hogy a háború kitörésének semmi köze az ázsiai nagyhatalomhoz. Kína nem támogatja Oroszországot, és nem is érti a helyzetet, de jelenleg bizonyos mértékig érintett, mert az emberek elvárják tőle, hogy nagyhatalomként vállaljon felelősséget, és segítse a konfliktus megoldását Szerinte egy nagy országnak ez az ára. 

Csou po úgy magyarázza, hogy a kínai gondolkodásmód általában a nagytól a kisebb felé halad: először meghatároz egy általános elképzelést, majd fokozatosan válik specifikusabbá, de kiindulási pontként mindig szüksége van egy koncepcióra. 

Úgy véli, hogy Kína béketerve csak akkor működhet, ha mindkét fél el szeretné érni a békét. A harcoló feleknek először legalább mentálisan fel kell készülniük a tűzszünet elfogadására.  

De jelenleg senki nem beszél fegyverszünetről. 

Az ukrajnai békéről szóló közvetítést az Irán és Szaúd-Arábia közötti béketárgyalásokhoz hasonlítja. Akkor Kína csak a két ország közötti több tárgyalási kör után lépett be a folyamatba, végül mégis Pekingben sikerült aláírni a megállapodást. 

Kapcsolódó: 

Ezek is érdekelhetnek

trend

[monsterinsights_popular_posts_widget]

Promóció

Hazai válogatás

Promóció

Kövess minket

Facebook

Instagram

LinkedIn